Mária,
bűnösök menedéke
Könyörögj érettünk!
Ami
egynek szól, az mindenkinek szól. Persze, akik Isten embereként hallgatják azt,
amivel Pál apostol tanítja, inti, indítja útjára Timóteust. Mert aki tanul,
azért tanul, hogy tanítója legyen annak a gazdagságnak, mely igazzá tesz! A
tanítónak nem okvetlenül kell prédikálnia. Leginkább az tanít, az válik
mindeneknek hasznára, ami a tanulót „igazságra, vallásosságra, hitre,
szeretetre, béketűrésre, szelídségre” törekvővé teszi! Pál bölcsessége Istentől
való, erre rábízhatjuk magunkat, Timóteussal együtt.
Nem mond
keveset Pál. Ugyan, melyikünket ne terhelnének szavai? Vagyis, melyikünknek ne
volna dolga azért, hogy eljuthassunk Krisztus teljességére? Ahogy arról tegnap
is elmélkedtem. Nekem bizonyos, hogy van még mivel törődjek, mit tanuljak
Krisztustól!
Önhitség,
szőrszálhasogatás, szócséplés, irigykedés, veszekedés, káromkodás, rosszakaratú
gyanúsítgatás, az istenfélelmet jövedelmi forrásnak tekintő emberek
torzsalkodása – időről időre, helyzettől, alkalomtól függően, bizony tetten
érhető vagyok! Amikor azt mondom és azzal nyugtatom magam, hogy ez nekem jár,
hogy ezért én már tettem le az asztalra éppen eleget, vagy ezekhez hasonló
érvelésekkel védekezem, és igazolom magamat.
És Pál
nem azt mondja, hogy ezektől az emberektől tartsd távol magadat, vagy ezekkel
ne is beszélj. Hiszen, közöttünk vannak ők, mi vagyunk ezek! Csak azt mondja
Pál, bölcsen: hogy, ha Isten emberének tartod magadat, akkor „menekülj ezektől
a dolgoktól”!
Nem
mondja azt sem, hogy ez könnyű, inkább azt mondja – nekem -, hogy harcolj ez
ilyen lelkület ellen, ha kell! „Harcold a hit jó harcát, szerezd meg az örök
életet, amelyre meghívást kaptál, s amelyre számos tanú előtt letetted az igaz
hitvallást.” Mert, nem? Nem köteleződtem még el Krisztus mellett? Akkor mit
akarok kezdeni azokkal a kegyelmekkel, melyeket Isten a szentségei által ad
nekem?! Vagy, nem hiszem a kegyelem erejét? Nem vagyok képes rábízni magam
Istenre? Megengedni Neki, hogy döntéseimben része legyen?
Az
evangéliumban elhangzik, hogy Jézus bejárta a városokat, falvakat, ahol
hirdette Isten országának igazságát, tanított, tette a dolgát, mivel Isten
megbízta őt; és vele voltak – így fogalmaz, hogy vele voltak! – azok, akik
tanúságot tenni képesek voltak arról, hogy igaz, hogy alázat, szelídség, és
szeretet van abban, amit mond és tesz! Ők, mindezt hittel tették!
Vele
voltak! Nem csak kísérték, vagy körülötte ólálkodtak, hogy hasznot húzzanak
belőle, vagy farvizén a maguk vállalkozásának sikerét biztosítsák -, mondjuk
ki, hogy nem személyes anyagi érdekük eredményét várták el Krisztus holdudvarától!
Ők, akik megtapasztalták, hogy Krisztusa az Isten fia, ők azért voltak Vele,
hogy bizonyosságot tegyenek Róla, és Istenről!
A hit
ereje erre való, erre kell használnom, mert értelmemmel felfogtam, hogy több
vagyok, mint anyagi, e világra szánt valóság! Segíts Istenem, hogy ezt soha ne
tévesszem szemem elől! „Mennyei Atyám, Te végtelen szeretetből teremtettél
engem. Bár gyakran nem szeretlek úgy, ahogyan egy jó gyermektől méltó lenne,
mégis elhalmozol ajándékaiddal. Elküldted Fiadat, hogy megváltson bűneimtől és
egyesítsen veled és önmagával. Ketten elküldtétek a szeretet és igazság Lelkét,
a Szentlelket, hogy bennem lakozzon. Nyisd meg szívemet és szememet mindannak a
felismerésére, amit velem tettél és folyamatosan teszel, hogy így növekedjek a
nagylelkűségben veled, az Egyházzal és minden testvéremmel együtt. Tökéletesíts
engem szereteted tüzében, hogy miképpen Fiadat és a Szentlelket erre a világra
küldted, a Te küldetésed által én is lángra lobbantsam ezt a világot!” (P.
Matthew Kaderabek, LC) Ámen