Szent Mihály főangyal Könyörögj érettünk!

Szent Mihály főangyal

Könyörögj érettünk! 

Várakozni nem szeretek. Ámbár, ha a várakozás összekapcsolódik a készülettel, és a készületben egy találkozást készíthetek elő, az már izgalmasabb, abban van dinamizmus, mozgás és cselekvés. Ráadásul, ha a készülődésben kifejeződésre juttathatom azt, hogy a találkozás fontos a számomra, és az illető személy megismerésével tölthetem, tudva, hogy Ő az, aki a találkozásunkra számít, és számára is fontos ez a találkozás, akkor ez a tudat különös jelentést ad a várakozásnak! Szóval, egy ilyen várakozás már egészen más, mint az idő és a tér leküzdésére, vagy, az azok feletti uralkodás kényszerével rám erőltetett tétlenkedés.

A mai evangélium arról szól, hogy az Uramat várni. Ezért beszél Jézus arról, hogy várakozásunk készület legyen. A felkészülésem során juthatok örömömre – mely abból ered, hogy már a felkészülésben benne van a megérkezés, a találkozás -, mely örömömet megoszthatom. Ez az evangelizálás, az apostolkodás. Ezért, ha valaki nem tanítványa Jézusnak - mert a tanítványság a készület a Vele való találkozásra, és általa az Istennel -, nem is válhat apostolává.

Igen, fel kell tennem magamnak a kérdést, alkalmas lehetek az apostolkodásra?! Vagy, maradjak e mai napon elhangzó tanításnál: éberség, és ébrenlét. Csípőmet övezzem, és lámpásomat élesztgessem!

Ezzel az evangéliummal párosul Pál elmélkedése a bűnről és a kegyelemről. Elgondolkodtató párosítás! De van benne szívhez szóló üzenet.

„A törvény azért jött közbe, hogy a bűnözés fokozódjék; amikor azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem, hogy amint a bűn halált hozva uralkodott, úgy uralkodjék a kegyelem is a megigazulás által az örök életre a mi Urunk, Jézus Krisztus által.”

Érdekes Pálnak ez a gondolata! Azt mondja, hogy az Ember bűnbeesése és Isten közbelépése közé ékelődik a törvény. A törvény, ami a bűnt szolgálja! Isten, e világ hatalmát nem erőnek erejével, azaz: nem erőszakkal hajlandó legyőzni. Nem is legyőzni akarja Isten a bűnt, a gonoszt, hanem felülírni! Megértheti Ember, ezt a nagyvonalúságot, ezt a nagylelkűséget, a szeretet megnyilvánulásának ezt a nagyvonalúságát? Amit kegyelemként definiálunk?

Isten nem akar feltétlen hatalmat magának a világban, a teremtésében! Isten azt akarja, hogy az Ember, személyesen mondjon igent a kegyelemre! A kegyelem Istennél van, az Ember számára! Jézus Krisztus által jön Isten kegyelme a világba, és árad a Szentlélek által, mindörökre, míg a teremtés lélegzik, van, és fenn áll Isten szándéka szerint.

Mire jutok én, az Ember, e két szentírási rész egybevetésével? Arra, hogy készületem, várakozásom Rá, a Második Személy második eljövetelre, nem is olyan érdektelen dolog. Súlya van az Életemnek, ezen a földön! Nagy ’É’-vel írom, mert részének tartom, vallom annak, amire Isten rendelte az Életet, Ember számára! (Ráadásul, ha belegondolok, hogy minden élet az Ember Életéért van!)

A lábmosással kezdődött minden – mármint, ami a törvényt követi, illetve a bűn kiáradását, elterjedését! És az utolsó vacsorával vette kezdetét a kegyelem - a számomra! És tart, és élhetem kegyelmi állapotomat. A kérdés: mit kezdek Isten, nekem adott kegyelmével? El bírom viselni, el tudom hordozni, hogy a várakozásom készületté legyen, és készület lehessen? A készületem kell legyen az én evangelizálásom! Azaz: az isteni kegyelemnek kell átsütnie az életemen!

Nem hiszek a cselekvés, a tett erejében, melyet nem szentel meg Isten kegyelme!

Igen Atyám így tetszett Neked! Kérem áldásodat, és azt, hogy áldásoddal élni képessé legyek! Ámen