Szent Rafael főangyal Könyörögj érettünk!

Szent Rafael főangyal

Könyörögj érettünk! 

Minden tudás, és minden érzés Rólad még a magam számára is titok. Annyira, hogy lélegzetvisszafojtva ámulok e titok előtt, hinni alig merem. Hát akkor, hogyan lehetnék képes beszélni róla. Annyira idegen a Te titkod Istenem a világ számára, még nekünk, keresztények számára is, hogy képtelennek tartom rá a világot, hogy megértse. Mégis, azt mondod, hogy beszéljek róla. Merjem megosztani másokkal azt, amit megértek én, gyenge, gyarló, esendő, együgyű bűnösöd. Mert szeretsz engem, és életre keltesz bűneimből is minden reggel! Mert a bűn, megpróbál szétfeszíteni. Meghasonlok önmagamban is! Mert a jót akarom tenni, de – ahogy Pál mondja – csak a rosszra vagyok képes. Te látsz engem, és nem engedsz! Nem engeded meg! Mint abroncs, veszel körbe, átölel szereteted, éltető kegyelmed, hogy szabadulhassak a bűn, az emberi gyengeség igájából. Mert ahogy Te, Lelked által bennem vagy, úgy van bennem a gonosz is. Csakhogy! Te, bennem vagy Lelked által, míg a gonosz kívülről tör rám. És ez a kettő nem ugyanaz. Nem lehet képes az, aki kívülről ostromol győzni, míg Te bennem harcolsz értem! Köszönöm Istenem!

És én, hagyni akarom, sőt segíteni próbálok, hogy győzedelmes lehess, ellenemre is! Mert tudom, hogy az jó nekem, amiért Te harcolsz, Te küzdesz! Megszentelő kegyelmedet hívom magamra, Jézus Krisztus által, hogy örömöm legyen az Élet, melyet Te készítesz a számomra!

Erről kell, erről talán tudok beszélni úgy, hogy másokat is meggyőzhessen jelenléted, Lelked, mely minden emberben szép szelíden jelen van, és éltetővé akar lenni. Lángba borítani akar mindegyikünket, hogy lángba boruljon a mindenség Isten szeretetéből!

Azt mondja Jézus, hogy nem békét hoz Isten Igéje a földre, hanem széthúzást. De hát, ezt érzem és tapasztalom önmagamban is! Amikor a jót szeretném tenni, de csak a rosszat vagyok képes. Mindegyikünknek magának, önmagában kell megharcolni a maga harcát! Pontosabban: megengedővé lenni, hogy Isten Szent Lelke győzelemre juthasson bennem!

Ehhez fel kell ismernem, hogy önmagam háborúban élek: háborog a lelkem, hogy nem képes engedelmeskedni neki a testem, az érzékeim, az értelmem, a pszichém.

Azt mondja Jézus, Nikodémusnak válaszként: „Ami testből születik, azt test, ami a Lélekből születik, az lélek.” [Jn 3,6]. Tizennyolc évet éltem úgy, hogy arra tanítottak, hogy hogyan lehetek, válhatok a világ számára emberré. Próbáltam, megfelelni, elégségessé lenni rá. Nehezen jöttem rá, hogy képtelen vagyok megfelelni. Nem lehetek képes megfelelni a világ elvárásainak, mert bennem Isten Szent Lelke mást diktál: nem a szeretet törvénye szerint működik a világ! Ezzel szemben, Isten szeretete általam akar életté lenni ebben a világban! Bele kell halnunk evilági emberségünkbe, hogy Isten Embereivé legyünk, lehessünk! Ez az, amiről Jézus így beszél (és ezt már nem csak Nikodémusnak mondja!): „aki nem születik újjá – vízből és Lélekből – az nem láthatja meg Isten országát, az nem megy be Isten országába”! [Jn 3,3-5].

Nem lehet béke, sem bennem, sem körülöttem, amíg meg nem békélek azzal, hogy Isten mire szán engem! El kell indulnom azon az úton, mikor megbékélek elrendeltetésemmel, melyre Isten szán! Ne törődjek vele, hogy utam meddig tart! Nekem az úttal kell törődnöm, hogy haladjak rajta, melyet Isten jelölt ki számomra. Hát legyen velem, és rajtam Istenem, Atyám, a Te akaratod szerint! Ámen