2015. július 23., csütörtök

Zsolozsma CCXXXVI.



Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből
3, 7 – 4, 1. 4-9
Örüljetek az Úrban szüntelenül!

Testvéreim! Amit akkor előnynek tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem. Sőt, Uramnak, Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent hátránynak tartok. Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintettem, csakhogy Krisztust elnyerhessem, és hozzá tartozzam. Hiszen nem a törvény útján váltam igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit révén. Isten ugyanis a hit által tett igazzá, hogy megismerjem őt és feltámadásának erejét, de a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget, így hozzá hasonulok a halálban, hogy ezáltal eljussak a halálból a feltámadásra is.
     Nem mintha már elértem volna, vagy már célba értem volna, de futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is magával ragadott engem. Testvérek, nem gondolom, hogy máris magamhoz ragadtam, de azt igen, hogy elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van. Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztus (Jézusban).
     Mi, tökéletesek, gondolkodjunk így! Ha valamiben még másképpen éreztek, Isten majd megvilágosít benneteket, de amit már elértünk, abban tartsunk ki.
     Testvérek, kövessétek a példámat mindnyájan! Nézzétek azokat, akik úgy élnek, ahogy példámon látjátok. Hiszen – mint már többször mondtam, most meg könnyek közt mondom – sokan úgy élnek, mint Krisztus keresztjének ellenségei. Végük a pusztulás, istenük a hasuk, azzal dicsekszenek, ami gyalázatukra válik, s eszüket földi dolgokon járatják.
     A mi hazánk azonban a mennyben van. Onnan várjuk az Üdvözítőt is, Urunkat, Jézus Krisztust. Ő azzal az erővel, amellyel mindent hatalma alá vethet, átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez.
     Ezért, szívből szeretett testvéreim, örömöm és koronám: így álljatok helyt az Úrban, szeretteim! Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. Jóságos emberségeteket ismerje meg mindenki! Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadásotokkal együtt. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.
     Egyébként, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos.
     Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok, és példámon láttatok, azt váltsátok tettekre, s veletek lesz a béke Istene.



Hűség és irgalmasság: a családszinódus és az irgalmasság szentéve



Hűség és irgalmasság: a családszinódus és az irgalmasság szentéve

A L’Osservatore Romano július 20-i számába jelent meg Luis Martinez Sistach bíboros, Barcelona érseke írása a családszinódus és az irgalmasság szentéve kapcsolatáról, Ferenc pápa szándékáról, aki a két szinódusi ülés között meghirdette a jubileumi évet. A Vatikáni Rádió összefoglalóját olvashatják.

A spanyol bíboros részt vett a rendkívüli családszinódus tavalyi októberi összejövetelén, és a munkadokumentum (Instrumentum laboris) tanulmányozásával készül az október 4. és 25. között sorra kerülő rendes összejövetelre.
Cikke bevezetésében megjegyzi: az őszi rendes családszinódus elé nagy várakozással tekint az egész egyház. Már a tavalyi rendkívüli összejövetel, amely sportnyelven szólva amolyan „bemelegítés” volt, nagy érdeklődést váltott ki. Az októberi rendes szinódus feladata lesz, hogy összesítse és továbbelemezze az eddigi munkák gyümölcseit. Egyfajta összegezés volt már a Relatio synodi is, amelyet beépítettek az újabb Instrumentum laborisba, és Ferenc pápa kívánságára mindkettőt közzétették.
A bíboros cikkíró emlékeztet arra, hogy mindkét dokumentumot széles körű közvélemény-kutatás előzte meg a világegyházban. Az újabb munkadokumentum olvasása megerősítette a főpásztort abban a tudatban, hogy az egyház hirdetni akarja a mai világnak a „család evangéliumát”, vagyis azokat az értékeket, amelyeket a család keresztény szemlélete előterjeszt a mai embereknek és a társadalomnak. Ebben a távlatban az őszi rendes szinódus hangsúlyozza ezeknek az alapvető értékeknek, amelyeket erősen aláás a jelenlegi kultúra, maradandó érvényét és örök termékenységét.
Luis Martinez Sistach érsek ezután arról a nemzetközi kongresszusról ír, melyet a nagyvárosok lakosságának lelkipásztori gondozásáról tartottak nemrég Barcelonában, és amelyet Rómában fejeztek be a pápa jelenlétében. A nagyvárosokban az emberek életét az elszigeteltség, a magány, a kapcsolatteremtés hiánya, gyakran a félelem és az erőszak jellemzi. A kongresszuson megállapították, hogy a népesség általában bizalmatlan az intézményekkel szemben, kivéve kettőt: a családot és a vallást. A nagyvárosokban a család befogadást és társaságot ajánl fel a személynek: érezheti, hogy önmagáért szeretik, és nem csak azért, amit tesz, vagy amit birtokol. A családban a személy megélheti identitását (önazonosságát) a nehéz helyzetekben: gazdasági válság, munkanélküliség esetén támogatásra talál.
Az egyház számára a család a „hit első iskolája”, mert a gyermekek itt szerzik meg az első keresztény tapasztalatot a szülők és a testvérek tanúságtétele révén. A II. vatikáni zsinat a családot nagyon találóan „ecclesia domestica”-nak, „családegyháznak”, „házi egyháznak” nevezte, mert „a személy és a társadalom java szoros kapcsolatban van a házastársi és családi közösség boldog állapotával” (Gaudium et spes, 47).
A szinódus feladata lesz, hogy hirdesse a „család evangéliumát”, de ehhez a hívőknek, családoknak is segítséget kell nyújtaniuk: a szinódus előtt és alatt imáikkal kell kísérniük a munkálatokat – figyelmeztet írásában Luis Martinez Sistach. – Ferenc pápa több nyelvre lefordított imája a családokért segítséget nyújthat.
Ezt követően a bíboros az irgalmasság szentévére tér át, melyet Ferenc pápa Misericordiae vulnus kezdetű bullájával hirdetett meg. A szentév december 8-án, a szeplőtelen fogantatás ünnepén, a II. vatikáni zsinat bezárásának 50. évfordulóján kezdődik, tehát nem sokkal az októberi rendes szinódus bezárása után. Mottója Jézus evangéliumi szavaira utalva: „Irgalmasok, mint az Atya.” A szinódusnak két értéket kell összekapcsolnia: a hűséget és az irgalmasságot. Az egyháznak anyai módon gondoskodnia kell a sebzett (sérült) családokról, a különvált, elvált, az elvált és újraházasodott emberekről. Láttuk, hogy a rendkívüli szinóduson is a figyelem középpontjába került ez a probléma. Sürgető a szükség, hogy – hűségesen az örök keresztény értékekhez – megfelelő szavakat és intézkedéseket találjanak, amelyek fontosak az érintettek számára is, akik nincsenek kiközösítve, kizárva az egyházból és gondoskodásából. Nem szabad azt érezniük, mintha így lenne.
Ferenc pápa Misericordiae vulnus kezdetű bullájában írta: „Az egyház első igazsága Krisztus szeretete. Az egyház ennek a [krisztusi] szeretetnek, amely a megbocsátásig és az önátadásig megy el, a szolgálója és közvetítője az emberek felé.” (12)
Barcelona bíboros érseke a bulla idézése után írása végén megállapítja: miután áttanulmányozta a munkadokumentumot és hallgatta Ferenc pápa szerdai katekéziseit a családról, az a benyomása és a reménye is, hogy a családszinódus és az irgalmasság éve összhangban lesznek. Abban a szellemben folynak le, amit az egyház és a mai világ kapcsolatával foglalkozó Gaudium et spes kezdetű zsinati konstitúció elején olvasunk: „Az öröm és remény, a gyász és szorongás, mely a mai emberekben, főként a szegényekben és a szorongást szenvedőkben él, Krisztus tanítványainak is öröme és reménye, gyásza és szorongása, és nincs olyan igazán emberi dolog, amely visszhangra nem találna szívükben.”
 


A Megszentelt Élet Éve 202.



július 23.

Szent Ignác ünnepe (július 31.)
Imádkozzunk a Chemin Neuf Közösség férfi fogadalmas tagjaiért!
  • Chemin Neuf Közösség férfi fogadalmas tagjai
A Chemin Neuf Közösség ökumenikus elhivatottságú katolikus közösség, amely egy imacsoportból született 1973-ban, Lyonban (Franciaországban). Ma közel 2000 tagja van, mintegy 30 országból. Házaspárok, családok, szerzetes férfiak és nők döntöttek úgy, hogy a szegény és alázatos Krisztust követve a közösségi élet kalandját választják, hogy szolgálják az Egyházat és a világot. A Chemin Neuf Közösség lelkisége egyszerre táplálkozik a Szent Ignác-i hagyományból és a karizmatikus megújulás tapasztalatából. A karizmatikus megújulás és a Szent Ignác-i lelkigyakorlatok lelkisége abban a bizonyosságban kapcsolódnak egymáshoz, hogy „Isten képes közvetlen módon szólni teremtményéhez”, és valóságosan tud működni az emberek életében.


Évközi tizenhatodik hét csütörtökje



Évközi tizenhatodik hét csütörtökje


A szőlőültetvény vagy szőlőskert képe jó néhányszor előfordul az ószövetségi írásokban, főként a prófétai könyvekben. A választott nép Isten szőlőskertje. Isten úgy törődik az ő népével és úgy gondoskodik róla, miként a gazda foglalkozik szőlőbirtokával. Isten belenyúl az általa választott nép életébe, irányítja sorsát, meghatározza feladatát, megvédi vagy megszabadítja ellenségeitől, más népektől, amelyek ellene törnek. A gondoskodás ellenére a nép mégsem tiszteli Istent, sok esetben semmibe veszi parancsait, fellázad ellene, hűtlen lesz a szövetséghez, amelyet Isten kötött vele. A prófétai jövendölésekben az is előfordul, hogy a végső időkben Isten új szőlőskertet ültet, megújítja szövetségét. E kép hátterében az áll, hogy az Istenhez való tartozás alapja a szövetség és Isten parancsai.
Jézus jól tudja, hogy hallgatósága számára ismert ez a kép, ezért erre építve új dolgot fogalmaz meg amikor önmagát „igazi szőlőtőnek” nevezi. Az egykor kötött szövetség és az ószövetségi törvények helyébe ő és az ő szeretet-parancsa lép. Az ő személyéhez való kapcsolódás, kötődés lesz az alapja az Isten újszövetségi népéhez való tartozásnak. Jézus nélkül terméketlenek, gyümölcstelenek vagyunk, de ha hozzá tartozunk, akkor életünk jócselekedetek bőségét fogja teremni.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Isten Fia, Jézus Krisztus! Csak te vezethetsz bennünket vissza az Atya házába. Téged vártunk mint Messiást. Urunk és mesterünk lettél: a szegényeknek üdvösséget hoztál, megvetést találtál a gazdagoknál. Szenvedő Isten szolgája, kiürítetted isteni alkatod szépségét. Így lettél mennyországkirálya, Krisztus követésére vállalkozók példája. Földi anya gyermeke voltál, a világ szemében kihívó botrány. Mégis csak te köthettél szövetséget mint Isten küldötte, égiek közvetítője. Életünk kenyere lettél! Keresztre feszített Üdvözítőnk, te vagy a feltámadás és az el nem múlást hirdető próféta.
Cserháti J. 



2015. július 22., szerda

Zsolozsma CCXXXV.



A korintusiakhoz írt második levélből
 3, 7 – 4, 4
Az Újszövetség szolgálatának dicsősége

Testvéreim! Ha már a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata oly dicsőséges volt, hogy Izrael fiai nem tekinthettek Mózes arcára arcának múló ragyogása miatt, hogyne volna sokkal dicsőségesebb a Lélek szolgálata? Ha ugyanis már az ítélet szolgálata dicsőséges volt, akkor az (Isten) igazságosságának szolgálata még sokkal dicsőségesebb. Sőt, ami ott dicsőséges volt, ennek túláradó dicsőségéhez képest valójában nem is dicsőséges. Ha ugyanis már a mulandó oly dicsőséges volt, akkor a maradandó még sokkal dicsőségesebb lesz. Mivel ezt reméljük, teljes nyíltsággal szólunk, nem úgy, mint Mózes, aki befödte arcát, hogy Izrael fiai ne lássák mulandó szolgálatának végét. Az ő értelmük eltompult, hiszen mindmáig rajta a fátyol az Ószövetségen, amikor olvassák, s rajta is marad, mert csak Krisztusban tűnik el. Igen, mind a mai napig fátyol borítja szívüket, amikor Mózest olvassák, de ha majd az Úrhoz térnek, eltűnik a fátyol. Az Úr ugyanis Lélek: ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig mindnyájan, akik födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, a dicsőségben fokról fokra hozzá hasonlóvá változunk át, az Úr Lelke által.Mivel Isten irgalmából ez a hivatásunk, nem veszítjük el bátorságunkat. Elutasítjuk a gyalázatos alattomosságot, nem alkalmazunk cselt, és nem hamisítjuk meg az Isten szavát, hanem az Isten jelenlétében nyíltan hirdetjük az igazságot, s rábízzuk magunkat az emberek lelkiismeretére. Ha evangéliumunk mégsem érthető világosan, csak azoknak nem érthető, akik elvesznek. Az ilyen hitetleneknek az e világ istene elvakította értelmüket, hogy az Isten képmásának, Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világossága ne ragyogjon fel nekik.