Szent Trónusok Könyörögjetek érettünk!

Szent Trónusok

Könyörögjetek érettünk!

Nézzük meg, hogy Pál hogyan jellemzi jelen életünket. Úgy általában, és azokét, akik Isten fiai, a fogadott fiúság állapotában vannak. Pál ezeket a szavakat használja: most szenvedünk - a teremtett világ sóvárog - a teremtett világ hiábavalóságnak van alávetve - a romlottság szolgaságát éljük - minden teremtmény együtt sóhajtozik és vajúdik - mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben - várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. Azt is mondja Pál, hogy mindez átmeneti állapot, vagyis időben határos. Mert lesz jövendő dicsőség - Isten fiainak megnyilvánulása – a reménységnek alá vagyunk vetve (!) – Isten fiainak dicsősége fel fog szabadítani mindent a romlottság szolgaságából – megváltás reménye – az üdvösség reménye éltet. Azt is mondja Pál, hogy a reményünk egyedül a hitre építkezhet, arra a hitre, ami Isten kinyilatkoztatására van alapozva. Türelemre int. Ne veszítsük el a hit fonalát, ne törjön meg reménységünk!

Mit érzékelek én a világból? Miben hiszek, és milyen csábításokkal, kísértésekkel kell élnem?

Felismerem, és szenvedéssel tölt el az, ami ebbe az időbe zártságomat jellemzi? Vagy, talán a szenvedésektől menekülni próbálok, félelemmel tölt el a szenvedés, és a hiábavalóságokban keresem örömömet, kielégülésemet? Mert a dicsőséget, az örömöt, a boldogságot ki akarom kényszeríteni ettől az élettől? Nincs türelmem, nincs reményem, nincs hitem abban, amit Isten ígér azoknak, akik hittel és értelemmel félik szavát!?

Mi ez a hit, ami reményben megtarthat, és a szenvedést elviselni képessé tehet? Isten ígérete, annak az országnak az eljövetele, ahol érvényesül, érvényre jut törvénye, és semmi sem áll útjába többé, hogy beteljesülhessen ígérete. Látom? Képes vagyok látni azt, ami Isten ígérete? Nem. Pál abban próbál megnyugtatni, vagy pontosabban azt próbálja tudatosítani, hogy, ha hiszem Isten ígéretét, akkor elégedjek meg azzal, és intsem magam türelemre. Ne akarjam látni, amit nem láthatok, ne akarjam tudni, amit nem tudhatok, ne kutakodjak ott, ahol nincs dolgom kutatni; elégedjek meg az ígéret hitével – a hitből való látással!

Ha ez a hit lenne a mienk, talán a szenvedéseink is másként alakulnának. Amiért szenvedéseink is további szenvedést okoznak másoknak, csak, mert hitünkkel nem elviseljük a szenvedést, hanem szenvedtetünk másokat. Az együgyűségünk is a gonosz mesterkedése, nem szabad elfelejteni!

Ezért kérem Istenem, Atyám, hogy a Benned való hitemben erősíts engem, minden nappal egyre teljesebben! Ámen