2014. március 29., szombat

Zsolozsma 84.



Nazianzi Szent Gergely püspök szónoklataiból

A szegényekben Krisztusnak szolgáljunk!

Boldogok az irgalmasok – mondja a Szentírás –, mert majd nekik is irgalmaznak (Mt 5,7) Az irgalmasság nem az utolsó a boldogságok között. Boldog, aki megértő a rászorulók és szegények iránt (Zsolt 40, 2) Más helyen: Jóságos az az ember, aki könyörül, és kölcsönt ad (Zsolt 111,5)S ismét máshol ezt mondja a Szentírás: Az igaz ember egész nap könyörületes és adakozó (Zsolt 36, 26). Ragadjuk meg az áldást, hadd hívjanak megértőnek minket, és legyünk jóságosak! Az éjszaka se szakítson félbe az irgalmasság gyakorlásában. Ne mondd: Menj, gyere máskor, holnap majd adok! (Péld 3, 28), nehogy valami közbejöjjön jó szándékod és jótetted közé. A jótékonyság ugyanis nem tűri a késlekedést. Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba (Iz 58, 7), s mindezt örömmel és buzgó lélekkel tedd! Aki irgalmasságot gyakorol, mondja az Apostol, tegye örömest (vö. Róm 12, 8); és a jótett kegyelmét megkettőzi számodra a készség és a gyors cselekvés. Amit ugyanis kelletlen vagy szomorú szívvel teszel, nem kedves, és egyáltalán nem dicsőséges dolog. Tehát örvendeznünk, és nem keseregnünk kell akkor, ha jót teszünk másokkal. Ha eloldod a kötelékeket és a láncokat, mondja a Szentírás, azaz a zsugoriságot és a méricskélést, vagy a késlekedést és a morgolódó szavakat, mi történik? Nagy és csodálatos dolog! Micsoda nagy jutalma van ennek! Majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged (Iz 58, 8). Van-e valaki, aki nem vágyódik a fény és a gyógyulás után? Ha erre vonatkozóan ti, Krisztus szolgái, testvérei és társörökösei, hallani akartok tőlem valamit, íme, amíg lehet, látogassuk meg Krisztust, gyógyítsuk, tápláljuk, lássuk el ruhával őt, kötözzük be sebeit. Tiszteljük meg Krisztust nemcsak asztalunkkal, mint néhányan tették; nem is csak kenettel, mint Mária; nem csupán temetéssel, mint arimateai József; nem is csak a temetéshez tartozó dolgokkal, mint a Krisztust csak félig szerető Nikodémus; s nem is csak arannyal, tömjénnel és mirhával, mint a mindezeket megelőző napkeleti bölcsek; hanem mivel a mindenség Ura irgalmat akar, és nem áldozatot, és a kövér bárányok kimondhatatlan tömegénél többet ér az irgalmasság, legyünk irgalmasok a szegények és a ma elhunytak iránt, hogy amikor elhagyjuk ezt az életet, befogadjanak minket az örök hajlékokba, magába Krisztus Urunkba, akinek dicsőség mindörökké. Ámen.


A Megváltás



A Megváltás indítéka Szent János szerint

Amikor Jézus harmadszor jövendölte meg szenvedését tanítványainak és még a levegőben vibrált a vezetők megátalkodása, Jézus maga mellé vette a tizenkettőt, s azt mondta nekik az úton: Most felmegyünk Jeruzsálembe. Ott a főpapok és írástudók kezére adják az Emberfiát. Azok halálra ítélik és kiszolgáltatják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák, és keresztre feszítsék. De harmadnap feltámad”(Mt 20,18-19) Váratlanul „odament hozzá a Zebedeus fiak anyja a fiaival együtt és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit. Megkérdezte tőle: Mit akarsz? Intézd úgy, felelte, hogy két fiam közül az egyik a jobbod a másik balod felől üljön országodban.(20-21) Jézus elszomorodott. A szenvedések kínjai, ellenségei és dühödt martalócok gonoszkodásai gyötrik. Két kiváló apostola pedig diadalmas zsidó Messiásról álmodozik, ahol Jézus végre kardot ránt, a győzelem máris kész tény, a legfőbb helyek jó előre biztosítva vannak. Jézus ezt az önzést és önbizalmat azonnal lehűti:”Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen szolgátok, s aki első akar lenni, legyen cselédetek”(26-27) János ebben a percben kezdte kiérdemelni a címet:”A tanítvány, akit Jézus szeretett” Az idős Szent János sokat foglalkozott a szeretet erényével. „Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van és mindenki, aki szeret, Istentől való, és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet, mert Isten szeretetet abban nyilvánul meg bennünk, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk. A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük az Istent, hanem, hogy Ő szeret minket és elküldte Fiát bűneinkért engesztelésül.(Jn 4,7-10) János hangsúlyozza, a megtestesülés nemcsak azért volt fontos, mert emberi lelke lett az angyalok természetének és az emberek lelkének ősmintája, emberi teste pedig az összes anyagnak, az egész csillagvilágnak. (Kol1,14-20) Isten öröktől fogva tudta, hogy az ember a sátánnak rabjává válik az ősbűn miatt. Az Istenembernek öröktől fogva készülnie kellett arra, hogy bűneinkért engeszteléssé válik. Ez az isteni szeretet az Atya és a Fiú közös szeretete az emberek iránt:”Senki nem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből az Emberfia, aki a mennyben van. Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvösséget szerezzen a világnak. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában (Jn 3,13-18) Majd az utolsó vacsorán ezt mondja:” Legyenek mindnyájan egyek. Amit, te, Atyám bennem vagy, s én benned, úgy legyenek ők is bennünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint, mi egy vagyunk. Én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, hogy megtudja a világ, hogy te küldtél engem és szereted Őket, amint engem szerettél. Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél.”(17,21-24) Velem gondolkodó Olvasó testvéreim! Ha így van, akkor Jézus korábban szeretett minket, mint a több évmilliós világmindenséget, mert mi a gyermekei vagyunk.


Nagyböjt 3 hete szombat



Istenünk, aki évről évre megadod népednek az önmegtagadás időszakát,
kérünk,segíts, hogy megtisztult lélekkel, érkezzünk el a húsvét misztériumának ünnepléséhez és üdvös hatását szüntelenül érezhessük.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben Isten mindörökkön örökké.Ámen.

Nagyböjt 3 hete szombat

Oz 6, 1-6; Lk 18, 9-14

„Azoknak, akik elbizakodottak”

Az emberek ritkán látnak a nagy szavakat hangoztatók homloka mögé. Nehéz eldönteni bizonyos súlyos körülmények között, hogy igaz-e, amit állítanak, egyesek vagy hazudnak? Ilyenkor jó, hogy akad olyan általános szabály, ami kisegíti a döntésre kényszerülő, de tanácstalan embert. Aki tudja, hogy az igazság és a szeretet egy lelkületnek a jellemzői, azt is tudomásul kell, hogy vegye: a hazugság a gyűlölettel ugyanígy egy akolba tartozik. Ha tehát döntenem kell, elfogadjam-e valakinek az ígéretét, megbízhatok-e szavai őszinteségében vagy nem, figyelnem kell állásfoglalása másik jellemzőjére: ha a szándéka általános jó akaratról, ellenfele megítélésében önzetlenségről tanúskodik, akkor az objektív szeretetről és annak párjáról, az igazságról kapunk bizonyságot. Joggal feltételezhetjük, hogy igazat beszél, megbízhatunk benne. Ha azonban általános gyűlölettől hemzseg a beszéde, főleg, ha ellenfelét oktalanul vádolja, sőt állandóan ócsárolja, akkor a gyűlölet beszél belőle, és gátlástalanul hazudik. Jézus a ma felolvasott példabeszédében szintén erre tanít minket. A farizeusok úgy beszéltek önmagukról, mint akik kifogástalanul gyakorolják vallásukat. A zsidó közmeggyőződés, pedig a vámosokat és az adószedőket közönséges, nyilvános bűnösöknek könyvelte el. Jézus arra hívja fel figyelmünket, hogy az a perdöntő, hogyan vélekedik róluk a felséges Isten. Mindkét csoportból felmegy egy-egy képviselő a zsidók templomába. A farizeus öntudatosan előremegy, kihúzza magát, és belekezd öndicséretébe:
„Istenem! Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenből”(Lk 18, 11-12) Hallgatva őt, mire gondolunk: Igaz-e, vagy hazudik? Látszólag igaz: nem rabol,nem tör házasságot, kétszer böjtöl, megadja a tizedet a templomnak, a levitáknak.Viszont rosszul imádkozik, mert nem a végtelenül jó Istent dicsőíti, hanem önimádó, - lenézi a vámost, mert mások is ezt teszik,- támadja Jézust, mert nem feltétlen bámulója a farizeusi hagyományoknak, -és féktelenül gőgös, mint a sátán. A vámostól mit hallunk? Miután alázattal letérdel a templom puszta kövére, alázattal mellét veri, és csak ennyit rebeg el az ajka: „Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!”(13)Ő maga mondja őszintén, hogy bűnös. Akkor könnyű dolgunk van, nekünk csak helyben kell hagynunk saját ítéletét. Vagy mégsem? Jézus szava a döntő: „Mondom nektek, ez megigazultabban ment haza, mint amaz. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, felmagasztalják”(14) Bárkiről vagy bármiről van kétségünk, átmenetileg döntsünk a bevezetésben ajánlott mód szerint. A végső döntéssel, pedig várjuk meg Isten ítéletét.


Nagyböjt 3 hete péntek



Mindenható örök Isten, Mennyei Atyánk, tekints végtelen irgalmasságoddal nyomorúságunkra, szegénységünkre és szükségünkre! Könyörülj minden keresztény hívőn, hiszen egyszülött Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus önként a bűnösök kezébe adta magát, s a szent keresztfán vérét hullatta értünk!


Nagyböjt 3 hete péntek


A bibliai teremtés-elbeszélés azt tanítja, hogy Isten szeretetből hozott létre mindent, s az ember is az ő szeretetének köszönheti létét. A bűnbeeséssel az ember ezt az isteni szeretetet utasította vissza. Amikor Kain megöli testvérét, Ábelt, akkor az emberek közti szeretetkapcsolat sérül meg. Az Istennel való szembefordulás következményeként megromlott az emberek egymás közti kapcsolata is. Isten jósággal, irgalmassággal siet az emberek megmentésére, amely Jézus megváltó halálában éri el tetőpontját. Ezáltal az ember új lehetőséget kap Istentől, hogy szeretetben éljen vele. Ennek mintájára kell nekünk is a szeretetre alapozva újjáépítenünk emberi kapcsolatainkat. Erről szól az Isten- és emberszeretet parancsa.
Senki sem állíthatja, hogy nem tud a szeretet kötelességéről, hiszen Isten törvénye a szívünkbe van írva. Az ember annak az Istennek a képmására lett teremtve, aki maga a szeretet. S miként Isten minden tevékenységét a szeretet vezérli, úgy a szeretetnek kell irányítania minden érzésünket, gondolatunkat és cselekedetünket. Az igazi szeretet mindig egy másik személy felé fordul: Isten felé vagy az embertárs felé. Az önzetlen szeretet nem zárkózik önmagába, hanem megnyílik a másik felé, hogy őt gazdagítsa. Természetesen nem elég csupán tudnom ezt, hanem minden nap gyakorolnom kell, hogy szeretetem által növekedjen Isten országa. 


2014.03.29. szombat



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.03.29. szombat

Izrael állam léte első pillanatától, 931-től elszakadt Salamon király fiától, Roboámtól.

Isten akarata volt ez, mert Salamon királyt öregkori bálványozásai miatt az Úr fiában büntette meg. Az új királyság Isten által kinevezett uralkodója is azzal kezdte uralkodását, hogy alattvalóit nem engedte Jeruzsálembe zarándokolni. Attól tartott, hogy a testvértörzsek összebeszélnek, megölik, és egyesül a régi Zsidó ország. Még rosszabbat cselekedett, mint Salamon, mert alattvalóinak két bálványtemplomot építtetett két aranyborjúval, és azokat imádtatta velük Isten helyett. Ozeás, az igaz Isten prófétája erre ezt válaszolta a becsapott két népnek: „Olyan leszek Efraim (Északon ez volt a vezértörzs) számára, mint az oroszlán, Júda házához, mint a fiatal oroszlán; én, én tépem szét, aztán odébbállok; magammal hurcolom zsákmányomat, nem ragadhatja el tőlem senki. Elmegyek, visszatérek lakóhelyemre, míg be nem ismerik vétküket, és nem keresik színemet: nyomorúságukban hamar hozzám sietnek (a fogságuk idején). Gyertek, térjünk vissza az Úrhoz, ő tépett meg, ő is gyógyít meg minket; ő vert meg, ő is köti be sebeinket. Két nap múlva életet ad, harmadnapra feltámaszt, hogy színe előtt éljünk. (Ez a vers utalás a világ összes bűnét magára vállaló és értünk a kereszten meghalt Istenemberre, Jézusra?) Mit tegyek veled, Efraim? Mit tegyek veled, Júda? Hűséged, mint a reggeli felhő, és mint a harmat, hamar tovatűnik. Ezért ostoroztam őket a próféták által, ezért ölettem meg ajkam szózatával, ítéletem elérkezik, mint a világosság. Mert nem az áldozat kell nekem, hanem a szeretet, nem az égőáldozat, hanem az Isten ismerete” (Oz 5,14-15; 6,1-6) Az egyiptomi szabadulás alkalmával a zsidók elsőszülötteit az mentette meg a haláltól, hogy a családja vásárolt Isten parancsa szerint egy egyéves bárányt vagy kecskét, azt külön etették és gondozták pár napig, majd a menekülés előtti estére le kellett vágni. A vérét fel kellett fogni egy edényben, a bárányt pedig szétdarabolás nélkül egyben kellett megsütni tűzön. Ezt így kellett a későbbiekben is feláldozni és a húsából, mint áldozati lakomából részesülnie kellett család minden tagjának. Ez a bárányvacsora Urunk Jézus Krisztusnak, az Isten Bárányának az előképe lett. Ennek a húsvéti báránynak minden zsidó család asztalán ott kellett lennie a menekülés évétől 1250+33=1283 éven át. Akkor az utolsó vacsorán Jézus még befejezte a bárányvacsorák sorozatát, de elrendelte saját testének és vérének ünneplését. A bárány vérével pedig meg kellett kenni minden zsidó ház utcai bejárati ajtajának szárfáit és szemöldökfáját. Ahol az egyiptomi elsőszülöttek az egész országban egységesen meghaltak perceken belül, azért történt, mert nem védte őket a húsvéti bárány vére. Az utolsó vacsora utáni időkben ennek már semmi jelentősége nincs, mert megszűnnek az előképek, ha eljön a beteljesülés. Ez pedig nem más, mint az utolsó vacsorán elrendelt eukarisztikus áldozat, a szentmise.(Lk 22,19-20) Nem a bárányáldozat vagy az égőáldozatok sokasága, hanem a jézusi szeretet kell nekünk és az Isten titkainak egyre tökéletesebb ismerete. Ezért a mélyreható katekekézis, a szentmise alatti tanításon ne akarjunk takarékoskodni, örüljünk neki.


2014. március 28., péntek

Az a kő



Az a kő, amellyel Jézus egy nagyon fontos magyarázatot lezárt, nem veszett el.

Nem is fog eltűnni soha. Ez a kő Ő saját maga. Földi remekmű lesz ez a világ végéig, az utolsó ítélet után pedig Isten örök hajlékához tartozik majd, mint Isten mennyei és egykor földi remekművének alapja. A feltámadása után személy szerint már a mennyei boldogságban látható. De nem hagyta el földi remekművét, az Egyházat sem. Íme, felbukkan újra. Amikor Péter és János apostolok a zsidók templomába mentek imádkozni, a kapuban megláttak egy bénán született fiatalembert, amint szokás szerint odaültették, hogy a templomba lépő hívőktől alamizsnát kolduljon. Péter megszólította: „Nézz ránk! Erre rájuk emelte tekintetét abban a reményben, hogy kap tőlük valamit. Éter azonban ezt mondta neki: Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom: A názáreti Jézus Krisztus nevében állj föl és járj! Jobb kezénél fogva fölsegítette, mire annak nyomban erő szállt a lábába és a bokájába. Egy ugrással talpon volt, és tudott járni. Velük együtt bement a templomba, járkált, ugrándozott, és dicsőítette az Istent. Az egész nép látta, hogy jár és dicsőíti az Istent. Amikor ráismertek, hogy ő szokott ott ülni a templom Ékes-kapujánál alamizsnát koldulva, nem tudták, hová legyenek azon való csodálkozásukban, ami vele történt”. (ApCsel 3,4-10) Péter akkor beszélni kezdett a népnek. Eszükbe juttatta, hogy annak a népnek a tagjai, akiknek ősapját, Ábrahámot Isten megmentette, kiváltotta jóságosan a bálványimádás hatalmas tömegéből. Ez óriási természetfeletti ajándék volt a számára. Isten megáldotta őt, és mindenkit, aki őt áldja. Neki, akinek akkor még egyetlen fia sem volt, hatalmas nemzetséget ígért az Úr. Az ígéret csúcspontja az volt, hogy utódai közül születik majd meg a Megváltó. A Megváltó pedig ki (meg) váltja nemcsak az ő nemzetének gyermekeit a pokol hatalmából, hanem a világ minden nemzetségét Isten gyermekeivé teszi. Ezt az ígéretét teljesítette be ezekben az évtizedekben az Úr. Elküldte a Fiát, Jézust, hogy megtestesüljön Izraelben, Júda törzséből, Dávid családjából, ahogyan ezt a próféták megjövendölték. Beteljesített minden jövendölést, de a mostani elöljárók nem ismerték fel Őt. Pedig sok csodát tett Izraelben, mint ahogy most is neki köszönhetjük, hogy ez a fiatal itt állhat előttetek épségben.
„Ábrahám, Izsák és Jákob Istene megdicsőítette a Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok és megtagadtatok Pilátus előtt, noha ő úgy határozott, hogy szabadon bocsátja. Megtagadtátok a szentet és igazat: arra kértétek, hogy a gyilkosnak kegyelmezzen, az élet szerzőjét pedig megöltétek. Isten azonban feltámasztotta a halálból, ennek mi tanúi vagyunk”. (13-15)Ez után Péter megmagyarázta a templomi közösségnek, hogy a bűnök bocsánatát is, az ördög testi-lelki bajt okozó gonoszságát is csak Jézus szenvedéseinek árán szerezhetjük meg: „ám az Isten így váltotta be, amit minden prófétája által hirdetett, tudniillik hogy Krisztus szenvedni fog. Tartsatok hát bűnbánatot, és térjetek meg bűneitek bocsánatára, hogy eljöjjön az Úr színétől a megenyhülés ideje, és elküldje az elsősorban nektek rendelt Megváltót, Jézust, akit az égnek kell befogadnia egészen a mindenség megújulása idejéig, ahogy az Isten réges-rég megmondta szent prófétái ajkai által. Mózes mondta: Az Úr, a mi Istenünk hozzám hasonlóan prófétát támaszt nektek testvérei sorából. Hallgassatok rá mindenben, amit csak mond majd nektek. Azokat, akik nem hallgatnak, erre a prófétára irtsátok ki a népből”.(18-23) Ez a próféta, vagyis Urunk Jézus, öntudatosan vállalta az Atyaüdvözítő akaratát: „Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya. Megrémült a lelkem. Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!”(Jn 12,31-32)
„minthogy a gyermekeknek közös a testük és a vérük, ő is részt kapott belőle, hogy így halálával legyőzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik az ördögöt,és felszabadítsa azokat,akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett”(Zsid 2,14-15)


Zsolozsma 83.



Nagy Szent Gergely pápa Jób könyvéhez írt „Erkölcsi magyarázatok” című művéből

Az életet adó misztérium

A boldog emlékezetű Jób az Anyaszentegyház előképe. Ezért hol a titokzatos testnek, hol pedig a főnek a nevében beszél. S mialatt a tagokról beszél, hirtelen a fő szavaira vált át. Most is így van, amikor ezeket a szavakat kapcsolja az előzőkhöz: Ezeket szenvedtem anélkül, hogy gonoszság tapadna kezemhez, amikor Istenhez szól imám (Jób 16, 17). Valóban, Krisztus úgy szenvedett, hogy gonoszság nem tapadt a kezéhez: bűnt nem követett el, álnok beszédre nem nyitotta ajkát, így viselte el a mi megváltásunkért a kereszt gyötrelmét. Az ő imádsága a legtisztább imádság volt az Istenhez, mert még a szenvedés gyötrelmeiben is üldözőiért könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek (Lk 23, 24). Lehet-e említeni, elképzelni olyat, aki imádság közben tisztább lenne, mint azt, amikor valaki azokért is közbenjár irgalmas szívvel, akiktől a kínokat szenvedi? Ennek az imának meg is lett az eredménye: Megváltónk vérét hittel magukba fogadták azok is, akik az imént dühödt kegyetlenséggel azt kiontották, és most már hangosan hirdetik róla, hogy az Isten Fia. Erről a szent vérről találóan mondja Jób, fenti szavait folytatva: Föld, ne född be véremet! Kiáltásom ne találjon nyugtot! (Jób 16, 18). Az embernek mondta Isten a bűnbeesés után: Föld vagy, és visszatérsz a földbe (vö. Ter 3, 19). De ez a föld nem rejtette el az ő vérét. Minden bűnös ugyanis, aki részesül a megváltás gyümölcsében, áldást és dicséretet mond érte, és ahol csak tudja, hirdeti is ezt társainak. A föld nem takarta be a vérét, hiszen az Anyaszentegyház a megváltás misztériumát már a föld minden táján hirdeti. Fontos még az is, amit hozzáfűz: Kiáltásom ne találjon nyugtot! Való igaz! Megváltásunk vére, amelyet magunkhoz veszünk, Megváltónk égre kiáltó szava. Ezért is mondja Pál: Jézus ránk hulló vére hathatósabban kiált Istenhez, mint Ábel kiontott vére (Zsid 12, 24). Ábel véréről ugyanis ezt mondja az Úr: Öcséd vére felkiált hozzám a földről (Ter 4, 10). Jézus vére azonban hathatósabban kiált Istenhez, mint Ábelé. Ábel vére ugyanis a testvérgyilkos testvére halálát követelte, míg Krisztus Urunk vére az üldözői életét alkalmazta ki. De el ne apadjon számunkra az Úr szenvedésének titokzatos kegyelemforrása! Kövessük tehát irgalmasságában a magunkhoz vett szent vért, és el ne mulasszuk hirdetni másoknak is, amit mi magunk tisztelünk. Krisztus kiáltása ugyanis nyugtot találna bennünk akkor, ha nyelvünk hallgatna arról, amit hisz az elménk. Mi tehát a teendőnk, hogy el ne haljon bennünk ez a kiáltás? Hirdesse mindegyikünk embertársainak, ki-ki, ahogyan képességeiből telik, ezt a neki életet adó misztériumot. 


2014.03.28. péntek



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.03.28. péntek

Az „Örömnapok” szentírás-magyarázó sorozatnak a mai liturgiához előírt olvasmánya Ozeás próféta könyvéből való:14,2-10.Ez Ozeás életművének utolsó részlete.

Tudjuk, hogy minden szentírási könyv elsősorban a szentíró korához szól, aztán leírt kinyilatkoztatásként fontos és értékes olvasmány minden idők minden emberének, tehát nekünk, a XXI. század embereinek is. Sőt, mintha egyenesen nekünk lenne címezve. Nekünk, akik megkeresztelkedésünk óta az európai kereszténységnek a védelmét kaptuk feladatunknak. Tudjuk, hogy Salamon zsidó király híres volt bölcsességéről. Messziről is elutaztak hozzá, hogy meghallgassák. Ő építette az első zsidó templomot a Seregek Urának tiszteletére. Élete utolsó szakaszában viszont megváltozott az igaz Istenhez való viszonya. Ezer felesége volt, köztük sok pogány királylány, akik ragaszkodtak bálványaikhoz. Kedvükért Salamon is részt vett a bálványok tiszteletében. Büntetése: halála után Isten elvett utódától, Roboámtól tíz törzset. Ezeknek Jeroboám lett a királyuk. Ő bálványimádásra szoktatta alattvalóit. Utódai egyre inkább gonoszok lettek. Kr.e. 722-ben Isten eltörölte az északi zsidó közösséget. Ozeás próféta ebben az utolsó pár évtizedben próbálta képviselni az igaz Istent, aki úgy szerette a zsidókat, mint a legjobb férj a feleségét. A gyalázatos bálványimádás elítélésére nemcsak szóval kötelezte Ozeást, hanem egy céda asszonyt kellett feleségül vennie. A tőle született első gyermeket Isten parancsára Jiszreel-nek kellett elneveznie. Ez egy vidék volt, ahol Jehu király vérengzése történt. Büntetésül nemcsak Jehu, hanem egész dinasztiája kipusztult, sőt jelezte a tíz-törzs királyság pusztulását is. (722) Második gyermekét így kellett neveznie: Lo-chana = Nincs irgalom, vagyis figyelmeztetés az egész országnak, hogy Isten nem irgalmaz tovább Izrael királyságnak. Harmadik gyermeke neve: Lo-ami = Nem népem nekem. Az egész országot hamarosan eltörölte Asszíria, lakosait megölték vagy szétszórták az egész birodalomban. Ozeás mindezt nem érte meg. Talán tíz évvel korábban megszűnt működése. Mielőtt meghalt, megírta a befejező könyv-részletet: „Izrael, térj vissza az Úrhoz, a te Istenedhez, hisz bűnöd miatt buktál el! Hozzatok szavakat magatokkal, és térjetek vissza az Úrhoz! Mondjátok neki: Végy el minden gonoszságot, hogy elnyerjük a jót, és ajkunk gyümölcsét hozhassuk áldozatul. Asszíria nem segít rajtunk, lóra sem szállunk többé. Nem mondjuk kezünk alkotásának ezután: Te vagy a mi Istenünk! Mert az árva csak nálad talál irgalmat’”. (Oz 14,2-4) Mit felel majd minderre a sokszor meggyalázott, elhagyott Isten? „Meggyógyítom hűtlenségüket, s szívemből szeretni fogom őket, elfordul tőlük haragom. Izraelhez olyan leszek, mint a harmat; virul majd, mint a liliom, gyökereket ereszt, mint a nyárfa”. (5-6) Megszűnik majd a nyomor: „Hajtásai messze ágaznak, pompás lesz, mint az olajfa, s illatos, mint a Libanon. Visszatérnek, hogy árnyékomban lakjanak, búzát termelnek és gondozzák a szőlőt, amelynek olyan híre lesz, mint a helboni bornak” (7-8) Mindezt Kr.e. 730 körül írta a megbocsájtó Isten nevében, ha a fentebbi közeledést megtapasztalja az Úr. 2700 éve ennek az atyai ajánlatnak. Azóta sincs béke azon a tájon, pedig ott született meg a Világ Megváltója. Igaz, 2600 éve Mikeás próféta nemcsak azt írta, hogy születése Betlehemben történik, hanem azt is: „Ő maga lesz a béke” (Mik 5,4a) tehát nem postán küldi a békét, hanem azoknak adja, akik Őt magát befogadják. Jó lenne ezeket az Írásokat egyszer már komolyan venni. Mi magyarok Kr.u. 1000 évvel Európában majdnem utoljára lettünk keresztények. Népünk is veszített hitéből, de azért bátran vallhatjuk:„De én az Úrra emelem tekintetem, az Istenben bízom, aki megment, az én Istenem meghallgat engem. Ellenségem ne örülj! Igaz, elestem, de fölkelek, sötétségben éltem, de az Úr a világosságom!”(7-8) „Örülj, vigadj, tisztaságban Kivirágzott anyaság, Kit körülvesz mennyországban Az angyali sokaság. Mária, mi Anyánk,Mennyei Pátrónánk, Bűnösökre nézz le ránk!”(Ho 168,1)


2014. március 27., csütörtök

Jézus csódái 68. - Befejezés



Befejezés

 

Jézusnak az egyéb kiadványokban már feldolgozott csodái kb 300 oldalt tesznek ki, azokkal együtt ez a kötet meghaladná az 500 oldalt. A csodás tallózás történetét majd a „Jézus, a szegények barátja” sorozatban fogjuk feldolgozni, azért nem szerepel itt oldalszámmal az összesített tartalomjegyzékben és a tárgycsoportok szerinti tartalomjegyzékben.
Az idegösszeroppanásban szenvedő lelkibetegek meggyógyítása is a csodák között szerepel, jóllehet ezeket Jézus nem egy „Akarom!” felkiáltással gyógyította meg, hanem hosszadalmas beszélgetéssel segítette el a fokozatos gyógyuláshoz.
Az apostolok és tanítványok által művelt csodák tulajdonképpen szintén Jézus csodái voltak, mert csodát csak Isten tud művelni, szolgái csak közbenjárókként szerepelnek, mint a szentek is, akiknek kérésére ma is művel csodákat az Isten.
Az élettelen anyagon (víz, kenyér) és a növényeken, állatokon véghezvitt csodák előkészületül szolgáltak Jézus legnagyobb csodájának, az Eukarisztia csodájának élő hittel való elfogadásához.
A csodák tárgyszerinti csoportosításánál Jézus felsorolását követjük, amit a Keresztelő tanítványainak felvilágosításakor használt, de közben az egyéb betegségeket is megemlítjük.
A büntető csodák között Zakariás megnémulása és beszélőképességének visszanyerése nem közvetlenül Jézus által művelt csoda volt, de mivel kapcsolatban volt vele, bevettük a felsorolásba.
Az önvédelemből művelt csodák tanúsítják, hogy Jézus meg tudta volna védeni magát a keresztrefeszítéstől is, de amikor „eljött az órája”, engedte, hogy úgy bánjanak vele, mintha megszűnt volna csodatevő hatalma.



Zsolozsma 82.



Tertullianus áldozópapnak „Az imádság” című értekezéséből

A lelki áldozat

Az imádság lelki áldozat, amely a korábbi áldozatokat eltörölte. Minek nekem megannyi véres áldozatotok? – úgymond az Úr. Elegem volt már a kosokból készült égőáldozataitokból és a hizlalt borjak hajából. A bikák és bakok vérét nem kívánom (Iz 1, 11). Ki kívánja ezeket kezetekből? (Vö. Iz 1, 12). Hogy mit kíván tőlünk Isten, arra az evangélium tanít: Elérkezik az óra, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Lélek az Isten (Jn 4, 23-24), tehát ilyen imádókat kíván. Mi vagyunk az igazi imádók és az igazi papok. Midőn ugyanis lélekben imádkozunk, lelki áldozatként mutatjuk be imádságunkat, mint Istennek tetsző és kedves áldozatot, így kívánta ezt az Úr, és ilyen imádókról gondoskodott. Ezt a tiszta szívből áhítatos, hittel táplált, az igazsággal gyógyított, az ártatlanságban érintetlen, a megtartóztatásban tiszta, szeretettel megkoszorúzott, jó cselekedeteink által zsoltárokkal és himnuszokkal kísért áldozatot kell nekünk Isten oltárához vinni, amely mindent ki fog eszközölni nekünk Istentől. Megtagad-e Isten bármit is attól az imádságtól, amely lélekből és igazságból fakad? Hiszen ilyent kíván. Olvassuk, halljuk és hisszük, mennyi bizonyság szól az ilyen imádság hatékonyságáról! Az ószövetségi imádság is megszabadított tűzvésztől, vadállatoktól és éhínségtől, pedig nem Krisztustól nyerte erejét. Mennyivel hatékonyabb a keresztény imádság! Nem az enyhülés angyalát állítja a lángok közé, az oroszlánok száját nem zárja be, az éhezőknek sem nyújt bőséges eledelt, és a kegyelem ajándéka a szenvedés érzéséből semmit sem vesz el, de helytállással vértezi fel a tűrőket, a szenvedőket és a fájdalomtól gyötörteket; erőt ad a kegyelem mellé, hogy megtudja a hit, mit nyer el az Úrtól, és megértse, mit kell Isten nevéért szenvednünk. De fordítva is áll. Egykor az imádság büntető csapásért folyamodott, ellenséges hadakat zúdított a népre, és távol tartotta a jótékony esőt. Most viszont a megigazultságból fakadó imádság elfordítja Isten minden haragját, gondoskodik az ellenségről is, és az üldözőkért könyörög. Csoda-e, ha esőt tud kieszközölni az égből, amikor már tüzet is ki tudott esdeni? Egyedül az imádság indítja meg Istent. Krisztus azonban úgy akarta, hogy az imádság semmiféle rosszat se eredményezzen többé, hanem minden ereje a jó ügyet mozdítsa elő. Ezért az imádság nemcsak arra szolgálhat, hogy az elhunytak lelkét a halál ösvényéről visszahívja, a nyomorékokat meggyógyítsa, a betegeket egészségessé tegye, az ördögtől megszállottakat meggyógyítsa, a börtönök ajtaját megnyissa, az ártatlanul szenvedők bilincseit összetörje, hanem ugyanez az imádság eltörli a bűnöket, messze űzi a kísértéseket, megszünteti az üldözéseket, megvigasztalja a kislelkűeket, örömmel tölti el a nagylelkűeket, irányt mutat a vándoroknak, lecsendesíti a viharokat, elrémíti a rablókat, táplálja a szegényeket, vezeti a gazdagokat, felemeli az elbukottakat, fenntartja a botladozókat, megerősíti az állókat. Az angyalok is mindnyájan imádkoznak. Imádkozik minden teremtmény. Imádkoznak a háziállatok és a vadállatok, meghajtják térdüket, és az istállókból vagy a barlangokból kijővén nem néma szájukat emelik az égre, hanem a maguk módján hallatják hangjukat. Sőt az ébredő madarak is az ég felé röppennek, és kezek helyett szárnyukat terjesztik ki kereszt alakban, és daluk imádságnak tűnik. De mondjunk még többet is arról, hogy miért kell imádkozni? Maga az Úr is imádkozott, akinek tisztelet és dicsőség mindörökkön-örökké. 


Nagyböjt 3. hete csütörtök



Fölséges Istenünk alázattal kérünk, add meg szolgáidnak, hogy minél jobban közeledik a húsvét ünnepe, annál nagyobb áhítattal készüljünk a megváltás misztériumának ünneplésére. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Nagyböjt 3. hete csütörtök

Jer, 7,23-28; Lk 11,14-23

„Egyszer kiűzött egy ördögöt, amely néma volt.Amikor az ördög kiment, a néma megszólalt,a nép pedig elcsodálkozott”

Jézus azért művelt csodákat, hogy megdicsőítse Istent, igazolja saját isteni hatalmát és segítsen a rászoruló emberen, aki ki van szolgáltatva az őt megszálló sátánnak. Ez a harmadik cél Jézus szinte minden csodájában megtalálható, hisz mindenki gyengébb az angyali erőit megőrzött sátánnál. A bukott angyalokat Isten letaszította a mennyország kapujából. Nem zárta őket a pokolba. Meghagyta nekik a lehetőséget, hogy a náluk kisebb képességű embert rosszra kísértsék, a maguk pártjára állítsák, és ez által fájdalmat okozzanak Istennek, aki gyermekét veszíti el minden elpártolt emberben. Ezért olvashatjuk az angyalok sorsdöntő harca után a Jelenések könyvében: „Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal, s tudja, hogy kevés ideje van”. (Jel 12,2b) Erre céloz nagy drámaírónk, aki az ismeri hitünket is, hogy a sátán jajong a paradicsomkertben, mivel neki csak két fát engedélyezett Isten: „Fukar kezekkel mérsz, de hát nagyúr vagy! Hol a hazugság lábát megveti, világodat meg fogja dönteni” (Madách Imre: Az ember tragédiája) Az emberek gyengesége miatt Jézusnak igazolnia kellett isteni hatalmát. Ebben az evangéliumi szakaszban Jézus ezt a célt hangsúlyozza erőteljesebben. Meg is állapítja az evangélista, hogy Jézus erélyes parancsára kiment a megszállottból a sátán. Ezt egyéb jelek mellett az igazolta, hogy az addig néma férfi meg tudott szólalni. Úgy tűnik, a némaságot okozó ördögnek volt más fegyvere is, és nem adta meg magát véglegesen a kiűzője hatalmának, mert erős kísértést ébresztett jelenlévőkben. Nagyot hazudott, és nem minden haszon nélkül: „Közülük néhányan így szóltak: Az ördögök fejedelme, Belzebub által űzi ki az ördögöket”. (Lk 11,15) Ezt a részsikert emberi gyarlóság vagy újabb ördögi csel rögtön meg is toldja:„Mások pedig égi jelet kértek tőle, hogy kísértsék” (16) Jézusnak tehát látszatra nem mindenkiben sikerült erősíteni a csodatevés második célját, sőt az elsőt is gyengítette ez az új kísértés. Urunk először a józanészre akar hatni: „Minden ország, amely önmagával meghasonlott, elpusztul, és ház házra omlik. Ha tehát sátán önmagával meghasonlott, hogyan állhat fenn az ő országa? Azt mondjátok, hogy én Belzebub által űzöm ki az ördögöket” (17-18) Aztán tovább erősíti a logikus gondolkodást: „De ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Ők lesznek tehát a ti bíráitok”. (19) Ezt az érvet még erősíti egy mindennapi tapasztalattal:„De ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa”(20) Nemzetünk lelkét megzavarták előbb a „felvilágosodás” hangzatos cselei, a múlt században pedig a materializmus sulykolása. Ébredjenek fel az álmodozók és gondolkodjanak együtt Jézussal.


2014.03.27. csütörtök



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.03.27. csütörtök

A földi javakban való részesedés

„Elkészült tehát az ég és a föld, s azok minden ékessége. Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg. Azt parancsolta az Úr Isten az embernek: A kert minden fájáról ehetsz, de a jó és gonosz tudásnak fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, meg kell halnod! Azt mondta tovább az Úr Isten: Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is. Azután az Úr Isten asszonnyá formálta a bordát, amelyet az emberből kivett, és odavezette az emberhez. Az ember ekkor azt mondta: Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból. Legyen a neve feleség (isa), mert a férfiből (ís) vétetett. Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek”. (Ter 2,1. 15-18. 22-24) Íme, milyen csodálatosan szép teológiai alapvetés a mai elmélkedéshez! (theología = Isten beszéde és beszéd Istenről) Nos, itt Isten mondja ki, hogy Ő, a Teremtő, az Úr, hogyan rendelkezik a világ javairól. Odaadja a férfinak, de ez nem kizárólagos! Legyen felesége, akivel mindenen osztozzék: előbb adja oda két bordáját az asszonyi testhez, azután az Istentől kapott vagyont is tegye közössé. Majd ne csak vagyonukat, de a testüket is osszák meg együtt a gyermekükkel, majd ők örökösei lesznek a szülők vagyonának is. Jézus Krisztus testvérei lesznek az emberek, amikor a keresztségben az Atya gyermekeivé fogadja őket, és osztoznak az Atya teljes örökségén Jézus Krisztussal együtt (Róm 8,17)


2014. március 26., szerda

Nagyböjt 3 hete szerda



Kérünk Istenünk, segíts minket, hogy a nagyböjt szent idejében meg tanuljunk Igéddel táplálkozva egészen Neked adni magunkat, és mindig egyek legyünk az imádságban. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Nagyböjt 3 hete szerda

MTörv 4, 1. 5-9; Mt 5, 17-19

„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy visszavonjam a törvényt vagy a prófétákat”

Amikor Jézus élt és tanított, akadtak ellenfelei, akik részben féltékenyek voltak sikereire, részben talán megérezték, hogy az addigi vallásosság óriási változáson megy keresztül, és ők, a régi rend emberei háttérbe szorulnak, ezért megvádolták az Urat, hogy visszavonja a törvényt és a próféták tanítását, megváltoztatja. Ezért szögezi le a hegyibeszédben: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy visszavonjam a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem hogy beteljesítsem”. Jézus ezzel a nyilatkozatával az ószövetségi Szentírást isteni kinyilatkoztatásnak ismerte el. Megnyugtatta hallgatóit, hogy amit a kezükben tartanak és Isten üzeneteként a templomban meg a zsinagógákban szombatonként, felolvasnak, az nem emberek koholmánya, hanem mennyei üzenet. Nem emberi bölcsesség, krónikások lelkesült vitézi éneke, nem egyszerű emberi regék, hanem igazságok: Embereken keresztül küldött túlvilági felvilágosítások. Jézus nem részletezi, hogy amit Mózes saját kora előtti hosszú-hosszú időszakról leírt, azok a tények emberi ajkakon át jutottak-e el hozzá, vagy Isten a kétszer negyven nap és negyven éjjel maga mondott-e és mutatott meg neki mindent a Sínai hegyen. Arról sem nyilatkozik, hogy utána hogyan vigyázott a Szentlélek a leírt szövegre. A később keletkezett könyvekről se mondja, hogy valóban Izajásnak vagy Mikeásnak hívták a szerzőjüket. Arról tanúskodik az Úr, hogy ami az Ószövetségben írva van, az megváltoztathatatlan, mert Isten így küldte nekünk. Ezt a tanítását összegezi: „Aki tehát egyet is elhagy e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában; aki pedig megteszi és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában”. (19) Jézus az ószövetségi kinyilatkoztatást beteljesítő saját tanítást sem írja le. Tudtommal sem Máténak, sem Jánosnak nem adott parancsot, hogy evangéliumot, azaz életrajzot és tanítás-gyűjteményt írjanak az Újszövetség könyveiként. Arra adott parancsot, hogy menjenek el az egész világra, és tanítsák minden embernek az evangéliumot, meg tanúsítsák személyes tapasztalatuk alapján, amit láttak és hallottak tőle, róla. De azért nyilvánvalóan akarta, hogy rögzítsék írásba is emlékeiket. Igaz ugyanis a közmondás: „Verba volant, scripta manent”. (A szavak elröpülnek, a leírtak megmaradnak). Persze tudnunk kell azt is, hogy kezdettől fogva akadtak, később, pedig gomba módra szaporodtak olyan emberek, akik az írott Igét is eltorzították. A katolikus Egyház története tanúsítja, hogy rengeteg féle eretnekséggel szemben kellett tisztázni az igazságot, megvédeni a rontásokkal szemben. A XIX. században, pedig eljutottak odáig, hogy magukat szentírástudósoknak nevező egyének ki merték jelenteni: Mindaz, ami csodaként szerepel az evangéliumokban, vagy annak köszönhető, hogy Jézus már akkor tökéletesen ismerte a kozmikus erőket és alkalmazta is gyógyításra; vagy ha nem, akkor hazugság az egész. Azóta pedig sokan dühödten, mások higgadtnak tűnő kritikával mentek neki a Szentírásnak. Nem túlzás, amit valaki így fogalmazott meg: A Biblia minden lapját megkérdőjelezték már, kivéve a címlapot. Az egész Bibliára merem mondani, amit Lejeune egyetemi tanár mondott az ember teremtéséről:„Amit a Biblia erről ír, a legmodernebb tudomány színe előtt is igaznak bizonyul” 


2014.03.26. szerda



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.03.26. szerda

Mutassuk meg Krisztust!

Krisztus az istenséget birtokló Második isteni Személy. Egylényegű az Atyával és a Szentlélekkel. Elválaszthatatlanok. Jézus titokzatos teste az Egyház. „Ő a testnek, az egyháznak a feje” (Kol 1,18) Minden keresztény ennek a krisztusi testnek a tagja, szerves egységben Krisztussal és egymással: „Most pedig örömest szenvedek értetek, és kiegészítem testemben azt, ami hiányzik Krisztus szenvedéseiből, testének, az egyháznak javára, amelynek én szolgája lettem az Istentől értetek kapott tisztségnél fogva.” (24-25) Ennek a közösségnek teljes jogú vezetőjévé nevezte ki Jézus Szent Pétert, mielőtt elhagyta volna látható alakban a fiát llegeltesd bárányaimat 1,15-17) Már korábban is erre a tisztségre emelte:„és mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni Egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldsz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is”(Mt 16,18-19) Az Egyház él és élni is fog a világ végéig. Ha nem így lenne, akkor Krisztus súlyos vereséget szenvedne, mert a tekintélye csorbát szenvedve füstté válna. Mindig igaza van, mert Ő örök igazság. Ha gond van egyesek fejében az Egyházzal, annak oka az illető gyenge hite, esetleg sértődöttsége. Lehetséges, hogy mi, az Egyház tagjai sem tudjuk igazán megbecsülni a Sziklát, amelyet Krisztus hitelesített. Igyekezzünk az igazság és szeretet alapján állva bizonyságot tenni Krisztus műve mellett.


Zsolozsma 81.



Szent Theophilus antiochiai püspöknek Autolycushoz írt könyvéből

Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent

Ha valaki azt mondja: Mutasd meg nekem a te Istenedet, én azt válaszolom neki: Mutasd meg nekem előbb a te emberedet, és én azután megmutatom neked az én Istenemet, így lesz aztán nyilvánvalóvá, hogy lelked szeme lát-e, és szíved füle hall-e. Amint ugyanis azok, akik testi szemükkel látnak, felfogják a földi dolgokon végbemenő változásokat, vizsgálják a dolgok közötti különbségeket, így: a fényt és a sötétséget, a fehéret és a feketét, az alaktalant és a szép formájút, az egymáshoz illőt vagy nem illőt, a szabályosat vagy szabálytalant, a tagjaiban arányosat vagy csonkát, s ugyanez elmondható a füllel kapcsolatban a hangok magasságáról vagy mélységéről, illetve a vidám hangzatok megkülönböztetéséről: ugyanígy működik a szívnek a füle és a léleknek a szeme is, hogy Istent érzékelni tudja.Istent is megláthatják az emberek, ha lelkük szeme nyitva van. Bár mindenkinek van szeme, de mégis némelyek előtt örök fátyol takarja el a nap szép világát. Az a tény pedig, hogy e vakok nem látnak, nem jelenti azt, hogy a napnak nincs világossága, hanem éppen azt mutatja meg nekik, hogy vak az ő szemük. Ugyanígy vakítja meg az ember lelki szemét a bűn és a gonosz cselekedet is. Amint illő, hogy a tükör ragyogó tiszta legyen, éppúgy tisztán kell tündökölnie az emberi léleknek is. Mert amikor rozsda rágódott be a tükörbe, akkor már az ember nem láthatja benne tisztán az arcát, ugyanígy, ha bűn homályosítja el a lelket, az már nem képes vele többé meglátni az Istent. De ha akarod, meggyógyulhatsz: bízd magad az orvosra, s kioperálja a lélek és a szív hályogát. Ki ez az orvos? Az Isten, aki az Ige és a Bölcsesség által gyógyít és éltet. Isten mindent Igéje és Bölcsessége által alkotott, mert: Igéjével erősítette meg az egeket, és Lelkével annak összes erőit (vö. Zsolt 32, 6). Legkiválóbb tulajdonsága: bölcsessége. Bölcsességében teremtette Isten a földet, az egeket okossága rendezte be; tudása nyitotta meg az örvények mélységeit és permetez harmatot a felhőkből. Ó, ember, ha mindezt felfogod, és tisztán, szentül és igaz módra élsz, megláthatod az Istent; de mindenekelőtt szívedben első helyet a hitnek és az istenfélelemnek biztosíts, akkor a többit már könnyen fogod érteni. Amikor halandóságod köntösét leteszed, és felöltöd a halhatatlanságot, altkor látod majd igazán Istent érdemeid mértéke szerint. Isten ugyanis testedet lelkeddel együtt új életre kelti, és akkor már mint halhatatlan lény láthatod a Halhatatlant, de csak úgy, ha már most hiszel benne.


Jézus csodái 67. - Fiad él!



Fiad él!

 

Feltámadása után Jézus sok helyen megjelent, hogy megvigasztalja a szomorkodókat.
Egy tengerparti úton megy egy síró asszony, a kora reggeli órákban. Nagyon fáradt lehet, mert időnként megáll, és leül egy útjelző kőre. Utána felkel, és megy tovább, mintha valami ösztönözné a menésre, nagy fáradtsága ellenére.
Jézus csatlakozik hozzá, mint egy köpenyébe burkolódzó utas. Az asszony nem is néz rá. Fájdalmában elmerülve megy tovább. Jézus megkérdezi:
– Miért sírsz, asszony? Honnan jössz? És hová mész, így, egészen egyedül?
– Jeruzsálemből jövök, és visszatérek otthonomba.
– Messze van?
– Félúton Joppe és Cezárea között.
– Gyalog?
– A Modin előtti völgyben a rablók elvették szamaramat és mindazt, ami rajta volt.
– Oktalan voltál, hogy egyedül mentél. Nem szoktak egyedül menni a húsvéti ünnepekre.
– Nem húsvétra mentem oda. Otthon maradtam, mert van, remélem, hogy még van, egy beteg gyermekem. Férjem elment a többiekkel. Én hagytam, hogy négy nappal előbb elinduljon, és utána én is elmentem. Mert azt mondtam: „Ő biztosan Jeruzsálemben van húsvétkor. Megkeresem.” Kicsit féltem. De azt mondtam: „Nem teszek semmi rosszat. Isten látja. Én hiszek. És tudom, hogy Ő jó. Nem fog elutasítani engem, mert...” Megáll, mintegy megfélemlítve, és lopva egy pillantást vet a mellette menő emberre, aki annyira be van burkolódzva, hogy alig látszanak szemei, Jézus összetéveszthetetlen szemei.
– Miért hallgatsz? Félsz tőlem. Azt hiszed, hogy én annak ellensége vagyok, akit te kerestél? Mert te a názáreti Mestert kerested, hogy megkérjed, jöjjön el házadba, és gyógyítsa meg a gyermeket, míg férjed távol van...
– Látom, hogy próféta vagy. Így van. De amikor megérkeztem a városba, a Mester már halott volt. – Fuldoklik a sírástól...
– És föltámadt. Nem hiszed?
– Tudom. Hiszem. De én... De én... Néhány napig reméltem, hogy én is meglátom Őt... Azt mondják, megjelent egyeseknek. És vártam az elutazással. Minden nap egy gyötrelem volt, mert... annyira beteg a gyermekem... Szívem meg volt osztva... Menjek, hogy megvigasztaljam haldoklásában... Maradok, hogy keressem a Mestert... Nem kívántam, hogy eljöjjön házamba. De hogy megígérje nekem a gyógyulást.
– És hittél abban? Gondoltad, hogy távolról?...
– Hiszek. Ó, ha azt mondta volna nekem: „Menj békében! Fiad meggyógyul”, nem kételkedtem volna benne. De nem érdemlem meg, mert... – sír, és szájához nyomja fátylát, hogy mintegy megakadályozza magát a beszédben.
– Mert férjed egyike azoknak, akik vádolták és meggyilkolták Krisztust. De Jézus Krisztus a Messiás! Isten! És Isten igazságos, asszony. Nem büntet meg egy ártatlant a bűnös miatt. Nem gyötör egy anyát azért, mert az atya bűnös. Jézus Krisztus az élő Irgalmasság...
– Ó, talán te egyik apostola vagy? Talán tudod, hol van Ő? Te... Talán Ő küldött téged hozzám, hogy ezt mondd nekem. Meghallotta, meglátta fájdalmamat, hitemet, és elküldött téged, mint ahogy a Magasságbeli elküldte Ráfael főangyalt Tóbiáshoz. Mondd meg nekem, ha így van, és én, jóllehet fáradt és lázas vagyok, visszafordulok, hogy megkeressem az Urat.
– Nem vagyok egy apostola. De Jeruzsálemben maradtak még az apostolok sok napon át, feltámadása után...
– Igaz. Megkérdezhettem volna tőlük.
– Így van. Ők folytatják a Mester munkáját.
– Nem hittem, hogy képesek csodákat tenni.
– Már tettek csodákat...
– De most... Azt mondták nekem, hogy csak egy maradt hűséges közülük, és nem hittem...
– Igen. Férjed így mondta neked, megvetve téged őrjöngésében a hamis győzelem felett. De mondom neked, hogy az ember képes vétkezni, mert csak egyedül Isten tökéletes. És az ember bűnbánatot is képes tartani. És ha bűnbánatot tart, ereje növekszik, és Isten még gyarapítja azt kegyelmével, bűnbánata következtében. A Magasságbeli Úr nem bocsátott meg talán Dávidnak?
– De ki vagy? Ki vagy, hogy oly kedvesen és bölcsen beszélsz, ha nem vagy egy apostol? Talán egy angyal vagy? Gyermekem angyala. Ő talán kilehelte lelkét, és te eljöttél, hogy előkészíts engem.
Jézus engedi, hogy köpenye leessen fejéről és arcáról, és egy közönséges vándorból átváltozik az Istenember méltóságába, aki feltámadt a halálból, és ünnepélyesen azt mondja:
– Én vagyok a Messiás, akit hiába feszítettek keresztre! Én vagyok a Feltámadás és az Élet! Menj, asszony! Fiad él, mert én megjutalmaztam hitedet. Fiad meggyógyult. Mert ha a názáreti Rabbi befejezte küldetését, az Emmánuel folytatja azt a világ végéig, mindazok számára, akik hisznek, remélnek, és akik szeretik a Hármas Egy Istent, akinek egyik Személye a megtestesült Ige, aki isteni szeretetéből elhagyta az eget, hogy eljöjjön tanítani, szenvedni és meghalni azért, hogy az Életet adja az embereknek. Menj békében, asszony! És légy erős hitedben, mert eljött az idő, amikor egy családban a férj a feleség ellen, az atya a gyermekek ellen, és ezek az ellen lesznek, mert gyűlölnek vagy, mert szeretnek engem. De boldogok azok, akiket az üldöztetés nem szakít el Életemtől.
Megáldja őt, és eltűnik.

(10-163)


2014. március 25., kedd

Jézus csodái 66. - Legyen hited szerint! 2.








– Nem. Nem csak azért, hanem mert Hermaszteusz mondott nekem róla bizonyos dolgokat, amiből nekem úgy tűnt, hogy ha megismerem Őt, többé nem leszek egy szemét.
– Tehát te hiszed, hogy Ő a Messiás?
– Hiszem. Én nem tudom jól, micsoda az a Messiás, de hiszem, hogy a názáreti Rabbi Isten Fia.
Jézus ragyog a mosolytól, miközben megkérdezi:
– És biztos vagy benne, hogy ha Ő az, meghallgat téged, körülmetéletlent?
– Biztos vagyok benne, mert ezt mondta Hermaszteusz. Azt mondta: „Ő mindenkinek a Megváltója. Az Ő számára nincsenek zsidók vagy bálványimádók, hanem csak megváltásra szoruló emberek, mert az Úristen ezért küldte Őt.” Sokan kinevettek. De én elhittem. Ha én azt mondhatom neki: „Jézus, irgalmazz nekem”, Ő meghallgat engem. Ó, ha Efraimból való vagy, vezess engem hozzá! Talán te az Ő egyik tanítványa vagy...
Jézus még inkább mosolyog, és azt tanácsolja:
– Próbálj megkérni engem, hogy gyógyítsalak meg!
– Te jó vagy, ember. Melletted oly nagy békét érzek. Igen, te jó vagy, mint... mint maga a Rabbi, és Ő biztosan felhatalmazott a csodatevésre, mert mivel oly jó vagy, csak az Ő tanítványa lehetsz. Mindnyájukat jónak találtam, akikről azt mondták nekem, hogy tanítványai. De ne sértődj meg, ha azt mondom, hogy te meggyógyíthatod a testet, de nem a lelket. És én azt is meg akarnám gyógyíttatni, amint az sikerült Hermaszteusz esetében is. Igazzá akarok válni... És ezt csak a Rabbi tudja megtenni. Én bűnös is vagyok azon kívül, hogy beteg vagyok. Nem akarok meggyógyulni testileg, hogy azután egy napon meghaljak lelkileg is. Élni akarok. Hermaszteusz azt mondta, hogy a Rabbi a lélek élete, és hogy a lélek, amelyik benne hisz, örökké él Isten Országában. Vezess engem a Rabbihoz! Légy jó! Miért mosolyogsz? Talán azt gondolod, hogy merész vagyok, mert meg akarok gyógyulni anélkül, hogy alamizsnát tudnék adni? De, ha meggyógyulok, művelni tudom a földet. Nagyon szép gyümölcseim vannak. Ha eljön a Rabbi a gyümölcsérés idején, oly hosszasan fogom vendégül látni, amily hosszan csak akarja.
– Ki mondta neked, hogy a Rabbi pénzt akar? Hermaszteusz?
– Nem. Sőt, ő azt mondta, hogy a Rabbi könyörületes a szegényekhez, és elsősorban őket segíti. De ez a szokás minden orvossal és... és mindenkivel, egyszóval mondva.
– De nem vele. Biztosítlak téged erről. És mondom neked, hogy ha fel tudnád ajzani hitedet annyira, hogy itt kérnéd a csodát, és azt lehetségesnek tartanád, részesülnél benne.
– Igazán mondod?... Biztos vagy benne? De ha egyik tanítványa vagy, nem hazudhatsz, se nem tévedhetsz. És jóllehet sajnálom, hogy nem látom a Rabbit... engedelmeskedni akarok neked... Talán mivel annyira üldözik... nem akarja, hogy lássák, nem bízik többé senkiben sem. Igaza van. De nem mi leszünk azok, akik ártani fogunk neki. Maguk a zsidók lesznek... De: íme. Azt mondom itt (és nehezen letérdel): „Jézus, Isten Fia, könyörülj rajtam!”
– És legyen úgy, amint hited megérdemli – mondja Jézus, parancsoló mozdulattal, amit a betegeknél használ.
Az embert mintha megvakította volna valami váratlan fény. Megérti, ki van előtte, és egy hangos kiáltást hallat, úgyhogy a pásztor, aki lejött az útra, talán azért, hogy lássa, meggyorsítja lépteit.
Az ember arcával a fűben, a földön fekszik. A pásztor feléje bök pásztorbotjával:
– Meghalt? Ki kíván mást, mint tejet, amikor a végét járja! – És csóválja fejét.
A férfi hallja ezt, és talpra ugrik, erősen, egészségesen. Azt kiáltja:
– Halott? Meggyógyultam! Feltámadtam. Ő tette velem ezt. Nem vagyok többé bágyadt az éhségtől, sem a betegségtől. Olyan vagyok, mint menyegzőm napján! Ó, áldott Jézus! Hogyan lehet, hogy nem ismertelek fel előbb?! A te irgalmasságod elárulta nevedet! A béke, amelyet melletted éreztem! Ostoba voltam! Bocsáss meg szegény szolgádnak! – És ismét a földre veti magát, imádva.
A pásztor otthagyja kecskéit, és elfut, nagy ugrásokkal, a falu felé.
Jézus leül a meggyógyult mellé, és azt mondja:
– Úgy beszéltél nekem Hermaszteuszról, mint aki meghalt. Tehát ismered a végét. Csak egy dolgot akarok tőled. Jöjj velem Efraimba, és mondd el ott valakinek, aki hozzám tartozik, miképpen ért véget az élete. Utána elküldelek Jerikóba, egy nőtanítványhoz, hogy segítsen téged hazatérő utadon.
– Ha te akarod, elmegyek. De most, hogy egészséges vagyok, már nem félek többé attól, hogy meghalok az úton. Még a fű is táplálhat engem, és nem szégyellem kinyújtani kezemet, mert nem dőzsöléssel, hanem igazságos céllal emésztettem fel vagyonomat.
– Igen, akarom. Megmondod majd neki, hogy láttál engem, és itt várok rá. Hogy már eljöhet. Nem lesz alkalmatlan senki számára. Meg tudod mondani ezt?
– De meg ám! Ah! Miért gyűlölnek téged, aki oly jó vagy?
– Mert sok embert fogva tart egy szellem. Menjünk!
Jézus útnak indul Efraim felé, és a férfi biztosan követi. Csak nagy soványsága maradt meg, betegsége emlékeként.
A faluból sokan jönnek lefelé, hadonászva és kiabálva. Hívják Jézust. Hogy álljon meg. Jézus nem hallgat rájuk, sőt meggyorsítja lépteit. Azok követik.
A történet folytatását lásd: Jd 11,469-470 és P 11,431-432.

(8-220)


Zsolozsma 80.



Nagy Szent Leó pápa leveleiből

Kiengesztelődésünk szent titka

Magára vette az alantasságot a Fölséges, gyöngeséget az Erő, halandóságot a Halhatatlan. A sérthetetlen isteni természet azért egyesült a szenvedésre képes emberi természettel, hogy lerója bűnös állapotunk adósságát, és hogy ami a mi gyógyításunknak is megfelelő volt, ugyanaz az egy legyen Isten és az ember között a közvetítő, az ember Krisztus Jézus, aki meghalhat embersége szerint, de nem halhat meg, mint Isten. Valóságos Isten született tehát a valóságos ember teljes és tökéletes természetében; teljesen egész tehát abban, ami sajátosan az övé, és teljesen egész abban, ami sajátosan a mi természetünk. Azt mondjuk a mi természetünknek, amit a Teremtő kezdetben létrehozott bennünk, és amelyet megváltásunkért magára vett. Üdvözítőnkben ugyanis még csak nyoma sem volt meg annak a hiánynak, amelyet a kísértő okozott, és a rászedett ember elkövetett. Hiszen nem kellett bűneinkben is osztoznia azért, mert emberi gyengeségeinkkel közösséget vállalt.Szolgai alakot öltött, de nem tapadt rá a bűn szennye; fölemelte az emberséget, nem alázta le az istenséget. Az irgalom lehajlása volt ugyanis, és nem a hatalom megfogyatkozása az az önkiüresítés, amely által a Láthatatlan látható alakban mutatkozott be előttünk, s amely által a mindenség Teremtője és Ura egy akart lenni a halandó emberek közül, így tehát az, aki Isten formájában megmaradva teremtette az embert, ugyanaz lett ember a szolga alakjában. Belép tehát e világ alsóbb régióiba az Isten Fia, mennyei trónusáról jön le, de azért nem hagyja ott az Atyjával való közös dicsőségét, hanem új rend szerint, új születéssel jön a világra. Új rend szerint, mert az, aki láthatatlan abban, ami sajátosan az övé, láthatóvá lett azáltal, ami sajátosan a miénk; a Felfoghatatlan azt akarta, hogy felfogjuk őt; aki megmaradt idők előttinek, az most az időben létezni kezd; a világmindenség Ura szolgai formát öltött, elfátyolozva végtelen fölségét; Isten, akihez nem férhet szenvedés, nem vonakodott szenvedőképes emberré lenni, és a Halhatatlan nem vonakodott alávetni magát a halál törvényének. Az ugyanis, aki valóságos Isten, ugyanúgy valóságos ember is; és nincs ebben az egyesülésben semmi megtévesztés, hiszen együtt van meg benne mind az ember alázatossága, mind pedig az istenség magasztossága. Így tehát az Isten nem változik benne, ha ő könyörületre indul, és ugyanígy az ember sem enyészik el, ha felmagasztalódik. Egymással közösségben maradva e két természet azt teszi, ami a sajátja: az Ige azt teszi, ami az Igére tartozik, és az emberi természet is azt teszi, ami neki felel meg. A két természet közül az egyik csodákkal tündöklik, a másik bántalmakat szenved. És miként az Ige nem hagyja el az Atyáéval egyenlő dicsőségét, ugyanúgy embersége sem veti le magáról a mi fajtánk természetét. Gyakran kell hangoztatni, hogy egy és ugyanaz, aki valóban az Istennek Fia és valóban az embernek fia. Isten azért, mert kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige; ember pedig azért, mert az Ige testté lett, és közöttünk élt (Jn 1, 1. 14). 


Nagyböjt 3 hete kedd



Irgalmas Istenünk,kérünk maradjon velünk mindig a te kegyelmed,tegyen készségessé szent szolgálatodra és hozza meg nekünk gazdag ajándékodat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Nagyböjt 3 hete kedd

Urunk bemutatása Gyertyaszentelő Boldogasszony

„Csakhamar eljön templomába az Úr, akit ti kerestek, s a szövetség angyala, akit óhajtotok”(Mal 3,1)

Malakiás próféta az úgynevezett tizenkét kispróféta közé tartozik. A Krisztus előtti V. század első felében leírt jövendölései vigasztalást nyújtottak a fogságból hazatért zsidóságnak. A csupa rom főváros, a szomszéd népek ellenséges magatartása, a templomépítés nehézségei között nagyon kellett az Isten hírnökének vigasztaló szolgálata. Ebben a harmadik fejezetben az egyik legfelemelőbb üzenet olvasható: „íme, én elküldöm angyalomat, hogy elkészítse az utat színem előtt, és csakhamar eljön templomába az Úr, akit ti kerestek, s a szövetség angyala, akit ti óhajtotok. íme, már jön is, - mondja a seregek Ura. De ki tudja elviselni az ő eljövetelének napját, s ki állhat meg az ő láttára? Mert ő olyan, mint az olvasztó tűz, és mint a posztóványolók lúgja” (Mal 3,1-2) Minden évben várták Őt a zsidók négy évszázadon át. A római császár helytartója, Heródes király, negyven éves szorgos és hozzáértő munkával kijavíttatta a templomot. Azok a szobrok nem voltak ott a nagy rombolás óta, amelyet Nebukednazár király rendelt el. Most már ragyognak újra. De készen vannak a mennyei birodalomban Isten szolgálatát ellátó eleven angyalok is, akik a nagy bálványimádás idején Ezekiel próféta szeme láttára Isten trónját hozták be a régi, salamoni templomba a romboló ítéletet elkezdeni. Ez a mostani látogatás más lesz. Már a földön él negyven napos kisbaba alakjában a világot megváltó Fiúisten. Nem a kerubok hozzák, hanem az általa választott ifjú, gyönyörű Édesanya, akin keresztül tagja lett az emberi nem nagy családjának. Nem járnak előtte írószerrel és tintával felszerelt írnokok, akiknek a dolga mindenkit megvizsgálni, s aki bűntelennek bizonyul, annak a homlokára tau jelet rajzolni, hogy áldozatul ne essék az írnokot követő bosszúállóknak, hanem a pólyás kisbaba maga küld titkos jeleket egy idős prófétának, Simeonnak: Tudom, nagyon vártál rám: Gyere, itt vagyok, mint az élet Igéje! Gyere, ölelj kebledre és mondd meg mindenkinek, aki várja Izrael vigasztalását, hogy megérkeztem! A boldog öreg próféta odalép Mária mellé, elkéri a Gyermeket és énekel áhítattal: „Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim a te megváltásod (Iz 40,5), melyet minden nép színe előtt készítettél (Iz 52,10), világosságul a pogányok megvilágosítására,(Iz 42,6) és dicsőségére népednek, Izraelnek”. (Iz 46,13) (Lk 2,29-32) Ugyanezt látja és éli át Anna prófétaasszony is. Aztán a zsidó pap átvesz minden kisfiút, fölemeli az Úrnak, majd visszaadja anyjának. Ezt teszi Mária Jézuskájával is, de azt csak Ő tudja, hogy harminc év múlva mindenkiért végleg felemeltetik.


2014.03.25.kedd



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.03.25.kedd

Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe

Arám királya, Razon és Pekach, Izraelnek királya összebeszéltek, hogy ostrom alá fogják Jeruzsálemet, elűzik a trónjáról Acház királyt, és saját jelöltjüket teszik meg királlyá. Így akarták Júdea hadseregével megerősíteni seregeiket, hogy ha Asszíria elindulna ellenük hódító útjára. Isten az akkor élő Izajás prófétával üzent a júdeai királynak, hogy ne féljen ettől a támadástól, mert nem lesz belőle semmi. Acház király maga is hajolt a bálványimádás felé, a zsidó nép istenétől nem akart biztató jelet kérni. Ekkor az Úr Izajással, sokkal jelentősebb örömhírt üzent Jeruzsálemnek és a bálványimádó világnak: Elérkezik az idő, hogy Izrael népéből, Dávid király házából elindítja az Úr a sátán legyőzőjét, a Messiást. Tömören, prófétai szűkszavúsággal, de elhangzik Jahveh üzenete: „íme, a szűz fogan, fiút szül, és IMMÁNUEL -nek nevezi el”. (Iz 7,14) Ebből a jövendölésből teljességgel felragyog a megváltás örök öröme. Az első asszony, mielőtt fogant volna a Teremtő akarata szerint, a sátán csapdájába esett. A sátánkísértő mondókája ezt suttogta neki: ha esztek a tiltott fa gyümölcséből, olyanok lesztek, mint az Isten: ti határozzátok meg, mi a jó és mi a rossz. Vagyis ti is istenek lesztek. Ezzel a még szűz Éva és Ádám elkövette az első lelki-halált okozó bűnt, elvesztették istengyermeki méltóságukat. Sajnálatosabb, hogy születendő gyermekeiknek a lelkét is eme méltóságot nélkülöző állapotban teremtette az Isten. Nemcsak hogy nem lettek Isten gyermekei, de a sátán rabjaivá, haláluk után pedig a pokolban szenvedő társaikká változtak. Isten üzenete tehát arról szól Izajás ajkán: Évának egy késői leánya Szeplőtelen Szűzként, az átöröklött bűn nélkül kapta lelkét az Istentől, mert őt szánta arra a méltóságra, hogy megszülje majd a világot az ördög hatalmából kiszabadító Messiást. Ez a szűz úgy foganja majd a Megváltót, hogy Gyermeke nem földi édesapától ered, hanem a Szentlélek anyag nélkül teremti. Ezzel a jó hírrel csak most egyszer repül a földre Gábriel angyal. De ezt megismételni felesleges,mert az a Személy, aki ezt a jó hírt kapja, néhány kérdés-felelet után tökéletesen megérti feladatát, elfogadja és az egész történelmi embercsalád nevében helyt is áll mindig hiba nélkül.A perzsák és médek fogságában sínylődő Dániel próféta rádöbben, hogy elérkezett a Jeremiás próféta jövendölése szerint hetven évre kiszabott fogság vége. Böjtöl és imádkozik. Gabriel angyal azonnal küldetést kap: Menjen gyorsan Dánielhez, és a hetek jövendölésében mondja el neki, hogy Isten most neki fontosabb titkokat mondott el, mint Jeremiásnak, mert az egész emberiség bűntől való szabadulásának menetrendjét nyilatkoztatta ki: „Hetven hete van népednek és szent városodnak, Akkor véget ér a gonoszság, lepecsételik a bűnt és levezeklik a vétket. Elérkezik az örök igazság, megpecsételik a látomást és a jövendölést és fölkenik a Szentek Szentjét. Hatvankét hét elteltével megölnek egy Fölkentet (bírói ítélet) nem lesz neki. A várost és a szentélyt elpusztítja egy eljövendő nép és vezér” (Dán 9,25-26a) Amikor a megadott idő elérkezett, „Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volta jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál. Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Hagy lesz ő, és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, és országának nem lesz vége. A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. Mária így válaszolt: Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te Igéd szerint. Erre az angyal eltávozott”(Lk 1,26-38) Ez az idei ünnep nagy öröm lehet Máriának, mert az ukránok felajánlották Oroszországot az Ő Szeplőtelen Szívének.