Jézus csodái 44. - Aki hisz, elnyeri a csodát

Aki hisz, elnyeri a csodát

 

Gamalában Jézus megáll az erődítményen dolgozó kényszermunkások mellett, és igyekszik irgalmasságra indítani egy kegyetlen felügyelőt, aki ütlegeli a munkásokat:

– Nem szabad ezt tenned! Ő veled egyenrangú ember.

– Ki vagy te, hogy beleavatkozol, és megvédesz egy rabszolgát?

– Én vagyok az Irgalmasság. Emberi nevem semmit sem mondana neked. De sajátosságom emlékeztet téged arra, hogy irgalmas légy. Azt mondtad: „Aki felhasználja az ellenséget arra, hogy az ellenség ellen építkezzék, az az ellenséget szolgálja.” Szomorú igazságot mondtál. De én egy fényeset mondok neked: „Aki nem irgalmas, az nem fog irgalomra találni.”

– Szónok vagy?

– Mondtam neked, az Irgalmasság vagyok.

Egyesek a gamalabeliek közül, vagy az oda tartók közül, azt mondják:

– Ő a galileai Rabbi. Az, aki parancsol a betegségeknek, szeleknek, víznek, ördögöknek, kenyérré változtatja a köveket, és akinek semmi sem áll ellen. Fussunk, mondjuk meg a városban! Hogy idejöjjenek a betegek! Hogy beszéljen hozzájuk! Mi is Izraelből valók vagyunk! – és egy részük elfut, a többiek pedig körülveszik a Mestert.

Az előző felügyelő megkérdezi:

– Igaz, amit ezek felőled mondanak?

– Igaz.

– Művelj egy csodát, és hinni fogok!

– Nem kérnek csodákat azért, hogy higgyenek. Hitet kérnek azért, hogy higgyenek, és így elnyerik a csodát. Hit és irgalmasság a felebarát iránt.

– Én pogány vagyok...

– Ez nem elégséges ok. Izraelben élsz, amely fizet téged...

– Mert dolgozom.

– Nem. Mert dolgoztatsz másokat.

– Értek hozzá, hogy dolgoztassak.

– Igen, könyörtelenül. De sose gondoltál arra, hogy ha ahelyett, hogy római vagy, Izraelből való lennél, ezek egyikének helyét foglalnád el?

– Eh!... Biztos... De nem vagyok az, mert megóvtak attól az istenek.

– A te semmitérő bálványaid nem tudnának megvédeni téged, ha az igaz Isten le akarna sújtani rád. Még nem haltál meg. Légy azért irgalmas, hogy te is irgalomban részesülj!

A férfi vállat von, és visszamegy a munkásokhoz, ismét rácsapva egyikükre, aki egy pillanatig megállt. Jézus ránéz a szerencsétlen munkásra, és a kegyetlen felügyelőre, mindkettő iránti részvéttel.

Gamalából odasietnek a város lakosai és előkelői, és az ő engedélyükkel Jézus félbeszakítja a munkát, és beszél a munkások iránt kötelező részvétről. Miután a lakosok megígérik neki, hogy a jövőben irgalmasok lesznek, bemegy a városba. Annak nagy terén már összegyűjtötték a város betegeit. Jézus elhalad köztük, meggyógyítva őket...

(6-1110)