Aki minket Fiadban már a teremtés előtt
kiválasztottál
Irgalmazz nekünk!
Isten léte teremtetlen, minden mástól teljesen
független, abszolút lét. Öröktől fogva van. Nincs szüksége senkire és semmire.
Mivel mindene megvan, tökéletesen elegendő önmagának. A három isteni Személy
birtokolja, ajándékozza egymás között. Ezzel az ajándékozással végtelen
boldogságot biztosítanak önmaguknak, hiszen nemcsak megvan mindenük, de az
ajándékozás öröme is végtelen. János apostol mindezt így önti szavakba:
„Szeretet az Isten”.(1Jn 4,16) Tapasztalatból tudjuk, mert látjuk, belőle és
benne élünk, hogy van egy másfajta lét is, a minket körülvevő világ. Ez sem
részleteiben, sem egészében nem állandó, nem független létű valóság. Minden
része mozog, alakul, az élővilága születik, kezd lenni, aztán fejlődik,
elöregszik, elpusztul. Kora van, nem öröktől való. Tagjai létüket mástól
kapják. Amíg Isten önmagától való lény, rajta kívül minden más dolog más
valamitől vagy valakitől kapja létét. Ha nem öröktől fogva van, hogyan és miért
lett? Erre válaszol a Szentírás legelső sora: „Kezdetben teremtette Isten az
eget és a földet”. (Ter 1,1) Így is lehet magyarra fordítani ezt az eredetileg
héberül írt szöveget: Akkor kezdett lenni az ég és a föld, amikor Isten
megteremtette őket. A héber nyelvben nincs olyan fogalom, amely egy szóval
kimondaná a teljes teremtett világot, mint a görög koszmosz, vagy a magyar
világ, világmindenség. Itt a kulcsszó a teremtés. Azt az isteni tevékenységet
jelenti, amely nem egy meglévő létforma átalakítása, amit az ember is meg tud
tenni: a gazdaasszony a lisztet, zsírt, vizet, sót, tehát meglévő dolgokat
összekeveri, megdagasztja és megsüti, ekkor már egy más létforma keletkezik,
tészta lesz belőle. Ezt nem hívjuk teremtésnek, hanem munkának. A teremtés az
olyan isteni cselekvés, amelynél nincs semmi kiindulópont, hanem azonnal a
végpontot hozza létre. Mi, katolikusok így fogalmazzuk: Isten a világot
semmiből teremtette. Itt a semmi nem a teremtés anyaga, amit Isten átformál
valamivé, hanem azt jelzi ízes magyar szófordulattal, hogy előbb még nem volt
semmi, most van valami, mert Isten hatalma azonnal végső formát adott a
létesítéssel. Ilyen ízes magyar mondás: „Asszony lesz a lányból”. Jelentése:
aki előbb lány volt, most immár asszony. A világból nem volt semmi sem, a
teremtés következtében van, létezik a világ. A teremtés isteni tevékenység. Ezt
a tevékenységet Isten soha senkire át nem ruházhatja. A megteremtett dolgokat
aztán már a teremtmények, az emberek is tudják alakítani.Vannak események,
amikor maga Isten alakít ki egy anyagból új formát. Ádám testét Isten nem
teremti, hanem alkotja: „Majd azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre
és hasonlatosságunkra.” (Ter 1,26) Ez a tevékenység nem teremtés, mert a már
megteremtett föld anyagából alakította ki Isten az első ember testét:
csontjait, húsát, bőrét. A semmiből teremtette szellemi lelkét belebocsátotta a
teljesen kész testbe, így lett az ember élőlény. Ezért írhatja a szent szöveg:
„Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére”. (27) Ugyanezt kell
mondanunk Éva esetében is, csak az ő testét már nem szervetlen anyagból, hanem
Ádám szervezetéből vette az Úr, alakította embertestté, a lelket ugyancsak a
semmiből teremtette, belelehelte a férfiéhoz hasonló asszonytestbe, és ő is
ember lett. Az embertest kezdeményét a szülők adják, a lelket mindig Isten
teremti. Arról nem tudunk, hogy a kezdetben megteremtett angyalok mellé Isten
teremt-e újakat. A Biblia első sorában jelzett teremtéssel Isten létrehozta az
egész világmindenség anyagát. Az elrendezés aztán sok évmillió során történt.
Ugyanígy az élővilág kialakítása is. Amikor Ádám és Éva teremtése megtörtént,
Isten szétporlasztotta a földkéreg sziklaanyagát, négy folyó öntözte hatalmas
kertet telepített be növényekkel és állatokkal az ember életének szolgálatára.
Oda helyezte az emberpárt, hogy „művelje és őrizze meg”. (Ter 2,15) A mi
korunkra mivé tettük a földet és az emberi életet? Atyánk, teremtőnk, irgalmazz
nekünk!