Jézus Szíve 29.

Jézus Szíve, benned kimúlók reménysége, irgalmazz nekünk!

Minden embernek addig van lehetősége érdemeket szerezni, bűneit megbánni, megjavulni, amíg él. Amikor a lélek kiszáll a testből, beáll a halál, az ember személye lelkével együtt ítéletre áll Jézus Krisztus elé. Akkor már a sorsa eldőlt. A haldoklás rendszerint hosszabb ideig tart. De, ha hirtelen halál következik be valaki életében, akkor is végigpereg előtte egész élete: minden tette, szava és gondolata. Van lehetősége arra, hogy egykori döntéseit felülbírálja, s ha úgy látja, hogy akkor rosszul döntött, azt a helytelen döntést visszavonja. A legjobb fejlemény, ha katolikus papot kér a beteg, akinek meggyónhatja bűneit, föloldozást nyer alóluk, így biztos lehet, hogy bűnei meg vannak bocsátva, azokat sem a külön ítéleten, sem a végítéleten nem bolygatja az Úr. Ha pedig a betegek kenetével is ellátják, lelke új erőre kap, teljes búcsúban részesül, tehát a bűneiért járó ideiglenes büntetéseket is elengedi a jó Isten. A beteget ellátó pap meg is áldoztatja őt. Így a haldokló szívébe fogadhatja Jézus Krisztust, aki nemcsak meghalt érte, hanem személyesen jön el az élet befejezésekor gyermekéhez, és biztosítja, hogy az Ő irgalmas Szíve vezeti át az örök életbe. Ez a remény akkor is él, ha a szentségek felvételére nem kerül sor, de a haldokló fel tudja indítani a tökéletes bánatot, vagyis Isten iránti szeretetből (tehát nem félelemből) bánja meg a bűneit. Minden bölcs ember igyekszik életében legalább egyszer elvégezni a Jézus Szíve nagy kilencedet, vagyis kilenc egymás utáni hónap első péntekén szentáldozáshoz járul. Jézus ezért azt ígérte, hogy az ilyennek halála előtt biztosítja a szentségekben való részesedést. Ezt hosszú papi életemben sokszor megtapasztaltam, amikor egészen váratlanul engem rendelt egy-egy haldokló mellé Urunk Jézus.