Szeretetszövetség
a Szűzanyával – Bemutatkozik a papszentelésre készülő Schönstatt Mozgalom
Július
8-án a budapesti Szent István-bazilikában Erdő Péter bíboros pappá szenteli
Csermák Pétert, az első lelkipásztort, aki a magyarországi Schönstatt Mozgalom
tagja. Ez alkalomból Soós Viktorral és Zsuzsannával, a Schönstatt
Családmozgalom egyik vezető házaspárjával beszélgettünk.
–
A Schönstatt Mozgalmat 1914-ben alapította Josef Kentenich (1885–1914) német
pallottinus szerzetes. Milyen célok, elképzelések vezették őt?
Soós
Viktor: Kentenich atya 1912-ben lett
a nyugat-németországi Koblenz melletti Vallendar városka Schönstatt nevű
városrészében gimnáziumi hitoktató. Két évvel később, amikor a szünidőből
visszatértek a fiúk – már az I. világháború kitörését követően –, 1914. október
18-án fontos beszédet intézett hozzájuk, ezt tekintjük a Schönstatt Mozgalom
alapításának. Ebben a beszédében Kentenich atya megosztotta a fiúkkal azt a
szívbéli vágyát, hogy hívják meg közösségükbe a Szűzanyát, hogy különleges
módon telepedjen közéjük, ossza áldásait és hassa a kegyelem csodáit. Ez az
alkalom volt az első szeretetszövetség-kötés a Szűzanyával, ami azóta is a mozgalom
lelkiségének alapköve, és amibe az elmúlt évszázadban schönstattiak ezrei
kapcsolódtak be.
Kentenich
atya elsősorban fiúkkal foglalkozott, később alakult meg a mozgalmon belül a
Mária-nővérek kongregációja. Az alapító a II. világháború alatt Dachauban
raboskodott, és ekkor – látva az evangélikus családok példáját – fogalmazódott
meg benne, hogy a Schönstatt Mozgalmon belül szükség lenne a családok
megerősítésére is. Magyarországon a családmozgalom az, ami erős, de külföldön
nővérek és atyák is szép számmal vannak a mozgalmon belül.
Soós
Zsuzsanna: Kentenich atya a 20.
századi, erősen poroszos iskolarendszerben egy attól eltérő pedagógiai
programot hirdetett meg ezeknek a fiúknak. „Szilárd, szabad, papi személyiségek
legyünk” – ez volt a jelmondata. Ne felsőbb utasításra, kényszerből tegyük a
dolgunkat, hanem a saját belső indíttatásunkból, a Jóisten iránti
szeretetünkből. Ehhez a Szűzanyát hívta társként. Rengeteg jelet kapott, erősen
kötődött Máriához, hitt abban, hogy ő az, aki az önnevelési folyamatban
hatékonyan képes segíteni mindazokat, akik nyitott szívvel figyelnek rá.
–
Magyarországon mióta létezik a Schönstatt Mozgalom?
S.
V.: Az alapító házaspár Gódány
Róbert és Rita. Róbert az 1956-os forradalom idején hagyta el Magyarországot.
Később a bécsi Pázmáneumban lett papnövendék, de végül nem lett belőle
lelkipásztor. Kispap korában egy schönstatti Mária-nővéren, Aquila nővéren
keresztül ismerte meg a mozgalmat. Ebben az időben Kentenich atya az Amerikai
Egyesült Államokban – Wisconsin államban, Milwaukee-ban – élt száműzetésben.
Róbert itt találkozott vele először 1962 őszén. Később Kentenich atya
visszatérhetett Schönstattba, a Gódány házaspár pedig Bécs egyik külvárosába
költözött. Az 1980-as évek elején fölvetődött bennük, hogy jó lenne, ha öt gyermekükkel
együtt visszatérhetnének a szülőföldjükre, Magyarországra. A környezetükben
sokan értetlenkedtek, hogy a nyugati életet feladva haza akarnak menni a
kommunista diktatúrába. Ők azonban küldetésüknek érezték ezt. Segítségükre volt
Beller Tilmann atya, aki a magyar mozgalomnak sokáig meghatározó lelkivezetője
volt, és megígérte nekik, évente meglátogatja, támogatja őket, hogy a
Schönstatt Mozgalom Magyarországon is létrejöhessen. Tilmann atya először
1983-ban találkozott néhány családdal, 1985-től kezdődően pedig rendszeresekké
váltak vezetésével az ún. családnapok, melyeket kezdetben ő, később pedig
házaspárok tartottak. Rita és Róbert Óbudaváron – egy Veszprém megyei községben
– telepedett le, és az ő családi házuk adott először otthont a magyarországi
Schönstatt Mozgalomnak.
–
Ez pontosan mikor történt?
S.
Zs.: 1985-ben rendezték meg az első
családnapokat. De már 1983-ban találkozott Tilmann atya a Gódány házaspár két
baráti családjával, ezt tekintjük a magyarországi Schönstatt Mozgalom indulásának.
Ettől kezdve csatlakoztak a családok a mozgalomhoz. A rendszerváltozásig egy
zárt, kicsi közösség volt, de később személyes megszólítások révén egyre több
család érezte úgy, hogy itt a helye, és örömmel vettek részt a családnapokon. A
növekvő közösség kinőtte a Gódány család házát, és a vágy is megszületett arra,
hogy Óbudaváron megépüljön a schönstatti kápolna. Ez a Schönstattban található
ősszentély mintájára készült, ami eredetileg temetőkápolna volt, de 1914-ben
Kentenich atya elkérte a pallottinusoktól, hogy a fiúk közösségének saját
otthona legyen.
Idővel
a Schönstatt Mozgalom elterjedt a világon – jelenleg már több százezer ember
tartozik hozzánk –, és a helyi közösségek szinte mindenütt megépítették ennek
az ősszentélynek a másolatát. Ma már mintegy kétszáz ilyen kápolna van
világszerte, mindegyik ugyanúgy néz ki, mint az ősszentély, belsőleg és
külsőleg is. Magyarországon 2005-ben szentelték fel a kápolnát Óbudaváron.
Ennek a mi kápolnánknak van egy sajátossága. Tilmann atya feltételül szabta, hogy
a magyarországi Schönstatt Mozgalom akkor építsen kápolnát, ha van száz
elkötelezett család, aki tevékenyen részt vesz a mozgalomban. A kétezres évek
elején már megvolt ez a szám, ma pedig lényegesen többen vagyunk, a nyári
családnapokon 180-200 család vesz részt rendszeresen, ezer fölötti a létszám,
ennyi ember kötődik szorosan a mozgalomhoz.
–
A központ tehát Óbudavár.
S.
V.: Óbudaváron van egy képzőközpont,
és ott van a szentély is. Rendkívül fontos ugyanakkor, hogy az elkötelezett
családok otthonában van háziszentély, amelyet mindenki a saját lelki
elköteleződése alapján alkot meg, egy atya pedig megáldja. A háziszentélyek
mintegy „mellékoltárai” az óbudavári szentélynek. Kegyelmi hálót alkotnak.
Meghívjuk otthonainkba a Szűzanyát, hogy legyen ő a nevelőnőnk. Nem az a
lényeg, hogy a szentélyek kőből épülnek, sokkal fontosabb ennél, hogy lélekben
hordozzuk a schönstatti szellemiséget. A fiataljaink szívében régóta ég a vágy,
hogy Budapesten is legyen egy szentély, de nem maga a felépítmény a fontos, hanem
hogy legyen mögötte egy közösség, amelynek tagjai lélekben hordozzák és élik
meg a krisztusi lelkiséget, így gyűjtve össze a kegyelmi tőkét, hogy minél
mélyebben elköteleződjünk.
S.
Zs.: Imádsággal, áldozattal,
felajánlásokkal épül a schönstatti közösség és a szentély, így épült fel az
óbudavári is. Az ottani szentély padlójában, az oltár alatt a mai napig be
vannak építve azok a kis cédulák, melyek azokat a lelki áldozatokat
szimbolizálják, amelyekből a szentély felépült. Ez a mai napig így van, egy olyan
közösségről van szó, melyben intenzíven megélhetjük az emberekkel, a Jóistennel
és a Szűzanyával való kapcsolatunkat.
–
A központi Óbudaváron kívül hol vannak még olyan helyek, ahol rendszeresen
találkozhatnak egymással a magyarországi schönstatti családok?
S.
V.: A családnapokat Óbudaváron
tartjuk, de miután kinőttük a központi helyünket, az egyéb rendezvényeinket
gyakran tartjuk lelkigyakorlatos házakban. A legfontosabb a közösségünkben a
házaspárok élete, kapcsolata. Fontos, hogy mint házaspár tudjunk együtt
növekedni és elköteleződni. Emellett öt-hat párból álló családcsoportjaink
vannak – havonta járunk össze. A Schönstatt Mozgalom legalapvetőbb küldetése,
hogy a házaspárokat, a családokat erősítse, szem előtt tartva Tilmann atya
figyelmeztetését, hogy a házasság munka, folyamatosan kell dolgoznunk kettőnk
kapcsolatán.
–
Kentenich atya házasságon kívül született, ami abban az időben a mostaninál
lényegesen több hátránnyal, negatív előítélettel járt. Vajon mennyire volt
meghatározó ez a tény abban, hogy ilyen kiemelt jelentőséget tulajdonított a
családnak?
S.
Zs.: Amikor Kentenich atyát
megkérdezték, mit tart nagyobb megpróbáltatásnak a saját életében, a három év
koncentrációs tábort Dachauban vagy a tizenöt éves száműzetést Amerikában,
esetleg azt, hogy az egyházban kezdetekben nem értették meg a törekvéseit, azt
válaszolta: egyiket sem, hanem az apanélküliséget, hogy édesapa nélkül kellett
felnőnie. A Szűzanya közbenjárására Isten hatalmas kegyelme volt Kentenich atya
életében, hogy apa nélkül felnőve tudott mindenki számára atya lenni. Kezdettől
fogva úgy tekintettek rá a fiúk, akikkel foglalkozott, de a későbbiekben mások
is, hogy ő mindenkinek az édesapja, lelkivezetője volt, és aki beszélt vele,
úgy érezte, hogy az adott pillanatban ő a legfontosabb a számára.
S.
V.: Kentenich atya nyolc és fél éves
volt, amikor az édesanyja fölajánlotta a Szűzanyának, és a Máriával való mély
kapcsolata meghatározta és áthatotta egész életét. Szűz Mária az ő szemében
egyszerre volt édesanya, nevelőnő és királynő. Ez a mi számunkra is rendkívül
fontos. Ha valaki apa vagy anya nélkül nő fel, de akkor is, ha teljes
családban, tudnunk kell, hogy van egy mennyei édesanyánk, aki amellett, hogy
anyaként gondoskodik rólunk, nevelőnőnk is. A mi feladatunk pedig az, hogy az ő
segítségével folyamatosan neveljük magunkat, hogy ezáltal még közelebb
kerüljünk a Jóistenhez.
–
A családok a magyar Schönstatt Mozgalom lelkiségi csoportjai. Milyen a
kapcsolat ezen csoportok között, milyen gyakran találkoznak egymással?
S.
Zs.: Kentenich és Tilmann atya is
egyaránt azt hangsúlyozták, hogy a házaspár az első, ezért a családcsoportjaink
nem találkoznak túl sűrűn, havonta egyszer van összejövetel. Ezeknek a
találkozóknak megvan a tematikájuk, megbeszéljük egymással, hogy az egyes
családok milyen élethelyzetben vannak, közösen olvassuk Kentenich atya
valamelyik írását, vagy feldolgozzuk a nyári családnapokon elhangzott
előadásokat. Lényeges, hogy nem megváltoztatni akarjuk egymást, hanem csak a
megtapasztalásainkról beszélünk, hogy mit mond számunkra az adott szöveg,
gondolat, és főleg azt, hogy mit üzen a tanítás a saját személyes életünkre
vonatkozóan. Természetesen a családcsoportokban nagyon mély, emberi kapcsolatok
születnek meg és formálódnak ki, különösen, amikor egy közösség már régebb óta
együtt van. Hordozzuk egymást lélekben.
S.
V.: Szólnék még három fontos
törekvésünkről. Nem a magunk számára akarunk létrehozni egy közösséget és egy
baráti társaságot, hanem az egyházban és a társadalomban akarunk élni és
szolgálni. Schönstatt-tól egy lelki hátteret, kötődést kapunk, de nem az
egyházból kivonulva. Kentenich atya sírfeliratán ez szerepel: „Szerette az
egyházat.” A másik pedig – amint azt már említettük is –, hogy a leglényegesebb
a férj és feleség közötti munka. Ezért arra törekszünk, hogy minden héten
egyszer szakítsunk időt egy olyan beszélgetésre, amely nem a háztartásról,
gyakorlati dolgokról, hanem kettőnk lelki állapotáról, növekedéséről szól.
Nagyon fontosak a gyermekeink, akikkel a Jóisten megajándékozott bennünket, és
akiket ránk bízott, amíg ki nem repülnek, de mégis, házaspárként igyekszünk
kettőnk kapcsolatát erősíteni ezekben a beszélgetésekben. A harmadik fontos
jellemzőnk, hogy a családnapokra a gyerekeinket is vihetjük magunkkal, mert
lényeges, hogy már egészen kicsi kortól kezdve részt vegyenek velünk ezeken a
programokon, később már maguk dönthetnek erről. Amíg mi lelkileg igyekszünk
erősödni, töltődni, schönstatti vagy más fiatalok vigyáznak rájuk, játszanak
velük.
–
Ha, ne adj’ Isten, válságba kerül egy házasság, hogyan próbálnak segíteni a
mozgalmon belül?
S.
V.: Minden családban, házasságban
lehetnek nehézségek, megpróbáltatások, nem élünk rózsaszín ködben, hanem benne
a mai társadalomban. Mi is átélhetünk, átélünk kísértéseket,
megpróbáltatásokat. A Schönstatt Mozgalom célja és feladata azonban nem a
válságmenedzselés. Imában és lelki felajánlásokban hordozzuk egymást, ha valaki
súlyos nehézségeket él át. Az előadásokban, beszélgetéseinkben azonban a
pozitív dolgokat igyekszünk inkább megosztani egymással. Ha egy házasságban
gondok merülnek fel, akkor ajánlatos nekik először a lelkivezetőjükhöz
fordulniuk, vagy kérhetnek segítséget egy másik házaspártól is.
S.
Zs.: Schönstatt egyik nagyon fontos
üzenete, hogy igyekezzünk a házastársi kapcsolatainkat mindig frissen tartani,
hogy ne is jussunk el odáig, hogy nagy válságba kerülünk. Adódhatnak persze
nagyon nehéz élethelyzetek, de ezek megoldására, hordozására léteznek hatékony
stratégiák. Ha képesek vagyunk arra, hogy a gondok idején visszanyúljunk az
örömteli pillanatokhoz, a szép élményeinkhez, az nagyon erősíti a
kapcsolatunkat, és akkor, még ha úgy is érezzük, hogy most kicsit nehezebb,
vagy nem érezzük azt, hogy teljesen egy hullámhosszon vagyunk, az évek során
átélt lelki gazdagság és sok öröm segít abban, hogy túllendüljünk a
nehézségeken, és erősítsük egymást. Nem szabad elfeledkeznünk a leglényegesebbről,
a Jóisten kegyelméről és a Szűzanya közbenjárásáról, amit folyamatosan
megtapasztalunk az életünkben.
–
Ezen a héten, július 8-án, pénteken este jelentős eseményre kerül sor a
magyarországi Schönstatt Mozgalom életében: a budapesti Szent
István-bazilikában Erdő Péter bíboros pappá szenteli Csermák Péter diakónust (a
képen a diakónusszentelés után látható – a szerk.). Ő a hazai Schönstatt Mozgalom első olyan tagja,
akiből pap lesz.
S.
V.: Ez a Jóisten hatalmas ajándéka,
kegyelme. Említettük, hogy Magyarországon a családmozgalom erős, és Péter
szülei az elsők között vettek részt a családnapokon, még a nyolcvanas évek
közepén. Pétert Tilmann atya keresztelte meg. Van már Mária-nővérünk is, Oroszi
Klára Mária nővér, aki egyelőre még kint él Bécsben, és mozgalmunkért dolgozik
Gertrúd Mária nővér, aki német származású, de szívében teljesen magyar, Tilmann
atya rábízta a magyar mozgalom lelkivezetését. Péter hosszú ideje készül papi
hivatására. Kentenich atya elképzelése az volt, hogy harmincéves kor előtt nem
szentelnek Schönstattban papot, és a szerzetesnővéreknél is megvárják, míg
valaki mélyen elköteleződik. Fontos tehát látnunk, hogy Péter több mint tíz éve
tanul és készül arra, hogy pap legyen. Németországban tanult, de rendkívül
fontos számára az, hogy Budapesten legyen a szentelése, ezért is kérte fel Erdő
Péter bíborost, hogy ő szentelje pappá.
Budapesten
él sok, a mozgalmunkhoz tartozó egyetemista, akikkel Péter szeretne hosszú
távon együtt dolgozni, foglalkozni. Ezért is volt fontos, hogy a magyar egyház
központi egyházmegyéjében legyen az ő papszentelése, az újmiséje pedig vasárnap
lesz Óbudaváron. Péter Keszthelyen született, a szülei azon a környéken élnek,
de fontos számára, hogy a magyarországi Schönstatt Mozgalom központjában mutassa
be az újmiséjét. Itt együtt ünnepel majd az egész Schönstatt Család, és sok
külföldi vendéget várunk, Németországból, Ausztriából, Horvátországból,
Spanyolországból is.
Péter
pappá szentelését megelőzően a Szent István-bazilika kincstárában kiállítás nyílik
Ozsvári Csaba ötvösművész munkáiból. Ő szintén tagja volt a Schönstatt
Mozgalomnak, hét évvel ezelőtt halt meg. Nemcsak nemzetközi hírű művészként
övezi tisztelet a közösségünkben, hanem mert szerető családapaként és mély
imaéletet élő, hitvalló keresztényként élt közöttünk hirtelen és a közösség
szeme láttára bekövetkezett haláláig. Különösen sokat imádkozott a papokért és
papi hivatásokért. Az ő liturgikus munkáiból készült tárgyakkal misézik Erdő
Péter bíboros Csermák Péter pappá szentelési szentmiséjén.
A
Schönstatt Mozgalom egy nagy család, szervesen összetartozó közösség, és ennek
most különleges kegyelmi pillanata Péter pappá szentelése.
Csermák
Pétert a július 8-án 18 órakor kezdődő szentmise keretében szenteli pappá
Erdő Péter bíboros. A szentmise előtt, 17 órakor a Szent István-bazilika
kincstárában Ozsvári Csaba ötvösművész munkáiból nyílik kiállítás. 22 órakor a
Magyar Schönstatti Fiúmozgalom tagjai fáklyás futásra indulnak, melynek
végcélja Óbudavár.
Csermák
Péter július 10-én, vasárnap 10.30-kor mutatja be újmiséjét Óbudaváron, a
Schönstatt-szentélyben. Az ünnepi szónok Márfi Gyula veszprémi érsek lesz.
14 órától – Péter újmisés jelmondatához kapcsolódóan – az öröm útján
járva egy vidám délutánt tölthetnek együtt a jelenlévők. 14.30-kor a kápolnában
Ther Antal és Ágnes a szentélyről, annak történetéről és az ott található
szimbólumokról tart ismertetést az érdeklődőknek, és a délután folyamán
lehetőség nyílik a Házaspárok útjának végigjárására is. 16 órától közös
hálaadást, imádságot tartanak a szentélynél.