Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa
rendelkezése szerint
2013.01.19. szombat
Jézus a mi Atyánkról tanít: fogadott gyermekei vagyunk.
Csodálatos ajándék tudni, hogy Jézus Isten egyszülött Fia, akiről így nyilatkozik az Atya: „Fiam vagy te, s a mai napon nemzettelek téged". (Zsolt 2,7) Boldogan olvassuk Üdvözítőnkről ezt az igazságot, hiszen az Atya örök szeretetének kiáradását látjuk benne. De még nagyobb öröm számunkra, hogy az Atya - Fiú viszony még tovább is tágul: mi emberek nemcsak ismerői lehetünk ennek a bensőséges viszonynak, hanem biztos igazságként tudhatjuk, hogy ebbe a bensőséges kapcsolatba a megtestesült Fiú által mi is beléphetünk, részünk lehet kettőjük boldogságából. Valóban Isten fogadott gyermekei vagyunk. Szent János evangéliuma beszél erről a nagyszerű tényről: „Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek, akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek". (Jn 1,12-13) a megtestesült Fiú tehát nemcsak megváltani akart minket, hanem testvérévé avatott, az Atya fogadott gyermekeivé tett. Ezt a gondolatot, óriási ajándékot csak lassan, óvatosan közli a hallgatóival nyilvános működése idején. Amikor tanítványai azon vitáznak, ki a nagyobb, fontosabb közöttük, ő közéjük állít egy gyermeket és így oktatja őket: „Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki ugyanis kicsivé lesz, mint ez a gyerek, az a legnagyobb a mennyek országában. És aki befogad egy ilyen kisgyereket az én nedvemben, engem fogad be" (Mt 18, 3-5) Ebben a tanításban felhívja a figyelmünket, hogy egyetlen igazi nagyság van, s ez az Isten, minden és mindenki eltörpül mellette. Az az okos ember, aki ezt tudomásul veszi. Nem szabad tehát a világi mérce szerint gondolkodni, hiszen minden földi nagyság mulandó. Nézze magát mindenki olyannak Isten mellett, mint a gyermek a felnőtt mellett. Azután rámutat, hogy azonosítja magát a kisgyerekekkel, és az Atya ezekben már nem csak az embergyerekét látja, hanem saját Fiát is. Ezt a gondolatot erősíti meg az utolsó ítéletről mondott példabeszédében is: „Bizony, bizony mondom nektek, amikor megtettétek ezt egynek a legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek". (25,40)Feltámadása után, mint a megváltás nagy kegyét, ezt érzékelteti tanítványainak küldött üzenetében:„Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek el Galileába.Ott majd meglátnak engem."(28,10)
2013.01.19. szombat
Jézus a mi Atyánkról tanít: fogadott gyermekei vagyunk.
Csodálatos ajándék tudni, hogy Jézus Isten egyszülött Fia, akiről így nyilatkozik az Atya: „Fiam vagy te, s a mai napon nemzettelek téged". (Zsolt 2,7) Boldogan olvassuk Üdvözítőnkről ezt az igazságot, hiszen az Atya örök szeretetének kiáradását látjuk benne. De még nagyobb öröm számunkra, hogy az Atya - Fiú viszony még tovább is tágul: mi emberek nemcsak ismerői lehetünk ennek a bensőséges viszonynak, hanem biztos igazságként tudhatjuk, hogy ebbe a bensőséges kapcsolatba a megtestesült Fiú által mi is beléphetünk, részünk lehet kettőjük boldogságából. Valóban Isten fogadott gyermekei vagyunk. Szent János evangéliuma beszél erről a nagyszerű tényről: „Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek, akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek". (Jn 1,12-13) a megtestesült Fiú tehát nemcsak megváltani akart minket, hanem testvérévé avatott, az Atya fogadott gyermekeivé tett. Ezt a gondolatot, óriási ajándékot csak lassan, óvatosan közli a hallgatóival nyilvános működése idején. Amikor tanítványai azon vitáznak, ki a nagyobb, fontosabb közöttük, ő közéjük állít egy gyermeket és így oktatja őket: „Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki ugyanis kicsivé lesz, mint ez a gyerek, az a legnagyobb a mennyek országában. És aki befogad egy ilyen kisgyereket az én nedvemben, engem fogad be" (Mt 18, 3-5) Ebben a tanításban felhívja a figyelmünket, hogy egyetlen igazi nagyság van, s ez az Isten, minden és mindenki eltörpül mellette. Az az okos ember, aki ezt tudomásul veszi. Nem szabad tehát a világi mérce szerint gondolkodni, hiszen minden földi nagyság mulandó. Nézze magát mindenki olyannak Isten mellett, mint a gyermek a felnőtt mellett. Azután rámutat, hogy azonosítja magát a kisgyerekekkel, és az Atya ezekben már nem csak az embergyerekét látja, hanem saját Fiát is. Ezt a gondolatot erősíti meg az utolsó ítéletről mondott példabeszédében is: „Bizony, bizony mondom nektek, amikor megtettétek ezt egynek a legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek". (25,40)Feltámadása után, mint a megváltás nagy kegyét, ezt érzékelteti tanítványainak küldött üzenetében:„Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek el Galileába.Ott majd meglátnak engem."(28,10)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése