2014. március 8., szombat

Jézus csodái 49. - Ki hívott engem segítségül?



Ki hívott engem segítségül?

 

Jézus Taricheában hosszasan beszélt a tömegnek Országáról. Utána távozni készül, de hirtelenül visszafordul, a tömegre néz, és kiáltja:
– Ki hívott engem segítségül lelke és teste számára?
Senki se válaszol.
Ő megismétli kérdését, és körülnéz a tömegen. Még mindig csönd.
Máté megjegyzi:
– Mester, ki tudja hányan sóhajtottak fel ebben a pillanatban a beszéded által kiváltott érzelmek hatására...
– Nem. Egy lélek kiáltott: „Irgalom”, és én hallottam. És azt válaszolom neki: „Legyen meg, amit kérsz, mert helyes a szíved vágya!” – És parancsoló kézmozdulattal kiterjeszti kezét a tó partja felé.
Miközben Kúzával beszél, egy nő kiválik a tömegből. Ruhájáról látni, hogy se nem héber, se nem illedelmes. De egy nagy, kék fátyollal igyekszik eltakarni alakját. A földre veti magát Jézus előtt, és zokogás közben megérinti ruhájának szegélyét.
Jézus ránéz, és megkérdezi:
– Te vagy az, aki segítségül hívtál?
– Igen... és méltatlan vagyok a kegyelemre, amit kaptam tőled. Még lélekben sem kellett volna hívnom téged. De szavaid... Uram... én bűnös nő vagyok. Ha felfedném arcomat, sokan felismernének. Egy... félvilági nő vagyok... és egy gyermekgyilkos... és bűnöm beteggé tett engem... Emmauszban voltam, adtam neked egy ékszert... te visszaadtad nekem... és egy tekinteted... szívembe hatolt... Követtelek téged... Beszéltél. Megismételtem magamban szavaidat: „Én szenny vagyok, de vágyakozom utánad, Fény”. Azt mondtam: „Gyógyítsd meg a lelkemet, és utána, ha akarod, testemet!” Uram, testem meggyógyult... és a lelkem?...
– Lelkedet meggyógyította a bűnbánat. Menj, és többé ne vétkezzél! Meg vannak bocsátva bűneid.
A nő újból megcsókolja Jézus ruhájának szegélyét, és feláll. Eközben lecsúszik fátyla.
– Galácia! Galácia! – kiáltják sokan és gyalázzák, sőt kavicsokat és homokot dobálnak rá, miközben ő lehajol, és félve helyben marad.
Jézus szigorú arccal felemeli kezét. Csendet parancsol:
– Miért sértegetitek? Nem tettétek ezt addig, míg bűnös nő volt. Miért teszitek most, amikor megtért?
– Azért tette, mert öreg és beteg – kiáltják sokan, megvető hangon.
Valóban, a nő már nem fiatal, de még messze van az öregkortól, és csúnyának sem mondható. De a tömeg már ilyen.
– Menj előttem, és szállj fel abba a bárkába! Más úton hazakísérnek téged – rendelkezik Jézus, és azt mondja övéinek: – Vegyétek közre, és kísérjétek!
Néhány türelmetlen zsidó fellázítja a tömeget, és az haragosan kiáltja Jézus felé:
– Átkozott! Hamis Krisztus! Kéjnők védője! Aki védi őket, az jóváhagyja életüket. Sőt! Azért hagyja jóvá, mert élvezi – és ehhez hasonlókat kiáltoznak. És egy csoportjuk nedves homokkal dobálja Jézust, eltalálva arcát.
Jézus tiltakozás nélkül megtörüli arcát. Sőt, még többet tesz, és visszatartja Kúzát és néhány más férfit, akik védelmére akarnak kelni, és azt mondja:
– Hagyjátok őket! Egy lélek üdvösségéért sokkal többet is elszenvednék. Megbocsátok nekik!
Zénó, egy görög férfi, aki Szintikától levelet hozott Jézusnak, és nem távozott mellőle, felkiált:
– Most igazán tudom, ki vagy! Egy igazi isten, és nem egy hamis szónok! A görög nő igazat mondott! Szavaid, a forrásnál, csalódást okoztak nekem. Ezek meggyőztek. A csoda ámulatba ejtett. Megbocsátásod sértegetőidnek, legyőzött. Isten veled, Uram! Gondolni fogok rád és minden szavadra.
– Isten veled, ember! A Világosság világosítsa meg szívedet!

(6-1187)


Szombat hamvazószerda után



Mindenható, irgalmas Istenünk, tekints reánk jóságosan és lásd gyarlóságunkat, s nyújtsd ki fölséges jobbodat, hogy megoltalmazz minket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben Isten mindörökkön örökké.

Szombat hamvazószerda után

Iz 58,9b-14; Lk 5,27-3

„Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket a bűnbánatra”

Sokan csodálkoztak régen is, később is azon, hogy a földre szállt Istenember körül miért sorakoznak szegények, betegek és bűnösök. Amikor megszületett, az angyalok elkísérték, de nem a fényes földi köröket értesítették és hívták meg fogadásra, hanem a szegény pásztorokat. Felnőttként is csupa szegény embert gyűjt maga köré, illetőleg még meglepőbb, hogy egy jól fizetett állásból való tanítványa is akad, Máté, de őrá is gyanakodva néznek a vallásos farizeusi körök, hiszen ő meg vámos, akit eleve gonosznak tart minden valamire való zsidó. Amikor Jézus elsétál a vámasztal mellett, ránéz, megszólítja, és elhangzik a hívó szó: „Kövess engem! Erre az otthagyott mindent, fölkelt és követte őt”(Lk 5,27-28) Máté bizonyára ismerte Jézust.Jól fizetett állását nem valami bizonytalan barátságért hagyta oda. Azt még nem sejthette, hogy Jézus az Isten Fia, aki érettünk emberré lett. Még kevésbé gondolhatott arra, hogy őt főtanítványává nevezi majd ki, és ő lehet az első, aki Jézus életrajzát, evangéliumát megírja előbb honi nyelven, arámul, majd világnyelvre, görögre fordítva a világtörténelem egyik legolvasottabb írója lesz. Mint egy későbbi magyar papköltő fogalmazta meg meghívása történetét, ő is úgy érezhetett:„Csak hívtak, mentem; ennyi az egész”.(Mécs László) Nem volt divat szakszervezetet létesíteni abban az időben, de az azonos szakmát gyakorlók összefogtak. Így történt akkor is. Máté összehívta a vámosok karát búcsúebédre. Boldogan gyülekeztek barátjuk terített asztalához az adószakemberek. Boldogan ünnepelték barátjukat. Odagyülekeztek viszont a magukat tisztának, szentnek tartó farizeusok és írástudók, és felháborodva megkérdezték Jézus tanítványait:„Miért esztek és isztok a vámosokkal és bűnösökkel?” (30) Erre a kellemetlen kérdésre maga Jézus válaszolt:„Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket a bűnbánatra”(31-32) a vámosok jól tudták, hogy őket nyilvános bűnösnek tartják ezek a gazdag és előkelő zsidók. Nem haragszanak meg. De megértik és értékelik, hogy ez az új rabbi nem dugja zsebre a kezét, ha kézfogásra ösztönzik. Az is jólesik nekik, hogy igazat mondva róluk, egyben felajánlja nekik a Mester a bűnbánat lehetőségét. Talán tudnának mondani néhány kellemetlen megjegyzést, amitől szégyen borítaná a dicsekvőket. Hisz naponta látják őket az utcákon és tereken gőgösen átnézni a szegényeken, tudomásukra juthatott nekik is, amit Jézus később nyilvánvalóvá tett: „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösökben járni, és a piacon a köszöntéseket fogadni. Az első helyeken ülnek a zsinagógákban, vendégségben pedig a főhelyeken. Felélik az özvegyek házait, és színleg nagyokat imádkoznak. Ezeket súlyosabban ítélik majd meg” (Mk 12,38-40) Jézus mindkét fajta bűnöst jól ismeri. Minden fajta ember gonoszságáért eljött meghalni. Ezt tudatosítani és megköszönni kell.


Zsolozsma 63.



Szent Iréneusz püspök és vértanú „Az eretnekségek ellen” című értekezéséből

Isten barátsága

Isten Igéje, a mi Urunk, aki először szolgákat vonzott Istenhez, azután azonban felszabadította őket, azokat, akik neki voltak alávetve, mint maga mondotta tanítványainak: Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek (Jn 15, 15). Isten barátsága pedig halhatatlanságot ajándékoz mindazoknak, akik erre a barátságra törekednek. Kezdetben tehát Isten nem azért alkotta meg Ádámot, mintha rászorult volna, hanem hogy legyen kit megajándékoznia jótéteményeivel. Az Ige ugyanis nemcsak az ember, hanem minden létező teremtése előtt is megdicsőítette Atyját azzal, hogy megmaradt benne, és őt is megdicsőítette az Atya, amint maga mondja: Atyám, dicsőíts meg engem azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt nálad, mielőtt a világ lett (Jn 17, 5). Nem is azért parancsolta meg nekünk követését, mert rászorul szolgálatunkra, hanem mert nekünk adja meg az üdvösséget. Az Üdvözítőt követni ugyanis azt jelenti, hogy részesülünk az üdvösségből; a fény követése egyenlő azzal, hogy befogadjuk azt a fényt. Nem a fénylő dolgok világítják meg a fényt, hanem a fény világítja meg, és teszi láthatóvá a dolgokat; ezek maguk a fényhez semmit sem adnak hozzá, hatását felfogva azonban megvilágosodnak. Ugyanez áll Isten iránti szolgálatunkra. Istennek semmit sem ad, Istennek nincs is szüksége emberi hódolatra, hanem ő ad romolhatatlan életet és örök dicsőséget azoknak, akik követik őt, és szolgálnak neki. Jutalmat ad azoknak, akik szolgálják s követik, és ezt nem viszonzásul adja azért, mert ő kap tőlünk valamit. Hiszen ő gazdag, és minden fogyatkozás nélkül tökéletes. Azért követeli meg Isten az emberektől a szolgálatot, hogy – jóságos és irgalmas szívű lévén –, jót tegyen azokkal, akik kitartanak az ő szolgálatában. Amennyire ugyanis Isten nem szorul rá senkire, annyira rászorul az ember arra, hogy közösségben legyen Istennel. Az ugyanis az ember dicsősége, ha megmarad és kitart Isten szolgálatában. Ezért is mondta tanítványainak az Úr: Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket (Jn 15, 16), jelezve ezzel azt, hogy nem a tanítványok dicsőítettek meg őt azzal, hogy követik, hanem Isten Fia dicsőíti meg őket azért, mert követték őt. Másutt ezt mondta: Akarom, hogy ahol én vagyok, ott legyenek ők is, hogy lássák dicsőségemet( Jn 17, 24).


2014.03.08. szombat



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.03.08. szombat

Mint Názáretben

Akik közösségben valamilyen elv szerint együtt élnek, egy egységet alkotnak, egy családot képeznek. A család nem feltétlenül a természetes elvek szerint kell hogy összetartozzék. A bűnbeesés után szükségessé vált,hogy a kegyelem természetfölötti ereje a természetest javítsa ki, formálja át.Ragyogó példája ennek a názáreti Szentcsalád. Ebben a családragyogó központja szűz, szűzen fogan a Szentlélek erejéből és ad emberi életet az Isten Fiának, aki érettünk lesz emberré, Emberfiává. De szűz Szent József is a szó és tények legszigorúbb értelmében. Ennek a szűzi Családnak a természetfeletti világ ad meg minden örömöt, amit a többi család a teremtés alapvetően természetes ajándékként biztosít.A természetes családi örömök nélkül élő, de természetfölötti síkon boldoguló papnak idős korában is kell, hogy részesüljön a Názáreti Család közös örömeiben.Miért ne lehetne létesíteni ezen az alapon közös otthont, amely izoláltan, de összetartaná a munkában elfáradt idősebbeket és a munkára készülő fiatalokat.Mennyi tudást, tapasztalatot, jó példát adhatnának-kaphatnának egymástól. Ilyen alapon képzelhető el a generációk családként teljessé váló élete.


2014. március 7., péntek

Jézus csodái 48. - Sok boldogtalan megy oda



Sok boldogtalan megy oda

Jézus meglátogatja Johannát, Kúza feleségét, Tibériásban, és utána gyalog elindul a közelben lévő Emmausz melegfürdői felé, apostolaival.
– Sok boldogtalan megy a forrásokhoz, egyesek gyógyulást keresve, mások alamizsnát kérve.
– De nekünk nincs egy fillérünk sem... – jegyzi meg Jakab, Zebedeus fia.
Jézus nem válaszol neki.
Amint Jézus megérkezik a melegvízforrásokhoz, az ott levő emberek különféle megjegyzéseket tesznek rá. Ő nem törődik velük, csak azokra hallgat, akik segítségét kérik.
Amikor Jézus visszaállítja egy tíruszi ember izületi gyulladástól megmerevedett végtagjainak mozgását, megingatja sok pogány gúnyos közömbösségét.
– Ejha! – kiált fel egy öreg, kiélt képű római. – Ejha! Szép dolog így meggyógyulni. Idehívom.
– Nem neked való, öreg Szilénusz. Mit csinálnál, ha meggyógyulnál?
– Visszatérnék az élvezetekhez!
– Akkor hiábavaló a szomorú Názáretihez menned.
– Én megyek, és fogadok mindenre, amim van, hogy...
– Ne fogadj! Elveszted.
– Hagyd őt fogadni. Még részeg. És örülni fogunk pénzének.
Az öreg tántorogva leszáll ágyáról, és elér Jézushoz, aki egy zsidó anyát hallgat, amint halálosan sápadt leányáról beszél, akit kézen fogva vezet.
– Ne félj, asszony! Lányod nem fog meghalni. Térj haza! Ne vidd őt a forrásokhoz! Ott nem nyerné vissza testének egészségét, de elvesztené lelkének tisztaságát. Ezek a lealacsonyító szabadosság helyei – mondja Jézus oly hangosan, hogy mindenki hallhatja.
– Hiszek, Rabbi! Visszatérek házamba. Áldd meg szolgálóidat, Mester!
Jézus megáldja őket, és tovább akar menni. A római meghúzza ruháját:
– Gyógyíts meg engem! – parancsolja.
Jézus ránéz, és megkérdezi:
– Hol?
A rómaiak, és velük együtt a görögök, föníciaiak, akik összegyűltek, gúnyolódnak, és fogadnak. A zsidók, akik odamentek, mormognak:
– Megszentségtelenítés! Átkozottak! – és hasonló kifejezésekkel illetik, de kíváncsian megállnak.
– Hol? – kérdezi Jézus.
– Mindenütt. Beteg vagyok... ah! ah! ah! – Az ember elsorolja bajait, és kifejezi a haláltól való félelmét.
Jézus szigorúan ránéz, és azt mondja:
– Valóban félned kell a haláltól, mert megölted magadat – és hátat fordít neki. Az ismét meg akarja ragadni Jézus ruháját, de Ő eltávozik.
– Hüvelykujj lefelé! A zsidók úgynevezett királya nem kegyelmezett neked. Add ide az erszényedet! Elvesztetted a fogadást.
A források már közel vannak, mert érezni lehet az erős kénszagot.
– Menjünk le a folyó felé, hogy elkerüljük ezeket a tisztátalanokat? – kérdezi Péter.
– Nem mind tisztátalan, Simon. Izraelből is sokan vannak köztük – mondja Jézus.
Elérkeznek a forrásokhoz. Sok zsidó iszik ott a kénes vízből. Az egyik pavilonban csak zsidók vannak. Talán az nekik van fenntartva.
Sok beteg van a hordozható ágyakon, és mikor meglátják Jézust, sokan kiáltoznak:
– Jézus, Dávid Fia, irgalmazz nekem!
Jézus ezekhez megy. Bénák, izületi gyulladásosok, megmerevedettek, csonttörésben szenvedők, akiknek csontja nem forr össze, vérszegények, mirigybajosok, idő előtt elsorvadt nők, koravén gyermekek. És a fák alatt koldusok, akik alamizsnáért könyörögnek.
Jézus megáll a betegek mellett. Elterjed a hír, hogy a Rabbi beszélni és gyógyítani fog. Más fajokból származók is odamennek, hogy lássák.
Jézus elkezdi beszédét:
– Az irgalmasság megnyitja a kegyelem kapuit. Legyetek irgalmasok, hogy irgalmat nyerjetek! Minden ember szegény valamiben: egyiknek pénze nincs, mások a szeretetet nélkülözik, vagy a szabadságot, az egészséget. És minden embernek szüksége van Isten segítségére, aki a világot teremtette, és aki, mint egyetlen Atya, segíteni tudja gyermekeit.
Szünetet tart, mintegy időt adva a népnek, hogy eldöntse, Őt akarja-e hallgatni, vagy a fürdőkbe akar-e menni. De legtöbbjük megfeledkezik a fürdőről. Jézus folytatja:
– Tegnap azt mondták nekem: „Nehéz teljesíteni azt, amit te kívánsz.” Nem. Nem nehéz. Tanításom a szeretetre alapul, és a szeretetet sohasem nehéz teljesíteni. Mit hirdet az én tanításom? Az igaz Isten tiszteletét, a felebarát szeretetét. Az ember örök gyermek, fél az árnyéktól, és ábrándokat követ, mert nem ismeri a szeretetet. A szeretet bölcsesség és világosság. Bölcsesség, mert leszáll, hogy oktasson. Világosság, mert azért jön, hogy megvilágítson. Ott, ahol világosság van, megszűnnek az árnyékok, és ahol bölcsesség van, megszűnik az ábrándozás. Hallgatóim között vannak pogányok. Ők azt mondják: „Hol van az Isten?” Azt mondják: „Ki biztosít minket arról, hogy a te istened az igazi?” Azt mondják: „Ki biztosít minket arról, hogy igazat mondasz?” Nemcsak a pogányok mondják ezt. Mások is megkérdeznek engem: „Milyen hatalommal teszed ezt?” Azzal a hatalommal, amely az Atyától jön hozzám, attól az Atyától, aki minden dolgot az ő kedves teremtménye szolgálatába állított, és aki engem küld, hogy oktassam az embereket, az én testvéreimet. Az az Atya, aki hatalmat adott a föld méhének, hogy gyógyító erőt adjon a forrásoknak, korlátozhatja Krisztusának hatalmát? És ki, melyik Isten, ha nem az igaz Isten engedheti meg az Emberfiának, hogy csodákat műveljen, újjáteremtve a szétroncsolódott tagokat? A pogány isteneknek melyik idejében látták, hogy a vakok visszanyerték látásukat, a bénák mozgásukat, a haldoklók egy ember egyetlen „akarom”-jára egészségesebbekké válnak az egészségeseknél? Nos, én, azért, hogy megdicsőítsem az igaz Istent, és megismertessem Őt veletek, hogy ti is dicsőítsétek, azt mondom az itt összegyűlteknek, bármi legyen is fajuk és vallásuk, hogy részesüljenek abban az egészségben, amit a víztől kérnek, és részesüljenek abban tőlem, az élő Víztől, aki életet adok a testnek és a léleknek, aki hisz bennem, és aki helyes szívvel irgalmasságot gyakorol. Én nem kérek nehéz dolgokat. A hitnek és a szeretetnek egy indulatát kérem. Nyissátok meg szíveteket a hitnek! Nyissátok meg szíveteket a szeretetnek! Kezdjétek szeretni felebarátotokat! Tudjatok irgalmasok lenni! Kétharmad része az embereknek az önzés és a paráznaság miatt beteg. Törjétek le az önzést, fékezzétek meg a parázna vágyakat! Elnyeritek a testi egészséget és a bölcsességet. Törjétek le kevélységet! És az igaz Isten kegyelmeiben részesültök. Én alamizsnát kérek tőletek a szegények számára, és utána megadom nektek az egészség adományát.
És Jézus felhajtja köpenyének egyik szárnyát, és kiterjeszti, hogy abban fogadja a pénzt. A pogányok és a zsidók sietnek sok pénzt adni neki. És nemcsak pénzt adnak, hanem gyűrűket vagy más ékszereket is vetnek bele a római nők, akik mondanak valamit Jézusnak, amikor közelében vannak, s akiknek Jézus röviden válaszol.
Az adakozás befejeződött. Jézus hívja az apostolokat, hogy ők vezessék hozzá a koldusokat, és ugyanazzal a gyorsasággal, amellyel a pénzt kapta, szét is osztja, az utolsó fillérig. Megmaradnak az ékszerek, amelyeket Jézus visszaad az adományozóknak, mert ott helyben senki se tudja pénzzé változtatni. És hogy megvigasztalja az adományozókat, azt mondja:
– A vágy ugyanolyan értékes, mint a cselekedet. A felajánlás értékes, mintha szétosztották volna, mert Isten látja az ember gondolatait.
Utána kiegyenesedik, és azt kiáltja:
– Kitől jön az én hatalmam? Az igaz Istentől. Atya, tündökölj Fiadban! A te nevedben megparancsolom a betegeknek: menjetek!
És, amint már sokszor láttam: felkelnek a betegek, kiegyenesednek a meggörnyedtek, mozognak a bénák, visszatér a szín az arcokba, a ragyogás a szemekbe, hozsannát kiáltoznak, a rómaiak kölcsönösen gratulálnak egymásnak. A rómaiak között van két nő és egy férfi, akik utánozni akarják a meggyógyított zsidókat, és, mivel még nem értek el az alázatosságnak arra a fokára, hogy megcsókolják Jézus lábát, meghajolnak, megfogják köntösének egy szárnyát, és azt csókolják meg.
Jézus el akarja hagyni a tömeget, de az, néhány megátalkodott római és még bűnösebben megátalkodott zsidó kivételével, követi Őt a Taricheába vezető úton.

(6-1174)


Zsolozsma 62.



Aranyszájú Szent János püspök homíliáiból

Az imádság a lélek világossága

Legfőbb kincsünk az imádság, az Istennel való beszélgetés; hiszen ez találkozás és együttlét Istennel. Amiként testi szemünk fényessé lesz, mihelyt a fényt megpillantja, úgy ragyog és tündöklik az Isten felé forduló lélek is, szavakkal le nem írható isteni fényben. Persze azt az imádságot értem, amelyik a szív mélyéből fakad, nem pedig csak bizonyos megszokásból történik: nem meghatározott alkalmak és időközök szabják meg, hanem éjjel és nappal szünet nélkül tör elő. Mert gondolatainkat nemcsak akkor kell Istenre irányítanunk, amikor belefogunk az imádkozásba, hanem az Isten utáni vágyakozásunkat és a reá való emlékezésünket is kapcsoljuk bele mindennapi teendőink végzésébe: a szegények gyámolításába, egyéb gondjainkba és üdvös jótékonykodásainkba. Isten iránti szeretetünk, mint a só, ízt ad mindennapi életünknek, és olyan lesz, mint a kedves ételáldozat az Úr előtt. Ne sajnáljuk, ha sok időt fordítunk is rá, mert egész életünkben mindig nagy haszon árad ránk belőle. Az imádság a lélek világossága, Istennek igazi megismerése, közvetítő Isten és az emberek között. Az imádság által a magasba emelkedő lélek az egekbe hatol, és kimondhatatlan ölelésekkel karolja át az Urat. Mint a csöppnyi gyermek az anyjához, úgy sír fel, és könnyezve esdi az isteni táplálékot; saját kívánságai szerint kér, de az ajándék, amit kap, különb az egész látható világnál! Az imádság tiszteletre méltó követünkként van jelen Istennél, megvidámítja a lelket, lecsendesíti érzéseit. Amikor kimondom e szót: imádság, ne szavak egymásutánjára gondolj, hiszen az sóvárgás az Isten után, szavakba nem önthető, kimondhatatlan áhítat, nem is emberi teljesítmény, hanem az isteni kegyelem műve, amelyről az Apostol is azt mondja: Nem is tudjuk, hogyan imádkozzunk helyesen. A Lélek azonban maga könyörög helyettünk szavakba nem foglalható sóhajtozásokkal (vö. Róm 8, 26) Az imádságnak ezt a kegyelmi ajándékát, ha valaki megkapja az Úrtól, ez el nem rabolható kincs lesz számára, és ez a mennyei táplálék teljesen betölti a lelkét. Aki pedig ezt megízleli, az az Úr iránti bensőséges örök szeretetre gyullad, és szívét mintegy lobogó tűzként hevíti. Az imádkozásnak ezt az eredeti módját megvalósítva, díszítsd lelked házát szerénységgel és alázatossággal, tedd ragyogóvá az igazságosság fényével; ékesítsd jó cselekedetekkel, mint művészi aranylemez díszítéssel, és tedd mutatóssá azt - cifra és díszes kövek helyett – hittel és nagylelkűséggel. Mindezek fölé hajlékod betetőzéséül építsd fel az imádság boltozatát. Tökéletes házat építs tehát az Úrnak, hogy abban, mint fényes királyi házban, láthasd őt vendégül: őt, akinek már-már mintegy élő mását hordozod kegyelme által lelked templomában az imádság erejéből. 


Péntek hamvazószerda után



Kérünk Istenünk, hogy megkezdett böjtölésünket atyai jóságoddal támogasd, hogy ne csupán a test böjtöljön, hanem a lélek is őszintén tartson bűnbánatot. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben Isten mindörökkön örökké.

Péntek hamvazószerda után

Iz 58,1-9a; Mt 9,14-15

„Vajon gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény?”

Keresztelő János tanítványai szinte számon kérik Jézustól a böjtöt. Hogyan teheti meg Jézus, hogy az ő tanítványai nem böjtölnek, amikor ők és a farizeusok gyakran böjtölnek? (Mt 9,14) Jézus nagyon finoman válaszolja meg ezt a tolakodó kérdést: „Vajon gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek” (15) A böjt vezeklési gyakorlat. Keresztelő János ebben nőtt fel. Maga Jézus is tartott már negyven napos rendkívül kemény böjtöt, mielőtt elkezdte volna nyilvános működését. Neki azonban semmi szüksége nem volt sem a farizeusok, sem Keresztelő János, főleg nem az ő tanítványai kioktatására, hogy milyen módszereket alkalmazzon a maga nevelő tevékenységében. Amit Jézus tesz, az nem egysíkú folytatása az ószövetségi gyakorlatnak. Az nem néhány elkötelezett rajongó, hanem az összes ember ügye. Keresztelő János sorsa és küldetése egészen más, mint Jézusé. János édesapja is, édesanyja is öreg, amikor életet adnak gyermeküknek. Mária az angyali értesítés után azért siet rögtön Ein-karimba, mert az idős asszony nehezen fog szülni, babát gondozni. A kisfiú három éves koráig tartó szoptatása idején már nincs mellette a fiatal rokon. A virgonc fiúcska játékos, eleven, ugra-bugrál, lót-fut. Sem Erzsébet, sem Zakariás nem lehet már játszótársa. Amikor elválasztják az anyatejtől, három évesen a qumráni intézetbe kerül. Ott hozzá hasonló, zsidó papi családból származó kisfiúk közé kerül, de a nevelők kemény aszkéták, akiknek nem feladata fejleszteni az egészséges, játékos gyermeki mesevilágot. Ők önsanyargató életre, imádságra és tudományra nevelik tanítványaikat. A felnőtt Jánosról olvassuk: „Öltözete teveszőrből volt, és bőröv a csípője körül., sáskákat és vadmézet evett.” (Mk 1,6) Nem lehet csodálkozni azon, hogy ezt a szigorú önsanyargatást kívánta meg tanítványaitól is. A Második Isteni Személy másként akart emberré lenni. Mindent át akart érezni, majd érteni, amit a teremtésben az Atyával és a Szentlélekkel együtt létrehozott, mert az egész teremtett világ isteni remekmű, és ennek látható koronája az ember. Ezért akarta, hogy a világ legjobb, legszebb, legaranyosabb és legszentebb nagylánya legyen az édesanyja. Az ő frissen dobogó szíve alatt akarta megízlelni, milyen az isteni szeretet emberléptékű megvalósulása, az édesanyás szeretet. Mária gyönyörű arcán akarta látni Atyja legremekebb mosolyát, csengő hangjából akarta érteni emberi síkon is azt az édes szót: Kisfiam! Együtt futni apró lábaival a játékos kedvű Édesanyával. És elválasztva a legédesebb anyatejtől megkóstolni a remek főtt és sütött ételeket Édesanyja asztalánál. Bizonyára örömmel vette föl és hordta a puha gyapjú ruhákat, amelyeket finom anyai kéz font, szabott, varrt neki. Van ezekben valami rossz vagy kifogásolható? Amikor pedig elhagyta Édesanyja názáreti házát, és tanítványokat gyűjtött maga köré, miért akarta volna durva pokrócba öltöztetni őket? Miért ne fogadta volna el a jámbor asszonyoktól kapott ételeket, hogy ne csak búzaszemeket rágicsáljanak a mezőn át gyalogolva? Tudta Ő nagyon jól, hogy az anyai kéz varrta köntösre durva katonakéz tenyerel. Azután majd eljön a kemény böjtidő is. Nem kellett sokáig várni.


2014.03.07. péntek



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.03.07. péntek

A földi javakban való részesedés

„Elkészült tehát az ég és a föld, s azok minden ékessége. Fogta tehát az Úr Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg. Azt parancsolta az Úr Isten az embernek: A kert minden fájáról ehetsz, de a jó és gonosz tudásnak fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, meg kell halnod! Azt mondta tovább az Úr Isten: Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is. Azután az Úr Isten asszonnyá formálta a bordát, amelyet az emberből kivett, és odavezette az emberhez. Az ember ekkor azt mondta: Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból. Legyen a neve feleség (isa), mert a férfiből (ís) vétetett. Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek”. (Ter 2,1. 15-18. 22-24) Íme, milyen csodálatosan szép teológiai alapvetés a mai elmélkedéshez! (theología = Isten beszéde és beszéd Istenről) Nos, itt Isten mondja ki, hogy Ő, a Teremtő, az Úr, hogyan rendelkezik a világ javairól. Odaadja a férfinak, de ez nem kizárólagos! Legyen felesége, akivel mindenen osztozzék: előbb adja oda két bordáját az asszonyi testhez, azután az Istentől kapott vagyont is tegye közössé. Majd ne csak vagyonukat, de a testüket is osszák meg együtt a gyermekükkel, majd ők örökösei lesznek a szülők vagyonának is. Jézus Krisztus testvérei lesznek az emberek, amikor a keresztségben az Atya gyermekeivé fogadja őket, és osztoznak az Atya teljes örökségén Jézus Krisztussal együtt (Róm 8,17)


2014. március 6., csütörtök

Csütörtök hamvazószerda után



Csütörtök hamvazószerda után

MTörv 30,15-20; Lk 9,22-25

„Nézd, eléd tártam ma az életet és a jót,de a halált és a rosszat is”

Tegnap megkezdődött 2014 nagyböjtje. Szívmelengető látvány volt templomunkba a tíz órai szentmise. Az volt az érzésem, hogy Istenünk kegyelme hatékonyabban árad ránk, mint más esztendőkben. Adja Isten, hogy ez a tudat ragadja meg mindnyájunk szívét, hiszen április elején allelujás öröm vár ránk, mert átélhetjük Jézus feltámadásának örömét, és él bennünk a remény, hogy szenvedése és halála érdemeiből személy szerint is, országos méretekben is áradni fog ránk, hazánkra is a feltámadás bizonyságának öröme. A mai olvasmányokban két szellemóriás szól hozzánk: az Ószövetségből Isten akkori választottja, aki közvetítője Ura szerető jóságának, az Újszövetségből pedig a beteljesítő, Urunk Jézus Krisztus. Az Egyház nevében pedig én, aki élő szóval ismétlem üzenetüket: „Nézd, eléd tártam az életet és a jót, de a halált és a rosszat is”. Ahogy mindkettőjüknek azért dobogott a szíve, hogy az életet, a jót, népük javát sikerüljön biztosítani, ez az én vágyam is. Mózes egy népgyilkos királyhoz küldetett. II. Ramszesz egyiptomi fáraó (1304-1237) igényt tartott a zsidók kétkezi munkájára, de mint Isten népét el akarta pusztítani. Mózes fiú-kortársait születésük pillanatában bábákkal akarta megöletni, majd a hívő bábák ellenállása miatt a család tagjait kötelezte, hogy a kisfiukat dobják a Nilus folyóba. Mózest édesanyja leleménye mentette meg ettől. Isten meg hívta,hogy népét vezesse ki Egyiptomból, ébressze öntudatra, érezze mg Isten hatalmát és szeretetét, és ezt képviselje az összes nép javára is. Negyven éves vándorlás után Mózesnek meg kellett halnia. Újra elmondta Isten minden üzenetét. Záradékul hozzá fűzte:„Nézd, eléd tártam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Szeresd tehát az Urat, a te Istenedet, járj az ő útjain, tartsd meg parancsait, szertartásait és rendeleteit, akkor élni fogsz. Megsokasít és megáld téged azon a földön, amelyet elfoglalni indulsz. Ha azonban elfordul szíved és nem engedelmeskedsz, hanem megtévedsz, más isteneket imádsz és szolgálsz, akkor – íme, ma előre megmondom neked – elpusztulsz, és rövid ideig laksz azon a földön, amelynek elfoglalására átkelsz a Jordánon” (15-18) a zsidók ezerkétszáz évig lakhattak Istentől kapott földjükön. Sok szenvedést átéltek, de csak azt teljesítették, hogy megszülték a Megváltót. Mint államalkotó nép maroknyi közösség ma ősi földjén. Jézus Krisztus, a világnak ugyanezeket a rendelkezéseket adta. Új népet szerzett magának szent vére árán. Amint az evangéliumból hallottuk, a puszta létünkért, üdvösségünkért „sokat kell szenvednie, el kell, hogy vessék a vének, a papi fejedelmek és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia”(Lk 9,22) „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét minden nap, és kövessen engem”(23) Íme, a közös üzenet a magyaroknak is: térjetek vissza Jézushoz, szeressétek Atyjával és Szentlelkével, tartsátok meg parancsait, éljetek az igazság és szeretet törvénye szerint.


Jézus csodái 47. - Holnap elmegyünk a betegekhez



Holnap elmegyünk a betegekhez

 

Alighogy Jézus visszatér Kafarnaumba, kitör a vihar. A betegek már várják Jézust, különböző házakban elszállásolva.
– Holnap elmegyünk a betegekhez – mondja Jézus.
– Nem teheted. Szombat. Azt akarod, hogy megfeddjenek a farizeusok? Ha te nem törődsz velünk, én törődök a te megbecsüléseddel – mondja a Kerióti színészkedve. S ezzel fejezi be: – Inkább, mivel megértem vágyadat, hogy azonnal meggyógyítsad azokat, akik téged keresnek, íme, elmegyünk mi, és a te nevedben rájuk tesszük kezünket, és...
– Nem! – Egy nagyon határozott „nem”, ami nem tűr ellentmondást.
– Nem akarod, hogy csodát tegyünk? Te akarod azt tenni? Rendben van... elmegyünk megmondani nekik, hogy itt vagy, és megígéred meggyógyításukat. Már ez is boldoggá teszi őket...
– Nem szükséges. A halászok láttak minket. Azért már tudják, hogy itt vagyok. És tudják, hogy én meggyógyítom azokat, akik hisznek. Ezért jöttek keresésemre.
Júdás elégedetlenül elhallgat, elsötétült képpel.
Szombaton Jézus a teraszon beszélget Bertalannal. Utána a távolba nézve, elgondolkodik.
Bertalan figyeli... Majd megkérdezi:
– Mire gondolsz? Hogy mit mondasz majd a zsinagógában?
– Nem. Arra gondolok, hogy a betegek várnak. Menjünk mi ketten, meggyógyítani őket!
– Csak mi?
– Simon, András, Jakab és János elmentek, hogy visszavigyék a halfogó kosarakat. A többiek alszanak. Menjünk mi ketten!
Leszállnak, és a mezők felé mennek, az elszórtan fekvő házak felé, ahol a szegények házába befogadták a betegeket. Valaki észreveszi őket, és azt mondja:
– Várjatok itt, az én kertemben. Idehozzuk őket.
Hamarosan különböző irányból, mint kis folyók, amelyek a tó felé tartanak, ahol egyesülnek, jönnek a betegek, vagy hozzák, hogy Ő meggyógyítsa őket.
A csodák megtörténnek. Jézus elbocsátja őket:
– Ne mondjátok meg azoknak, akik kérdeznek titeket, hogy meggyógyítottalak titeket. Térjetek vissza a házakba, ahol voltatok! Ez a tanítványom naplemente előtt hoz segítséget a szegényebbeknek.
– Igen. Ne mondjátok el! Bajt okoznátok vele. Gondoljatok arra, hogy szombat van, és sokan gyűlölik Őt – teszi hozzá Bertalan.
– Nem ártunk annak, aki jót tett velünk. Elmondjuk majd a mi vidékünkön, anélkül, hogy megmondanánk, melyik napon gyógyultunk meg – mondja az egyik, aki béna volt.
– Sőt, azt mondanám, szóródjunk szét a vidéken, az estére várva. A farizeusok tudják, hol fogadtak be minket, és eljöhetnek, hogy lássák... – mondja valaki, aki előzőleg beteg volt a szemére.
– Jól mondod, Izsák. Tegnap túl sokat és sokfélét kértünk... Azt gondolják majd, hogy belefáradtunk a várakozásba, és elmentünk napnyugta előtt.
– De tegnap nem egy apostol látott minket? – kérdezi egy, aki vak volt. – Nem ő beszélt?
– Nem. Az az Úr unokatestvére volt. Ő nem árul el minket.
– Mondjátok csak meg, hová mentek, hogy megtaláljalak titeket, amikor jövök – mondja Bertalan.
A betegek tanácskoznak egymás közt. Egyesek Korozainba, mások Magdala felé mennének. Jézusra bízzák a döntést. És Jézus azt mondja:
– A Magdala felé vezető út mentén levő rétekre. Kövessétek a második patakot, és röviddel utána találtok egy házat. Menjetek oda, és mondjátok: „Ide küldött Jézus.” Testvérekként fogadnak titeket. Menjetek, és Isten legyen veletek és ti Istennel, nem vétkezve a jövőben!

(6-1138, 1145)


Zsolozsma 61.



Szent I. Kelemen pápának a korintusiakhoz írt leveléből

Térjetek meg!

Nézzünk figyelmes szemmel Krisztus vérére, és ismerjük fel, hogy az milyen értékes az Isten, az ő Atyja előtt. Ez a mi üdvösségünkért kiontott vér az egész világnak megszerezte a bűnbocsánat kegyelmét. Tekintsünk végig a világ minden korszakán, és értsük meg, hogy Isten minden nemzedék életében megadta a bűnbánat lehetőségét (Jób 24, 23) a megtérőknek. Bűnbánatot hirdetett Noé, és akik hallgattak rá, megmenekültek. Jónás hirdette, hogy pusztulás vár a niniveiekre; akik erre föl bűnbánatot tartottak, könyörgésükkel megengesztelték Istent, és megmenekültek, bár nem tartoztak Isten választott népéhez. A Szentlélek sugalmazására szóltak a bűnbánatról az isteni kegyelem követei. A mindenség Ura is szólt a bűnbánatról, esküvel erősítvén meg szavát: Élek én, úgymond az Úr, inkább akarom a bűnös bűnbánatát, mint halálát. Ezt a nagyszerű ígéretet is hozzátette még: Izrael háza, térj meg gonoszságodból. Mondd népem gyermekeinek: Ha bűneitek a földről az égig érnek is, ha pirosabbak a skarlátnál, és feketébbek a kecskeszőrből készült takarónál, de egész szívvel hozzám megtértek, és mondjátok: Atyánk, akkor mint szent népemet hallgatlak meg benneteket (vö. Ez 33, 11; Oz 14, 2; Iz 1, 18). Az Úr azt akarja, hogy összes kedves gyermeke részesüljön a bűnbocsánatban, és kijelentését mindenható akaratával erősíti meg.Teljesítsük tehát az ő fenséges és dicsőséges akaratát, és esedezve kérjük irgalmasságát és jóságat, forduljunk könyörületességéhez, és térjünk vissza hozzá, elhagyva a hamis tetteket, pártoskodást és versengést, mert ezek halálba visznek minket.Testvéreim, legyünk tehát elménkben alázatosak, hagyjuk el a gőgöt, a kevélységet, az esztelenkedést, a haragot, és tegyük azt, ami a Szentírásban van, mert így szól a Szentlélek: Ne a bölcsességével dicsekedjék a bölcs, s ne az erejével az erős, és a gazdag se a gazdagságával dicsekedjék, hanem aki dicsekedni akar, az Úrban dicsekedjék, őt keresse, törvénye és igazsága szerint cselekedjék (vö. Jer 9, 23-24; 1 Kor 1, 31). Forgassuk elménkben főképpen az Úr Jézus szavait, amelyekkel a méltányosságot és a nagylelkűséget tanította. Így szólt ugyanis: Legyetek irgalmasok, hogy nektek is irgalmazzanak, bocsássatok meg, hogy nektek is megbocsássanak; ahogyan ti tesztek mással, veletek is úgy cselekszenek; ahogyan ti adtok, úgy kapjátok majd ti is vissza; ahogyan ítéltek, titeket is úgy ítélnek meg; amilyen jószívűek vagytok másokhoz, veletek is olyan jószívűek lesznek mások; amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek vissza nektek (Mt 5, 7; 6, 14; 7, 1. 2. 12).Erre a parancsra és ezekre a törvényekre építsünk, és az ő szent tanításának engedelmeskedve éljünk mindig igazi alázattal. Mert ezt mondja a szent ige: Kire tekintsek, ha nem az alázatosra, békeszeretőre, és arra, aki tiszteletben tartja szavamat? (Iz 66, 2). Ily sok nagy és kiváló jótéteményben részesültünk, ezért most arra a lelki békességre törekedjünk, amelyet Isten kezdettől fogva nekünk szánt. Figyelemmel tekintsünk Atyánkra és az egész világmindenség Teremtőjére, ragaszkodjunk erősen a tőle kapott békének nagyszerű és mindent felülmúló ajándékaihoz és jótéteményeihez! 


2014.03.06.csütörtök



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.03.06.csütörtök

A mai örömüzenetnek mindkét előírt szentírási részlet témája a honfoglalás. Az olvasmány a földi ország, az ideiglenes haza megszerzéséről és állandó birtoklásának biztosításáról szól. Az evangélium az örök haza, a mennyország, a végleges otthonunk örök boldogságának biztosítását ismerteti. Az Anyaszentegyház a nagyböjt elején tehát arra akar megtanítani, hogy a földi és az örök boldogság Isten tervei szerint érhető el.

Isten az első ember megteremtése után bevezette Ádámot a paradicsomkertbe. Atyai boldogsággal mutatta meg az elkészített földi otthonát. A négy folyót, amelyek a földet öntözik: a Pison, a Gichon. a Tigris és az Eufrátesz a jövő termékenységének alapja volt: ember, állat és növény-világ életének egyik forrása. „Az Úristen vette az embert, és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze. Az Úristen parancsot adott az embernek: a kert minden fájáról ehetsz, de a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz”(Ter 2,15-17) a föld teljesen berendezve, az emberi élet fenntartására szolgáló élelemmel örökre ellátva. Az embernek csak tovább kellett művelnie és a munkás kezével karban tartani. Az embert Isten társas lénynek tervezte. „Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő. Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s helyét hússal töltötte ki. Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt és az emberhez vezette. Az ember így szólt: Ez már csont a csontomból, és hús a húsomból. Asszony (ísa) a neve, mivel a férfiből (ís) lett. Ezért a férfi elhagyja apját, anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test (házaspár) lesz”(15) Parancsot kaptak a családi kör boldogságának kiegészítésére: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá” (Ter 1,28) Létre jön az ember tökéletes otthona: a család. Isten a szülőket és a születendő gyermekeket is saját gyermekeivé fogadja a lelkükbe teremtett megszentelő kegyelem által. Mi ezt a tökéletes családi boldogságot csak a Szentírásból ismerjük. Ennek a normális viszonynak teljes romlásának mi lehet az oka? A gőg. Honnan származik az Isten jónak teremtett világának a megcsúfolása? A legtökéletesebb teremtményektől, az angyaloktól. Ők tiszta szellemek, testük nincs. Amikor az Úr megteremtette az angyalok hatalmas seregét, nem mehettek be Isten boldog országába, a mennyországba, amíg egy próbán nem estek át. Ez a próba az alázatról szólt: Isten elmondta angyalainak: az egy Istenben három Személy van. Az Atya a maga végtelen tökéletességét szeretet-közösséggé alakította: a Fiú és a Szentlélek vele együtt birtokolja. A Fiúisten idővel felveszi majd az emberek természetét istensége mellé, és így, Istenemberként is imádni kell majd. Elfogadjátok-e imádástokkal? Az egyik csoport elfogadta, hiszen istensége megmarad. A másik viszont gőggel szembefordult társaikkal: Mi nagyobbak leszünk nála, nem imádjuk. Ezt a gőgöt azonnal elítélte Isten, és ez az angyalcsapat attól a perctől ördöggé változott. Az egyik ördög csábította Évát is: Egyél a tiltott fa gyümölcséből, akkor isten leszel. Évának tetszett az ötlet, evett a gyümölcsből, Ádámot is rávette, de nem istenek lettek, hanem ostoba bűnösök. Isten ezt tudta, de nem taszította őket azonnal a pokolba. A megszentelő kegyelmet elvesztették mind a maguk, mind jövendő utódaik kárára. Isten azonban nem zárta ki őket az égi dicsőségből, csak a Fiúistennek kellett megalázkodnia: magára kellett vennie az összes ember bűnét és az értük járó összes büntetést. Azóta az egyének és a családok súlyos vétkekbe estek. A gőg tönkre teszi a szeretetet, a békét, a boldogságot, a földi otthont megrontja, a nemzetek hazáját szétroncsolja. Az örök hazáért, a mennyországért szenvedett kínhalált Jézus. Az ördög ezt is elrabolja rengeteg embertől. Alázatos imánkkal, család- és hazaszeretettel védjük üdvösségünket.


2014. március 5., szerda

Jézus csodái 46. - Aki hisz, elnyeri a csodát 3.



Jézus Afekában elmondja az Áron vesszejéről szóló példabeszédet (P 8,320-322). Utána egy férfi könyökével utat tör Jézushoz, és azt mondja neki:
– Én szír-föníciai vagyok. Közülünk sokan hisznek benned, jóllehet sohasem találkoztak veled... és vannak betegeink, sokan... Nem jössz el hozzánk?
– Hozzátok nem. Nincs rá időm. De most, szombat után, erről a helyről a ti határaitok felé megyek. Akinek szüksége van a kegyelemre, várakozzék rám a határ mentén.
– Megmondom honfitársaimnak. Isten veled, Mester!
– Béke veled, ember!
Az özvegy letérdel Jézus elé, s azt mondja:
– Elhatároztam, hogy itt hagyom Sámuelt, aki jobb szolga, mint hívő, és elmegyek Kafarnaumba, hogy melletted legyek.
– Én hamarosan elhagyom Kafarnaumot, éspedig örökre.
– De vannak ott tanítványaid.
– Az igaz.
– Így határoztam... Ezáltal bebizonyítom neked, hogy el tudok szakadni a gazdagságtól, és tudok helyesen szeretni. Felhalmozódó vagyonomat a te szegényeid javára fogom fordítani, és elsősorban a szegény gyermekre fogok gondolni, ha anyja valóban meg akarja tartani őt annak ellenére, hogy nem szereti. Addig is, íme ez – és felajánl egy súlyos erszényt.
– Isten áldjon meg téged áldásaival és azok áldásaival, akikkel jót teszel. Néhány óra alatt sokat haladtál előre!

(6-1126)


Zsolozsma 60.



Szent I. Kelemen pápának a korintusiakhoz írt leveléből

Térjetek meg!

Nézzünk figyelmes szemmel Krisztus vérére, és ismerjük fel, hogy az milyen értékes az Isten, az ő Atyja előtt. Ez a mi üdvösségünkért kiontott vér az egész világnak megszerezte a bűnbocsánat kegyelmét. Tekintsünk végig a világ minden korszakán, és értsük meg, hogy Isten minden nemzedék életében megadta a bűnbánat lehetőségét (Jób 24, 23) a megtérőknek. Bűnbánatot hirdetett Noé, és akik hallgattak rá, megmenekültek. Jónás hirdette, hogy pusztulás vár a niniveiekre; akik erre föl bűnbánatot tartottak, könyörgésükkel megengesztelték Istent, és megmenekültek, bár nem tartoztak Isten választott népéhez. A Szentlélek sugalmazására szóltak a bűnbánatról az isteni kegyelem követei. A mindenség Ura is szólt a bűnbánatról, esküvel erősítvén meg szavát: Élek én, úgymond az Úr, inkább akarom a bűnös bűnbánatát, mint halálát. Ezt a nagyszerű ígéretet is hozzátette még: Izrael háza, térj meg gonoszságodból. Mondd népem gyermekeinek: Ha bűneitek a földről az égig érnek is, ha pirosabbak a skarlátnál, és feketébbek a kecskeszőrből készült takarónál, de egész szívvel hozzám megtértek, és mondjátok: Atyánk, akkor mint szent népemet hallgatlak meg benneteket (vö. Ez 33, 11; Oz 14, 2; Iz 1, 18). Az Úr azt akarja, hogy összes kedves gyermeke részesüljön a bűnbocsánatban, és kijelentését mindenható akaratával erősíti meg.Teljesítsük tehát az ő fenséges és dicsőséges akaratát, és esedezve kérjük irgalmasságát és jóságat, forduljunk könyörületességéhez, és térjünk vissza hozzá, elhagyva a hamis tetteket, pártoskodást és versengést, mert ezek halálba visznek minket.Testvéreim, legyünk tehát elménkben alázatosak, hagyjuk el a gőgöt, a kevélységet, az esztelenkedést, a haragot, és tegyük azt, ami a Szentírásban van, mert így szól a Szentlélek: Ne a bölcsességével dicsekedjék a bölcs, s ne az erejével az erős, és a gazdag se a gazdagságával dicsekedjék, hanem aki dicsekedni akar, az Úrban dicsekedjék, őt keresse, törvénye és igazsága szerint cselekedjék (vö. Jer 9, 23-24; 1 Kor 1, 31). Forgassuk elménkben főképpen az Úr Jézus szavait, amelyekkel a méltányosságot és a nagylelkűséget tanította. Így szólt ugyanis: Legyetek irgalmasok, hogy nektek is irgalmazzanak, bocsássatok meg, hogy nektek is megbocsássanak; ahogyan ti tesztek mással, veletek is úgy cselekszenek; ahogyan ti adtok, úgy kapjátok majd ti is vissza; ahogyan ítéltek, titeket is úgy ítélnek meg; amilyen jószívűek vagytok másokhoz, veletek is olyan jószívűek lesznek mások; amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek vissza nektek (Mt 5, 7; 6, 14; 7, 1. 2. 12).Erre a parancsra és ezekre a törvényekre építsünk, és az ő szent tanításának engedelmeskedve éljünk mindig igazi alázattal. Mert ezt mondja a szent ige: Kire tekintsek, ha nem az alázatosra, békeszeretőre, és arra, aki tiszteletben tartja szavamat? (Iz 66, 2). Ily sok nagy és kiváló jótéteményben részesültünk, ezért most arra a lelki békességre törekedjünk, amelyet Isten kezdettől fogva nekünk szánt. Figyelemmel tekintsünk Atyánkra és az egész világmindenség Teremtőjére, ragaszkodjunk erősen a tőle kapott békének nagyszerű és mindent felülmúló ajándékaihoz és jótéteményeihez!


HAMVAZÓSZERDA



HAMVAZÓSZERDA


Édesanyám kislány korában már karácsony után elkezdték a készülődést a következő év nagyböjtjére. A házi tejet altatták, vajat köpültek, aztán a napi étkezéshez szükséges mennyiségű vajat elhasználták, a többit pedig „lesütötték, mint a tárolásra szánt húst”. Amikor pedig beköszöntött a nagyböjt, az addig használatos főzőedényeket elmosták, elrakták, mert a böjtben azokban már semmilyen ételt nem főztek húsvétig. Szigorúan tartották a böjtöt: napi háromszori étkezés, abból vagy az ebéd, vagy a vacsora volt a főétkezés, vagyis szabad volt jóllakni.A második világháború idején már nehéz volt a böjti eledelek biztosítása. Sem a minőség, sem a mennyiség böjti szabályai nem voltak alkalmazhatók, ezért a háború sújtotta vidékeken Egyházunk a lelkiismeretes hívekre bízta, hogy a nehézségek között mit tud felajánlani az Úrnak étkezési önmegtagadásként. A háború után az addig viszonylag vallásos Európában is nagyon megkopott a vallásosság úgy, hogy XII.Pius pápa (1939-1958) Európát missziós területnek nyilvánította. Csak két nap maradt kötelező a böjt: hamvazószerdán és nagypénteken. A hústól való megtartóztatás péntekenként az egész nagyböjt péntekein kötelező.A két és félezer éves böjt lényegét Joel próféta írta le: „Késedelem nélkül térjetek vissza hozzám teljes szívetekből böjtölve, sírva és gyászolva. A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat. Térjetek vissza az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos és irgalmas, nagy a türelme és csupa könyörület; utálja a gonoszságot. Ki tudja, hátha visszatér és megbocsát, s áldás fakad a nyomában étel- és italáldozat az Úr, a ti Istenetek számára? Fújjátok meg a harsonát a Sionon, rendeljetek el böjtöt, hirdessetek ünnepet, gyűjtsétek egybe a népet, hívjátok össze a gyülekezetet!”(Joel 2,12-16) A visszatérés Istenhez, a szív megszaggatása a szentgyónás. Megszabadulni a bűnöktől: a bánat és a feloldozás után a szóban forgó bűnök megszűnnek, nincsenek. Senki nem fogja nyilvánossá tenni az ilyen megszűnt bűnök emlékeit sem. Sem a halált követő külön ítéleten, sem a végítéleten. De az el nem rendezett, bűnbánat és feloldozás nélküli bűnök viszont vannak, megmaradnak örökre. Örökre kimondhatjuk: Ebben az esetben„Isten nem hátha visszatér és megbocsát”, mint a próféta az Ószövetségben véli, reméli, hiszen értük már szenvedett és meghalt Jézusunk, és a szentgyónás és papi feloldozás tökéletes bűnbocsánatot jelent. Isten pedig a veszekedések, sértések ejtette sebeket a közös együttlétben, Isten ölelésében begyógyítja, visszaadja a békét.„Gyűjtsétek egybe a véneket, hívjátok össze a gyermekeket, meg a csecsemőket!”(16b) Az ősi szeretetközösség: egy otthonban az Istenatya mellett a három generáció, aztán együtt egy ünnepi étkezés, meghallgatják a csöppök az ősi történeteket, megismerik a család gyökereit. A nagyszülők pedig látják kivirulni az ő törzsöküknek legfrissebb hajtásait. Hallani sok vallásellenes emlék gyógyszerét, az öregebb szívek éltető elemét, a hitet, és főként belenevelődni az isteni alapgondolatba: Van az életben sok más érték is, összekötheti a családot millió emlék, de örökre igaz: „Addig, (míg a földön élünk) megmarad (alapértéknek) a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet”. (1Kor 13,13) „Jöjjön elő hálószobájából az ifjú férj, nászházából az új asszony!”(Joel 2,16c) Az Úr tanította Ádámot és Évát az új életre. A nászház kapcsolja végleg össze a férjet és a feleséget. Azok,akik nem járnak (lehetőleg együtt) az Úr templomába, nehezen lesznek örökre boldogok, hiszen az a tökéletes házasság, amikor azt mondhatják majd a kereszteléskor: a mi gyermekünk a Mennyei Atyának fogadott gyermeke lett.Ez minden ima, lemondás, áldozat legjobb garanciája, a böjt ezek nélkül üres erőfeszítés marad, de mindez együtt: tökéletes öröm!


2014.03.05. szerda



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.03.05. szerda

„Térjetek hozzám teljes szívetekből, böjttel, sírással és jajgatással”

Az Anyaszentegyház hamvazó szerdával bűnbánati időszakot kezd. Lényege az Istenhez fordulás, mégpedig teljes szívvel, egész egyéniségünkkel, minden erőnkkel. Ezt Isten mind az Ó-, mind az Újszövetségben ajánlja azoknak, akik az üdvösség útját keresik. Joel próféta mai üzenete: „Térjetek hozzám teljes szívetekből böjttel, sírással és jajgatással!” Urunk, Jézus Krisztus pedig nyilvános működésének kezdetén így kínálja programját az üdvözülni kívánóknak: „Betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban”. (Mk 1,15) Az Ószövetség is, az Újszövetség is Istenhez térést ajánl. Az Ószövetség emberi eszközöket ajánl, az Újszövetség pedig Isten kegyelmét nyújtja hozzánk érkezett Fiában. Ha Jézus tanítását figyeljük, akkor tudjuk, hogy a kettő együtt érvényes. Jézus alaptörvényében, a hegyi beszédben nyilatkozik így: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy visszavonjam a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem hogy beteljesítsem”. (Mt 5,17) Az evangéliumban mindjárt meg is magyarázza, hogy mit jelent ez a beteljesítés a bűnbánati gyakorlatban. Ugyanazokat az eszközöket ajánlja, mint régen tették, de igazabb lélekkel. A böjt, vagyis a koplalás egész nap vagy csak részlegesen a nap egyik szakában, mint eszköz megmarad Jézus gyakorlatában is. „Amikor böjtöltök, ne legyetek búsképűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel föltűnjenek az emberek előtt. Bizony, mondom nektek, ők megkapták már jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked”. (Mt 6,16-18) Nálunk tehát a lelkület az érték. Az imádság lényege az Istennel való beszélgetés. A szándék más a régi és az új személetben: „Mikor pedig imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és a terek sarkán állva imádkozni, hogy feltűnjenek az embereknek. Bizony, mondom nektek, megkapták jutalmukat. Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz, aki a rejtekben van; akkor Atyád, aki lát a rejtekben, Megfizet majd neked”(6,5-6) Miért? Mert te csak az Atyát keresed. A harmadik böjti segédeszköz az alamizsna, a jótékonykodás. „Ügyeljetek, hogy igaz voltotokat ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy csodáltassátok magatokat velük, mert így nem lesz jutalmatok Atyátoknál, aki a mennyben van. Amikor tehát adakozol, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsőítsék őket az emberek. Bizony, mondom nektek, megkapták jutalmukat”(6,1-2) Jézus tehát a böjti eszközökkel valóban Istenhez akar vinni bennünket. Ez a nagyböjt célja most is, amikor a képmutatás mesterség, sőt életművészet lett, de Isten előtt semmi értéke. Istenben mindent megtalálunk, nélküle mienk lesz és marad a nyomor.


2014. március 4., kedd

Bevezető a nagyböjti ünnepkörhöz



Bevezető a nagyböjti és a húsvéti ünnepkörhöz.

Régen, gyermekkoromban a nagyböjt előtt három vasárnap volt: a hetvened, hatvanad és az ötvened vasárnap már bevezetőül szolgált a nagyböjti időhöz. Ezt a liturgikus megújulás már eltörölte.Az eredeti nagyböjt is az első vasárnappal kezdődött. Később kezdték számolgatni, hogy így a negyven böjti hétköznapból négy hiányzik. Ezért került a hamvazószerda és még három nap az első vasárnap elé. Ezt a napot jelölte ki a II. Vatikáni Zsinat nagypéntek mellett kötelezően szigorú böjti napnak, a többi harmincnyolcat pedig ki-ki jóakarata szerint vállalja, vagy nem. Édesanyám sokat mesélt nekem arról, hogy az ő fiatalkorában bizony az egész nagyböjtöt igen komolyan vették. Karácsony után kezdték már gyűjteni a füstölt túrót, a köpült vajat átsütötték és elrakták a böjtidőre, mert akkor nem használtak zsírt sem, nemcsak húsételt nem fogyasztottak. Még a szokott főzőedényeket is kisúrolták és félretették, külön böjtidei edényben főztek ilyenkor. A sokféle aszalt gyümölcsből készítették a levest. Ez volt a szigorú böjt egyik összetevője, a hústól való megtartóztatás. A másikat, magát a böjtölést,a napi háromszori étkezést és egyszeri jóllakást is nagyon szigorúan betartották. Nagyszombaton reggel hat órakor volt a tűzszentelés szertartása. Méteres máglya parazsa mellé állt a plébános atya, és amint az új tüzet megáldotta, a templomtéren szorongó gyerekhad megrohanta a parazsat, csípővassal megragadott egy nagyobb darabot, majd magasra emelve hazavitte. Otthon nyitva volt már a tűzhely, és az új tűzzel gyújtottak alá az elkészített kocsonyás fazéknak. Meg is érdemelték a hosszú, komoly böjt után a finom ételt! De komolyan vették a szellemi felkészülést is. Nálunk nem ismerték ezt a különbségtételt, hogy a nagyböjt eleje az ősegyház példája szerint a katekumenek felkészítésére és a hívek tudásának elmélyítésére való, és csak az utolsó két hét a jézusi szenvedés emlékezete. Ma már erről is a szent három nap fogalma beszél. Nekünk, annak idején az első naptól kezdve ez volt az intonálás: „Buzgó szívvel ünnepeljük Üdvözítőnk kínjait”(Ho 57,1) Manapság is jó, ha ez a lelkület él bennünk, hiszen olyan sokszor elfeledkezünk Jézus szenvedéseiről. A pénteki keresztúti ájtatosságok, a fájdalmas olvasó, az elmélkedések a jézusi szenvedésről, és maga a szentmise, a keresztáldozat jelenvalóvá tétele is kapjon új figyelmet, több együtt érző szeretetet, eucharistikusabb lelkületet. A jól átélt nagyböjt után érzőbb lélekkel gyászolunk nagypénteken, és ujjonghatunk a feltámadás örömével.


Jézus csodái 45. - Aki hisz, elnyeri a csodát 2.







A gazdag özvegy, aki szeretné örökbe fogadni a kis Alfeust, meghívja Jézust afekai házába. Útközben mutogatja pompás és jól kezelt erdejét. Amikor megérkeznek házába, az öreg szolga, Sámuel, aki a többi szolgák felügyelője, jelenti, hogy Illés, az egyik szolga leesett a létráról, és eltörte a lábát. Az egyik szolgáló hozzáteszi, hogy Illés nagyon szenved. Sára, az özvegy, mindjárt fölkeresi, miközben a szolgák vizet hoznak Jézusnak és kíséretének a tisztálkodáshoz. Visszatér Sára:
– Megmondtam szolgámnak, hogy te itt vagy. Ő kér téged, légy irgalmas iránta. Én is ezt kérem tőled. A sátoros ünnepekre menve, sokan betérnek hozzánk. Nem tudom, mit csinálunk, ha ő beteg...
– Mondd meg neki, hogy jöjjön ide!
– Nem tud. Nem képes felállni.
– Mondd meg neki, hogy a Rabbi nem megy hozzá, de látni akarja őt.
– Idehozatom Sámuellel és Józseffel.
– Csak ez hiányzik! Én öreg és fáradt vagyok! – morgolódik Sámuel.
– Mondd Illésnek, hogy saját lábán jöjjön ide! Én akarom.
– Egy szegény rabbi! Még Gamáliel se lenne képes erre – morgolódik ismét az öreg szolga.
– Hallgass, Sámuel!... Bocsáss meg neki, Mester! Hűséges szolga. Itt született, férjem szolgálójától. Szorgalmas, becsületes... de makacsul ragaszkodik régi zsidó felfogásához... – mentegeti őt suttogva az özvegy.
– Megértem lelkületét. De a csoda meg fogja változtatni. Menj te, s mondd meg Illésnek, hogy jöjjön, és el fog jönni.
Az özvegy elmegy, és visszatér:
– Megmondtam. És elfutottam, hogy ne lássam, amint a földre teszi azt a teljesen fekete és feldagadt lábát.
– Nem hiszel a csodában?
– Én igen. De az a láb borzalommal tölt el... Attól félek, hogy teljesen elrothad a sebtől. Fényes, fényes... rettenetes, és... Ó!... – félbeszakítja felkiáltását, mert látja, hogy Illés odafut, jobban, mint egy egészséges tehetné, és Jézus lába elé vetve magát, azt mondja:
– Dicséret legyen Izrael Királyának!
– Csak Istent illeti a dicséret. Hogyan jöttél? Hogyan mertél?
– Engedelmeskedtem. Arra gondoltam: „A Szent nem hazudhat. És nem adhat ostoba parancsot. Hiszek!” – és megmozdítottam lábamat. Nem fájt többé, és megmozdult. Letettem a földre, felálltam. Egy lépést tettem. Sikerült. Idefutottam. Isten nem okoz csalódást annak, aki hisz benne.
– Kelj fel, ember! Igazán mondom neked, hogy kevés embernek van ilyen hite. Honnan jön hozzád?
– Tanítványaidtól, akik erre jártak, hogy rólad beszéljenek.
– Csak te hallottad őket?
– Nem. Mindnyájan, mert vendégül láttuk őket itt, pünkösd után.
– És csak te hittél... A te lelked nagyon előre haladt az Úr útjain. Folytasd!
Az öreg Sámuel nagyon harcol egymással ellenkező érzelmeivel... De, mint sokan Izraelben, nem tud elszakadni a régitől, az új kedvéért, és megmerevedve felfogásában, azt mondja:
– Varázslat! Varázslat! És megmondatott: „Az én népem ne fertőzze meg magát varázslókkal és jósokkal! Ha egyikük azt teszi, elfordítom tőle arcomat, és kiirtom.” (Lev 20,6) Félj, úrnő, attól, hogy hűtlen légy a törvényekhez! – és elmegy, szigorú, megbotránkozott arccal, mintha magát az ördögöt látná a házban ülni.
– Ne büntesd meg őt, Mester! Öreg! Mindig ebben hitt...
– Ne félj! Ha meg kellene büntetnem mindazokat, akik ördögnek mondanak engem, sok sír nyílna meg, hogy elnyelje áldozatát. Tudok várni... Beszélni fogok napnyugta felé... Utána elhagyom Afekát. Most elfogadom a pihenést tetőd alatt.

(6-1122)