2017. október 26., csütörtök

Szent Rafael főangyal Könyörögj érettünk!



Szent Rafael főangyal
Könyörögj érettünk! 



Minden tudás, és minden érzés Rólad még a magam számára is titok. Annyira, hogy lélegzetvisszafojtva ámulok e titok előtt, hinni alig merem. Hát akkor, hogyan lehetnék képes beszélni róla. Annyira idegen a Te titkod Istenem a világ számára, még nekünk, keresztények számára is, hogy képtelennek tartom rá a világot, hogy megértse. Mégis, azt mondod, hogy beszéljek róla. Merjem megosztani másokkal azt, amit megértek én, gyenge, gyarló, esendő, együgyű bűnösöd. Mert szeretsz engem, és életre keltesz bűneimből is minden reggel! Mert a bűn, megpróbál szétfeszíteni. Meghasonlok önmagamban is! Mert a jót akarom tenni, de – ahogy Pál mondja – csak a rosszra vagyok képes. Te látsz engem, és nem engedsz! Nem engeded meg! Mint abroncs, veszel körbe, átölel szereteted, éltető kegyelmed, hogy szabadulhassak a bűn, az emberi gyengeség igájából. Mert ahogy Te, Lelked által bennem vagy, úgy van bennem a gonosz is. Csakhogy! Te, bennem vagy Lelked által, míg a gonosz kívülről tör rám. És ez a kettő nem ugyanaz. Nem lehet képes az, aki kívülről ostromol győzni, míg Te bennem harcolsz értem! Köszönöm Istenem!
És én, hagyni akarom, sőt segíteni próbálok, hogy győzedelmes lehess, ellenemre is! Mert tudom, hogy az jó nekem, amiért Te harcolsz, Te küzdesz! Megszentelő kegyelmedet hívom magamra, Jézus Krisztus által, hogy örömöm legyen az Élet, melyet Te készítesz a számomra!
Erről kell, erről talán tudok beszélni úgy, hogy másokat is meggyőzhessen jelenléted, Lelked, mely minden emberben szép szelíden jelen van, és éltetővé akar lenni. Lángba borítani akar mindegyikünket, hogy lángba boruljon a mindenség Isten szeretetéből!
Azt mondja Jézus, hogy nem békét hoz Isten Igéje a földre, hanem széthúzást. De hát, ezt érzem és tapasztalom önmagamban is! Amikor a jót szeretném tenni, de csak a rosszat vagyok képes. Mindegyikünknek magának, önmagában kell megharcolni a maga harcát! Pontosabban: megengedővé lenni, hogy Isten Szent Lelke győzelemre juthasson bennem!
Ehhez fel kell ismernem, hogy önmagam háborúban élek: háborog a lelkem, hogy nem képes engedelmeskedni neki a testem, az érzékeim, az értelmem, a pszichém.
Azt mondja Jézus, Nikodémusnak válaszként: „Ami testből születik, azt test, ami a Lélekből születik, az lélek.” [Jn 3,6]. Tizennyolc évet éltem úgy, hogy arra tanítottak, hogy hogyan lehetek, válhatok a világ számára emberré. Próbáltam, megfelelni, elégségessé lenni rá. Nehezen jöttem rá, hogy képtelen vagyok megfelelni. Nem lehetek képes megfelelni a világ elvárásainak, mert bennem Isten Szent Lelke mást diktál: nem a szeretet törvénye szerint működik a világ! Ezzel szemben, Isten szeretete általam akar életté lenni ebben a világban! Bele kell halnunk evilági emberségünkbe, hogy Isten Embereivé legyünk, lehessünk! Ez az, amiről Jézus így beszél (és ezt már nem csak Nikodémusnak mondja!): „aki nem születik újjá – vízből és Lélekből – az nem láthatja meg Isten országát, az nem megy be Isten országába”! [Jn 3,3-5].
Nem lehet béke, sem bennem, sem körülöttem, amíg meg nem békélek azzal, hogy Isten mire szán engem! El kell indulnom azon az úton, mikor megbékélek elrendeltetésemmel, melyre Isten szán! Ne törődjek vele, hogy utam meddig tart! Nekem az úttal kell törődnöm, hogy haladjak rajta, melyet Isten jelölt ki számomra. Hát legyen velem, és rajtam Istenem, Atyám, a Te akaratod szerint! Ámen



Ferenc pápa: A keresztények harcolnak a lélek betegségei ellen



Ferenc pápa: A keresztények harcolnak a lélek betegségei ellen

Jézus arra hív minket, hogy változtassuk meg életünket, lépjünk új útra, térjünk meg. Ez azzal jár, hogy harcolunk a rossz ellen, a szívünkben is. Ez a harc nem hagy nyugton minket, mégis békével tölt el – magyarázta a Szentatya a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén október 26-án reggel.

A pápa homíliájában a mai evangéliumi szakaszról elmélkedett (Lk 12,49–53), amelyben Jézus azt mondja, azért jött, hogy tüzet gyújtson a földön.
Ez a tűz változást sürget. Meg kell változtatni a gondolkodásunkat, az érzékelésünket. A szív, mely világias, pogány volt, most kereszténnyé válik Krisztus erejével: a változás a megtérés. Változtatni kell a cselekvésben is: tetteinknek is változniuk kell. Ez a megtérés magával ragad mindent, testet-lelket egyaránt – mutatott rá Ferenc pápa. – Egy változásról van szó, ami azonban nem külső kozmetikázás révén, hanem belülről, a Szentlélek által történik. Nekünk pedig hozzá kell tennünk a magunkét, hogy a Szentlélek működhessen. És ez harcot jelent.
Nem léteznek nyugodt keresztények, olyanok, akik nem harcolnak. Ők ugyanis nem keresztények, ők langyosak. A nyugodt alváshoz elég egy tabletta, a belső békére azonban nincsenek pirulák. Csak a Szentlélek adhatja meg azt a lelki nyugalmat, ami erőt ad a keresztényeknek. És nekünk segítenünk kell a Szentlelket azzal, hogy helyet készítünk neki a szívünkben – hangsúlyozta a Szentatya. – Ebben pedig nagy segítség a lelkiismeret-vizsgálat: harcoljunk a lelki kórok ellen, amelyeket az ellenség hint el, és amelyek a világiasság betegségei. A harc, amit Jézus hozott az ördög, a rossz ellen, nem valami régmúlt dolog, hanem nagyon is modern, mindennapjainkat érintő valóság. A tűz ugyanis, amit Jézus hozott el nekünk, a szívünkben van. Ezért hagynunk kell Őt belépni az életünkbe. Tegyük föl mindennap magunknak a kérdéseket: Hogyan jutottam el a világiasságtól, a bűntől a kegyelemig? Helyet készítettem-e a Szentléleknek, hogy működhessen bennem?
Életünk nehézségeit nem oldhatjuk meg úgy, hogy felhígítjuk a valóságot. Az igazság ez: Jézus tüzet és harcot hozott a világba. Mit teszek én? A megtéréshez nagylelkű és hűséges szív kell. A nagylelkűség mindig a szeretetből jön, a hűség pedig az Isten szavához való hűség – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.


Évközi huszonkilencedik hét csütörtökje



Évközi huszonkilencedik hét csütörtökje


Jézus oly erővel hirdette egykor az Isten országáról szóló örömhírt, hogy képes volt lelkesíteni apostolait és tanítványait, s lángra tudta lobbantani sok ember szívét. De még ennél is mélyebb értelme van annak, hogy Jézus azért jött a világba, hogy tüzet gyújtson. Az ószövetségi időkben és Jézus korában is a tűz Isten jelenlétének, dicsőségének és szentségének volt a jele. Isten égő csipkebokorban jelenik meg Mózesnek, tüzes szekéren ragadja el Illés prófétát és tűzoszlop alakjában védelmezi népét a pusztai vándorlás idején. Amikor tehát Jézus tűzgyújtásról beszél, akkor Isten jelenlétére hívja fel a figyelmet. Akarom-e, hogy bennem is égjen Isten jelenlétének lángja?
A beszéd folytatásában szakadásról beszél a mi Urunk, amely akár a családtagok között is keletkezhet. Ennek oka az, hogy egyesek elkötelezik magukat mellette, míg mások szembefordulnak vele. Sok családban manapság is szinte mindennapi viszálykodás tárgya, hogy az egyik házastárs gyakorolja vallását és a gyermekeket is ennek megfelelően igyekszik nevelni, a másik viszont nem él vallásosan. Jézus szavait nyugodtan érthetjük úgy, hogy csupán a családi béke kedvéért nem lehet lemondani a vallásgyakorlatról, a templomba járásról vagy a gyermekek hitre neveléséről. Hiszen, ha valaki ezt tenné, házastársa könnyen mondhatná utána, hogy lám, nem is annyira fontos ez a dolog. Az imádkozás sokat segíthet a helyzet feloldásában, a családi béke megtalálásában.
© Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Te mindenkit meghívsz a veled való közösségre és senkit sem zársz ki szeretetedből. Minden embernek felkínálod az üdvösséget és megmutatod, milyen úton érhetjük azt el. Egyedül mi, emberek zárhatjuk ki magunkat azzal, ha elutasítunk téged, megtagadjuk a neked való engedelmességet és semmibe vesszük törvényeidet. Hálásak vagyunk azért, hogy minden embernek, nekünk is és minden embertársunknak megadod a segítséget ahhoz, hogy üdvözüljünk.