Beszélgetés Tamás József gyulafehérvári segédpüspökkel
A július 8-i, Gelencén tartott háromszéki papi találkozó apropójából a Székely Hírmondó rövid interjút készített Tamás József gyulafehérvári segédpüspökkel, aki az ünnepi szentmisét celebrálta. Az interjút a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség nyomán közöljük.
–
Miért tartja fontosnak a hasonló találkozókat?
– Az
utóbbi időben divatba jöttek ezek a rendezvények, a kortárstalálkozókhoz hasonlóan. A papi találkozókat eddig is
megszervezték, hiszen azokat, akiket ugyanazon évben szenteltek pappá, mindig
összehozta egy-egy rendezvény. Ez, ami itt volt
Gelencén, ritkább, de úgy látszik, szokásba jön. Örömmel
nyugtázom ezt, hiszen a vidék iránti szeretetünk fontos, sohasem felejthetjük
el azt, hogy honnan indultunk, és főként: kik közül származunk. Fontos a nép, a
szülőföld szeretete, éppen ezért értékelem, hogy ilyen szép számban
összegyűlhettünk, együtt imádkozhattunk, és egy szép napot együtt tölthettünk.
–
A prédikációjában említette, hogy az egyház választja a papot, és nem az egyházi
méltóság az egyházat. Hogyan értsük ezt?
– A papi hivatásnak az átélése az
ilyen találkozók alkalmával is fontos számunkra. Tény, hogy az igazi papi hivatás az, amely Istentől származik, nem pedig
tőlünk. Istennek a meghívását követi az a jó pásztor, aki úgy akarja szolgálni
a Jóistent, ahogy Ő azt elvárja. Ezért mondjuk azt – az Úr Jézus szavait idézve
–, hogy „nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket”. Aki
Jézus Krisztusnak a hívását követi, az biztos, hogy olyan akar lenni, mint az
Úr Jézus, aki jó pásztornak nevezte önmagát, és aki valóban olyan jó pásztora
az emberiségnek, hogy életét is képes volt értünk feláldozni.
–
Püspök úr, jelenleg egy hatalmas, más valláshoz tartozó embertömeg árad be
Európába, és egyre többen fogalmazzák meg azt, hogy a megmaradás záloga a
keresztény értékrendhez való visszatérésben rejlik. Mi a véleménye erről?
– A
hegyi beszéd – ami kereszténységünknek az alapját képezi – azzal a szép
hasonlattal fejeződik be, hogy az okos ember sziklára építi fel a házát, mert
csak a jó alapokra épült ház marad meg. Számunkra Istennek a törvényei jelentik
a sziklát, azt az alapot, amin az emberiség meg tud állni, és meg tud maradni.
Éppen ezért hangsúlyozzuk azt, hogy a mai globalizálódó világ – ami egyre jobban az anyagiak felé fordítja tekintetét – rossz útra
tért. Vissza kellene térni a helyes útra, okos emberként az Istenre kellene
építenünk életünket, országunkat és a társadalmat. Én hiszem és vallom ezt,
ugyanis a történelem ismétli magát, az idők folyamán még voltak hasonló
periódusok, amikor az emberiség próbált elfordulni Istentől, mint ahogy az ma
is a nagyvilágban történik. Hiszem, hogy a tékozló fiúhoz hasonlóan az
emberiség visszatalál az atyai házba, amelyet elhagyott.
Papi
találkozó Gelencén
Közel
negyven pap vett részt július 8-án, Gelencén azon a háromszéki papi találkozón, amelyet Pakó Benedek nyugalmazott
kanonok hívott össze, és amelynek házigazdája Bereczi István plébános volt. A
nyugalmazott kanonok azokat a római katolikus papokat hívta meg, akik Háromszéken születtek, illetve akik hosszabb
ideje szolgálnak a megyében. A legidősebb résztvevő a 87 éves, petőfalvi születésű Hajdú Gyula
nyugalmazott plébános volt. A rendezvény Tamás József segédpüspök által celebrált ünnepi szentmisével
kezdődött a gelencei Szent Imre-nagytemplomban.
Gelence nyolc olyan
papot adott az egyháznak, akik jelenleg is szolgálnak, és évente egyszer
rendszeresen találkoznak. A papi találkozók hagyományát Harai Pál néhai
medgyesi plébános kezdeményezte 2002-ben, ezt karolta fel a hatolykai születésű
nyugalmazott kanonok. Elmondása szerint a háromszéki papi találkozót ezentúl
évente megszervezik azzal a fő céllal, hogy az idősebb plébánosok megismerjék a
fiatalabb nemzedékhez tartozókat. A szentmisét
követően a papok és a hívek a szaladári temetőbe vonultak, ahol Tamás József
segédpüspök megszentelte és megáldotta az új ravatalozóházat. A találkozó a
Bodor György Művelődési Otthonban szeretetvendégséggel ért véget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése