2013. január 26., szombat

108. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2013.01.26. szombat

Isten ésszel megismerhető a teremtett dolgokból

Isten egészen más, mint a teremtett világ. A világ dolgait érzékeinkkel megtapasztaljuk, értelmünkkel pedig kialakítunk egy érvényes ítéletet: ez a dolog ilyen. Amikor Istent akarjuk megismerni, mivel semmilyen érzéki tapasztalatunk nem lehet róla, a megismerése sem lehet azonos a teremtett lények ismeretével. Ezért hangsúlyozzuk, hogy nem a róla közvetlenül szerzett tapasztalatok alapján ismerhetjük meg, hanem az általa teremtett dolgok segítségével. A világ teremtett tárgyait senki más nem teremthette, csak Isten. Ennek a világnak van kezdete, ezt kénytelen elismerni még az istentagadó is. A kezdetet egy végtelen okos és mindenható lénynek kellett kigondolnia és megvalósítania, mert egy ilyen tökéletes mű máskülönben soha nem jöhetett volna létre. Az istenismerethez gondolkodó emberész szükséges, mert enélkül amiről itt beszélünk, soha nem alakulhatott volna ki. Az istenismeret nem szigorúan tudományos megismerése Istennek, de arra elég és biztos ismeret, hogy Isten van és ebből az ismeretből következik, hogy végtelen, a nagy mindenség Ura, és rendelkezései mindenkire, rám is vonatkozik. Meg tudjuk magyarázni, hogy azok a teremtmények, amelyeket már korábban megismertünk, nem lehetnek a Teremtőtől függetlenek. Akadt ugyanis olyan érvelés, hogy nem kell a sor elején Istent alkotóként feltételezni, mert a teremtmények mind egymástól származnak, és így egy végtelen sor alakul ki belőlük. Ennek az állításnak az a gyengéje, hogy végtelen sor nincs, mert valami vagy sor, vagy végtelen. Ha sor, akkor van eleje és van vége, és ha egyet még hozzáteszek, akkor az értéke azonnal megváltozik. Ha pedig az a valami végtelent jelent, akkor abból sem elvenni, sem hozzátenni nem lehet úgy, hogy az értéke megváltozzék. Ezt a megismerést a mi értelmünk a saját természetes erejével végzi el. Ehhez nem kell és nem is kap természetfeletti fényt, vagyis kegyelmet.

2013. január 25., péntek

107. nap a Hit Évében



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2013.01.25. péntek

Ki teremtette a világot?

Isten teremtette a világot. Tudjuk, egyetlen olyan lény van, aki öröktől fogva létezik, az az Isten. Azért mondjuk, hogy egyetlen létező van, aki öröktől fogva létezik, mert nem kapta, nem kaphatta a létét mástól, hanem önmagától birtokolja a létét. Ha mástól kapta volna a létét, akkor az a másik lenne az Isten. Erre szokták mondani az istentagadók: minden létező egy másik létezőtől származik, mert az élők nemcsak élnek, hanem az életüket tovább is tudják adni, szaporodnak. Ezt önmagában nem cáfolja senki. Amim van, azt tovább is tudom adni. A sor elején álló élő egyed honnan vette ezt az életet? Az élet akkora titok, hogy senki nem tudja: mi az? Az élőlények közül csak az emberek és az angyalok tudják, hogy élnek, de nem tudják, hogy mi az élet. Az emberek ismerik az élőket.Vallják, hogy élnek, az életnek sok jelenségét ismerik. Különféle életformákat részleteikben is ismerik: van növényi,állati,emberi és angyali élet.Tudják, ismerik mindegyik életforma jellegzetességeit: a növényi vagy vegetatív élet a legalacsonyabb létforma. Ezeket az életjelenségeket a vegetatív életelv irányítja, amit léleknek, an imának mondunk, de ez nem szellemi lét. Az állati, vagyis szenzitív élet azt jelenti, hogy ezekben a fajtákban bennük van és tökéletesen működik a növényi élet-forma: Életét a mozgáson kívül öt érzékszerv teszi tökéletesebbé: szaglás, ízlelés, látás, hallás és tapintás. Az állatok életelve érzékelő életelv. Ez irányítja az állati életben jelenlévő növényi életfunkciókat is. Mi, emberek egyiket sem ismerjük. Isten Mózesnek csak a végeredményt mutatta be: „Hajtson a föld füvet, amely zöldül és magot hoz, és gyümölcstermő fát, amely a földön faja szerint meghozza gyümölcsét belsejében maggal! Úgy is lett”. (Ter 1,11)„Hozzon elő a föld élőlényt, faja szerint: lábas jószágot, csúszó-mászót és szárazföldi vadat, faja szerint. Úgy is lett. Megalkotta tehát Isten a szárazföld vadjait, fajuk szerint, a lábas- jószágokat, fajuk szerint, és a föld minden csúszó-mászóját, faja szerint. És látta Isten, hogy jó”.(24-25) Az élet bizony titok maradt. „Majd azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszó-mászót, amely mozog a földön. Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket” (26-27) a kérdésre, ki teremtette a világot, Isten könyve adja a legtekintélyesebb eligazítást: Isten.

2013. január 24., csütörtök

XVI. Benedek pápa üzenete a Tömegtájékoztatás Világnapjára



Közösségi hálók az igazságosság és a hit kapui, az evangelizáció új területei – XVI. Benedek pápa üzenete a Tömegtájékoztatás Világnapjára



Minden évben január 24-én tartják a Tömegtájékoztatás Világnapját. Ez a nap az újságírók és a katolikus sajtó védőszentje, Szalézi Szent Ferenc ünnepe. Az 1622-ben elhunyt szentet IX. Piusz pápa egyházdoktorrá nyilvánította. A Tömegtájékoztatás Világnapját most a 47. alkalommal rendezték meg.

A világnapra írt üzenetében a Szentatya ezúttal korunk egyik legfontosabb jelenségére, a közösségi hálók, oldalak jelentőségére irányítja a figyelmet. Ezekkel az eszközökkel egy új nyilvános térség, új „agorá”, jött létre, amelyben az emberek megoszthatják elgondolásaikat, véleményüket, tudásukat, és ahol új kapcsolatok és közösségi formák kapnak életet. Ha ezeket az új területeket mértéktartóan és jól használják fel, akkor számottevően elősegíthetik a párbeszédet, az eszmék áramlását, a személyek közötti egységet és az emberi család harmóniáját.

Az információ csere megerősíti a barátságot és megkönnyíti az emberek egymás közötti kapcsolatait. Ha a világháló feladata az, hogy éljen ezzel a hatalmas lehetőséggel, akkor azoknak a személyeknek, akik ebben részt vesznek, arra kell törekedniük, hogy autentikusak, igazak legyenek. Ezek közösségi oldalak ugyanis a gondolatok és információk cseréjén túl arra is szolgálnak, hogy mindenki közölje, megismertesse saját magát. A közösségi hálókon az emberek barátokra találhatnak, választ kaphatnak kérdéseikre, megoszthatják tudásukat és ismereteiket. A világháló így egyre inkább részét alkotja a társadalom szövetének, amennyiben alapvető igények talaján egybeköti az embereket.

A társadalmi kommunikáció ugyanakkor hatalmas kihívást is jelent azok számára, akik igazságról és értékekről akarnak beszélni. Gyakran azonban a népszerűség, a hírnév, vagy a lenyűgöző stratégiák veszik át a szerepet sokkal inkább, mint a meggyőző logika. Olykor az értelem tapintatos hangját elsöpri az eltúlzott tájékoztatás robaja. A társadalmi kommunikációnak ezért szüksége van mindazok elkötelezett magatartására, akik a párbeszéd, az értelmes eszmecsere és az ésszerű magyarázat értékét akarják terjeszteni. A párbeszéd és az eszmecsere csak akkor tud kibontakozni, ha meghallgatjuk és komolyan vesszük azokat, akiknek a felfogása eltér a miénktől.

A keresztények számára a közösségi hálót az emberi szívben gyökerező törekvéseknek kell táplálnia. A kihívás abban áll, hogy hozzáférhető, azaz inkluzív mindenki számára. A közösségi oldalakon jelen lévő keresztények Jézus üzenetét szeretnék megosztani másokkal és az emberi méltóságnak azokat az értékeit, amelyek ebből a tanításból fakadnak. A keresztények egyre inkább tisztában vannak azzal, hogy ha az evangéliumi örömhír nincs jelen a világhálón, akkor sokak számára elérhetetlen. A digitális terület ugyanis nem párhuzamos vagy pusztán virtuális világ, hanem számtalan ember számára mindennapi valóság, főként, ami a fiatalokat illeti.

A közösségi háló használata nem jelenti egyszerűen csak azt, hogy lépést tartunk a haladással, hanem éppen azt, hogy lehetőséget adunk az evangélium mérhetetlen gazdagságának, hogy megtalálja azt a területet, nyelvezetet és formát, amelyen keresztül eljut minden ember értelméhez és szívéhez. Digitális környezetben az írott szavakat gyakran képek és hangok is elkísérik. Ez a fajta kommunikáció rendkívül hatékony lehet többek között Jézus példabeszédeinek közlésére, ahol szükség van a képzeletre és a szeretetből fakadó érzékenységre, ahhoz, hogy meghívhassuk az embereket az Isten szeretetével való találkozásra.

Természetes, hogy a hívő emberek szeretnék megosztani hitüket a kommunikáció új területein, a közösségi oldalakon. Ez a megosztás a hit megvallásán túl jelenti a tanúságtételt is, többek között például azt, hogy türelemmel és tisztelettel válaszolunk azok kérdéseire és kételyeire, akik elindultak az igazság keresésének útján. A társadalmi kommunikáció így tehát az evangelizáció eszköze, amely felülmúlja a földrajzi és kulturális határokat, ahol pl. a keresztények elszigetelten élnek. A világháló megkönnyíti a kapcsolatokat azok között, akik ugyanabban a hitben osztoznak.

A digitális környezetben, ahol könnyen előfordul, hogy túlságosan zajos, konfliktusos és szenzációt hajszoló hangok csendülnek fel, a keresztények legyenek fegyelmezettek és mértéktartók. A keresztények hivatása ezen a területen tehát az, hogy – Boldog Newman bíboros kifejezésével - a „hit figyelmes világosságát” terjesszék. Léteznek olyan közösségi hálók és digitális környezetek, amelyek a mai emberek számára az imádság, az elmélkedés és Isten Szava megosztásának alkalmai. Ugyanakkor sokan éppen kezdetben „online” fedezik fel, hogy vannak olyan közösségek, zarándoklatok, imatalálkozók, amelyek nyitottak a személyes találkozásra is. A Szentatya a Tömegtájékoztatás 47. Világnapjára írt üzenetét azzal a hívő emberekhez intézett buzdítással zárja, hogy a fizikai és a digitális valóságban egyaránt tegyenek mindig tanúbizonyságot az evangélium örömhíréről.


106. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2013.01.24. csütörtök

Isten legkedvesebb teremtménye: az ember

Az Úr az angyalokat talán azért vetette teremtésük után azonnal próbára, mert őket szerette a legjobban, és azt akarta, hogy a legrövidebb időn belül mellette legyenek a mennyországban? Az angyalok az Úr legtökéletesebb teremtményei, halhatatlanok, értelmileg zsenik, hiszen sokkal okosabbak, mint mi, akaratuk is jóval erősebb a mienknél. A földi apák szükségképpen az elsőszülött fiúkat szeretik a legjobban? Vagy nem kedvesebbek mindig a legkisebbek? A leggyámoltalanabbak? A szeretet a legnagyobb erény. Miért? Mert a szeretet mértéke: ki szorul rá legjobban, hogy kapjon valamit, sőt: ő kapja a legtöbbet? A legkisebb családtag. Akivel a legtöbbet kell játszani, boldogítani. Istennél is szóba jöhet ilyen szempont? Amikor a zsoltáros a nagy tengeri viharról beszél, amely összetöri a tengeri hajókat, Istennek az ilyen viharok csak játék: Amikor nagy vizeken hajóznak, és viharos szél támad, mindenki remeg, Isten pedig megmenti gyermekeit: „Amikor hajókon tengerre szálltak, s a nagy vizeken kereskedtek, látták az Úr cselekedeteit, csodatetteit a tenger mélységeivel. Szavára szélvész keletkezett, s az magasra verte a hullámokat. Ők az égig emelkedtek és a mélységbe süllyedtek; kétségbe estek a veszedelemben. Szédelegtek, tántorogtak, mint a részeg, és minden bölcsességük odalett. De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak, s ő gyötrelmükből kiragadta őket. Szélvészét szellővé változtatta és lecsendesedtek a habok. És amíg ők örültek, hogy nyugtuk lett, elvezette őket abba a kikötőbe, amelybe törekedtek. Áldjátok tehát az Urat irgalmasságáért, az emberek fiaival művelt csodáiért(Zsolt 107,23-31)

2013. január 23., szerda

105. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2013.01.23. szerda

Az angyalok

Az emberek itt a földön kezdik megismerni Istent. Ez azért van így, mert Isten jobban szereti az angyalokat, mint az embereket? Az angyalok tiszta szellemek, mondhatnánk felsőbb rendűek, mint a testből és lélekből álló emberek? Első pillanatra valóban így tűnik: Isten megalkotja az angyalokat.Tiszta szellemi létüket nem korlátozza a testi lét.Olyanok, mint az Isten, szoktuk mondani.Hozzánk, emberekhez is csak általuk szólt,velük üzent önmagáról és a láthatatlan világról az Úr.Nekik azonnal megteremtette a mennyországot,azt a gyönyörű otthont, ahol szellemi létükkel azonnal felfogják Istent, kizárva az érzékek lassú megközelítését, hiszen nincsenek érzékeik, nincsen testük sem. Ők nem egyszerű lények, mint az Isten, akiben nincsen összetétel még isteni természetből, értelemből, akaratból (tehetség) sem. Az Isten maga a végtelen nagy isteni természet, szellem, és az isteni természet végtelenül értelmes és mindentudó. Az angyaloknak Isten teremtett szellemi természetet, hasonlót, mint az emberi lélek, de ehhez nem tartozik anyagból álló test. Így maga a lélek alkotja az angyalok lényegét, ez hordozza, birtokolja az értelmet és akaratot, tehát állagnak számít. Abból a viszonylag kevés ismeretből, amelyet róluk Isten közölt velünk, el sem tudjuk képzelni, hogy milyenek ők valójában? Magunkból is csak a testet látjuk, mivel az angyaloknak testük nincs, számunkra érzékelhetetlenek. Csak úgy veszünk tudomást róluk, ahogy ők megengedik. Ilyenkor jeleket adnak önmagukról,hogy látni és hallani lehessen őket.Ezekiel így ír róluk:„és belőle,tudniillik a tűz belsejéből, olyasmi tűnt elő, mint a fénylő érc.Abban pedig olyasmi volt, mint négy élőlény. Alakjuk ilyen volt: emberhez hasonlítottak, négy arca volt mindegyiknek, és négy szárnya mindegyiknek”(Ez 1,4-6) Ezek kerubok voltak.(Az angyaloknak kilenc kara van:szeráfok, kerubok, trónusok;uralmak, erősségek, hatalmasságok;fejedelemségek, főangyalok, angyalok) Mindenfajta angyalnak az emberhez hasonló alkata volt, de csak látszatra, mert az ember nem tudja miből megismerni ugyanannak az angyalfajtának az egyedeit. Az angyalokat Isten fajtánként és egyedekként más-más tennivalókkal, tisztségekkel látta el.


2013. január 22., kedd

104. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2013.01.22. kedd

Mi végett vagyunk a világon? A végett vagyunk a világon, hogy Istent megismerjük, szeressük, és ez által üdvözüljünk, vagyis a mennyországba jussunk.

Isten végtelenül nagy. Közvetlenül megismerni nem tudjuk, mert léte egészen másfajta lét, mint a teremtett létezők léte. A mi megismerésünk két síkon történik: az által, hogy érzékeinkkel tapasztalatokat szerzünk a megismerés tárgyáról előbb a tulajdonságait ismerjük meg, majd a mennyiséggel ismerkedünk, amivel az anyagot mérni tudjuk. Istenben azonban semmi anyag nincs, de rá is vonatkoztatható: véges vagy végtelen. Véges az, amihez hozzá tudunk, tenni vagy el tudunk belőle venni és akkor az értéke megváltozik. Isten nagysága végtelen, azaz sem hozzátenni, sem elvenni nem tudunk belőle úgy, hogy az értéke megváltozna. Az általa teremtett csillagvilág mérhetetlen, vagyis mi nem tudjuk semmivel megmérni. Isten szellemi létű, teremtetlen, oszthatatlan, végtelen, magától való lényeg. Végtelenül egyszerű=nincs benne semmiféle összetétel. Az emberi lélek összetett: lényegből és két szellemi tehetségből, az értelemből és az akaratból áll. Az isteni szellem-lét végtelenül értelmes, mindentudó és végtelen akarat, tehát mindenható. A mindentudása a legteljesebb értelmű. Legfőbb teremtményei, az angyalok is tiszta szellemek, de véges lények. Értelmük is, akaratuk is különböző. Istent a földi életünk során meg kell ismernünk és szeretnünk kell, mégpedig teljes szívünkből, teljes lelkünkből és minden erőnkből. (MTörv 6,5) Mi módon ismerhetjük meg? A legegyszerűbb megismerés a kicsinyke gyermek számára, amikor látja, hogy a család tagjai keresztet rajzolnak magukra, szemük nem nézelődik, hanem befelé figyel. Később apának, apunak, édesapának szólítja egyik szülőjét, ahogy tanítják. Valaki fontosat, aki azonban mégsem látható ugyanígy szólítanak, aki soha nem lesz látható, de egyre jobban érezhetővé válik a gyermek számára azok szeretetéből, akik nagyon szeretik, és akiket ő maga is egyre jobban szeret. Akinek nem jut ilyen hatalmas összekötőkapocs, mint a katolikus család? Azoknak hogyan alakul ki az Isten-képük? A dogmatika első tétele: Isten, az egész világ teremtője és Ura, mindabból, ami teremtményként van, de magától lenni nem tud, az egyszerű emberi ész segítségével kegyelem nélkül is biztosan felismerhető. A hozzáértő tanítók arra tanítanak ezzel kapcsolatban, hogy az emberi ész elsődleges feladata minden emberben, hogy Teremtőjét biztosan felismerje. Ha minden más tehetségünk felismeri a tárgyát, akkor lebecsülhetjük legfontosabb szellemi tehetségünket, az értelmünket, hogy a legfőbb feladatát éppen nem képes betölteni egyedül is, ha kell?

2013. január 21., hétfő

103. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2013.01.21. hétfő

Az apostoloknak és utódaiknak, a mindenkor miséző papoknak is ezt kell megtanulniuk, ezzel a tudattal és szeretettel kiszolgáltatniuk:
„Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem küldött az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy, aki engem eszik, az is általam él." Jézus tehát az Eukarisztiában önmagát nyújtja. Jól tudjuk, hogy önmagánál többet Isten sem adhat. így próbáljuk érteni az Ő és Atyja szeretetét. Az Anyaszentegyház mindig is a legnagyobb kincsének tartotta és tartja is az Oltáriszentséget Gyönyörűbbnél gyönyörűbb templomokat építtet, hogy ott hozzuk létre és őrizzük méltó helyen az élet Kenyerét. Aki belép, a tekintetét vonzza oda az Úrhoz az örökmécs fénye, hajtson térdet a legfőbb Úr előtt mindenki. Tekintsen fel rá, amikor úrfelmutatáskor a pap felemeli, vagy amikor áldoztatáskor nyújtja és hitvallásra szólítja fel az áldozót. De arról se feledkezzünk meg soha, hogy áldoztatás előtt az Egyház mindig elmondatja velünk a Mi Atyánkot, hiszen Ő az, aki legnagyobb kincsét, a Fiát adja nékünk eledelül. Szeressük az Isten mindhárom Személyét!

2013. január 20., vasárnap

IMAHÉT A KRISZTUS-HÍVŐK EGYSÉGÉÉRT



IMAHÉT a KRISZTUS-HÍVŐK EGYSÉGÉÉRT

„HOGY MINDNYÁJAN EGY LEGYENEK, AHOGYAN TE, ATYÁM BENNEM VAGY ÉS ÉN TEBENNED!”(Jn 17,21)

Az illetékes főpásztorok megírták az imahétre hívó körlevelet. Akikre a vezetés súlyos felelőssége hárul, azoknak bizony nagy feladat a krisztushívőket közös imára összegyűjteni. Különösen abban a korban, amelyik már hinni sem tud. A lelke mélyén nemcsak nem akar, de nem is vágyódik egy lenni Jézus Krisztusban Vele, Atyjával és a Szentlélekkel. Bennem riasztó sikoltásként él immár fél évszázada boldogemlékű XII. Pius pápa legfőbb pásztori üzenete: „Európa missziós terület” Nagyon jól tudjuk, hogy az első pápa, Szent Péter milyen nehéz szívvel szánta rá magát, hogy Heródes börtönéből angyal által csodálatos módon kiszabadulva még azon éjjel elinduljon Antióchia felé. A történelem nem véletlenekből áll: a feltámadás utáni beszélgetések alkalmával az Egyház sorsának alakulása egész biztos szóba került. Krisztus első földi helytartója ekkor már határozott utasítást kaphatott arra, hogy a kereszténység központja Róma legyen. (ApCsel 1,3) Az Ószövetség, a megváltás helyét később óriási erőfeszítésekkel sem tudta a pogányoktól megvédeni. A kereszténység központja: „Hol Szent Péter sírba téve”. Fél évszázada az egykori keresztény kontinens pápai ítélettel missziós terület. Néhány éve döbbenten láttam Európa térképét, amint a sötét szín árnyalataival érzékeltették az országok vallásosságát. Tudtam, hogy Nagy Szent Gergely pápa boldog jövendölése a római rabszolgapiacon megsemmisült. Az eladó csinos, szőke fiatalembereket megkérdezte: „Qui estis vos? Nos sumus angli. Si estis angli, sitis angeli!” Kik vagytok ti? Angolok vagyunk. Ha angolok vagytok, legyetek angyalok! Az egyesült Európa hihetetlen öntudattal tiltakozik, hogy alapokmányában a kereszténységről, főleg magáról Krisztusról szó ne essék. Európát, a kereszténységet, mi magyarok védtük ezer évig. Most az első imatalálkozón menjünk lélekben az őskereszténység nyomait keresni, de aztán a hazánkat imával mentő milliónyi magyar fogjon össze, és imádkozzék, hogy Európa újra keresztény legyen, és minden keresztény az legyen, aminek újra nevezhetjük: Keresztény!

Imádkozzuk kereszténységünk egységéért Szent Ferenc atyánk imáját!
Uram, tégy engem békéd eszközévé, hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek, hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak, hogy összekössek, ahol széthúzás van, hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz, hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik, hogy örömöt hozzak oda, ahol gond tanyázik. Ó, Uram, segíts meg, hogy törekedjem nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem, hogy én megvigasztaljak, nem arra, hogy szeressenek, hanem arra, hogy szeressek. Mert aki így ad, az kapni fog, aki elveszíti magát, az talál, aki megbocsát, annak megbocsátanak, aki meghal, az fölébred az örök életre.

Bánk atya

102. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2013.01.20. vasárnap

Az asszonyok pedig biztosan értették az üzenetet, és mentek vele az apostolokhoz. Szent Pál az Ószövetség szellemét komolyan vallotta ifjúkorában, de megtérése után szilárdan vallja, hogy nem a törvény megtartása teszi az embert Isten gyermekévé, hanem Jézus Krisztus: „De amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és a törvény alattvalója lett, hogy azokat, akik a törvény alt, voltak, megváltsa, és elnyerjük a fogadott fiúságot. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki azt kiáltja: „Abba, Atya!" Tehát többé nem vagy már szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor örökös is az Isten által". (Gal 4,4-7) Szent Pál legnagyobb levelében is ugyanezt a gondolatot fejtegeti: „Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét csak féljetek, hanem a gyermekké fogadás lelkét, amelyben azt kiáltjuk: Abba, Atyánk!" Maga a Lélek tesz lelkünkkel együtt tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk. Ha pedig fiai, akkor örökösök is: Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei, mert vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk." (Róm 8,14-17) Sokan úgy gondolják, hogy ezzel rögtön Jézus dicsősége lesz kizárólagos osztályrészünk. Pedig itt a földön Jézus sem a dicsőséget élvezte elsődlegesen.Jézus tanítja az Atya elsőbbségét. A kafarnaumi zsinagógában ígéri meg hallgatóinak élete legkiválóbb ajándékát, saját testének és vérének titkát: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg. De mondtam nektek, hogy bár láttatok engem, mégsem hisztek. Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem feltámasszam azt az utolsó napon." (Jn 6,35-39)Jézus eledelül kínálja minden embernek istenemberi önmagát. Emberi testével és lelkével lényegileg össze van kötve istensége.Testén, vérén keresztül tehát egész isteni gazdagságát kínálja fel azoknak, akik elfogadják tőle. Ezt az egészen személyes ajándékot is Atyja akarja adatni vele, hiszen küldetése, hogy atyai jóságát közvetítse gyermekei felé: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,16)

101. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2013.01.19. szombat

Jézus a mi Atyánkról tanít: fogadott gyermekei vagyunk.

Csodálatos ajándék tudni, hogy Jézus Isten egyszülött Fia, akiről így nyilatkozik az Atya: „Fiam vagy te, s a mai napon nemzettelek téged". (Zsolt 2,7) Boldogan olvassuk Üdvözítőnkről ezt az igazságot, hiszen az Atya örök szeretetének kiáradását látjuk benne. De még nagyobb öröm számunkra, hogy az Atya - Fiú viszony még tovább is tágul: mi emberek nemcsak ismerői lehetünk ennek a bensőséges viszonynak, hanem biztos igazságként tudhatjuk, hogy ebbe a bensőséges kapcsolatba a megtestesült Fiú által mi is beléphetünk, részünk lehet kettőjük boldogságából. Valóban Isten fogadott gyermekei vagyunk. Szent János evangéliuma beszél erről a nagyszerű tényről: „Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek, akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek". (Jn 1,12-13) a megtestesült Fiú tehát nemcsak megváltani akart minket, hanem testvérévé avatott, az Atya fogadott gyermekeivé tett. Ezt a gondolatot, óriási ajándékot csak lassan, óvatosan közli a hallgatóival nyilvános működése idején. Amikor tanítványai azon vitáznak, ki a nagyobb, fontosabb közöttük, ő közéjük állít egy gyermeket és így oktatja őket: „Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki ugyanis kicsivé lesz, mint ez a gyerek, az a legnagyobb a mennyek országában. És aki befogad egy ilyen kisgyereket az én nedvemben, engem fogad be" (Mt 18, 3-5) Ebben a tanításban felhívja a figyelmünket, hogy egyetlen igazi nagyság van, s ez az Isten, minden és mindenki eltörpül mellette. Az az okos ember, aki ezt tudomásul veszi. Nem szabad tehát a világi mérce szerint gondolkodni, hiszen minden földi nagyság mulandó. Nézze magát mindenki olyannak Isten mellett, mint a gyermek a felnőtt mellett. Azután rámutat, hogy azonosítja magát a kisgyerekekkel, és az Atya ezekben már nem csak az embergyerekét látja, hanem saját Fiát is. Ezt a gondolatot erősíti meg az utolsó ítéletről mondott példabeszédében is: „Bizony, bizony mondom nektek, amikor megtettétek ezt egynek a legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek". (25,40)Feltámadása után, mint a megváltás nagy kegyét, ezt érzékelteti tanítványainak küldött üzenetében:„Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek el Galileába.Ott majd meglátnak engem."(28,10)