Évközi 1. hetének csütörtökje

Évközi 1. hetének csütörtökje

A leprás meggyógyításának Lukács evangélista szerinti változatát (vö. Lk 5,12-16) az elmúlt hét péntekén már olvastuk, ma Márk elbeszéléséből ismerjük meg ugyanezt az esetet. Márk is kiemeli a leprás hódolatát és alázatát, bár ő „arcra borulás” helyett a „térdre borulás” kifejezést használja. A kettő lényegében ugyanazt fejezi ki: a segítséget kérő személy kifejezi bizalmát Jézus iránt, elismeri hatalmát, különleges erejét. Itt is megjelenik az akarat, Jézus szándéka, amely a gyógyulás előzetes feltétele s amelyet a kérő elfogad. Márk evangélista is megemlíti, hogy a gyógyítás Jézus érintése és szava által történik.
E közös elemek után figyeljünk a különbségekre! A kérés elhangzását követően Márk így jelöli meg Jézus cselekedetének okát, indítékát, mozgatórugóját: „Megesett rajta a szíve” (Mk 1,41), más fordításokban ez szerepel: „Jézus megkönyörült rajta.” Az Urat tehát az együttérzés, a könyörület indítja arra, hogy megszüntesse a leprát, mint testi betegséget, és megszüntesse a leprás kitaszított élethelyzetét, azaz visszaengedje őt a társadalom közösségébe. A másik különbség a tiltó parancs, hogy a meggyógyult ne beszéljen senkinek a történtekről. Jézus kérésének hátterében az állhat, hogy nem szeretné, ha csak csodái miatt mennének hozzá, hanem jobban örülne annak, ha tanítása miatt keresnék, hiszen ez küldetésének fontosabb eleme.
Bűneimet látva Jézusnak megesik rajtam a szíve. Engedem-e, hogy megérintsen irgalma?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Jézus Krisztus, Üdvözítőm, nézz le rám trónodról irgalmasan! Te drága véreddel megváltottál minket az örök életre. A te Atyád a mi Atyánk is, te pedig test szerinti testvérünk vagy. Engedheted-e, hogy lelkünk elvesszék? Te meg tudsz menteni minket!