Ferenc pápa: Mi azt
gondoljuk, már az is sok, ha kétszer megbocsátunk
Szeptember 17-én délben a Szentatya a nagylelkű
királyról és a kegyetlen szolgáról szóló jézusi példabeszéd alapján tartott
elmélkedést az állandó megbocsátás, a tartozáselengedés fontosságáról. Ferenc
pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A mai vasárnap evangéliuma (Mt 18,21–35) a
megbocsátásról ad tanítást, amely nem tagadja az elszenvedett sérelmet, hanem
elismeri, hogy az Isten képére teremtett emberi lény mindig nagyobb az általa
elkövetett rossznál. Szent Péter megkérdezi Jézust: „Ha testvérem vétkezik
ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” (Mt 18,21). Péter
azt gondolja, az a legtöbb, ha hétszer megbocsát ugyanannak az embernek, mi meg
azt gondoljuk, már az is sok, ha kétszer megbocsátunk. Jézus azonban így
válaszol: „Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer” (Mt 18,22),
ami azt jelenti, hogy mindig. Mindig meg kell bocsátanod! Ezt az irgalmas
királyról és a kegyetlen szolgáról szóló példabeszéddel támasztja alá, amelyben
bemutatja annak az embernek az inkoherenciáját, aki előbb bocsánatot kap, de
utána ő maga nem hajlandó megbocsátani.
A példabeszéd királya nagylelkű ember, aki
könyörületből hatalmas tartozást, tízezer talentumnyi tartozást enged el egy őt
kérlelő szolgájának. De ugyanez a szolga, amikor találkozik egyik
szolgatársával, aki száz dénárral – vagyis sokkal kevesebbel – tartozik neki,
kegyetlenül viselkedik, börtönbe záratja. Minket is ennek a szolgának az inkoherens
magatartása jellemez, amikor nem vagyunk hajlandók megbocsátani testvéreinknek.
A példabeszéd királya Istent jelképezi, aki olyannyira irgalmas szeretettel
szeret minket, hogy elfogad minket, állandóan szeret minket és megbocsát
nekünk.
Isten a keresztségünktől fogva megbocsátott
nekünk, egy megfizethetetlen adósságot engedett el nekünk: az eredendő bűnt. De
ez csak az első alkalom volt. Aztán határtalan irgalommal megbocsátja nekünk
összes bűnünket, ha csak egy kis jelét is mutatjuk a megbánásnak. Isten ilyen:
irgalmas. Amikor kísértést érzünk arra, hogy bezárjuk szívünket az előtt, aki
ártott nekünk, és bocsánatunkat kéri, emlékezzünk a mennyei Atya szavaira,
melyeket a kegyetlen szolgának mondott: „Én minden tartozásodat elengedtem
neked, amikor kérleltél. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd
szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad?” (Mt 18,32–33). Aki csak
megtapasztalja a bocsánatot nyert ember örömét, békéjét és belső szabadságát,
megnyílhat annak lehetősége előtt, hogy ő is megbocsásson.
A Miatyánk-imába Jézus be akarta illeszteni
ennek a példabeszédnek a tanítását. Közvetlen kapcsolatba állította a
bocsánatot, amelyet mi kérünk Istentől, azzal a bocsánattal, amelyet nekünk
kell adnunk testvéreinknek: „Engedd el tartozásainkat, ahogyan mi is elengedjük
a nekünk tartozóknak” (Mt 6,12). Isten bocsánata az ő irántunk tanúsított
túlcsorduló szeretetének a jele; ez a szeretet szabadon hagy minket, s így el
is távolodhatunk tőle, mint a tékozló fiú, de amely mindennap várja
hazatérésünket; ez a pásztor rettenthetetlen szeretete, amely elindul
megkeresni az elveszett bárányt; ez gyengéd szeretet, amely minden bűnöst
beenged, aki kopogtat az ajtaján. A mennyei Atya – a mi Atyánk – telve van
szeretettel, fel akarja kínálni azt nekünk, de nem tudja megtenni, ha bezárjuk
szívünket a többiek iránt érzett szeretet előtt.
Szűz Mária segítsen minket, hogy mindig
tudatában legyünk az Istentől kapott bocsánat ingyenességének és nagyságának,
hogy mi is olyan irgalmasak legyünk, mint ő, a mi jóságos Atyánk, aki lassú a
haragra és nagy a szeretetben.
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása
után:
Kedves testvéreim, szeretettel köszöntelek
mindannyiatokat, rómaiak és más országokból érkezett zarándokok: családok,
egyházközségi csoportok, társulatok!
Köszöntöm a La Platából (Argentínából) jött
híveket, a kolumbiai Katonai Iskola tisztjeit, a rhoi katekétákat.
Köszöntöm a Via Pacis futás résztvevőit, akik
különböző vallások istentiszteleti helyeit ejtették útba itt, Rómában. Kívánom,
hogy ez a kulturális és sportkezdeményezés segítse elő a párbeszédet, az
együttélést és a békét.
Köszöntöm a sok fiatalt Loretóból, akiket
kapucinus atyák kísértek el; a mai napot az elcsendesedésre szánják; elhoztátok
nekünk a Szent Ház kegyhelyének „illatát”, köszönjük! Köszöntöm a Pro Loco
önkénteseit és a gyaloglókat, akik ma kezdik meg az Assisibe tartó
váltógyaloglást. Jó utat kívánok!
Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek
titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! A
viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése