Jézus Szent Vére 4.

E hónap harmadikán már elmélkedtem a tanítványok elküldéséről, bár ott, és akkor a hetvenkettő kapcsán mondtam el gondolataimat. Amiről ma, egy atya azt említette meg, hogy a hetvenkettő a teljességet jelenti, tehát, amikor Jézus a hetvenkettőt küldte, akkor az vonatkozik minden kereszténynek szóló küldetéséről!

Ma két igét kapcsolnék itt össze, elmélkedésemben: Mk 2,4: „Mivel nem tudták eléje vinni a tömeg miatt, kibontották a ház tetejét”. A másik pedig Mt 6,20a: „Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben”. Ma úgy kaptam e két igét elmélkedésre, meggondolásra, hogy találjam meg e két ige kapcsolatát magamban.

Az első igehelyből a „tömeg miatt” szavak szólítottak meg, a második igéből pedig az a felismerés ragadott el, hogy kincseim lehetnek, kincseket gyűjthetek, olyanokat, melyek a mennyek számára válhatnak értékesekké!

Ugyanakkor, eszembe jut az, hogy már szerveztem közbenjáró közösséget – négy férfivel – akik vállalják, imaközösségben – kilenced tartásával - hogy a rászorulókat beengedjük Jézus elé, kérve számára a gyógyulást.

Másrészről, ismerem a vallásos tömeg fogalmát, ami folyamatosan aggasztóan foglalkoztat: mit lehet tenni érte, és mit lehet tenni azért, hogy a tömeg közösséggé legyen. Felismerve azt, hogy nem több mint tömeg! Továbbá azt, hogy Jézus közösségre hív bennünket Vele elsősorban, de benne egymással, bennünket!

Egy vallási tömegben nem könnyű annak, aki felismeri azt, hogy az, aki közösségnek véli hinni magát Krisztussal, az nem több mint tömeg. Mert csupán abban közösek, hogy tévedésükben erősítik meg egymást. Mert azt állítják magukról, hogy Krisztus közössége, de valójában nincs közös platformjuk. Csupán közös eszközrendszerük, mert egy templomba járnak, ők, akik egy városban laknak, illetve onnan ismerik egymást, hogy már látták egymást, amikor kezet fogtak a kiengesztelődés imájában, illetve áldozásnál szemkontaktusba kerültek már, legalább egyszer. Pedig, ettől még senki sem lesz közösségivé, hogy néhány rítusban hasonlóak. Mert a rítus mögött, a motívum, az indíték még lehet egészen eltérő is.

Én úgy gondolom, hogy közösséggé az formálja a keresztény tömeget, ha annak tagjai megengedővé teszik magukat arra, hogy Isten eszközévé váljanak.

Tudjuk-e azt, hogy hogyan válhatunk Krisztus eszközeivé, hogyan lehetünk Isten szándékára megengedővé, szolgálatra képessé? Talán ez az a kérdés, aminek megfejtésére, kihordására a legelőször találkozniuk kell azoknak, akik Krisztus közösségévé szeretnének formálódni.

Ehhez legelőbb el kell jutnom oda, hogy én felismerjem a tömeget, a keresztény tömeget, mely alapja annak, hogy onnan elindulva, eljuthassunk a keresztény, a Krisztusi közösségre.

Isten bizonyára látja azt is, hogy képes vagyok felismerni azt, hogy Neki szándéka van a tömeggel, melyhez engem szeretne használni. Ugyanakkor Isten bizonyos, hogy tisztában van azzal is, hogy látom az összefüggéseket. Talán Ő generálja bennem a képességet rá, hogy lássam a tömeg és Krisztus közötti kapcsolatban rejlő erőket, lehetőségeket!

Vajon, szabad megijednem attól, hogy felismerem azt, hogy a körülményekben lehetőségek lehetnek Isten számára? Mert a körülmények bennem és általam válhatnak lehetőséggé?

Talán, ha így van, akkor annál inkább kell keresnem a módját annak, hogy hogyan válhatok megengedővé rá, hogy általam Isten terve teljesülhessen, kérve a Szentlélek vezetését!

Hiszem, még, ha hinni nem is bírom, hogy megengedővé válni Istennek, olyan kincs, mely a mennyek értékévé válhat! Mert Isten dicsőségét szolgálja az, ha az ember képessé tudja tenni rá magát!

Azzal a tudással, és annak a józanságával, hogy magamnak is van szándékom és lenne lehetőségem is rá, hogy a magam javára használjam azt fel! Mert ismerem a kísértést, a bűnre való hajlamot, de, melynek engedni nem vagyok hajlandó. Pontosan azért nem, mert Isten végtelen jóságáról már olyan bizonyosságot szereztem be, ami minden ellenérvelésnél erősebb!

Áldalak Uram, Mennyei Atyám, hogy Fiad, Jézus és Isten Szentlelke által a bajban nem hagytál el, megtérésre vezettél engem, és mert akarom, megtérések piciny csillogásában vonzásodban megtartani méltóztatsz! Ámen