2010. március 1., hétfő

Angersi Szent Albin hitvalló püspök


Angersi Szent Albinus
470-550
hitvalló püspök

"Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem gyümölcsöt."
Máté 7, 19.

Az Albin germán-latin név, amelynek a jelentése: nemes barát. A franciaországi Bretagne félsziget Vannes városában született 470 körül. A rendelkezésre álló források ebben a tekintetben nem megegyezőek, mert egészen 480-ig is teszik születésének dátumát. Abban azonban szinte teljes az egyetértés, hogy Albin püspök nyolcvan évet élt hívei körében. Abban is egyetértenek a történészek, hogy keresztény és nemesi származású szülők gyermekeként látta meg a napvilágot. Igen nagy érdeme volt abban, hogy a kereszténységre tért frankok között a katolikus élet szárba szökött. Érdekessége hittérítő munkájának, hogy brit létére a germán frankok elfogadták munkásságát. Az is biztos, hogy ez nem lehetett volna így, ha Albin élete nem azt a példát mutatta volna, amelyet hirdetett.
490 körül határoz úgy a fiatalember, hogy a világi élet helyett azt az életet választja élet hívatásának, amelyet addig is odaadó buzgalommal folytatott. Augers közelében található Tintillac kolostorában szenteli magát Istennek és a bencések szerzetesi ruháját ölti magára a selyemruhák helyett. Szent Benedek reguláin nevelkedve és élve szívja magába azt az élet felfogást, amelyet később aztán a germán-frankok hittérítésében és a keresztény hit elmélyítésében vállalt.
504-ben még mindössze 35 éves, amikor szerzetestársai megválasztják a kolostor apátjának. A választás nagyon jónak bizonyult, mert Albin az is maradt huszonöt éven keresztül szerzetes testvéreinek legnagyobb megelégedésére. 529-ben ellenkezése ellenére megválasztják Angers város püspökének. Több zsinaton vett részt és mindent megtett azért, hogy a vad, szilaj frankok Jézus szelíd igáját édesnek érezzék.
Életrajzírói leírták róla, hogy egész életén keresztül megóvta magát a világtól s annak gyarlóságaitól, bűneitől. Szerzetesi, de főpapi ruhájára sem rakódott le semmiféle szenny, bár püspökségétől fogva látta és tapasztalta a világi életben a bűn mély fertőjét. Fortunátusz, aki megírta élettörténetét, így ír erről: " Szívének rejtekébe volt zárkózva még akkor is, ha külső dolgainak intézésére a kolostort is el kellett hagynia. Elmélkedve csak Krisztussal foglalkozott, akit folyton a szívében hordott!" Egy vad, bárdolatlan nép között élt és úgy fénylett előttünk, mint a fényes csillag.
Életútját számtalan csoda kísérte, s ezek mintegy alá is támasztották tanítását, és sokakat elgondolkoztattak, megváltoztattak. Jól tudta, hogy a tanítás, a szavak, önmagukban semmit sem érnek, hanem párosul hozzá az ebből fakadó tett és élet. Csak így nyerhetők és tarthatók meg az emberek a Krisztusi úton. Szeretettel fordult a betegek, a szegények felé, és segített, ahol csak tudott. Különleges szeretettel vette körül a beteg és nyomorék gyermekeket. Ezek számára otthonokat építettet, hogy rövid földi életüket békében és biztonságban élhessék le. Ezekhez való ragaszkodása határozta meg életének utolsó éveit. Nem véletlen tehát, hogy a beteg gyermekek égi védelmezője lett belőle az utókor számára.
538-ban Childebert király udvarában járva olyan tapasztalat fogadta, amely ellen Orleansban szinte önmagából ki kelve támadt a királyra és a főnemesekre, azok vérfertőző életük és házasságaik miatt. Püspöki javadalmait arra is többször fordította, hogy a portyázó kalózok által elfogott és túszul ejtett keresztényeket kiváltsa rabságukból. Egy másik alkalommal ismét szembe került Childebert királlyal, aki alaptalanul börtönöztetett be egy keresztény asszonyt név szerint Etheriát, akinek bűne tartózása volt. Ő óvadék ellenében kiakarta hozni onnan, de az egyik őr nem akarta ezt engedni. Albin püspök ekkor eléje lépett, rá lehelt és a katona, aki éppen kardot akart húzni ellene holtan rogyott össze. Egy másik legenda szerint Angers börtönébe is igazságtalanul zártak be pár keresztény embert. Albin püspök közben járt értük, de még így sem engedték őket szabadon, erre addig imádkozott egy éjszaka, míg a börtönfala le nem omlott ott ahol azokat tartották fogva.
550. március 1.-én halt meg és Angersben helyezték örök nyugalomra. Childebert király fia Clovis, akinek tanítója is volt építettet templomot a sírja főlé. Élete azonban nem fejeződött be ezzel, hiszen ettől kezdve tisztelete futótűzként terjedt el az Atlanti-óceántól a Balti-tengerig. A tengerparti és folyóparti városok jó része védőszentjeként tisztelte és hozzá imádkozott, ha idegen vitorlák tűntek fel a közeli vizeken. Ezeket az a csoda erősítette még inkább fel, amely a Loire folyónál fekvő Guérande várossal történt, amelyet kalózok vettek ostrom alá és már-már az éhhalál közelében jártak, amikor a város lakói egy emberként Albinus püspökhöz kezdtek imádkozni, és a kalózok egyik reggelre elhajóztak. De sokkal később még 1000 körül is jegyeztek fel sírjánál csodákat, még pedig Nicholas Belfort személyében.
Az sem meglepő tehát, hogy később az Anglikán Egyház is szentjeként kezdte el tisztelni.
Angersi Szent Albin püspök tisztelettel hozzád imádkozva kérjük, hogy életünk során ments meg bennünket a hibás rossz döntésektől. Kérünk, hogy különösen is azokat óvjad közbenjárásoddal, akik rossz házasságot készülnek kötni, ne enged, hogy az emberek megszentségtelenítsék a házasság és a család szent intézményét. Krisztus, a mi Urunk által!