2017. november 3., péntek

Ferenc pápa homíliája a nettunoi katonai temetőben: Uram, soha többé, soha többé háborút!



Ferenc pápa homíliája a nettunoi katonai temetőben: Uram, soha többé, soha többé háborút!


Fehér rózsákat tett a keresztekre 

Idén Halottak napján a Szentatya a Rómától délre fekvő tengerparti Nettuno város második világháborús amerikai katonai temetőjébe látogatott el, ahol délután negyed négykor szentmisét mutatott be az elhunytak lelkiüdvéért. Ferenc pápa a temetőben a „katonás” rendben sorjázó fejfák közé lépett, lassan sétálva és meg-megállva, közben a kezében tartott fehér rózsacsokorból egy-egy szálat helyezett tíz sírhantra. A csendes, imádságos megemlékezést követően a pápa szentmisét mutatott be az elhunyt katonák lelki békéjéért, melynek homíliáját szabadon fogalmazva tartotta.
Az Istennel és az egymással való újratalálkozás reményével
Reménységben jöttünk össze itt mindnyájan, hiszen közülünk mindenki megismételheti Jób szavait:  „Tudom, hogy Megváltóm él, s a végső napon felkelek a földről” (Jób 19,23) – kezdte beszédét a pápa. Ez a reménység az Istennel és az egymással való újratalálkozás reménye, mely nem csal meg bennünket – utalt a pápa a szentpáli tanításra: „A reménység nem csal meg” (Róm 5,5).
Ennek a reménységnek a gyökerei sokszor emberi sebekbe és fájdalmakba nyúlnak, és a szenvedés, a sok csapás láttán felemeljük tekintetünket az égre és Jób szavaival valljuk: Hiszem, hogy Megváltóm él. De állj meg, Uram! – fohászkodott fel a pápa az Istenhez.
Uram, ne többé, soha többé háborút! Mert a háborúval elvesztünk mindent.
Ez az imádság talán mindannyiunkban felfakad, amikor temetőt látogatunk: „Biztos vagyok abban, hogy Veled vagyok, biztos vagyok” – ismételte Ferenc pápa. De Uram, kérlek, soha, soha többé ne legyen háború! Soha többé ilyen esztelen vérfürdő! – utalt XV. Benedek pápa emlékezetes szavaira az első világháború során. Jobb reménykedni ilyen pusztítás nélkül! Fiatalok, ezrek, és ezrek… – ismételte megrendülten Ferenc pápa. Elhunytak ezrei, megtört remények… Ne legyen többé háború! Ezt kell mondanunk ma, akik az elhunytakért imádkozunk, és itt ma különösen is a ezekért a fiatal katonákért. Éppen ma, amikor a világ ismét háborúban áll, és arra készülődik, hogy még erősebben háborúba lépjen. Uram, soha többé, soha többé háborút! Mert a háborúval elvesztünk mindent! – fohászkodott föl ismét a Szentatya.
A mai nap a reménységé, de ugyanakkora a könnyeké is
Ferenc pápa felidézte emlékezetében a Hirosima romjai fölött fájdalommal és mégis bölcsen töprengő idős japán asszony alakját, aki így szólt: „A férfiak mindent megtesznek a háborúért és végül elpusztítják saját magukat”. Ez a háború – magyarázta a pápa –, saját magunk elpusztítása. Az az asszony bizonyára elvesztette fiait és unokáit, szívében sebeket és könnyeket hordott. A mai nap a reménységé, de ugyanakkora a könnyeké is. Könnyeké, amiket akkor hullajtott, amikor megjött a posta, hogy a férje vagy a gyerekei hősi halált haltak a Hazáért. Ezekről a könnyekről a mai emberiség meg nem feledkezhet! A mai emberiség büszkeségben nem tanult ebből a leckéből és úgy tűnik, hogy nem is akar tanulni belőle – szólt a pápa.
Adja meg az Úr nekünk a sírás kegyelmét
Mindahányszor a történelemben az emberek háborúba fogtak, azzal a meggyőződéssel tették, hogy új világot hoznak el, hogy tavaszt csinálnak. És végül sötét és kegyetlen tél lett, a terror és a halál uralmával. Ma a halottakért imádkozunk, mindenkiért, de főként ezekért a fiatalokért, ma, amikor darabokban vívott háború során, a mindennapok csatáiban ezrek és ezrek halnak meg. Imádkozzunk napjaink halottaiért, a háborúk halottaiért, köztük ártatlan gyermekekért! A háború gyümölcse a halál. Adja meg nekünk az Úr a sírás kegyelmét! – fejezte be rögtönzött beszédét Ferenc pápa a nettunói amerikai katonai temetőben tartott Halottak napi szentmise során.
 
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése