Útravaló – 2019. április 25.

Napról napra közreadunk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat. Húsvét második vasárnapjáig Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót: elmélkedései a római egyház ősi stációs liturgiája útján vezetnek.

(Statio: ad Ss. Duodecim Apostolos)

Istenünk, te neved megvallásában egyesíted a sok különböző nemzetet…állapítja meg a misekönyörgés, a kezdőének pedig a bölcsességről énekel, mely megnyitotta a némák száját és ékesszólást adott a gyermekeknek. E két motívum értelmezője a Tizenkét Apostol temploma, akiket az Úr elküldött, hogy a népek tömegéből az Egyházba gyűjtsék össze az embereket, aki a sírásra fakadt Péternek és a szinte gyermek Jánosnak is erőt adott ahhoz, hogy Isten fiaiként merjenek megszólalni. A belénk öntött bölcsesség az életadó szóban ölt testet, mely a Feltámadott első szavait visszhangozza: Békesség nektek!

Bocsánatot nyerve, készen a megbocsátásra - Ferenc pápa szerdai katekézise

Húsvét utáni szerdán még ünnepi húsvéti hangulatban gyűltek össze a zarándokok a Szent Péter-téren, hogy az általános kihallgatás során találkozzanak Ferenc pápával és hallgassák a tanítását. A Szentatya ez alkalommal is a Miatyánk sorait értelmezte és a „Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” részt elemezte. Katekézisében külön kiemelte a „miképpen” kötőszó jelentőségét, mely az isteni megbocsátás függőleges szálát kapcsolja össze az embertársaink iránti kötelező megbocsátás feladatával. A kihallgatáson részt vett a magyar jezsuita rendtartomány 25 fős csoportja is, akik kedden, április 23-án a római Gesù templomban részt vettek Hiba György jezsuita diák diakónusszentelésén.

Mindnyájan adósok vagyunk az Isten felé

Ferenc pápa katekézise kezdetén arra utalt, hogy az ember mennyire adós az Isten színe előtt: mindent tőle kaptunk, a természet és a kegyelem rendjében. Isten nemcsak akarja a mi életünket, hanem szeret is bennünket. Nincs semmi helye az önhittségnek, amikor imára kulcsoljuk a kezünket. Az egyházban nem léteznek „self made man”, „maga-csinálta” emberek, mert mindnyájan adósok vagyunk az Isten felé. Identitásunk a megkapott javakból épül ki – állapította meg Ferenc pápa.

Minden igyekezetünk ellenére kegyelemre szorulunk

Akik imádkozik, megtanulja megköszönni a kegyelmet és kéri egyúttal az Isten jóindulatát. De bárhogy is erőlködünk, mindvégig menthetetlenül adósok maradunk Isten színe előtt, mert adósságunkat soha nem tudjuk kiegyenlíteni. Ő végtelen jobban szeret minket, mint ahogy mi tudjuk őt szeretni. Még akkor is, ha az életünkben elkötelezzük magunkat, hogy a keresztény szabályok szerint élünk, mindig marad valami, amiért bocsánatot kell kérnünk - hangsúlyozta a pápa, majd példaképpen a napi lustaságokra, a harag és neheztelés pillanataira utalt, mely megtölti a szívünket.

A fohász két részét a miképpen kötőszó kérlelhetetlen kapcsolata fogja egybe

A Miatyánk imádságban az Úr megállhatott volna a bocsánatkérés első részénél, de ehelyett Jézus megtoldja azt és megerősíti egy másikkal, melyek egyetlen egységet alkotnak. Az isteni  jóakarat függőleges viszonyát le kell fordítani a testvéreinkkel fenntartott kapcsolatainkba. Az Isten arra hív mindenkit, hogy legyen jó, amennyire tud. A fohász két részét a miképpen kötőszó „kérlelhetetlen kapcsolata” fogja egybe. Minden keresztény tudja, hogy létezik számára bűnbocsánat. Erre utal Jézus tanítása, aki Atyja irgalmasságáról beszél, hiszen Ő jobban örül egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak. Semmi nyoma sincs az evangéliumokban annak, hogy az Isten nem bocsátja meg a bűneit annak, aki kész erre és kéri a visszafogadás ölelését.

A szeretet szeretetért kiált, a megbocsátás megbocsátásért

Isten kegyelme bőséges és mindig elkötelező. Aki sokat kapott, annak sokat kell adnia. Az sem véletlen – mutatott rá a pápa –, hogy Máté evangéliumában a „hétszavú” Miatyánk imádság után az Úr rögtön a megbocsátást hangsúlyozza: „Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek. De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket” (Mt 6-14). Szoros kapcsolat áll fenn az Isten és emberszeretet között. A szeretet szeretetért kiált, a megbocsátás megbocsátásért. Ugyanezt hangsúlyozza Máté a szívtelen szolga történetével, melyben fenyegetően áll elénk a megbocsátást ugyan elfogadó, de megbocsátani nem tudó szolga alakja: „Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyiktek meg nem bocsát szívből felebarátjának” (Mt 18,35).

A rosszat a szeretet törvényével lehet megfékezni

Jézus beilleszti az emberi kapcsolatokba a megbocsátás erejét. Az életben az igazságosság nem old meg mindent. Főként ott, ahol gátat kell vetni a rossznak, amikor a köteles mértéken túl is szeretni kell azért, hogy kezdetét vegye a kegyelem története. A bosszúállásra hajlamos rosszat  meg kell fékezni és ezt a szeretet törvényével lehet megtenni. Isten mindenkinek megadja a kegyelmet, hogy a saját szeretet történetét  megírja, ami végül is egyszerű: egy ölelés, egy mosoly, de legvégső értelemben a megbocsátás – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.

Húsvét csütörtök

Húsvét csütörtök

Az emmauszi tanítványok történetét folytatja a mai evangélium. Lukács evangélista nem jegyzi le, hogy hányan és kik voltak jelen akkor, amikor Jézus megjelent, de az apostolokon és a két emmauszi személyen kívül bizonyára más tanítványok is lehettek még ott. Az elbeszélés szerint az első pillanatban azt gondolják mindannyian, hogy szellemet látnak. Mire utal ez a kifejezés? Egyrészt arra, hogy érthetetlen számukra, miként tud Jézus megjelenni egy olyan helyiségben, amelynek zárva van az ajtaja? Hogyan lehet az, hogy nem jelent számára akadályt az ajtó vagy a falak? Másrészt azt is jelenti a kifejezés, hogy a feltámadt Krisztus teste nem egészen olyan, mint az ő földi teste. A megdicsőült test ugyan továbbra is magán viseli a keresztre feszítés sebhelyeit, mégsem ugyanolyan, mint korábban. Harmadszor pedig azt jelenti, hogy a jelenlévők számára szinte felfoghatatlan az a tény, hogy élőként áll előttük az, aki biztosan meghalt.
Aztán hamar meggyőződhetnek róla, hogy nem szellemet látnak. Hallják az Úr szavát, felismerik hangját. Akár meg is érinthetik őt, s így meggyőződhetnek arról, hogy valóságos személy áll előttük, köztük. Jézus a szemük láttára eszik, amely újabb bizonyítéka, hogy nem szellemet látnak és nem képzelődnek.
Mindezek után jön a találkozás lényegi üzenete: Jézus nem azért támadt fel, hogy folytassa művét, hanem azért, hogy visszatérjen a mennybe. De előbb még megbízza tanítványait, hogy ők folytassák művét.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Urunk, Jézusunk, ments meg bennünket attól, hogy elforduljunk tőled, megfeledkezzünk gondviselésedről és a lelki értékekről, amelyeket neked köszönhetünk. Ments meg minket attól, hogy szívünkön eluralkodjon a kapzsiság, a telhetetlenség és a gazdagodás féktelen vágya! Taníts minket egyszerűségre és szegénységre, hogy mindig elégedettel legyünk azzal, amit Te ad nekünk! Jézusunk, te légy szívünk gazdagsága!

Útravaló – 2019. április 23.

Napról napra közreadunk a napi evangéliumi szakaszhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat. Húsvét második vasárnapjáig Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót: elmélkedései a római egyház ősi stációs liturgiája útján vezetnek.

(Statio: ad S. Paulum)

A Falakon Kívüli Szent Pál bazilikába térünk be, oda, ahol nagyböjtben a keresztelendőknek átadták a Miatyánkot, a Hiszekegyet és az Evangéliumot, az Egyház kincseit. Ma tehát ismét a népek tanítójánál, az újonnan kereszteltek védőszentjénél vagyunk, aki az év során oly sokszor fog rámutatni a Feltámadottal megélt közösség gyümölcseire, olyan egyszerű dolgokra, mint például jóság, szelídség, kedvesség. Az isteni bölcsesség vizét nyújtja nekünk – ahogy a mise introitusában is felhangzott, ő, aki találkozott a Feltámadottal, és minden bűne ellenére rátalált az odafönt valókra. Melyek azok az erények, amelyek a Föltámadottal való találkozás gyümölcsei bennem? Amelyeknek nincs más indoka, mint hogy láttam az Urat.

Pál József Csaba temesvári megyéspüspök húsvéti üzenete

Pál József Csaba, a Temesvári Római Katolikus Egyházmegye főpásztora húsvéti üzenetét tesszük közzé az alábbiakban.

Nagyon szép a húsvét éjszakai szertartás. Az egész szertartás segít együtt ünnepelni Krisztus feltámadását, olyan módon, hogy megértjük: igazából az életről van szó, amely legyőzte a halált, amihez közünk van, hiszen mi is mindannyian élni akarunk, és azt akarjuk, hogy az életünk életnek nevezhető legyen. Látjuk az olvasmányokból és az evangéliumból, hogy az életet egész odaadással kell élni, nem csak úgy félig-meddig. A feltámadt Krisztus élete egész életünket be akarja tölteni, nemcsak annak bizonyos részleteit.

Megfigyelhetjük, hogy Krisztus feltámadása nem mindenkinek jelentett örömet. Nem kell feltétlenül Krisztus ellenségeire gondolnunk. Azoknak sem okozott örömet, akik közömbösen otthon maradtak, akik nem akartak Krisztusért kockáztatni. Azok viszont, akik elmennek a sírhoz, kockáztatnak: megverhetik, vagy elkergethetik, esetleg szidalmazhatják őket. Az asszonyok, majd később az apostolok kockáztatnak. Azokban, akik nem kockáztatnak, akik közömbösen, távolról figyelik az eseményeket, hitetlenek vagy közömbösek maradnak, nincs élet, nincs öröm. A feltámadt Jézus életet hozott, de ezt az életet élni kell, és nemcsak távolról szemlélni. Aktívan bele kell kapcsolódnunk az Ő életébe és az Ő közösségének az életébe, akkor is, ha ez kockázattal jár. Ha ez nem történik meg, akkor az élet perifériájára fogunk szorulni, lehet, hogy gazdagon, talán híresen, de boldogtalanul.

Azok, akik nem kockáztatnak semmit, úgy tűnik, hogy távolmaradásukkal mentik a bőrüket, igazából mégis kockáztatnak valamit: az igazi életet. Nem tudják élni azt a nagy, igazi életet. Szent Pál apostol figyelmeztet egyik levelében: „Aki saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?!” (Róm 8,32). Értjük-e ezt, hogy mekkora örömmel írja ezt Szent Pál apostol? Ő kockáztatott Jézus Krisztusért, sőt szenvedett is érte, de most tele van örömmel. Öregkorában is, a börtönből is tüzes leveleket ír, tele van élettel. Miért? Mert benne van az Élet, mert ő befogadta Jézus Krisztust. „Hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” – ezt a „mindent” éli meg: mindent megkaptam Istenben, mindent megadott nekem az Úr, és én ettől boldog vagyok. Az Úristen mindent megadott nekünk, de azt mondja, „vele együtt”, Fiával együtt, nem amellett és nem azon kívül. Ha kell nekem az Ő Fia, és ha én befogadom Őt az életembe, akkor Ő mindent megad.

Nem csupán arról van szó, hogy elhiszünk vagy elfogadunk egy igazságot, például Krisztus feltámadását. Ennél lényegesen többről van szó: nem csupán elhinni, hanem Őt magát befogadni kell. A Feltámadott ezt akarja velünk megtenni: nem kívülről akar tanítani minket, hanem bennünk akar élni, az életünkben, a sejtjeinkben, molekuláinkban, szívünkben, lelkünkben, és belülről akar minket formálni, vezetni, tanítani, azért, hogy igazi életünk legyen. Ő feltámadt, és azt akarja, hogy mi is mindannyian benne és vele a föltámadott életet éljük. Ámen.