Mária, betegek anyja Könyörögj érettünk!

Mária, betegek anyja 

Könyörögj érettünk!

Mindegyikünknek személyes a meghívása, és személyes a feladata abban, ami mindannyiunkat elvezethet az „Isten Fia megismerésének egységére, az emberi érettségre, olyan életkorra, amelynek mércéje Krisztus teljessége”.

Úgy tűnik, hogy ebben a földi életben ez az, amire eljutni képes lehet az Ember. És ez elég ahhoz, hogy mikor annak ideje elérkezik, azt mondhassa Ő, hogy Te, embernek fia, „menj be Atyád örömébe” [Mt 25,21]!

Tehát, az első lépés, amit embernek meg kell tennie, hogy tisztázza önmagát: ki vagyok én, Isten akaratából? Mire vagyok teremtve, mi az én képességem, karizmám, adottságom, amivel szolgálhatom ebben a világban Isten tervét, szándékát?

Ha e kérdést meg tudom fogalmazni, akkor már is adódik a második feladatom: megismerjem, mi az Isten terve, szándéka?

Amihez kell találkoznom azzal, aki ebben, engem eligazíthat.

Ha elfogadom, elismerem, és elhiszem azt, hogy ebben a kérdésben Jézus az, aki engem útba igazíthat, akkor, már is adódik a következő feladat: Ki ez a Jézus Krisztus, és mit is akar velem közölni? Azaz, Vele olyan közösségre kell lépnem, amiből megérthetem, világossá válhat számomra az Ő élete, példája, mintája. Amit számomra akar nyújtani, ahhoz, hogy célt érhessek abban, ami velem az Isten terve!

Hát, ez bizony egy szép életfeladat. Egy életre való feladat, miközben ezt az életet élnem kell. A kettőt együtt, és egységben megfejlődni.

Mindeközben imádkozhatom a zsoltáros szavával imámat Istenhez, hogy legalább arról ne kelljen gondolkodnom, hogy hogyan fogalmazzak, esedezzek mindehhez Istentől kegyelmet, hogy sikerülhessen a velem való szándékára lennem!

Mindehhez lehet az bizonyosságom, megnyugvásomra, hogy Isten velem, és szeretetével terel, igazgat, és megtartani kész. Vagyis bizalmát élvezhetem, és hibázhatok is. Végzetes nem lehet hibám, mert hiszen Rá bízom magam, és jelenlétében maradok meg, ami valami olyasmi, amit úgy szoktunk mondani, hogy félem az Istent! Rád bízom magam, Istenem! Azzal a tudással, ismerettel, töredékességgel, amivel ma vagyok, de amiben nem nyugszom meg, míg élek. Mert Krisztus teljességét vágyom megközelíteni szüntelen! Ámen