Évközi huszonnegyedik hét vasárnapja

Évközi huszonnegyedik hét vasárnapja

Bocsáss meg!

A mai evangéliumban Péter apostol a megbocsátással kapcsolatban kérdezi Jézust, aki válaszul egy példabeszédet mond. A gonosz szolga, akinek az úr elengedte nagy tartozását, szolgatársának egy kisebb adósságot sem volt hajlandó elengedni. Az úr irgalmas volt, de a szolga kegyetlenül viselkedett, amiért el is nyerte büntetését a történet befejezésében. A hasonlat mondanivalója világos számunkra: bocsássunk meg az ellenünk vétő embertársainknak, hogy mi is számíthassunk Isten irgalmára!
A hétköznapi életben számtalanszor mondjuk: „Ne haragudj! Bocsáss meg! Elnézést! Bocsánat!” Egyszerűbb helyzetekben, amikor nem történt szándékos sértés, könnyen kimondjuk e szavakat, és a válasz is ugyanilyen könnyen érkezik: „Nem történt semmi. Nincs semmi gond.” Egy pillanatnyi zavar vagy váratlanul adódó kellemetlen helyzet feloldására alkalmasak ezek a szavak. Más a helyzet, amikor komolyabb sértésről, megbántásról van szó. Ilyenkor nehezebb a bocsánatkérő szavak kimondása és a megbántott személy részéről a megbocsátás is. Ilyenkor mindig a két személy jövőbeli kapcsolata forog kockán. Meddig tudja az egyik fél magában hordozni azt a terhet, hogy megbántotta embertársát, barátját, házastársát vagy munkatársát és nem kért tőle bocsánatot? És meddig tudja a sértett személy magában hordozni annak terhét, hogy nem tudott szívből megbocsátani?
Helyes az a törekvés, ha az összekuszálódott, megromlott kapcsolatokat minél előbb próbáljuk helyrehozni. A tétlen várakozás, a bocsánatkérés halogatása nem fogja helyrehozni a hibát. A tüskét érdemes mielőbb kihúzni. Így is időbe fog telni a seb gyógyulása, de ha ki sem húzzuk, akkor elfertőződik, elmérgesedik. Ugyanakkor bizonyos esetekben idő kell a bocsánatkéréshez és időre van szükség a megbocsátáshoz. Ha valaki nem látja be mindjárt az elején, hogy hibázott, megbántotta a másikat, és úgy gondolja, hogy neki van igaza, akkor időt kell adni számára, hogy átgondolja a történteket, belássa saját hibáját és ezt követően kérjen bocsánatot. A másik oldalon szintén előfordulhat az, hogy valakit annyira váratlanul ért vagy annyira érzékenyen érintett a sértés, hogy hiába kérnek tőle bocsánatot, ő nem képes azonnal túllépni a helyzeten. Időre van szüksége ahhoz, hogy kiengesztelődjön azzal, aki megbántotta őt. Bármelyik oldalon is állunk egy adott élethelyzetben, mindig tanúsítsunk türelmet, adjunk időt, lehetőséget a másik személynek. A vádaskodás, a másik személy hibáztatása, a magunk igazához való túlzott ragaszkodás nem fog előbbre vinni és nem fog segíteni a probléma megoldásában. A hamar alkotott ítélet ritkán szokott helyesnek bizonyulni. A hamar alkotott ítélet szinte kivétel nélkül egyoldalú, amely csak az egyik fél szempontjából nézi a történteket és nem veszi figyelembe a másik személyt. Ne legyünk biztosak a magunk ítéletében, ha közben meg sem hallgatjuk a másik felet, nem is törekszünk arra, hogy megértsük őt.
A megbocsátás nem gyengeség és a megbocsátás nem abból fakad, hogy tehetetlenek vagyunk a másik személyben lévő rosszal szemben. Isten sem ilyen lelkülettel bocsát meg nekünk, hanem azért, hogy kinyilvánítsa szeretetét és így helyreálljon a vele való kapcsolatunk. Tanuljuk meg Istentől az irgalmas lelkületet!
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Istenünk, irgalmas Atyánk! Hisszük, hogy a szeretet erősebb a bűnnél. A tőled tanult szeretet vezet bennünket a törekvésben, hogy békében éljünk veled, a mi Atyánkkal és embertársainkkal. Irgalmas jóságod és megbocsátó szereteted legyen példa számunkra, hogy mindig készek legyünk szeretetből, tiszta szívvel megbocsátani. Taníts minket igazi nagylelkűségre!