Ferenc pápa: Mindent megelőzően te Istenhez tartozol!
Október 22-én a Szentatya a vasárnapi evangéliumról elmélkedett a déli Angelus elimádkozása előtt. Azt kérte, mindannyian tegyük fel magunknak a kérdést, kihez is tartozunk igazán. Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük.
Kedves
testvéreim, jó napot kívánok!
A mai
vasárnap evangéliuma (Mt 22,15–21) egy újabb konfrontációt mutat be Jézus és
ellenfelei között. A szóban forgó téma a császárnak fizetendő adó: ez a kényes
kérdés arra vonatkozik, hogy szabad-e adót fizetni a római császárnak, akinek
Palesztina alá volt vetve Jézus korában. Az álláspontok különbözők voltak.
Ezért a farizeusok által feltett kérdés – „Szabad-e adót fizetni a császárnak
vagy nem?” (Mt 22,17) – csapdát állít a Mesternek. Ugyanis attól függően, hogy
mit válaszol, azzal vádolhatják, hogy Róma mellett vagy Róma ellen van.
Jézus
azonban, ebben az esetben is, nyugodt, megfontolt választ ad, és felhasználja a
rosszindulatú kérdést, hogy a vita és a szembenálló csoportok fölé emelkedve
egy fontos tanítást adjon. Azt mondja farizeusoknak: „Mutassátok meg nekem az
adópénzt!” Ők mutatnak neki egy dénárt, Jézus szemügyre veszi a pénzt, és
megkérdezi: „Kinek a képe és felirata ez?” A farizeusok kénytelenek azt válaszolni:
„A császáré.” Akkor Jézus így érvel: „Adjátok meg hát a császárnak, ami a
császáré, és Istennek, ami az Istené!” (vö. Mt 22,19–21). Jézus egyfelől
elrendeli, hogy adják vissza a császárnak, ami hozzá tartozik, és ezáltal
kijelenti, hogy az adófizetés nem bálványimádás, hanem a földi hatóságnak
kijáró cselekedet; másfelől – és ez Jézus zseniális húzása – figyelmeztet Isten
elsődlegességére, és azt kéri, hogy adják meg neki, az emberi élet és a
történelem Urának azt, ami neki jár.
Az
utalás a császár pénzbe vésett képére azt üzeni, hogy helyénvaló az állam
teljes jogú – jogokkal és kötelességekkel rendelkező – polgárainak érezni
magunkat, de jelképesen a másik, a minden emberbe vésett képre, Isten képére
irányítja a figyelmet. Ő mindennek az Ura, és mi, akik az ő képére
teremtettünk, mindenekelőtt hozzá tartozunk. A kérdésből, amelyet a farizeusok
feltettek neki, Jézus egy radikálisabb és mindannyiunk számára életfontosságú
kérdést ás elő: én kihez tartozom? A családhoz, a
városhoz, a barátaimhoz, az iskolához, a munkahelyemhez, a politikához, az
államhoz? Igen, nyilván ez igaz. De mindent megelőzően – emlékeztet minket
Jézus – te Istenhez tartozol. Ez a döntő kapcsolat. Ő az, aki neked adta
mindazt, ami vagy, és amid van. Életünket tehát nap mint úgy élhetjük és úgy
kell élnünk, hogy felismerjük ezt az alapvető kapcsolódásunkat, és szívünkben
hálát adunk Atyánknak, aki mindnyájunkat egyedinek, megismételhetetlennek, de
mindig szeretett Fiának, Jézusnak a képére teremt. Csodálatos ez a titok!
A
keresztény embernek konkrétan az emberi és társadalmi valóságok között kell
elkötelezetten munkálkodnia, de úgy, hogy ne állítsa szembe egymással „Istent”
és a „császárt”; „Isten” és a „császár” szembeállítása fundamentalista
viselkedés lenne. A keresztény embernek konkrétan a földi valóságok között kell
elkötelezetten munkálkodnia, de úgy, hogy megvilágítja azokat az Istenből áradó
fénnyel. Az, hogy az ember elsősorban Istenben bízik és őbenne remél, nem
elmenekülést jelent a valóságtól, hanem azt, hogy tevékenyen megadja Istennek
azt, amivel neki tartozik. Ez a magyarázata annak, hogy a hívő a jövendőbeli
valóságra, Isten valóságára néz annak érdekében, hogy a földi életet teljesen
meg tudja élni, és a földi élettel járó kihívásokra bátor válaszokat tudjon
adni.
Szűz
Mária segítsen, hogy mindig Isten magunkban hordott képéhez méltón éljünk, és
mi is hozzájáruljunk a földi város építéséhez.
A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:
Kedves
testvéreim!
Tegnap
Barcelonában boldoggá avatták Matteo Casalst, Teofilo Casajúst, Fernando
Saperast és százhat vértanú társukat, akik a klaretiánusok szerzetesi
kongregációjához tartoztak, és a hit iránti gyűlöletből ölték meg őket a
spanyol polgárháború idején. Hősies példamutatásuk és közbenjárásuk nyújtson
támaszt annak a sok kereszténynek, akik napjainkban is a világ különböző
részein hátrányos megkülönböztetést és üldöztetést szenvednek.
Ma
tartjuk a missziók
világnapját, amelynek témája: „A misszió az Egyház szívében.”
Buzdítok mindenkit, hogy élje át a misszióból fakadó örömet azáltal, hogy
tanúságot tesz az evangéliumról abban a környezetben, amelyben él és dolgozik.
Ugyanakkor támogassuk szeretetünkkel, konkrét segítségünkkel és imáinkkal a
misszionáriusokat is, akik azért keltek útra, hogy hirdessék Krisztust azoknak,
akik még nem ismerik.
Arra is
emlékeztetek, hogy 2019 októberében egy rendkívüli missziós hónapot
szeretnék előmozdítani. Ennek célja, hogy növelje az Egyház ad gentes
evangelizáló tevékenységének buzgóságát. Szent II. János Pálnak, a misszionárius
pápának liturgikus emléknapján bízzuk az ő közbenjárására az Egyház küldetését
a világban.
Kérlek
titeket, csatlakozzatok imámhoz a világ békéjéért. E napokban különleges
figyelemmel követem Kenyát, amelyet 2015-ben meglátogattam, és amelyért
imádkozom, hogy az egész ország képes legyen megküzdeni a jelenlegi
nehézségekkel, az építő párbeszéd légkörében, a közjó keresését tartva
szívügyének.
Most
pedig köszöntelek mindannyiatokat, Olaszországból és más országokból érkezett
zarándokok. Külön is megemlítem a Luxemburgból és az Ibizáról érkezett híveket,
a brazíliai Mária Szeplőtelen Szíve Családmozgalmat, valamint a Szentséges
Szenvedő Anya nővéreit. Szeretettel köszöntöm és megáldom a Rómában élő peruiak
közösségét, amely a Señor de los Milagros (a Csodák
Ura) kegyképpel van itt jelen.
Köszöntöm
a sok olasz egyházközségből érkezett hívőket, és bátorítom őket, hogy örömmel
folytassák hívő útjukat.
Mindenkinek
szép vasárnapot kívánok! Kérlek titeket, ne feledkezzetek el imádkozni értem!
Finom ebédet! A viszontlátásra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése