Az Oltáriszentség Jézus szeretetének legmagasabb rendű kifejezése – Ferenc pápa Úrangyala imádsága
Mindig
közkedvelt a déli Úrangyala imádság
A
főparancs az Isten és a felebarátaink iránti szeretet
Jézusnak
ez a válasza nem magától értetődő, mert a zsidó törvény sokféle előírása között
a legfontosabb a tízparancsolat volt, amelyeket Isten közvetlenül közölt
Mózessel, mint a néppel kötött szövetség feltételét. De Jézus meg akarja
értetni velünk, hogy Isten és a felebarátaink iránti szeretet nélkül nem
lehetünk valóban hűségesek az Úrral kötött szövetséghez. Ezt megerősíti a
Kivonulás könyvének egy másik szövege, amely leszögezi, hogy nem lehetnek
Szövetségben az Úrral, ha rosszul bánnak azokkal, akik oltalmát élvezik: az
özvegyek, az árvák, az idegenek, vagyis a legmagányosabb és legvédtelenebb
személyek (vö. Kiv 22,20-21).
Szeretet
nélkül terméketlen marad hitünk és életünk
Válaszolva
a farizeusoknak, Jézus segíteni kíván nekik, hogy rendet tegyenek
vallásosságukban, rámutatva, hogy mi az, ami valóban számít és mi az, ami
kevésbé fontos: „Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták”
(Mt 22,40). És Jézus valóban így élte le életét: azt hirdette és azt tette, ami
valóban számít, és ami alapvetően fontos, és ami nem más, mint a szeretet. A
szeretet ad lendületet és termékenységet az életnek és a hitben való
előrehaladásnak: szeretet nélkül mind az élet, mind a hit, meddő marad.
A
szeretetre való képesség magától Istentől származik
Jézus
ebben az evangéliumi szakaszban egy csodálatos eszményképet mutat fel, ami
egyezik szívünk leghitelesebb vágyával. Valóban azért lettünk teremtve, hogy
szeressünk, és hogy szeressenek minket. Isten, aki Szeretet, azért teremtett
bennünket, hogy életének részeseivé tegyen, hogy szeressen minket és mi
szeressük Őt, és Ővele együtt az összes többi személyt. Ez Isten „álma” az
ember számára. Ahhoz, hogy megvalósítsuk, szükségünk van kegyelmére, szükségünk
van arra, hogy befogadjuk a szeretetre való képességet, ami magától Istentől
származik. Jézus pontosan ezért kínálja fel magát nekünk az Eucharisztiában. Az
Oltáriszentségben Testét és Vérét, vagyis Jézust vesszük magunkhoz,
szeretetének legmagasabb kifejezésében, amikor felajánlotta magát az Atyának a
mi üdvösségünkért.
Szüntelenül
térjünk meg a szeretet parancsának
Szűz
Mária segítsen bennünket, hogy befogadjuk életünkbe Isten és felebarátaink
szeretetének „legfőbb parancsolatát”. Bár gyermekkorunktól kezdve ismerjük ezt
a parancsot, szüntelenül újból és újból meg kell térnünk hozzá és meg kell
valósítanunk a gyakorlatban életünk különféle helyzeteiben.
Boldog
Giovanni Schiavo atya maradéktalanul csatlakozott Krisztushoz
Az
Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa emlékeztetett rá, hogy szombaton
Brazíliában, Caxias do Sul városban a boldogok sorába iktatták Giovanni Schiavo
atyát, a Szent József Kongregáció tagját, aki a ’900-as évek elején született
Észak-Olaszországban. Fiatal papként küldték Brazíliába, ahol lelkesen
tevékenykedett Isten népe szolgálatában, a szerzetesek és szerzetesnők
képzésében. Példája segítsen bennünket, hogy a maga teljességében megéljük
Krisztushoz és evangéliumához való csatlakozásunkat.
A pápa
köszöntötte az olasz és a külföldi zarándokokat, külön kiemelve az Írországból,
Ausztriából, Németország Traunstein és Berchtesgaden térségéből érkezett
híveket, valamint az Olaszországban élő togói és venezuelai közösség
képviselőit. Ez utóbbiak a Chiquinquirà-i Miasszonyunk, a „Chinita” kegyképével
érkeztek a Szent Péter térre. Szűz Mária közbenjárásába ajánljuk ennek a két
nemzetnek a reményeit és jogos elvárásait – mondta Ferenc pápa, majd
mindenkinek szép vasárnapot és jó ebédet kívánt. Arra kérte a híveket, hogy ne
feledkezzenek el imádkozni érte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése