2015. január 17., szombat

Zsolozsma IL.



Sirák fiának könyvéből
 44, 1b-2. 16 – 45, 6
Az atyák dicsérete Hénochtól Mózesig 


Nagyhírű férfiak dicséretét zengem, az atyáinkét egymás után, szépen. Sok dicsőt teremtett az Úr, megmutatta nagyságát ősidők óta. Hénoch tetszett az Úrnak, azért elragadta; ő a megtérés példája a nemzedékek előtt. Noét feddhetetlen igaznak találta, a harag idején ő volt az új hajtás. Miatta maradt meg egy maréknyi ember, amikor jött az ár. Örök szövetségben megígérte neki: többé nem pusztít el mindent az áradat. Ábrahám egy sereg népnek híres atyja, nincs, aki dicsőségben versenyezhet vele. Megtartotta a Magasságbeli törvényét, és szövetséget kötött vele. Testén szerzett érvényt a szövetségnek, s hűséges maradt a megpróbáltatásban. Ezért esküvel ígérte meg neki, hogy utódaiban megáldja a népeket, s megsokasítja törzsét, mint a föld porát, és felmagasztalja, mint a csillagokat, örökrészt ad neki tengertől tengerig és a folyamtól a föld határáig. Ábrahám kedvéért Izsáknak is újra megígérte áldását minden nép számára; (Izsák) a szövetséget Jákobra ruházta, s (az Úr) megerősítette áldásaival. Örökrészül neki adta az országot, ő meg szétosztotta a tizenkét törzs között. Egy derék férfit támasztott belőle, aki minden kortársának megnyerte tetszését: Mózest, az Isten s az emberek kedveltjét, akinek emlékét egyre magasztalják. Dicsfénnyel övezte, akár a szenteket; és naggyá tette ellenségei rémületére. Szavára véget vetett a csodajeleknek, és megdicsőítette a királyok előtt. Megbízásaival elküldte a néphez, s megmutatta neki dicsősége fényét. Megszentelte, mivel hűséges volt és szelíd, és kiválasztotta minden ember közül. Megadta neki, hogy hallhatta a szavát, és bevezette a felhő sötétjébe. Szemtől szemben adta neki parancsait, az élet törvényét és a bölcsességét, hogy tanítsa meg rá Jákobnak fiait, Izraelt arra, hogy mik a parancsai. 


A keresztrefeszített Jézus minden csapásunkban előttünk és velünk jár”



Ferenc pápa homíliája a taclobani szentmisén: „A keresztrefeszített Jézus minden csapásunkban előttünk és velünk jár”


Fülöp-szigeteki apostoli látogatásának másodnapján Ferenc pápa elérte úticélja legközepét, hiszen ő azért jött, hogy felkeresse és megvigasztalja a Yolanda tájfuntól leginkább sújtott várost, Taclobant. Váratlanul azonban egy kisebb erősségű tájfun közeledtére, pár órával előbbre hozták a szentmise kezdetét. Viharos szélben, Ferenc pápa maga is sárga műanyag esőkabátot felöltve mutatta be a szentmisét a Yolanda tájfun sújtotta térség közepén, mintegy félmillió hívő jelenlétében. Tekintettel a rendkívüli körülményekre, Ferenc pápa – eltekintve az előre kész homíliájától – teljes egészében szabadon fogalmazta meg spanyol nyelven a beszédét, melyet azonnal angolra fordítottak.

Jézus már előttünk végigjárja a keresztútjainkat

Az első olvasmányban hallottuk, hogy olyan főpapunk van, aki képes velünk együtt elszenvedni a mi gyengeségeinket, mert ő maga is mindenben próbára tétetett, jóllehet bűnt nem követett el. Jézus olyan, mint mi. Úgy élt, mint mi. Egyenlő velünk mindenben, a bűnt kivéve. Azért, hogy még jobban hasonlóvá legyen hozzánk, magára vette a bűneinket, ő maga bűnné lett (2 Kor 5,21). Ezt Szent Pál mondja, aki maga nagyon is jól ismerte a bűnt. Jézus előttünk jár mindig. Amikor mi a keresztutunkat járjuk, ő már előttünk végigjárta azt.

Azt éreztem: Ide nekem el kell jönnöm!

Ha most mi itt összejöttünk, 14 hónappal a Yolanda tájfun után, ez azért van, mert bizonyosak vagyunk abban, hogy a hitünk nem csal meg, mert Jézus már itt járt előttünk. Szenvedésében ő magára vette a mi összes szenvedésünket. És amikor – engedjétek meg ezt a bizalmas közlést – amikor Rómából láttam ezt a katasztrófát, azt éreztem: ide nekem el kell jönnöm! Már azokban a napokban eldöntöttem, hogy ideutazok. El akartam jönni, hogy veletek legyek, egy kicsit későn ugyan, mondhatnátok, ez igaz, de mégis csak itt vagyok!

A keresztre szegezett Jézus minden csapásunkban előttünk jár

Itt vagyok tehát, hogy elmondjam nektek: Jézus Krisztus nem csal meg bennünket! „De atyám – tehetne ellenvetést valaki közületek – hiszen már csalódtunk benne, mert elvesztettem a házamat, elvesztettem mindenemet, beteg vagyok…”. Ez igaz – folytatta a pápa a rögtönzött beszédét – és tisztelettel tekintek az érzéseidre, de én ott látom őt keresztreszögezve, és ő onnan nem csal meg bennünket. Ő azon a trónon lett megszentelve, és onnan indulva halad keresztül minden csapásunkon, ami bennünket ér. Jézus az Úr! Ő Úr a keresztről, ott uralkodott. Éppen ezért képes megérteni bennünket, ahogy azt az olvasmányban hallottuk: „Mindenben hasonlóvá lett hozzánk”. Ezért van nekünk olyan Urunk, aki képes együtt sírni velünk és képes elkísérni bennünket életünk legnehezebb pillanataiban is.

A szív csendjében együtt veletek…

Sokan közületek mindent elvesztettek. Nem is tudom, mit mondjak nektek. Ő igen! Ő tudja, mit mondjon nektek! Sokan elvesztettétek a családotok egy részét. Most csendben maradok egyedül és ebben a csendben kísérlek benneteket a szívemmel…

Krisztusra tekintve sokan kérdeztétek tőle: „De hát miért, Uram?” És ő mindannyiunknak a saját szívéből válaszol. Mást nem is tudok mondani nektek. Tekintsünk Krisztusra: Ő az Úr, és ő megért bennünket, mert átment mindazon próbatételeken, melyek bennünket sújtottak!

Mama! Talán ez az egyetlen szó, ami ki tudja fejezni az érzéseinket a legsötétebb pillanatokban!

Vele együtt keresztre feszítve ott állt az anyja. Olyanok vagyunk mi, mint az a gyermek ott lenn – mutatott a pápa egy, az anyja mellett álló kisgyermekre. A fájdalom, a gyötrelem pillanataiban, amikor nem értünk semmit, amikor éppen fel akarunk lázadni, nekünk is csak az marad, hogy kitárjuk a karunkat, hogy belekapaszkodjunk a köntösébe és azt mondjuk neki: Mama! Mint egy kisgyermek, aki félelmében így kiált: Mama! Talán ez az egyetlen szó, ami ki tudja fejezni az érzéseinket a legsötétebb pillanatokban.

Csendben, a szív imádságával…

Maradjunk most egy pillanatra csendben! – kérte a pápa a híveket. Tekintsünk az Úrra. Ő meg tud érteni bennünket, mert mindenen keresztülment. Tekintsünk az Anyánkra, mint az a gyermek ott, kapaszkodjunk a köntösébe és a szívünkkel mondjuk: „Anya”. Csendben imádkozzunk, mindenki azt mondja neki, amit érez… (csend)

Nem vagyunk egyedül! Van anyánk! Van Jézusunk, a nagyobb testvérünk!

Nem vagyunk egyedül, van anyánk! Van Jézusunk, a nagyobb testvérünk! Nem vagyunk egyedül! Van még számtalan sok testvérünk, akik a katasztrófa pillanataiban eljöttek segíteni nekünk! A segítségnyújtás közben még inkább testvérnek érezzük magunkat, éppen mert segítettünk egymásnak.

Jézusba kapaszkodva, testvérként együtt, előre!

Ez minden, amit el akartam mondani nektek. Bocsássátok meg nekem, ha nincs már több szavam. De abban biztosak lehettek, hogy Jézus nem csal meg benneteket! Abban is legyetek biztosak, hogy Anyánknak a szeretete és gyengédsége sem csal meg bennünket. Gyermekként belékapaszkodva, a Jézustól kapott erővel, induljunk előre. Testvérként járjunk együtt! Köszönöm!
A szentáldozás után Ferenc pápa a Lélek ihletésére így imádkozott:

Köszönjük, Urunk, hogy soha nem hagysz árván bennünket!

Most ünnepeltük Jézus Krisztus szenvedését, halálát és feltámadását. Jézus megelőz minket, mindig előttünk jár az útjainkon. Minden időben elkísér bennünket, amikor imádságra és szentmisére jövünk össze. Köszönjük, Urunk, hogy velünk vagy ma! Köszönjük, Urunk, hogy osztozol gyötrelmeinkben! Köszönjük, Urunk, hogy megadtad nekünk ezt a lehetőséget! Köszönjük, Urunk nagy irgalmasságodat! Köszönjük, Urunk, hogy velünk egy akarsz lenni! Köszönjük, Urunk, hogy mindig közel állsz hozzánk a kereszt pillanataiban! Köszönjük, Urunk, hogy reményt adsz nekünk! Add meg nekünk, Urunk, hogy a remény soha el ne hagyjon minket! Köszönjük, Urunk, hogy életed legsötétebb pillanataiban a kereszten megemlékeztél rólunk és ránk hagytad az Anyát, a te Anyádat! Köszönjük, Urunk, hogy soha nem hagysz árván bennünket! Ámen!



Évközi 1. hetének szombatja



Évközi 1. hetének szombatja

A béna meggyógyítása és ehhez kapcsolódóan bűneinek megbocsátása azt mutatta a tegnapi evangéliumban, hogy az irgalmas Isten a bűnös ember felé fordul, senkit nem zár ki szeretetéből. Ezt a gondolatot erősíti meg a mai szövegünkben Lévinek, a vámosnak a meghívása, illetve Jézus határozott kijelentése azzal kapcsolatban, hogy a bűnösöket jött meghívni, nekik hirdeti a bűnbocsánatot.
A zsidóság mindennapjaiban mély szakadék húzódott a magukat igaznak, törvénytisztelőnek, vallásilag buzgónak tartók és a bűnösök között. Az előbbiek lenézték, megvetették azokat, akiknek bűne nyilvánosságra került. Kerülték a velük való érintkezést, illetve bőven megelégedtek azzal, hogy elítéljék a másikat. Jézus teljesen helytelennek tartja ezt a gondolkodást és magatartást. Kinek van joga ahhoz, hogy ítéletet mondjon embertársa felett? Senkinek. Egyedül Istennek van joga ahhoz, hogy megítélje az emberek cselekedeteit. Jézus látványos lépéseket tesz a társadalom által bűnösnek tartottak felé, nem törődik a rosszalló közvéleménnyel, szóba áll a bűnösökkel, betér házukba. Ezt példázza Lévi története, valamint például a templomban imádkozó farizeus és vámos esete (vö. Lk 18,9-14), Jézus találkozása a szamariai asszonnyal (vö. Jn 4,5-26) és a házasságtörő asszony története (vö. Jn 8,1-11).
Jézus azért jött, hogy a bűnösöket megtérésre hívja. Meghallom-e Jézus hívását?
© Horváth István Sándor
Imádság:

Isten, akitől minden élet származik a maga gazdag különbözőségében, Te arra hívod egyházadat, mint Krisztus testét, hogy a szeretetben eggyé váljon. engedd, hogy igazán megértsük a különbözőségben való egységet, hogy arra törekedjünk, hogy együtt prédikáljunk, együtt építsük a te bővelkedő szeretetednek országát. sose felejtsük életünk közös forrását, Jézus Krisztust. A Lélek egységében ezért imádkozunk!



2015. január 16., péntek

Zsolozsma IIL.



Sirák fiának könyvéből
43, 14-37
Istent dicséri a teremtett világ

Amikor az Úr elrendeli, akkor hull a hó, és parancsa szerint csapkod a villám. Ilyen úton-módon kinyílnak csűrei, és mint a madarak, kiszállnak felhői. A felhőt nagysága jeléül sűríti, összetördeli a jégeső szemeit. Amikor megpillantják, reszketnek a hegyek. Dörgő hangjától jajveszékel a föld. Akarata szerint száguld a déli szél, s így az északi szél, meg a forgószél is. Mint a madarakat, röpködteti a hópelyheket, olyan az esésük, mint a sáskajárás. Hófehér szépsége vakítja a szemet, a hullása pedig gyönyörködteti a szívet.
     Mint a sót, hinti a zúzmarát a földre, amely amikor megfagy, hegyes, mint a tüske. Parancsára fúj a hideg északi szél, és a víz felszínén képződik a jég. Minden állóvizet takaróval von be, és felöltözteti, mintegy páncélt ad rá. Megingatja a hegyeket, kiégeti a pusztát, s perzseli a füvet, mintha láng volna.
     Megkönnyebbülést hoz mindennek a felhő, s a harmat életet ad az aszály után. Rendeletére elapadtak a vizek, akkor ültette el a szigeteket.
     Akik járják a tengert, mondják, mily veszélyes; ha a fülünk hallja, mi csak ámuldozunk. A legelképesztőbb dolgok teremnek ott, sokféle élőlény, a tenger szörnyei.
     De hála Istennek, minden jól végződik, a szavára minden jól elrendeződik. Sokat mondhatnánk, s még nem jutnánk végére, de egy szó a vége, az, hogy ő a minden. Honnan vegyünk erőt, hogy őt magasztaljuk? Hiszen nagyobb ő, mint minden műve. Félelmetes az Úr, és rettentően nagy, hatalmas tettei csodálatra méltók.
     Magasztaljátok őt dicsőítő énekkel, ahogy csak tudjátok, mert még annál is nagyobb (és csodálatos az ő fensége. Áldjátok az Urat, s magasztaljátok, mert nagyobb minden dicséretnél.) Ha hozzá kezdetek, merítsetek erőt, és ne lankadjatok, mert nem értek soha a végére.
     Ki az, aki látta, és le tudná írni, s ki tudná dicsérni, ahogy hozzá illik? Amit nem ismerek, az sokkal több ennél, csak nagyon keveset láttam műveiből. De valamennyit az Úr hozta létre, s a jó embereknek bölcsességet adott.



Ferenc pápa: Hallgassák meg a szegényeket!



Ferenc pápa: Hallgassák meg a szegényeket!


Miután udvariassági látogatást tett a Fülöp-szigeteki elnöknél, Benigno Aquinónál, Ferenc pápa pénteken a manilai elnöki palotában találkozott a politikai vezetőkkel és a diplomáciai testület tagjaival.


                                     

A Szentatya erőteljes hangú beszédében arra szólította a politikai vezetőket, hogy az emberi személy teljes fejlődését segítsék, járjanak elöl a tisztességben és a felelősségvállalásban.

Hiteles emberi értékek

A Fülöp-szigeteki társadalom ötszáz éve ismerte meg az evangéliumi jó hírt. Remélhetőleg a keresztény üzenet, mely áthatja az ország lakóinak lelkét, továbbra is a jóságra, a méltóságra ösztönzi a társadalmat. Ferenc pápa leszögezte, hogy látogatása elsősorban lelkipásztori jellegű, együtt kívánja ünnepelni a Fülöp-szigetekiekkel az evangelizálás ötödik centenáriumát.

Tájfun után összefogás

Látogatása emellett szolidaritásának jele is a tájfun sújtotta lakosság iránt. Az egész világ csodálta a Fülöp-szigetekiek erejét, hitét és hősies helytállását a természeti katasztrófa után. Ezek az erények nem utolsósorban a keresztény reményben és szolidaritásban gyökereznek, melyek nyomán annyi jó és nagylelkű megmozdulás született, főként a fiatalok körében. Nagy áldozatok árán, idejüket és anyagi forrásaikat felajánlva létrehoztak egy kölcsönös segítő hálózatot a közjó érdekében.

Tisztességes politikusok

A szolidaritás e példája az újjáépítésben fontos tanulsággal szolgál – állapította meg a pápa. Akár egy család, minden társadalom a legmélyebb forrásaiból merít az új kihívások előtt. Ma a Fülöp-szigetek, hasonlóan más ázsiai országokhoz, modern, szilárd alapokra épülő társadalmat kíván létrehozni. Ez a társadalom tiszteletben tartja a hiteles emberi értékeket, védelmezi az emberi méltóságot és az Istenre épülő jogokat, valamint kész szembenézni az újonnan jelentkező összetett politikai és etikai problémákkal.

Mint ahogy sokan jelezték az országból, ma óriási szükség van arra, hogy a Fülöp-szigeteken a politikai vezetők kitűnjenek a tisztességben, a feddhetetlenségben és a közjó iránti felelősségtudatban. Így megfelelő erkölcsi háttérrel képesek lesznek szembenézni a jelenlegi igénykkel, és a jövő nemzedékeinek egy valóban igazságos, szolidáris és békés társadalmat adhatnak át.

Meghallgatni a szegényeket, leszámolni a korrupcióval

Ezeknek a nemzeti célkitűzéseknek a megvalósításához elengedhetetlen a szociális igazságosság és az emberi méltóság tiszteletben tartásának erkölcsi imperatívusza – hangsúlyozta a pápa. A tekintélyes bibliai hagyomány minden nép számára előírja a szegények meghallgatásának kötelességét, mint ahogy az igazságtalanság, az elnyomás megszüntetését is, mely nyilvánvaló és botrányos társadalmi egyenlőtlenségekhez vezet. A szegényeket kirekesztő társadalmi felépítés megreformálása elsősorban az elme és a szív megtérését igényli.

A Fülöp-szigeteki püspökök 2015-öt a szegények évének nyilvánították. A pápa reméli, hogy ez a kezdeményezés arra ösztönöz majd minden társadalmi réteget, hogy utasítsa vissza a korrupciót, amely elveszi a szegényektől a javakat.

Család, fiatalok, társadalmi egység

A társadalmi megújulásban természetesen alapvető szerepet játszik a család, ezen belül is a fiatalok. Küldetése nélkülözhetetlen a társadalom számára. A családban a gyermekek az egészséges értékek és eszmék, a másik iránti őszinte odafigyelés szellemében növekednek. De a családot el lehet torzítani és tönkre lehet tenni, ezért támogatásra van szüksége – figyelmeztet Ferenc pápa.

Tudjuk, milyen nehéz a mai demokráciákban megőrizni és védelmezni az alapvető emberi értékeket, tiszteletben tartani a személy sérthetetlen méltóságát, a lelkiismereti és vallásszabadságot, az élethez való elidegeníthetetlen jogot, legyen az a meg nem született gyermekek, az idősek vagy a betegek élete. Ezért a családokat és a helyi közösségeket támogatni kell abban, hogy ezeket az értékeket átadhassák a fiataloknak, és képesek legyenek előmozdítani egy tisztességes kultúrát, amely a jóság, a hűség és a szolidaritás szilárd alapjain egybetartja az egész társadalmat.

Vallásközi párbeszéd

Ferenc pápa végül arra buzdította a Fülöp-szigeteki politikusokat, hogy továbbra is segítsék elő az ázsiai országok közötti megértést és együttműködést. Támogassák a vallásközi párbeszédet; az ország déli részén felmerülő feszültségek békés megoldásában pedig vegyék figyelembe az őslakosok és a vallási kisebbségek jogait is.



Évközi 1. hetének péntekje



Évközi 1. hetének péntekje


Jézus csodáival kapcsolatban többször említettük már, hogy azok az irgalmasság megnyilvánulásai, az irgalmas Isten különleges jelei. A csoda és az irgalom összekapcsolódásának egyik legszebb példája a béna meggyógyítása, amelynél egyaránt találkozunk a testi bajtól való megszabadulással és a lelki újjászületéssel, a bűntől való szabadulással. A kettőt Jézus szándékosan köti össze, hogy ezzel megmutassa isteni hatalmát. Egyedül Isten képes ugyanis visszaadni például egy bénának a képességet, hogy újra járni tudjon, és egyedül Istennek van hatalma ahhoz, hogy a bűnöket megbocsássa. Aki tehát az elsőre képes, s ezzel igazolja isteni hatalmát, annak elhisszük, hogy az utóbbihoz is van hatalma, azaz a bűnök megbocsátásához.
E csodájával Jézus összeütközésbe kerül az írástudókkal, a vallási vezetőkkel. Ők saját szemükkel látják a gyógyulás tényét, de nem értik, miféle hatalom, erő birtokában teszi ezt Jézus, tehát nem ismerik el az ő istenségét. Éppen emiatt háborodnak fel Jézus azon kijelentésén, miszerint a béna ember bűnei bocsánatot nyertek. Jézust csak embernek gondolták, s egyetlen ember sem tarthatja magát Istennek, nem mondhat olyat, hogy eltörli a bűnöket.
Elismerem-e lelki bénaságom, azt, hogy a bűn megbénít? Kérem-e Istentől a bűntől való szabadulás kegyelmét?
© Horváth István Sándor
Imádság:

Ó Krisztus Jézus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely elválaszt engem az Istenségtől.
Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére.
Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled. 



2015. január 15., csütörtök

IIIL.



Sirák fiának könyvéből
42, 15 – 43, 13
Istent dicséri a teremtett világ
Hadd emlékezzem meg az Úr műveiről, hadd beszéljem el azt, amit a szememmel láttam! Az Úr szava hozta létre a műveit, s a teremtett világ teljesíti akaratát. A felragyogó nap meglát minden dolgot, s az Úr kezének műve telve dicsőséggel. Az Úr még szentjeit sem tette képessé arra, hogy minden csodáját el tudják beszélni. Az Úr, a Mindenható jó alapot vetett, hogy a mindenség szilárdan álljon fensége színe előtt.
     A tenger mélyét és a szívet egyaránt átkutatja, ismeri minden számvetésük. A Magasságbeli ismer mindeneket, s világosan látja az idők jeleit. Hirdeti a múltat és az el jövendőt, és fölfedi a jól elrejtett titkokat. Egyetlen gondolat sem titok előtte, nincs egyetlen szó sem, amit ne hallana.
     Bölcsessége csodáit szépen elrendezte, hiszen ő öröktől fogva örökké van. Nincs semmi hozzátenni, sem elvenni való, tanítómesterre neki nincs szüksége. És milyen gyönyörű minden alkotása! Mind olyan ragyogó, mint a fényes szikra. Mind élnek, és mindig megmaradnak, s céljuk érdekében szót fogadnak neki. Minden dolog páros, kiegészíti egymást, nem alkotott semmit, ami csődöt mondana. Az egyik a másiknak növeli erejét; és ki tud betelni, ha látja szépségük?
     Az ég büszkesége a fényes boltozat, az Úr dicsősége ragyog fenn az égen. A Nap, ha felragyog, ezt hirdeti: „Mily csodálatosak a Magasságbeli művei!” Déli magasáról perzseli a földet, ki tudja ilyenkor hevét elviselni? A fűtött kemence égeti az embert, de háromszor jobban a Nap a hegyeket. Izzó sugarakat lövell ki magából, tüze elkápráztatja a szemet. Nagy az Úr, aki teremtette, szava irányítja gyors száguldását.
     És a Hold minden időben pontosan jelzi a hónapokat, s megszabja az időt. A Hold jelöli meg az ünnepek napját, ez az a csillagzat, amely fogyni kezd, ha megtelt. Őtőle kapja a hónap is a nevét, csodásan növekszik fordulója után. Ő a tanítója az égi seregnek, amely ott világít az ég boltozatján.
     Az ég szépsége a csillagok pompája, fényük díszíti az Úr magasságait. A Szentnek szavára szilárdan áll a rend, s ők nem halványulnak el őrhelyeiken.
     Nézz a szivárványra, s dicsérd alkotóját, káprázatosan szép a pompájában. Átfogja fényével az égboltozatot, a Magasságbeli keze feszítette ki.



CCEE a Szentföldön: Az emberi méltóság legyen a béke alapja



CCEE a Szentföldön: Az emberi méltóság legyen a béke alapja


Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE), valamint Észak-Amerika és Dél-Afrika püspöki konferenciáinak tagjaiból alakult koordinációs csoport a Szentföldön tett látogatás végén, január 15-én állásfoglalásában kiemelte: az emberi méltóság legyen a béke alapja.


Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE), valamint Észak-Amerika és Dél-Afrika püspöki konferenciáinak tagjaiból a Szentföld támogatására alakult koordinációs csoport 15. alkalommal tett látogatást január 10–15. között a Szentföldön. A püspökök azzal a céllal utaztak a Szentföldre, hogy együtt imádkozzanak a keresztény közösségekkel, és fellépjenek a béke megteremtéséért ebben a konfliktusokkal sújtott térségben, és közvetítsék, nem feledkezett meg az egyház az ott élő keresztényekről.
Tanúi lehettünk annak, milyen következményekkel jár, ha a helyi és nemzetközi politika a békefolyamat előmozdításában kudarcot vall. Az emberi méltóság Isten ajándéka, abszolút, nem korlátozható. A Szentföldön fennálló konfliktusban sérül mind a palesztinok, mind az izraeliek méltósága – fogalmaznak a püspökök. A szegények szolgálatára szólító küldetésünk elsődlegesen arra kötelez minket, hogy a Gázai-övezetben élő szenvedő embereket támogassuk – teszik hozzá zárónyilatkozatukban.
Egy évvel ezelőtti látogatásukat követően már megfogalmazták: „az övezetben tapasztalt, az emberek okozta katasztrófa, a sokkoló botrány, igazságtalanság a nemzetközi közösség beavatkozása után kiált”. Az elmúlt év háborús helyzete tovább súlyosbította az ott élő kis keresztény közösség helyzetét: továbbra sincs megfelelő szállás számukra, az elmúlt tél hidegében gyermekek fagytak meg, a folyamatos blokád megakadályozza az újjáépítést, a munkanélküliség drámai méreteket öltött, egyre mélyebb nyomorba kényszerítve az embereket.
A pusztulás szörnyűségeit megtapasztaló delegáció a remény jeleiről is beszámolt. Családokkal találkozhattak, akik nagy határozottsággal vetették bele magukat az újjáépítésbe, önkénteseket ismertek meg, akik kitartanak a segítségben. A Szent Család iskolában láthatták, hogy tanulnak és játszanak együtt egyetértésben muszlim és keresztény gyerekek. Méltatták a Marie-Alphonsine (Ferenc pápa ebben az évben avatja szentté) alapítású szerzetesközösség profetikus szolgálatát, a betlehemi kármelita közösség lelkiségét.
A politikai vezetők feladata, hogy megvédjék a Gázai-övezetben élő emberek emberi méltóságát – írják a nyilatkozatban. „Minden jóakaratú ember, álljon a konfliktus bármelyik oldalán, emberhez méltó életre vágyik.”
A püspökök hangsúlyozzák, továbbra is határozottan fel fognak lépni a fal építésének folytatása ellen Cremisan-völgyben, mert ez megfosztja keresztény családok sokaságát a létfenntartás lehetőségétől. Ugyancsak ellenzik a Hebronban megtapasztalt telepítési program kiterjesztését, mely a nemzetközi jog szerint illegális. Ez nemcsak mozgási szabadságuktól fosztja meg a palesztinokat, hanem földjeiktől is.
A 2014-ben kudarcba fulladt tárgyalások és az azt követő erőszak láttán felszólítják az illetékeseket, legyenek „kreatívak, járjanak új utakat és falak helyett hidakat építsenek”. Az a feladat, hogy emberibbé tegyük a konfliktust, és előmozdítsuk a kapcsolatot a palesztinok és izraeliek között. Csak akkor tud megvalósulni a béke, ha minden fél elismeri, hogy a Szentföld mindhárom vallás számára szent, és két nép számára jelenti az otthont.
„Nem fáradhatunk bele, hogy küzdjünk a Közel-Kelet békéjéért” – Ferenc pápa gondolatával buzdítottak a béketárgyalások folytatására. Végül hangsúlyozták: A békéhez vezető út megköveteli, hogy tiszteljük az Izraelben élő népcsoportok – izraeliek és palesztinok – emberi jogait. Imánk táplálja a reményt, mely a békét lehetővé teszi. Kérjük a keresztényeket, imádkozzanak a zsidókért, keresztényekért, muszlimokért azon a földön, amit szentnek nevezünk.”
 


Évközi 1. hetének csütörtökje



Évközi 1. hetének csütörtökje

A leprás meggyógyításának Lukács evangélista szerinti változatát (vö. Lk 5,12-16) az elmúlt hét péntekén már olvastuk, ma Márk elbeszéléséből ismerjük meg ugyanezt az esetet. Márk is kiemeli a leprás hódolatát és alázatát, bár ő „arcra borulás” helyett a „térdre borulás” kifejezést használja. A kettő lényegében ugyanazt fejezi ki: a segítséget kérő személy kifejezi bizalmát Jézus iránt, elismeri hatalmát, különleges erejét. Itt is megjelenik az akarat, Jézus szándéka, amely a gyógyulás előzetes feltétele s amelyet a kérő elfogad. Márk evangélista is megemlíti, hogy a gyógyítás Jézus érintése és szava által történik.
E közös elemek után figyeljünk a különbségekre! A kérés elhangzását követően Márk így jelöli meg Jézus cselekedetének okát, indítékát, mozgatórugóját: „Megesett rajta a szíve” (Mk 1,41), más fordításokban ez szerepel: „Jézus megkönyörült rajta.” Az Urat tehát az együttérzés, a könyörület indítja arra, hogy megszüntesse a leprát, mint testi betegséget, és megszüntesse a leprás kitaszított élethelyzetét, azaz visszaengedje őt a társadalom közösségébe. A másik különbség a tiltó parancs, hogy a meggyógyult ne beszéljen senkinek a történtekről. Jézus kérésének hátterében az állhat, hogy nem szeretné, ha csak csodái miatt mennének hozzá, hanem jobban örülne annak, ha tanítása miatt keresnék, hiszen ez küldetésének fontosabb eleme.
Bűneimet látva Jézusnak megesik rajtam a szíve. Engedem-e, hogy megérintsen irgalma?
© Horváth István Sándor
Imádság:

Jézus Krisztus, Üdvözítőm, nézz le rám trónodról irgalmasan! Te drága véreddel megváltottál minket az örök életre. A te Atyád a mi Atyánk is, te pedig test szerinti testvérünk vagy. Engedheted-e, hogy lelkünk elvesszék? Te meg tudsz menteni minket!



2015. január 14., szerda

Zsolozsma IVL.



Sirák fiának könyvéből
 24, 1b-33
A bölcsesség szerepe a teremtésben és a választott nép történetében


A maga dicséretét zengi a bölcsesség, népe közepette dicséri önmagát. Megszólal a Magasságbeli népének körében, és hatalma láttán dicsekszik. (Magasztalják népe körében, s megcsodálják az összes szentnél. Dicsérik a választottak sokasága előtt, s áldják az áldottak között, amikor így szól:) „Én a Fölségesnek szájából születtem (mint elsőszülött valamennyi teremtmény előtt. El nem múló fényt gyújtottam az égen), s ködként borítottam be az egész földet. Fönt a magasságban volt a lakóhelyem, és a trónusom felhőoszlopon állt.Bejártam egymagam az égi köröket, megjártam a szakadék mélységét. A tenger hullámain és az egész földön, minden nép és nemzet közt uralkodó voltam (erőmmel jártam minden fölött, ami magas, és ami alacsony). Mindannyiuknál a nyugalmat kerestem, és hogy kinek részén üthetném fel sátram. Ekkor a mindenség Teremtője parancsot adott, Teremtőm kijelölte sátramnak a helyet, így szólt: „A sátradat Jákobban üsd fel, az örökrészed Izraelben legyen (és választottaim között verj gyökeret)!” Ősidőktől fogva, a kezdet kezdetén teremtett, és nem pusztulok el soha, mindörökre. Szolgáltam előtte, az ő szent sátrában, majd pedig Sionban kaptam lakóhelyet. Letelepedtem a szeretett városban, amelyet éppen úgy szeretett, mint engem, s Jeruzsálemben van uralmam székhelye. Dicsőséges nép közt vertem így gyökeret, az Úrnak részében, az ő örökrészén (s a szentek gyülekezetében megtelepedtem)Magasra nőttem, mint Libanon cédrusa, és mint a ciprusok a Hermon-hegységben. Magasra nőttem, mint Engedi pálmája, mint a jerikói rózsaültetvények. Mint a pompás olajfa a síkságon, mint a vízmelléki platán, úgy nőttem fel. Illatos vagyok, mint a fahéj és a balzsam, mint a kiváló mirha, illatot árasztok. Mint a stórax, a galbán, az ónix és a stakté, mint a jó illatú tömjén a sátorban (s illatom, mint a színtiszta balzsamé) Mint a terebint, kiterjesztem ágaim, ágaim szépek és ékesek. Rügyeket hajtottam, mint a szőlőtőke, virágaim pompás gyümölcsöt termettek. (Anyja vagyok én a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, a beismerésnek és a szent reménynek. Nálam van az út és az igazság minden kegyelme, nálam az élet és az erény minden reménye.) Jöjjetek hozzám, akik: utánam vágyódtok, és teljetek el a gyümölcseimmel. Csak rám gondolni is édesebb a méznél, s engem birtokolni jobb a lépes méznél. (Emlékezetem él minden idők nemzedékeiben.) Aki megízlel, még jobban kíván, s aki iszik belőlem, még jobban szomjazik. Nem szégyenül meg, aki rám hallgat, akik hozzám szegődnek, nem vétkeznek (akik fényt derítenek rám, örök életet nyernek)Ez mind áll az Istennel való szövetség könyvére, és a törvényre, amit Mózes adott nekünk; Jákob családjának öröksége gyanánt.


Erdő Péter bíboros az európai püspökök esztergomi találkozójáról



Erdő Péter bíboros az európai püspökök esztergomi találkozójáról


2015. január 13–15. között Esztergomban tartják a Hittani Kongregáció vezetőinek, köztük Gerhard L. Müller bíborosnak és az európai püspöki konferenciák hittani bizottságai elnökeinek találkozóját. Erdő Péter bíborossal a tanácskozás első napja végén a Vatikáni Rádió készített interjút.


– Az esztergomi tanácskozás célja, hogy értékelje a helyi püspöki konferenciák, ezen belül a hittani bizottságok felelős szerepét a hit egységének és teljességének megőrzésében és a fiataloknak történő továbbadásában. Hogyan zajlik ez az értékelés?

– Előadások hangzanak el, bemutatva a hittani bizottságok 1967-től kezdődő történetét, melyek létesítését a Szentszék szorgalmazta. Halottunk előadást mai feladataikról, tevékenységükről az egyes országokban. Jelentős, teológiát is érintő témák is szóba kerülnek, melyek ma Európában aktuálisan a középpontban vannak. Például Luis F. Ladaria érsek előadása Jézus Krisztusról, aki az egyetlen megváltó, akinek központi szerepe az üdvösség történetében megkerülhetetlen. A keresztény vallás sajátossága és a többivel való felcserélhetetlensége volt a központi gondolat.

Hallottunk értékes és információkban gazdag előadást Guy Harpigny belgiumi érsektől az iszlám ismeretéről Európában, a vele folytatott dialógusról, mely széles perspektívát nyitott meg. Ugyanilyen részletes előadás hangzik majd el például a genderelméletről, megjelenéséről, működéséről, terjedéséről Európában. Szó lesz még az igazságtalan törvények és a vallásszabadság problémájáról és egyéb aktuális kérdésekről.

– Melyek ezek?

– Szóba kerül az ukrajnai helyzet, a görögkatolikusok jogállása, vallási lehetőségei bizonyos országokban, a katolicizmus helyzete olyan országokban, ahol a többség más vallású vagy nem vallásos. Fontos kérdések vetődnek fel az állam és egyház viszonyával kapcsolatban, e téren kontinentális tendenciák is kirajzolódnak, melyekről újra és újra pillanatfelvételeket kell alkotni, mert évről évre változásokat tapasztalunk.


– Melyek jelenleg a legjelentősebb doktrinális és pasztorális nehézségek a kontinensen?


– Felvetődik a probléma, hogy el lehet-e választani a pasztorális útkeresést és gyakorlatot meg a doktrínát: természetesen nem. A lelkipásztori tevékenység a hitünk megélését jelenti, egyénileg és közösségileg, és az ebben való segítségnyújtást. Tehát a hittől elvonatkoztatva, azt zárójelbe téve nem lehet pasztorációt folytatni.

A másik fontos kérdés a misszió. Ferenc pápa arra buzdít bennünket, hogy az egyháznak missziós közösségnek kell lennie mindenütt. Ennek az is a követelménye, hogy az első beszélgetést, a kifejezett evangelizálást is vállalni kell. Nem elég a néma tanúságtétel, nem elég a külvilág passzív tisztelete, hanem Krisztus örömhírét nyíltan meg kell osztani a világgal.


– Nagy megtiszteltetés Magyarország számára, hogy a Hittani Kongregáció Esztergomot választotta az európai ülés helyszínéül. A tanácskozás mellett milyen egyéb programokkal várják a résztvevőket, s mi az első benyomás részükről, akik esetleg első ízben járnak Magyarországon?


– Jól érzik magukat, gazdag kulturális kínálattal vártuk őket. Megnézték az esztergomi levéltárat, a könyvtár régi anyagát, a Keresztény Múzeumot. Holnap megyünk a bazilikába, a kincstárba, a kriptába, ahol Mindszenty bíboros sírja található, s ahová Szent II. János Pál pápa is ellátogatott. A zárónapon Budapestet is meg tudják tekinteni, hiszen vannak olyanok, akik még nem jártak itt.



Évközi 1. hét szerda



Évközi 1. hét szerda


A tegnapi evangélium azzal zárult, hogy Jézus tetteinek híre Galilea egész vidékén gyorsan elterjedt (vö. Mk 1,28). Nem tanításának, hanem csodás gyógyításainak híre járta be a vidéket. Ennek köszönhetően újabb betegeket hoznak Jézushoz, most már egyre nagyobb számban. A mai evangéliumi jelenet Kafarnaum városában játszódik. Ebben a Genezáreti-tó melletti városban élt Péter a családjával. Az ő házába tér be Jézus, s amikor tudomást szerez arról, hogy Péter anyósa beteg, meggyógyítja őt, majd pedig mindazokat, akiket hozzá visznek.
A történet meglepő fordulatot vesz. Jézus visszavonul, egy kis időre szeretne eltűnni a tömeg elől. Nem akarja kihasználni a nagy népszerűséget, nem akarja fokozni a hirtelen támadt érdeklődést, nem szeretne a figyelem középpontjában állni, hanem elvonul, hogy az emberektől távol egyedül legyen és imádkozzon. Pontosabban nem is egyedül, hanem együtt legyen az Atyával és a Szentlélekkel. A másik két isteni személyt külön nem említi a szöveg, de tudjuk, hogy ha Jézus, a Fiúisten imádkozik, akkor ez azt jelenti, hogy az Atyával s a Lélekkel van, ők erősítik meg küldetésében. Az Atyával, akitől küldetését kapta, s aki megerősíti tanítását a csodákkal, és a Lélekkel, aki folyamatosan eltölti őt. Itt értjük meg Jézus titkát, itt ismerjük meg igazi erőforrását.
Jézus küldetésének hátterében a szüntelen imádkozás rejlik. Mindennapi feladataim teljesítéséhez az imádságot tekintem-e legfőbb erőforrásnak?
© Horváth István Sándor
Imádság:

Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet, Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.
Assisi Szent Ferenc



2015. január 13., kedd

Zsolozsma VL.



Sirák fiának könyvéből 
11, 12-30
Csak Istenben bízhatunk

Van, aki ellankad és segítségre szorul, erőben szegény, csak gyengeségben gazdag, de az Úrnak irgalommal tekint rá a szeme, és ki is emeli nyomorúságából. Fölemeli fejét, hogy sokan csodálják (és dicsérjék érte Istent). A jó és a balsors, az élet és a halál, a szegénység és a gazdagság: minden Istentől van. (Bölcsesség, tudomány és törvénytudás Istennél van, a szeretet és a jók útjai is őnála vannak. Tévedés és sötétség a bűnösökkel jött a világra, s akik szeretik a rosszat, meg is vénülnek a rosszban.) A jó emberek megtartják az Úr adományát, tetszése örökös jólétet biztosít. Gazdag lett a fösvény, mert gyötörte magát, pedig csak ennyi lesz a jutalma, nem több: Amely napon mondja: „Végre nyugalmam van, mostantól már csak javaimat élvezem”, nem tudja, még mennyi ideje van hátra, és mindent másra hagy, mert meg kell halnia. Tarts ki munkád mellett, lelj benne örömet, és öregedjél meg foglalkozásodban! Ne nézd csodálkozva a bűnös műveit, bízzál az Úrban, és maradj meg a munkád mellett! Mert az Úr számára nagyon könnyű dolog a szegényt hirtelen gazdaggá tenni. A jámbor jutalma az Úrnak áldása; áldását kiárasztja egy szempillantás alatt. Ne mondd: „Mire volna nekem még szükségem, mi az a jó, aminek még híjával vagyok?” Ne mondd: „El vagyok látva mindennel, érhet-e bármiféle balsors?”Egyetlen jó nap is feledteti a bajt, s a boldogság emlékét egy rossz nap is eltörli. Könnyen kifizeti Isten az embert a halála napján érdemei szerint. Ha rossz idők járnak, feledésbe merül az élvezet; az embernek a halála tárja fel tetteit. Míg meg nem hal, ne mondj boldognak senkit, csak a halálakor lehet latra vetni az embert.


Ferenc pápa beszédet mondott a Srí Lanka-i vallásközi találkozón



Ferenc pápa beszédet mondott a Srí Lanka-i vallásközi találkozón


Ázsiai utazása első napján került sor a találkozóra a négy legnagyobb vallási közösség: a buddhizmus, a hinduizmus, az iszlám és a kereszténység képviselőivel.


Megerősíteni a hitben a katolikusokat

Ferenc pápa hálát adott azért, hogy részt vehet ezen a találkozón. Mint mondta, elődei, VI. Pál és II. János Pál pápák nyomdokain érkezett Srí Lankára, hogy kimutassa a katolikus egyház nagy szeretetét és gondoskodását a sziget iránt. Kegyelem számára, hogy meglátogathatja a helyi katolikus közösséget és megerősítheti őket a Krisztusba vetett hitükben. Együtt imádkozhatnak, megoszthatják örömeiket és szenvedéseiket egymással. Kegyelem az is, hogy e nagy vallási hagyományok híveivel találkozhat, akik osztoznak a katolikusokkal a tudás, az igazság és a szentség iránti vágyban.

Tisztelet más vallások iránt

A II. Vatikáni Zsinaton a katolikus egyház kinyilvánította mély és tartós tiszteletét a többi vallás iránt. A Nostra Aetate – kezdetű nyilatkozatban leszögezte: „a katolikus egyház semmit sem utasít el abból, ami ezekben a vallásokban igaz és szent. Őszinte tisztelettel szemléli ezeket az élet- és magatartásformákat, tanításokat és erkölcsi parancsolatokat”. Ferenc pápa a maga részéről megerősíti a katolikus egyház őszinte tiszteletét e vallási hagyományok iránt.
A tisztelet légkörében a katolikus egyház együtt kíván működni velük és minden jóakaratú emberrel a Srí Lanka-i lakosság jóléte érdekében. A Szentatya reméli, hogy látogatása bátorítja és elmélyíti a vallásközi és ökumenikus együttműködés különböző formáit, melyek az elmúlt években kezdődtek el.

Párbeszéd és együttműködés

Ezek a dicséretes kezdeményezések lehetőséget nyújtottak a párbeszédre, amely alapvetően fontos, ha ismerni, érteni és tisztelni akarjuk egymást. De a tapasztalat azt mutatja, hogy akkor lesz hatékony ez a párbeszéd, ha meggyőződésünk teljes és őszinte bemutatásán alapul. Természetesen a párbeszéd felszínre hozza azt is, hogy mennyire más a hitünk, eltérőek a hagyományaink és szokásaink. Ugyanakkor ha őszintén tárjuk fel meggyőződésünket, képesek leszünk tisztábban látni azt, ami közös bennünk. Új utak nyílnak a kölcsönös megbecsülés, együttműködés és a barátság előtt is.

Viszály után megbékélés

A vallások és a keresztény felekezetek közötti kapcsolatok pozitív fejleményei különösen fontos és sürgető jelentőséget öltenek Srí Lankán. Túl sok évig estek áldozatul ennek az országnak a lakói a polgárháborúnak és az erőszaknak. Most a rendezésre és az egységre van szükség, nem pedig további konfliktusokra és megosztottságra. Természetesen a rendezés és az egység előmozdítása olyan nemes feladat, amely mindenkire nehezedik, aki szívén viseli a nemzet és az egész emberi család javát. Remélem – mondta Ferenc pápa –, hogy a vallásközi és ökumenikus együttműködés bebizonyítja: ahhoz, hogy harmóniában éljenek testvéreikkel, az embereknek nem kell elfeledniük saját identitásukat, etnikai vagy vallási hovatartozásukat.
Testvéri szolidaritás
Milyen sok mód létezik a vallások követői számára, hogy megvalósítsák ezt a szolgálatot! Milyen sok szükségre kell a testvéri szolidaritás gyógyírja! Gondolok itt elsősorban a szegények, a nélkülözők, a vigaszra és reményre várók anyagi és lelki szükségleteire. Gondolok arra a sok családra is, akik továbbra is siratják elhunyt szeretteiket – sorolta a Szentatya.

A vallási erőszak elutasítása

Sok-sok jóakaratú ember fáradozik Srí Lanka erkölcsi alapjainak újrateremtésén. A pápa azt kívánja, hogy a különböző vallási közösségek vezetői egyre inkább fogjanak össze, hogy elősegítsék a kiengesztelődést a lakosság számára, megújítva a társadalmat és az intézményeket. A béke javáért nem engedhetjük meg, hogy a vallásos hitet erőszakos vagy háborús célokra használják fel. Világosan és egyértelműen arra kell szólítanunk közösségeinket, hogy teljes mértékben éljék meg a béke és az együttélés tanítását, mely minden vallásban jelen van, valamint hogy ítéljék el az elkövetett erőszakos cselekményeket.

Kedves barátaim! Köszönöm még egyszer a nagylelkű fogadtatást és a figyelmet. Ez a baráti találkozó erősítse meg erőfeszítéseinket a harmonikus életre és a béke áldásának elterjesztésére – zárta beszédét a Srí Lanka-i vallásközi találkozón Ferenc pápa.



Évközi 1. hét kedd



Évközi 1. hét kedd

Elmélkedés:
Jézus tanítani kezd, majd pedig meggyógyít egy tisztátalan lélektől megszállt embert. A tanítást és a gyógyítást az köti össze, hogy mindkettőben megnyilvánul Jézus szavának ereje. Olyan hatalommal, erővel beszél, amivel az emberek még nem találkoztak. A korabeli szokásnak megfelelően a tanítás feladata az írástudóké volt, akik jártasak voltak a vallási szövegekben. Ők ismerték a mózesi törvényeket és tanították az embereket azok megtartásának módjára. Jézust hallgatva azonnal feltűnik mindenkinek, hogy nem csak beszél, nem megtanult szöveget ismételget, nem jól ismert tanításokat sulykol, hanem egészen újszerűen tárja fel a törvények értelmét. Ez az élmény csodálkozást vált ki a hallgatóságból.
Csodálkozásukat csak fokozza, hogy Jézus szavainak megvalósító ereje van. Amit kimond, az megtörténik. Ha azt parancsolja az embert fogva tartó tisztátalan léleknek, hogy távozzon az emberből, akkor az engedelmeskedik neki. Olyan ez, mint a teremtő, isteni szó. A teremtéskor mindaz megvalósul, amit Isten kimond. Jézus esetében is pontosan ez történik, s ennek köszönhetően az emberek ámulatba esnek szavának erejétől. A csodák tehát Jézus szavának erejét igazolják, azt bizonyítják.
Felfedezem-e Jézus szavának különleges erejét? Minek tulajdonítom ezt? Milyen hatással van rám az Úr szava?
© Horváth István Sándor
Imádság:

Istenem, add, hogy az időt úgy használjam fel, hogy értékes legyen földi és örök életem számára. Óvj meg mindnyájunkat ebben az újesztendőben minden bajtól, és a napok, hónapok múlásával közelebb kerüljünk Atyai szívedhez. Szűz Mária, Isten Anyja, légy pártfogóm szent Fiadnál.

 
 

2015. január 12., hétfő

Zsolozsma VIL.



Kezdődik Sirák fiának könyve
1, 1-25
Az isteni bölcsesség titka


Minden bölcsességnek az Úr a forrása, örök időkre otthon van az nála. A tenger homokját, az eső cseppjeit s a letűnt idő napjait ki vehetné számba? Az ég magasságát, a földnek szélességét, s a tenger mélységét ki tudna megmérni? Minden más dolognál előbb teremtette a bölcsességet, öröktől fogva az okosságot. (A bölcsesség forrása Isten parancsai az ég magasságaiban, és útjai az örök parancsok.) A bölcsesség gyökere ki előtt tárul fel, avagy ki láthatott bele terveibe?
     (A bölcsesség tanítása ki előtt jelent meg, és sokféle útját ki ismerte meg?) Csak egyetlen bölcs van, s roppant félelmetes, ahogy a trónján ül, és onnan országol: az Úr! Ő teremtett (a Szentlélekben), látta, számba vette, és kiárasztotta minden művére. Bőkezűen juttat belőle minden testnek, ajándékul adja azoknak, akik őt szeretik.
     Az Úrnak félelme tisztesség, dicsőség, csupa vidámság és ünnepi koszorú. Az Úrnak félelme üdíti a szívet, ujjongó örömet ad, s hosszú életet. Jó véget ér, aki tiszteli az Urat, halálának napján irigykedve nézik. (Isten szeretete tisztes bölcsesség, akiknek szeme előtt megjelenik, örvendeznek látásán és csodái megismerésén.)
     A bölcsesség kezdete az Úr félelme; már anyjuk méhében megkapják a hűek. Az emberi szívekben biztos alapra lelt, szilárdan fog állni utódaikban is. (Az Úr félelme jámbor tudás, a jámborság pedig megőrzi a szívet, és igazzá teszi, vígságot és örömet szerez. Aki féli az Urat, annak jó sora lesz, és végső napjaiban áldásban részesül.) A bölcsesség telje az Úrnak félelme, gyümölcsei egészen megittasítanak. Megtölti házukat csupa drágasággal, szép alkotásaival a csűrük megtelik.
     A legfőbb bölcsesség az Úrnak félelme: békét s egészséget teremt maga körül. Látta, megszámlálta (mindkettő az Isten ajándéka): okosságot ad és érteni tudást, s dicsővé teszi, aki ragaszkodik hozzá. A bölcsesség gyökere az Úrnak félelme, az ágai pedig napok sokasága.



A pápa év eleji beszéde a szentszéki diplomatákhoz



A pápa év eleji beszéde a szentszéki diplomatákhoz: a kiselejtezés kultúrája háborúhoz vezet, a befogadás békéhez


Ferenc pápa a hagyománynak megfelelően köszöntötte az új év alkalmából a Szentszékhez rendelt diplomáciai testület tagjait. A találkozóra az Apostoli Palota Kelemen termében került sor január 12-én, hétfőn délelőtt. Az eseményen jelen volt Győriványi Gábor, Magyarország szentszéki nagykövete és felesége, valamint Tóth Tamás pápai káplán, a nagykövetség egyházügyi tanácsosa, akik a beszéd elhangzása után gyűrűcsókra járultak a Szentatya elé.

A diplomatákhoz intézett hosszú beszédében Ferenc pápa fölsorolta földünk azon térségeit, amelyeken háború és erőszak dúl, majd hálát adott Istennek azokért a szép példákért, amelyekben megvalósult a béke, a különböző vallások és kultúrák közötti harmonikus együttélés. Gondolatait a béke, valamint a kiselejtezés kultúrája köré szőve megállapította: Andrej Rubljov ikonja, mely a Kisjézust nem bölcsőben fekve, hanem egy sírban ábrázolja - összekötve ezáltal Karácsonyt Húsvéttal - azt mutatja meg nekünk, hogy a születés feletti öröm mellett ott van Jézus drámája, mely a kereszthalálhoz vezet.

A selejt kultúrája

Jézus születésének története a megkeményedett szívű emberiségre is emlékeztet minket, amelyik nem akarta befogadni a születő Gyermeket. Ma is jelen van bennünk az elutasításra való hajlam, mely arra indít, hogy ne befogadni való testvérként nézzünk felebarátunkra. Ez a kiselejtezés kultúrájának a következménye, amely senkit és semmit nem kímél, hogy aztán erőszakba és halálba torkolljon. Ezt visszhangozzák szomorúan a nap mint nap bekövetkező események, például a párizsi tragikus mészárlás is, vagy a Pakisztánban hidegvérrel legyilkolt gyermekek sorsa.

Ukrajnai konfliktus

Az első háborús övezet, amelyet Ferenc pápa kiemelt, Ukrajna volt. A pápa bízik benne, hogy sikerül leküzdeni a jelenlegi válságot; vagyis a párbeszéd útján sikerül megszüntetni az ellenségeskedést, és a nemzetközi jog tiszteletben tartásával az érintett felek kölcsönös bizalomra és testvéri kiengesztelődésre épülő őszinte kapcsolatot építenek ki egymással.

Közel-Kelet, Irak és Szíria

Kiemelt helyet kapott a pápai beszédben a Közel-Kelet, Jézus földje, amelynek békéjéért szüntelenül fohászkodunk. Ferenc pápa fölidézte a vatikáni imatalálkozót az akkori izraeli és a palesztin elnökkel, Simon Peresszel és Mahmud Abbásszal. Kéri, hogy szüntessék be az erőszakot és jussanak el egy olyan megoldáshoz, amelyik lehetővé teszi, hogy palesztinok és izraeliek végre békében éljenek, világosan kijelölt és nemzetközileg elismert határaikon belül, megvalósítva ezzel a két állam létrehozását. Irakban és Szíriában az elhúzódó konfliktus a fundamentalista indíttatású terrorizmus terjedésének is melegágya.

A terrorizmus elutasítja az embereket és Istent

A terrorizmus drámai jelenségéről szólva a pápa megállapította: ez a kiselejtezés kultúrájának következménye, amelyet Istennel szemben alkalmaznak. A vallási szélsőségesek szörnyű gyilkosságaikkal kiselejtezik az embert, de előtte elutasítják magát Istent, mivel pusztán ideológiai ürügyként használják föl. Egységes fellépést sürget a pápa a keresztényeket és más etnikai vagy vallási kisebbségeket sújtó agresszió ellen. A nemzetközi jog keretein belül meg kell állítani az elharapódzó erőszakot, helyre kell állítani az egyetértést, begyógyítani a mély sebeket.
Egy keresztények nélküli Közel-Kelet eltorzult és csonka volna – utalt a Szentatya arra a levelére, amelyet Karácsony előtt küldött a térség keresztényeinek. A vallási, politikai és értelmiségi vezetők – különösen, ha muzulmánok – ítéljék el a szélsőséges vallási értelmezéseket, amelyek az erőszak-cselekedeteket kívánják igazolni.

Konfliktusok Afrikában

Afrikában sok országban dúl háború, többek között Nigériában, ahol nem szűnik a lakosság elleni erőszak és egyre több az emberrablás, a fiatal lányokkal való kereskedés. A pápa megemlíti a belviszály tépázta Libériát és a Közép-Afrikai Köztársaságot is, ahol önző egyéni érdekek miatt nem sikerül békét teremteni. Szudán, Afrika Szarva és a Kongói Demokratikus Köztársaság helyzete is aggasztó, ahol a konfliktusok egyre több áldozatot szednek, ezreket kényszerítve menekülésre. A nemzetközi közösség és az egyes kormányok feladata, hogy elősegítsék számukra a kiengesztelődést, a békét és az emberi méltóságot.

A nők megerőszakolása

A háborúk egyik szörnyű bűntette a nők megerőszakolása. Ez a női méltóság súlyos megsértése, amellyel nemcsak testileg, hanem lelkileg is bántalmazzák őket, s amely nehezen kitörölhető traumát okoz. Sajnos – állapította meg a pápa – sok-sok nő szenved a nemi erőszak miatt ott is, ahol nem dúl háború.

Az ebolás betegeket ápolni

A kiselejtezés kultúrájának része az is, ahogy a betegekkel bánnak, elszigetelve és kitaszítva őket, mint azokat a leprásokat, akikről az evangélium beszél. Korunk leprásai az ebola-járvány áldozatai, mely Libériában, Sierra Leonéban és Guineában már hatezer ember életét követelte. A pápa megköszöni az egészségügyi dolgozók, a szerzetesek és az önkéntesek munkáját. A nemzetközi közösségtől pedig azt kéri, hogy biztosítsák a betegek megfelelő humanitárius ellátását, és együttes erővel küzdjék le a kórt.

Menekültek

A konfliktusok következményeként emberek ezreinek kell elhagynia szülőföldjét. Sokan közülük embertelen körülmények között kelnek útra, pénzsóvár pribékek gyötrésének kitéve. A Földközi-tenger nem válhat egy nagy temetővé – hangsúlyozta újra Ferenc pápa. Amerikában nagyobb gondoskodást, figyelmet és védelmet kell biztosítani annak a sok-sok gyermeknek, akik jobb jövő reményében vándorolnak el hazájukból. A célországoknak pedig a közöny és a félelem magatartása helyett a másik ember őszinte elfogadásával kellene válaszolniuk erre a jelenségre, mely megfelelő törvénykezést is igényel. Az okokat, nem pedig csupán a következményeket kell orvosolni.

Munka és család

A pápa beszél az ún. „rejtett száműzöttekről” is, akik otthonainkban élnek: az idősekről, a betegekről és a fiatalokról, akiktől megtagadják a munkalehetőségeket. Nincs rosszabb szegénység annál, amelyik megfoszt a munkától és a munka méltóságától, a munkát egyfajta rabszolgasággá téve. A fiatalok munkanélkülisége, a kiskorúak kizsákmányolása ellentétes az emberi méltósággal, és annak a mentalitásnak az eredménye, amelyik a pénzt helyezi a középpontba az ember rovására. A családot, mely az egész társadalom javának alapja, nem ritkán kiselejtezi az egyre terjedő individualista kultúra, amely a születések csökkenésének kedvez. Azok a törvénykezések is ártalmasak, amelyek a különféle együttéléseket helyezik előre a család megfelelő támogatása helyett.

Utazás Srí Lankára és a Fülöp-szigetekre

A fiatalok kapcsán a pápa fölidézte koreai látogatását, melyet az ázsiai ifjúsági világnap alkalmából tett, illetve megemlítette most kezdődő újabb utazását a földrészre, Srí Lankára és a Fülöp-szigetekre, mely figyelmének és lelkipásztori gondoskodásának jele. A Szentatya reméli, hogy Észak- és Dél-Korea mihamarabb párbeszédre lépnek egymással, hiszen testvér-országok.

A béke gyümölcsei

Az új év elején nem szeretne pesszimistán tekinteni a világra, ezért Ferenc pápa hálát ad Istennek a béke gyümölcseiért. Beszédében emlékeztetett albániai látogatására, ahol a közelmúlt szenvedései után most békésen, a tisztelet és a bizalom légkörében együtt élnek katolikusok, ortodoxok és muzulmánok. Az ökumenikus és a vallásközi párbeszéd példáival találkozhatott Törökországban és Jordániában is. Remélhetőleg Libanonban is sikerül felülemelkedni a jelenlegi politikai nehézségeken.

USA-Kuba megállapodás, Guantanamo bezárása

A párbeszéd hidakat építhet – ezt bizonyítja az Amerikai Egyesült Államok és Kuba között nemrég létrejött megegyezés és közeledés a két nép között, amely több mint 50 éves csöndet tört meg. A pápát elégedettséggel tölti el a guantanamói börtön bezárása is. Bizakodásra ad okot Burkina Fasóban a megújult együttműködés és a fejlődés időszaka, mint ahogy a Fülöp-szigeteken tavaly márciusban aláírt megállapodás, mely évek óta tartó feszültségnek vetett véget. A pápa hasonló békefolyamatot és egyetértés bátorít Kolumbiában és Venezuelában is. Remélhetőleg Irán mihamarabb megállapodásra jut az atomenergia békés felhasználását illetően.

A 70 éves ENSZ és a klíma-megállapodás

A szentszéki diplomatákhoz intézett év eleji beszéde végén Ferenc pápa kitért rá, hogy éppen 70 évvel ezelőtt született meg az Egyesült Nemzetek Szervezete, a második világháború tragédiájának hamvain. Boldog VI. Pál 1965-ben azt kérte az ENSZ-től: „Soha többé háborút, soha többé háborút! Az ő szavait ismételve Ferenc pápa az ENSZ 2015 utáni célkitűzéseiről szólt, melyek a fenntartható fejlődésre és egy új klíma-megállapodásra irányulna. A pápa meggyőződése az, hogy ezeknek a folyamatoknak nélkülözhetetlen előfeltétele a béke, amely a szív megtéréséből ered.



Évközi 1. hét hétfő



Évközi 1. hét hétfő

„Ezekben a végső napokban, pedig Fia által szólt hozzánk”
 
Gyerekkoromban még úgy tanultam, hogy a zsidókhoz írt levél is Szent Pál apostol műve. Azóta szaktudósok vitatják ezt az ősi állásfoglalást. De annyi bizonyos, hogy a szentírási kánonhoz tartozik. Tartalma, tanítása, ragyogó tanúságtétel Jézus Krisztus mellett. Annyit mindenki elfogad, hogy címzettje az egész zsidó nemzet. Azok is, akik nem fogadták el Jézust Megváltónak, azok is, akik az apostolok és a többi, zsidó származású első keresztény boldog csoportjához tartozik. Az előbbieknek gondolatébresztő, sőt magas színvonalú hívó szó ez a levél. Az utóbbiaknak, pedig magasrendű eligazítás a vallásos élet tájékoztatásában, hogy az impozáns zsidó templomi külsőségek már nem jelentenek Isten által akart és elfogadott szertartást, mert a templom már nem rendelkezik törvényes áldozattal, ami a templomot templommá teszi. Az ószövetségi áldozatok ugyanis előképek voltak, csak Jézus keresztáldozatára mutatva voltak érvényesek. Most bekövetkezett a valóság, értelmét vesztette az előkép. Mindazonáltal nagyon helyesen állapítja meg a levélíró, hogy az Ószövetség idején is Isten adott kinyilatkoztatásokat a helyette beszélők, görög nyelven próféták által. Ezek a választottak különböző korokban, nagyon is változatos körülmények között láttak és hallottak isteni üzeneteket: „Sokszor és sok féle módon szólott hajdan Isten az atyákhoz a próféták által”.(Zsid 1, 1) Mózes nyolcvan évesen kap küldetést a sínai pusztában-Egyiptomban élő népéhez, hogy hitet ébresszen bennük, harcolja ki, hogy a fáraó engedje el őket országából. Feladata volt az is, hogy a Sínai hegy lábánál ünnepélyes keretek között kösse meg Isten és a zsidó nép között a szövetséget, amely a zsidóságot Isten kiváltságos népévé avatja, biztosítja létüket, új hazát ad nekik, és ők szülik világra a Megváltót. Izajás prófétát ötszáz évvel később Jeruzsálemben hívja meg az Úr. Látomásban részesíti. Nem magát az isteni lényeget látja, de Isten fölségét érzékeli a templomot betöltő ragyogásban. Kicsit még az Újszövetség nagy titka is felsejlik előtte abban, hogy az isteni udvartartás angyalai, hatszárnyú szeráfok kiáltották folyamatosan: „Szent, szent, szent a Seregek Ura” (Iz 6, 3) Mi sejtjük, hogy a Szentháromság titka rejlik eme angyali énekben, hiszen az Újszövetség áldozatának közepén Egyházunk őket idézi. Izajás szennyesnek érzett ajkát angyal tisztítja meg, hogy a szent Istenről szentül tudjon szólni tisztátalan ajkú népéhez. Másfél évszázad múlva Jeruzsálem végveszélye idején Jeremiást szólítja meg az Úr húszon évesen, és küldi bűnben megrögzött népéhez, hogy hirdessen bűnbánatot. Mondja meg nekik azt is, hogy ennek híján porig rombolják a szent várost a templommal együtt. Ezekielt és Dánielt Babilonba hurcolt fogoly fiatalemberként választja ki Isten, hogy különböző körülmények között legyenek az Úr kinyilatkoztatásának közvetítői a sanyarú időkben. Mindezek a nagyszerű tények azonban eltörpülnek a végső napokban: „Ezekben a napokban, pedig a Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világot is teremtette, s aki – mivel az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével, miután a bűnöktől megtisztulást szerzett a Fölség jobbján ül a magasságban”


2015. január 11., vasárnap

„Most azonban Isten igazsága nyilvánvalóvá lett, függetlenül a törvénytől”



„Most azonban Isten igazsága nyilvánvalóvá lett, függetlenül a törvénytől”
 
A megigazulás fogalma elég nehéz lecke a katolikus hittanban a legtöbb ember részére. Feladatomnak érzem ennek tisztázását, de előtte visszatérek a sokszor emlegetett igazság fogalmához. Igaz az, ami megfelel a fogalmának, vagyis azt jelenti nekem is, amit Istennek. Isten Ádámot és Évát a lelkük megteremtésekor egyidejűleg megajándékozta a megszentelő kegyelemmel.Ennek legfontosabb feladata és gyümölcse, hogy az embert Isten felemeli a teremtményi síkról önmagához: gyermekévé fogadja. Isten ettől a pillanattól igazán Atyánk, mert gyermekévé fogadott az ősszülőkkel együtt minden embert. Mi pedig igazán gyermekei vagyunk, bár csak fogadottak, de ez is érvényes gyermekség. Ekkor az ősszülők az igazság állapotában voltak. Az ősbűnt elkövetve elvesztették az istengyermekségüket még a mi kárunkra is. Tudatos halálos bűnükkel az ördög alattvalói, rabjai lettek. Nem gyermekei, hanem rabszolgái. Isten nem vetette azonnal pokolra az ősszülőket. Megígérte nekik a Megváltót, aki széttiporja a sátán hatalmát, és visszaszerzi istengyermekségünk lehetőségét. Isten előbb egy nemzetnek, a zsidóknak adta meg a jogot, hogy nagy kiváltságként gyermekei lehetnek, ha elfogadják és megtartják Isten törvényeit. A mennyország ezzel még nem nyílt ki, de ez a nép megszüli majd a Megváltót, aki visszaszerzi nekik és rajtuk keresztül minden népnek a megszentelő kegyelmet. Semmi közlésünk nincs arról, hogyan kapták meg egyesek ebben az időben a megszentelő kegyelmet, de akik az egész törvényt megtartották, azok üdvösségre juthattak. Valószínűbb, hogy Jézus halálának érdemeit vette előre, aki a megszentelő kegyelmet akkor megkapta. Aki a megszentelő kegyelmet megkapta Jézusra való tekintettel, arra mondjuk, megigazult. „Ábrahám hitt Istennek, s ez megigazulásul tudatott be neki” (Ter 15,6)(Gal 4,3) Okosabb lenne megtanulni ezt így: visszakapta, mert a mi jogos örökségünket vesztették el az ősszülők a mi kárunkra, Jézus pedig visszaszerezte nekünk. Általa tehát megigazultunk, újra Isten igaz gyermekei lettünk, ő pedig igazán Atyánk. Jézus a feltámadása után fogalmazta meg ezt az igazságot:„Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez” Ezek után talán jobban értjük Szent Pál tanítását: „Most azonban Isten igazsága nyilvánvalóvá lett, függetlenül a törvénytől. A törvény és a próféták tanúságot esznek róla. Isten igazságát ugyanis a Jézus Krisztusban való hit által nyerik el mindazok, és száll mindazokra, akik hisznek benne; különbségtétel ugyanis nincsen. Mert mindnyájan vétkeztek és nélkülözik Isten dicsőségét, s így megigazulnak ingyen az ő kegyelméből a megváltás által, amely Jézus Krisztusban van, akit Isten rendelt hit által való engesztelésül az ő vére által, hogy így kimutassa a maga igazságát, miután eltűrte az előző idő bűneit”. (Róm 3,21-25) Luther Márton egész életében viaskodott a megigazulás katolikus tanításával.Végül azzal zárta le a maga elgondolását:A bűnbánat szentségével Isten nem teszi az embert igazán megigazulttá, csak fátyolt terít a bűnökre. Milyen jó, hogy Szent Pál érthetően megmagyarázza ezt, mi pedig biztosak lehetünk Egyházunk tanításában.