Bocsánatot nyerve, készen a megbocsátásra - Ferenc pápa szerdai katekézise

Húsvét utáni szerdán még ünnepi húsvéti hangulatban gyűltek össze a zarándokok a Szent Péter-téren, hogy az általános kihallgatás során találkozzanak Ferenc pápával és hallgassák a tanítását. A Szentatya ez alkalommal is a Miatyánk sorait értelmezte és a „Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek” részt elemezte. Katekézisében külön kiemelte a „miképpen” kötőszó jelentőségét, mely az isteni megbocsátás függőleges szálát kapcsolja össze az embertársaink iránti kötelező megbocsátás feladatával. A kihallgatáson részt vett a magyar jezsuita rendtartomány 25 fős csoportja is, akik kedden, április 23-án a római Gesù templomban részt vettek Hiba György jezsuita diák diakónusszentelésén.

Mindnyájan adósok vagyunk az Isten felé

Ferenc pápa katekézise kezdetén arra utalt, hogy az ember mennyire adós az Isten színe előtt: mindent tőle kaptunk, a természet és a kegyelem rendjében. Isten nemcsak akarja a mi életünket, hanem szeret is bennünket. Nincs semmi helye az önhittségnek, amikor imára kulcsoljuk a kezünket. Az egyházban nem léteznek „self made man”, „maga-csinálta” emberek, mert mindnyájan adósok vagyunk az Isten felé. Identitásunk a megkapott javakból épül ki – állapította meg Ferenc pápa.

Minden igyekezetünk ellenére kegyelemre szorulunk

Akik imádkozik, megtanulja megköszönni a kegyelmet és kéri egyúttal az Isten jóindulatát. De bárhogy is erőlködünk, mindvégig menthetetlenül adósok maradunk Isten színe előtt, mert adósságunkat soha nem tudjuk kiegyenlíteni. Ő végtelen jobban szeret minket, mint ahogy mi tudjuk őt szeretni. Még akkor is, ha az életünkben elkötelezzük magunkat, hogy a keresztény szabályok szerint élünk, mindig marad valami, amiért bocsánatot kell kérnünk - hangsúlyozta a pápa, majd példaképpen a napi lustaságokra, a harag és neheztelés pillanataira utalt, mely megtölti a szívünket.

A fohász két részét a miképpen kötőszó kérlelhetetlen kapcsolata fogja egybe

A Miatyánk imádságban az Úr megállhatott volna a bocsánatkérés első részénél, de ehelyett Jézus megtoldja azt és megerősíti egy másikkal, melyek egyetlen egységet alkotnak. Az isteni  jóakarat függőleges viszonyát le kell fordítani a testvéreinkkel fenntartott kapcsolatainkba. Az Isten arra hív mindenkit, hogy legyen jó, amennyire tud. A fohász két részét a miképpen kötőszó „kérlelhetetlen kapcsolata” fogja egybe. Minden keresztény tudja, hogy létezik számára bűnbocsánat. Erre utal Jézus tanítása, aki Atyja irgalmasságáról beszél, hiszen Ő jobban örül egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak. Semmi nyoma sincs az evangéliumokban annak, hogy az Isten nem bocsátja meg a bűneit annak, aki kész erre és kéri a visszafogadás ölelését.

A szeretet szeretetért kiált, a megbocsátás megbocsátásért

Isten kegyelme bőséges és mindig elkötelező. Aki sokat kapott, annak sokat kell adnia. Az sem véletlen – mutatott rá a pápa –, hogy Máté evangéliumában a „hétszavú” Miatyánk imádság után az Úr rögtön a megbocsátást hangsúlyozza: „Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek. De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket” (Mt 6-14). Szoros kapcsolat áll fenn az Isten és emberszeretet között. A szeretet szeretetért kiált, a megbocsátás megbocsátásért. Ugyanezt hangsúlyozza Máté a szívtelen szolga történetével, melyben fenyegetően áll elénk a megbocsátást ugyan elfogadó, de megbocsátani nem tudó szolga alakja: „Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyiktek meg nem bocsát szívből felebarátjának” (Mt 18,35).

A rosszat a szeretet törvényével lehet megfékezni

Jézus beilleszti az emberi kapcsolatokba a megbocsátás erejét. Az életben az igazságosság nem old meg mindent. Főként ott, ahol gátat kell vetni a rossznak, amikor a köteles mértéken túl is szeretni kell azért, hogy kezdetét vegye a kegyelem története. A bosszúállásra hajlamos rosszat  meg kell fékezni és ezt a szeretet törvényével lehet megtenni. Isten mindenkinek megadja a kegyelmet, hogy a saját szeretet történetét  megírja, ami végül is egyszerű: egy ölelés, egy mosoly, de legvégső értelemben a megbocsátás – zárta szerdai katekézisét Ferenc pápa.