Évközi huszonnegyedik hét keddje
Szent Lukács evangélista művében észreveszünk
bizonyos fokozatosságot Jézus isteni hatalmának, erejének bemutatása során. A
tegnapi evangélium szerint egy még élő, de már halálán lévő személyt gyógyított
meg, a pogány katonatiszt szolgáját. Ebben az esetben még egyértelműen
gyógyításról, gyógyító csodáról beszélhetünk.
A mai evangéliumi részlet ennél is továbbmegy, itt már egy halott feltámasztásáról van szó. A fiú halála nyilvánvaló, hiszen már a temetőbe kísérik őt. Ebben az esetben nincs szükség arra, hogy bárki, például a halott ifjú édesanyja kérje Jézus segítségét. Emberileg nézve nem is volna értelme egy ilyen kérésnek, mert az emberek ugyan lassan megismerik az Úr gyógyító hatalmát, de azt elképzelni sem tudják még, hogy akár a halottakat is vissza tudja hívni az életre. Jézus tehát önállóan cselekszik, amikor látja a gyászmenetet és rögtön felismeri, hogy az özvegy azt a személyt veszítette el egyetlen fiában, akire idős korában számíthatott volna, mint gondviselőjére. Jézus megkönyörül rajta, megesik rajta a szíve, és visszaadja számára fiát, feltámasztva őt a halálból.
Keresztény emberként nem azt kívánjuk, hogy a földi életünk tartson örökké, hanem a mennybe szeretnénk eljutni. Hitünk szerint Istennek hatalma van életet adni. Éljünk úgy, hogy méltók legyünk az üdvösségre!
© Horváth István Sándor
A mai evangéliumi részlet ennél is továbbmegy, itt már egy halott feltámasztásáról van szó. A fiú halála nyilvánvaló, hiszen már a temetőbe kísérik őt. Ebben az esetben nincs szükség arra, hogy bárki, például a halott ifjú édesanyja kérje Jézus segítségét. Emberileg nézve nem is volna értelme egy ilyen kérésnek, mert az emberek ugyan lassan megismerik az Úr gyógyító hatalmát, de azt elképzelni sem tudják még, hogy akár a halottakat is vissza tudja hívni az életre. Jézus tehát önállóan cselekszik, amikor látja a gyászmenetet és rögtön felismeri, hogy az özvegy azt a személyt veszítette el egyetlen fiában, akire idős korában számíthatott volna, mint gondviselőjére. Jézus megkönyörül rajta, megesik rajta a szíve, és visszaadja számára fiát, feltámasztva őt a halálból.
Keresztény emberként nem azt kívánjuk, hogy a földi életünk tartson örökké, hanem a mennybe szeretnénk eljutni. Hitünk szerint Istennek hatalma van életet adni. Éljünk úgy, hogy méltók legyünk az üdvösségre!
© Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, irgalmas Isten, adj
nekünk alázatosságot, reményt és erős hitet! Add, hogy a szeretet Lelke, a te
Lelked ékesítsen minket. Segíts egymáshoz tiszta szeretetben közelednünk, mert
ez minden parancs foglalata és beteljesítése. Segíts, hogy a békesség és az
egyetértés fiai lehessünk, és így méltók legyünk rá, hogy boldognak nevezzen
minket szent Fiad!
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése