Ferenc
pápa katekézise: Európa társadalma depressziós, mert nem akar gyerekeket
Ferenc
pápa üdvözli a híveket az általános kihallgatáson - OSS_ROM
Február
11-én, a Lourdes-i Boldogasszony emléknapján, egyúttal a Betegek Világnapján
Ferenc pápa a napsütötte Szent Péter téren tartotta meg az általános
kihallgatást és folytatta a családról szóló, a szinódust előkészítő
katekézisét. Ezúttal a gyermekeknek a családban elfoglalt szerepéről tanított.
„Miután
korábban az anya és az apa alakjáról elmélkedtünk, ebben a mostani katekézisben
a gyermekről, jobban mondva gyermekekről szeretnék szólni” – kezdte beszédét a
pápa. „Izajás egyik szép képével indítok: „Hordozd körül tekintetedet és lásd:
mind egybegyűlnek és idejönnek hozzád. Fiaid messze távolból érkeznek, s a
lányaidat ölükben hozzák. Ennek láttára földerülsz, szíved dobog az
örömtől és kitágul” (Iz 60,4-5a). A boldogság ragyogó képe ez, mely a
szülők és a gyermekek összekapcsolódásában valósul meg, akik együtt haladnak a
szabadság és a béke jövője felé, az egymást nélkülözés és elkülönülés hosszú időszaka
után.
A
gyermek ajándék, adomány
Valójában
szoros kapcsolat áll fenn egy nép reménysége és a nemzedékek harmóniája között.
Ezt kell most végiggondolnunk, ezt a szoros kapcsolatot. A gyermekek öröme
megdobogtatja a szülők szívét és megnyitja a jövőt. A gyermekek a család és a
társadalom öröme. Nem az újratermelő biológia problémája ők, nem is tekinthetők
az önmegvalósítás módozatai egyikének. Még kevésbé a szülők birtokai. A
gyermekek egy adomány, ajándék. Mindegyik egyedüli és megismételhetetlen; egyidejűleg
összetéveszthetetlenül kapcsolódnak a gyökereikhez. Fiú vagy lánygyermeknek
lenni ugyanis az Isten szándéka szerint magában hordozza egy olyan szeretetnek
az emlékét és reményét, mely úgy valósította meg önmagát, hogy egy másik,
eredeti és új emberi lény életét indította el. A szülők számára minden gyermek
önmagában való, különböző és eltérő. Engedjetek meg nekem egy személyes családi
emléket. Eszembe jut, az édesanyám mondta rólunk, amikor kérdezték tőle, mert
öten voltunk testvérek: Nekem öt gyermekem van. Hogy melyik a legkedvesebb? Öt
gyermekem van, mint az öt ujjam. Ha az ujjamra koppintanak, az fáj nekem. Mind
az öt ujjam fáj... Mind az öt gyerek az enyém, de mindegyik más, mint az ember
öt ujja. Ilyen a család! A gyermekek különbözőek, de mind a gyermekem.
Szeretjük
őket, mert a mi gyermekeink
A
gyerekünket azért szeretjük, mert a mi gyermekünk. Nem azért, mert szép, mert
ilyen vagy olyan, hanem azért mert a mi gyermekünk! Nem azért, mert úgy
gondolkodik mint én, vagy mert megtestesíti a vágyaimat. A gyerekünk a mi
gyerekünk! Mi adtunk neki életet, tekintettel őrá, az ő javára, a család, a
társadalom, az egész emberiség javára. Innét ered a fiú- vagy leánygyermek léte
emberi tapasztalatának a mélysége, mely lehetővé teszi, hogy felfedezzük a szeretet
leginkább ingyenes jellegét, mely soha meg nem szűnően szolgál meglepetésekkel.
Ez annak a szépsége, hogy előbb szeretnek bennünket: a gyerekeket még
megérkezésük előtt szeretik. Nagyon sokszor találkozok itt kismamákkal, akik
nagy pocakjukat mutatják és áldást kérnek…, mert szeretik ezeket a kisbabákat,
mielőtt még világra jönnének. Ez az ingyenesség, ez a szeretet, ők az előbb
szeretetettek, mint az Isten szeretete, aki mindig előbb szeret minket. Még
mielőtt bármi érdemlegeset is csináltak volna, beszélni vagy gondolkodni
tudnának, vagy egyenesen mielőtt világra jönnének, már szeretik őket! Ahhoz,
hogy gyerekeink legyenek, alapvető feltétel Isten szeretetének az ismerete, ami
ennek az igazi csodának az utolsó forrása. Minden gyermek lelkébe – bármennyire
is legyen sérülékeny – az Isten belehelyezi ennek a szeretetnek a pecsétjét,
ami az emberi méltóságának az alapja, olyan méltóság, amit soha nem lehet
szétrombolni.
Az
Isten mindig előbb szeret
Manapság
nehezebbnek látszik a gyerekeink jövőjét elképzelni. Az apák - erre utaltam az
előző katekézisekben – egy lépést tettek hátrafelé és a gyerekek még
bizonytalanabbá váltak, hogy ők előbbre lépjenek. A mennyei Atyánktól
tanulhatjuk meg a nemzedékek közötti jó kapcsolatot, aki mindnyájunkat szabadon
hagy, de soha nem hagy egyedül. És ha hibázunk, ő továbbra is türelemmel követ
bennünket, anélkül, hogy kevésbé szeretne minket. A mennyei Atya nem lép
hátrább a felénk irányuló szeretetében. Mindig előre megy, de ha nem tud előre
menni, akkor vár reánk, de soha nem megy hátrafelé. Akarja, hogy a gyermekei
bátrak legyenek és előre lépdeljenek. A gyerekeknek a maguk részéről nem kell
félniük az új világ építésének az elkötelezettségétől: jogos a vágyuk, hogy az
övék egy jobb világ legyen, amint amit kaptak! De ezt pökhendiség és
beképzeltség nélkül tegyék! Fel kell ismernünk gyerekeink értékeit és a
szülőknek mindig számolniuk kell ezzel.
A
szülők tisztelete a jövő garanciája
A
negyedik parancsolat azt kéri a gyerekektől – és mind azok vagyunk! – tiszteld
atyádat és anyádat. Ez a parancsolat rögtön követi az Istenre vonatkozókat, az
első hármat, mely közvetlenül magára az Istenre vonatkozik. Ugyanis van benne
valami a szentből, az isteniből, ami minden más, az emberek közötti tiszteletre
méltó dolog gyökerében áll. A negyedik parancsolat bibliai megfogalmazása
hozzáteszi: „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű légy azon a földön,
amit az Úr ad majd neked”. A nemzedékek közötti erényes kötelék a jövő
garanciája, továbbá garanciája egy valóban emberi jövőnek.
Gyermek
nélkül a társadalom depresszió lesz
A
gyerekek olyan nemzedéke, mely nem tiszteli a szülőket és nem szereti magát
gyermekekkel körülvenni, ami őket mindenekelőtt tehernek véli, súlynak és
kockázatnak tekinti, az egy depresszióban élő társadalom. Ez a társadalom arra
rendeltetett, hogy örömtelen és sóvárgó fiatalokkal legyen tele. Gondoljunk
csak Európa sok társadalmára, azok depressziós társadalmak, mert nem akarnak
gyerekeket, nincsenek gyerekeik, a népesség növekedés nem éri el az egy százalékot.
Miért? Mindenki gondolja meg és maga válaszoljon! Ha egy nagycsaládot úgy
tekintenek, mint egy terhet, akkor az nem megy!
Felelős
gyermekvállalást
A
gyermekek nemzedékének felelősnek kell lennie, ahogyan azt Boldog VI. Pál pápa
tanította a Humanae vitae enciklikában. Ugyanakkor a több gyermek vállalása nem
lehet azonnal egy felelőtlen döntés. Továbbá, önző döntés, ha nincs gyermek. Az
élet megfiatalodik és megerősödik, ha a család szaporodik. A gyerekek
megtanulnak gondoskodni a családjukról, növekednek az áldozatvállalásban és az
adományok megbecsülésében. A testvéri lelkület örömteli tapasztalata élteti a
tiszteletet és a szülőkről való gondoskodást, akiknek kijár az elismerés.
Közületek sokaknak van gyereke, és mindannyian gyermekek vagyunk. Gondoljunk
mindannyian röviden a gyermekeinkre, rövid csendben.
Köszönet
a gesztusért
És
most gondoljunk a szüleinkre és most köszönjük meg az Istennek az élet
adományát. (Csend) Az Úr áldja meg a szüleinket és a gyermekeinket!
Jézus, az örök Fiú, aki fiúvá lett az időben, segítsen bennünket, hogy
megtaláljuk az útját a gyermeklét egyszerű és nagyszerű emberi tapasztalata
kisugárzásának. A nemzedékek gyarapodásában az Istentől eredő minden élet
gazdagodásának a titka áll. Ezt fel kell fedezni, legyőzve az előítéleteket,
meg kell élni azt hitben és teljes örömben. És mondom nektek: Amikor köztetek
járok és gyermekeiket áldásra nyújtó apákat és anyákat látok, ez számomra
mindig egy isteni gesztus. Köszönöm, hogy ezt teszitek!