Úrnapja után
elmélkedés negyedik rész
Előkészítés
Amint láttuk a Szentírás szövegeiben,a sátán világszerte elterjesztette a
bálványimádást. Ezzel gyakorlatilag kiszorult az egy igaz Isten tisztelete az
emberek életéből. Úgy vélte az ördög, hogy Isten teremtő célja, az egyre
szaporodó fogadott gyermekeiből álló családja elapadt. Mintha még az egyetlen
kiválasztott, Ábrám, is csak vergődne hitével. A neve szerint ugyanis ő egy
bálvány fia, hiszen úgy szólítja mindenki: Apám Rám. Most, hogy a bizalmát
vesztett Sárai, aki neve szerint csak Ábrámnak úrnője: (az Én Úrnőm), már nem
reménykedik egyéni anyaságban sem, nem hogy sokaság anyja lehetne, meg kell
hallania, hogy Isten nem tekinti a szolgáló fiát az áldás fiának. Istennek a
terve változatlan: Sárai szülni fog, amikor az Úr terve teljesül.„Amikor Ábrám
99 éves volt, az Úr megjelent Ábrámnak, és így szólt hozzá: Én El Shaddái
vagyok, (ami mindenható Istent jelentett, aki még a hegyeknek is Ura): járj
előttem és légy tökéletes. Szövetséget hozok létre köztem és közted, s
megsokasítalak, szerfölött megsokasítalak. Erre Ábrám arcra borult, Isten pedig
azt mondta neki: Nézd, ez az én szövetségem veled. Te népek sokaságának atyja
leszel. Ezét ne hívjanak Ábrámnak, hanem Ábrahám (Áb-rahám) legyen a neved,
mivel népek sokaságának atyjává teszlek. Szerfölött megsokasítlak, néppé
teszlek, és királyok származnak tőled. Szövetséget kötök köztem és közted, majd
utánad utódaid Istene leszek. Neked és minden utódodnak adom a földet, amelyen
most mint jövevény tartózkodol: Kánaán egész földjét birtokul, és én Istenük
leszek”. (Ter 17,1-8) A szövetségem jele: Minden fiút születése nyolcadik
napján körül kell metélni! Ezt a jelet Ábrahám Izmaelen és férfi rabszolgáin
sürgősen végre is hajtotta és maga is fölvette.Egy év múlva újabb fontos jelét
adta atyai jósága és igazságossága működésének. „Az Úr megjelent neki
(Ábrahámnak) Mamre terebintjénél, amikor a meleg napszakban sátra bejáratánál ült.
Fölemelte szemét, és íme, három férfi állt előtte. Mihelyt meglátta őket, sátra
bejáratától eléjük sietett, földig meghajolt, és így szólt: Uram, ha kegyelmet
találtam színed előtt, ne kerüld el szolgádat. Hoznak vizet, mossátok meg
lábatokat, és telepedjetek le a fa alatt. Közben én hozok egy falat kenyeret,
hogy felüdítsétek magatokat, aztán tovább mehettek. Hiszen ezért ejtettétek
útba szolgátokat. Azok így szóltak: Tedd, amit mondtál” (18,1-5) Ábrahám ezzel
gyorsan ügyes gazdaként maga rendelkezett. A sátorba lépett, Sárának szólt,
hogy vegyen három adag lisztet, kelessze meg és süssön belőle lepényt. Utána a
távolabb legelésző állatokhoz futott. Kiválasztott egy „fiatal és erős borjút”.
Szolgája kezére adta, hogy készítsen belőle finom ételeket a három vendégnek.
Előételnek tejet és vajat kínált. Aztán amint elkészült a finom bográcsgulyás,
eléjük penderítette a bográcsot, ő maga pedig ott állt előttük a fa alatt.
Mindet a szigorú keleti udvariasság szerint végezte. Amikor aztán
elfogyasztották a finom ételeket, a fővendég, akit Ábrahám Istennek kijáró
leborulással köszöntött, így szólt: „Hol van a feleséged, Sára? Ezt válaszolta:
Itt a sátorban. Az folytatta: A jövő évben ez idő tájt visszajövök, akkorra
Sárának már fia lesz. Sára a sátor bejárata mögött hallgatózott. Ábrahám és
Sára azonban már korosak voltak, és Sárának már nem voltak asszonyi dolgai.
Ezért Sára nevetett magában. Ugyanis erre gondolt: Most legyen még szerelmi
örömem, amikor már megöregedtem? Hiszen már férjem is öreg. Akkor Isten így
szólt Ábrahámhoz: Miért nevet Sára, és miért gondolja: Valóban szülni fogok
még, jóllehet öreg vagyok? Van, ami az Úrnak lehetetlen? A jövő évben ez idő
tájt újra eljövök hozzád, és Sárának már fia lesz. Sára tagadta és azt mondta:
Nem nevettem. De ő így válaszolt: Igenis, nevettél”.(9a-15)