2017. október 29., vasárnap

Évközi harmincadik hét vasárnapja



Évközi harmincadik hét vasárnapja


A szeretet válasz

Az ószövetségi időkben a Mózes korában adott tízparancsolaton kívül több száz másik törvény szabályozta a zsidó emberek életmódját, biztosította a vallási és a társadalmi rendet. Mindenki meg volt róla győződve, hogy ezek a törvények Isten akaratának és szándékának a kiegészítései, amelyek megmutatják az embernek, hogy miként kell a mindennapokban Isten akarata szerint cselekedni. A hívő életében tulajdonképpen minden erről szól: hogyan lehet Isten akarata szerint élni. A zsidó emberek meggyőződése szerint a törvény megtartása teszi Isten előtt igazzá az embert, ezért nem szabad semmit elébe helyezni. Ebből a szempontból teljesen jó, helyes szándékkal születtek a különféle törvények, de az évszázadok során olyan szabályok is keletkeztek, amelyek mögött már nem volt fontos az isteni akarat. Sok tisztasági törvény ilyennek számított Jézus korában, s ezt ő szóvá is tette. A kiüresedett törvények megtartása helyett Jézus a szeretetet és az irgalmasság gyakorlását ajánlja, mint olyan cselekedetet, amelyet Isten mindenkitől megkíván.
A mai vasárnap evangéliumában a legfőbb törvényről kérdezik Jézust. Válaszában az Isten és az embertársak felé megnyilvánuló szeretetet nevezi az ember legfőbb kötelességének: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat” (Mt 22,37-39). Ebben a helyzetben szavaival nevezi a szeretetet a legfontosabbnak. De látnunk kell azt is, hogy nem csak beszélt a szeretetről, nem csak szavaival fejezte ki a szeretet elsődlegességét, hanem egész életével, valamint a szenvedés és a halál vállalásával is ugyanezt tette. Jézus szeretetből, az emberek iránti szeretetből áldozta fel magát a kereszten. Az Atya iránti szeretetből és engedelmességből, aki ezt az áldozatot kérte a megváltás érdekében. És az emberek iránti szeretetből, akik megváltásra szorulnak.
Vajon miben találhatjuk meg életünkben a biztonságot, a megnyugvást, boldogságunkat és célunkat? Sokan abban bíznak, hogy a földi gazdagság boldogságot nyújt számukra, de minél többet birtokolnak, annál szegényebbek lesznek lelkileg és érzéseikben is. Mások azt gondolják, hogy a tudás, a megszerzendő ismeretek nyújtanak nekik boldogságot. De itt is csupán szerzésről van szó sok esetben. Ők előbb-utóbb rájönnek, hogy az emberi tudással egy idő után már nem jutnak előbbre. Ismét mások a testi egészséget tartják a legfontosabbnak, ezért aztán a betegségekkel, a szenvedéssel nem tudnak mit kezdeni. A lelki fejlődés útján lassan megtanulhatjuk, hogy akkor lesz boldog az életünk, ha azt szeretetből odaadjuk másoknak.
Sokakban megdöbbenést vált ki az egyházi szóhasználat, miszerint a szeretet parancs. Pedig ez a szóhasználat megfelel a bibliai gondolkodásnak és Jézus is parancsnak nevezi a szeretetet: „Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást” (Jn 13,34). Ha valaki úgy gondolja, hogy a szeretet egy külső parancs, ami kívülről kényszeríti őt, akkor aligha lesz képes a helyes szeretetre. A szeretet parancsa esetében másról van szó. A szeretet belülről fakad, mert bennünk él az Isten. Az igazi szeretetben benne van az egész ember, egész értelmünk, minden érzésünk és akaratunk. A szeretet akkor lehet egész életünket átalakító és mozgató erővé, ha annak forrása maga Isten. A szeretet válasz Isten szeretetére, annak az embernek a válasza, aki már megtapasztalta Isten szeretetét.
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Kereszthalálod mutatja, hogy mit jelent az élet teljes odaadása, az élet szeretetből való feláldozása. A szeretet mértéke csak a teljesség lehet. Ami ennél kevesebb, az önzés. Ha kevesebbet akarunk adni Istennek, akkor önzőek vagyunk és nem ismerjük a mindent odaadó szeretetet. Amikor a szeretetet gyakoroljuk az sosem önmagunk vagy emberségünk feladása, hanem éppen emberségünk legmélyebb megélése, kifejezése. Segíts, hogy értelmünkkel Isten megismerésére törekedjünk, szívünk minden érzését felé irányítsuk és lelkünk minden idegszálával rá figyeljünk. Add, hogy a szeretet valóban belülről, szívünk és lelkünk mélyéről fakadjon! 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése