Szent Szeráfok Könyörögjetek érettünk!

Szent Szeráfok

Könyörögjetek érettünk!

 

A test és a lélek - a félelem a szeretet ellenében. Melyik az uralkodó bennem? Ki vagyok én? Isten fia vagyok, vagy útját állom a kegyelemnek, mely azzá akar tenni? Mert Krisztus minden embert megváltásra hív! Amit nem elég elfogadni, azért én magamnak kell tenni. Kinek-kinek a szerint, ami. Mert Isten Szentlelke képes ebből az agyagból, sárból Embert formálni. A magam anyag-agyag léte, képtelen teremteni. Isten a teremtő, még az én esetemben is! Ő formál, Ő képes csodára. Én, mindaddig, míg nem alázom meg magam előtte, míg szabadságomat, szabad akaratomat nem engedem át Neki, Ő nem képes velem csodát tenni.

Hogyan tudom kimondani azt, majd bizonyosságát adni annak, hogy „legyen meg a Te akaratod”!? Rajtam, velem és általam.

Istent nem lehet félrevezetni, de önmagamat igen. A lelkiismeretvizsgálat lényege pontosan az, hogy szembesítsem magam állításaimmal: megengedem Istenem, hogy rajtam a Te akaratod teljesüljön? (Aki lelkiismeretvizsgálatát elodázza, félvállról veszi, az önmagát vezeti félre, így másokat is megtéveszt!)

Voltaképpen erre a feleletet az képes megadni, hogy mennyire vagyok képes elviselni azt, hogy akaratom, szándékom ellenében másoké érvényesüljön.

Lehetnek tévedéseink, rosszul értelmezett feleleteink Isten szándékára, mert félreértjük Őt, mert nem ismerjük eléggé őt – amiért még nem vagyok elég alázatos Vele szemben! Igen, akkor, hibát hibára halmozok, rosszul döntök, tévedek. De, mert döntésemet nem Istennel közösségben, vagy szándéka szerint hoztam meg, hanem rá akartam erőltetni a magam döntését.

Az, aki ezzel a tudással, ismerettel visszaél, a maga érdekének érvényesítésére a másik, vagy mások ellenében, az szándékos bajkeverő, bűnös, mert Isten tervét a maga szándékára akarja érvényesíteni!

Tulajdonképpen a lelkiismeretvizsgálat komolyan vételével felelősséget vállalok Krisztus közösségéért is, nem csak magam lelkiismeretét – Istennel közösségemet építem.

Ha minden keresztény ember a maga közösségében szentségi életet él, vagyis úgy él a lelkiismeretvizsgálat szentségével, mint a szentáldozás szentségével, mert Istennel közösségre törekvő, akkor gazdagíthatjuk egymást, és Krisztusban növekedhetünk.

Tegnap arról elmélkedtem, hogy Isten az Emberrel akar társas kapcsolatra lépni. De, mert Isten nem személyválogató - meg különben is, az embert közösségi létre teremtette, mely közösségben egymás kiegészítéseként vagyunk, és válhatunk teljessé -, társas viszonyát közöttünk és velünk közösségben képzeli el, mindegyikünkkel. Ha így van, akkor számunkra még sokkal fontosabb a lelkiismeretvizsgálatban való létezés! Kijelenthetjük, hogy lételemünknek szánja Isten, hogy Vele, állandó kontrollban éljünk. Ezt Jézus maga bizonyítja azzal, hogy rendszeresen kereste az Atyával a személyes együttlétet, a beszélgetést, és erre buzdította tanítványait is. Ugyanakkor, az általa tanított ima is úgy épül fel, hogy előbb dicsőíti az Atyát, majd kifejezi vágyakozását a teremtmény arra, hogy teljesüljön – általa is – az Atya akarata, majd ehhez fogalmazódik meg általam, hogy felismerem, mire van szükségem az Atyától ajándékul, ahhoz, hogy teljesíthessem akaratát. És, ehhez kapcsolódik az, hogy magamat megalázom előtte, beismerve – lelkiismeretvizsgálatom eredményeként – hibáimat, vétkeimet, bűnömet, kérve bocsánatát – mely megbánása annak, amit helytelenül tettem. Megvallva, hogy a megbocsátást én magam is gyakorlom azok felé, akik bántását elszenvedem. Ebben az imában benne van Isten népének közösségéért való személyes elköteleződésem, felelősségem, úgy, ahogy Istennek, az Atyának elköteleződésem. Igen, akkor válik a Miatyánk imává, amikor annak minden szava Istenhez tőlem való hitvallássá alakul.

Hiszek Benned Istenem! Segíts, hogy ne dugjam fejemet a homokba! Ámen