Szent Ágoston püspök Vallomásainak könyvéből
Jól ismersz te, Uram, engemet, akárki vagyok
Hadd ismerjelek meg, Ismerőm, hadd ismerjelek meg, amint ismert vagyok én is (1 Kor 13, 12). Áradj lelkembe, lelkem erőssége; alakítsd magadhoz, hogy folt és ránc nélkül legyen a tiéd, és a tiéd is maradjon. Ez a reménységem, ezért beszélek, és ebben a reménységben van örömöm, ha valóban örülök. Minden mást pedig, amit ez az élet nyújt nekünk, annál kevésbé szabad megsiratnunk, minél inkább siratják embertársaink, és annál bővebben kell könnyet hullatnunk érte, minél kevésbé sírnak miatta az emberek, íme, te az igazságot szereted (Zsolt 50, 8), aki pedig megcselekszi ezt, a világosságra megy (Jn 3, 21). Szándékozom, hogy vallomásaimban ezt cselekedjem előtted szívemben, írásomban pedig majd tömérdek tanú előtt.Van-e, Uram, előtted rejtőző valami bennem, még ha nem akarnám is megvallani neked? Hiszen szemed előtt az emberi lélek mélysége mezítelen. Téged rejtenélek el csupán magam elől, és nem magamat tőled. Most azonban, midőn sírásom tanú arra, hogy milyen nagyon nem tetszem magamnak, te fényeskedel előttem, te tetszel nekem, téged szeretlek, reád vágyakozom. Miért? Hogy magamon szégyenkezzek, és elhajítsam magamat, tégedet válasszalak, és ne keressem tetszésedet, de a magamét sem, hacsak nem benned. Jól ismersz te, Uram, engemet, akárki vagyok. Említettem, hogy mit szándékozom elérni e vallomásommal. Nem testem szaván és hangján nyilatkozom, hanem lelkem igéivel és gondolkozásom kiáltásaival. Ismeri őket füled. Ha rossz vagyok, a neked szóló vallomásom nem egyéb, mint hogy nem tetszem magamnak. Ha pedig jó vagyok, nem egyéb a vallomásom neked, mint hogy ezt ne a magam érdeméül rójam, mert te, Uram, megáldod az igaz embert (Zsolt 5, 13), de előbb a bűnöst megigazulttá teszed (Róm 4, 5). Vallomásom tehát neked szól, Istenem, akár csendesen, akár nem csendesen. Csöndben marad talán a hangom, de kiáltanak szívem érzelmei. Te ítélsz meg, Uram, engem. Bár senki sem tudja az ember belső dolgait, csak a benne lakó emberi lélek (1 Kor 2, 11), mégis van valami az emberben, amit nem ismer az ember lelke sem, pedig ez benne lakozik. Te azonban, Uram, te alkottad őt, tehát minden porcikáját ismered. Én, habár megvetem és másnak nem ítélem, csupán pornak és hamunak színed előtt magamat, mégis tudok rólad valamit, amit nem tudok magamról. Lám, most tükör által homályban látunk, s még nem színről színre (vö. 1 Kor 13, 12), és azért míg messze zarándokolok tőled, inkább vagyok magamnak jelenvaló, mint neked, de tudom mégis rólad, hogy semmi módon nem érhet erőszak téged. Nem tudom azonban, hogy milyen kísértés ellen van küzdelemre erőm, és milyen ellen nincsen. Ámde reménykedem, mivel hűséges vagy, és nem engeded, hogy erőnkön felül szenvedjünk kísértést, hanem a kísértéssel együtt a kimenekülést is megadod, hogy kibírjuk. Meg kell tehát vallanom, hogy mit tudok magamról, és azt is, amit nem tudok. Hiszen amit magamról tudok, csupán úgy tudom, hogy fényességeddel rám sugarazol, és amit nem tudok, csak addig nem tudom, míg sötétségem színed előtt nem változik déli verőfényre.
Jól ismersz te, Uram, engemet, akárki vagyok
Hadd ismerjelek meg, Ismerőm, hadd ismerjelek meg, amint ismert vagyok én is (1 Kor 13, 12). Áradj lelkembe, lelkem erőssége; alakítsd magadhoz, hogy folt és ránc nélkül legyen a tiéd, és a tiéd is maradjon. Ez a reménységem, ezért beszélek, és ebben a reménységben van örömöm, ha valóban örülök. Minden mást pedig, amit ez az élet nyújt nekünk, annál kevésbé szabad megsiratnunk, minél inkább siratják embertársaink, és annál bővebben kell könnyet hullatnunk érte, minél kevésbé sírnak miatta az emberek, íme, te az igazságot szereted (Zsolt 50, 8), aki pedig megcselekszi ezt, a világosságra megy (Jn 3, 21). Szándékozom, hogy vallomásaimban ezt cselekedjem előtted szívemben, írásomban pedig majd tömérdek tanú előtt.Van-e, Uram, előtted rejtőző valami bennem, még ha nem akarnám is megvallani neked? Hiszen szemed előtt az emberi lélek mélysége mezítelen. Téged rejtenélek el csupán magam elől, és nem magamat tőled. Most azonban, midőn sírásom tanú arra, hogy milyen nagyon nem tetszem magamnak, te fényeskedel előttem, te tetszel nekem, téged szeretlek, reád vágyakozom. Miért? Hogy magamon szégyenkezzek, és elhajítsam magamat, tégedet válasszalak, és ne keressem tetszésedet, de a magamét sem, hacsak nem benned. Jól ismersz te, Uram, engemet, akárki vagyok. Említettem, hogy mit szándékozom elérni e vallomásommal. Nem testem szaván és hangján nyilatkozom, hanem lelkem igéivel és gondolkozásom kiáltásaival. Ismeri őket füled. Ha rossz vagyok, a neked szóló vallomásom nem egyéb, mint hogy nem tetszem magamnak. Ha pedig jó vagyok, nem egyéb a vallomásom neked, mint hogy ezt ne a magam érdeméül rójam, mert te, Uram, megáldod az igaz embert (Zsolt 5, 13), de előbb a bűnöst megigazulttá teszed (Róm 4, 5). Vallomásom tehát neked szól, Istenem, akár csendesen, akár nem csendesen. Csöndben marad talán a hangom, de kiáltanak szívem érzelmei. Te ítélsz meg, Uram, engem. Bár senki sem tudja az ember belső dolgait, csak a benne lakó emberi lélek (1 Kor 2, 11), mégis van valami az emberben, amit nem ismer az ember lelke sem, pedig ez benne lakozik. Te azonban, Uram, te alkottad őt, tehát minden porcikáját ismered. Én, habár megvetem és másnak nem ítélem, csupán pornak és hamunak színed előtt magamat, mégis tudok rólad valamit, amit nem tudok magamról. Lám, most tükör által homályban látunk, s még nem színről színre (vö. 1 Kor 13, 12), és azért míg messze zarándokolok tőled, inkább vagyok magamnak jelenvaló, mint neked, de tudom mégis rólad, hogy semmi módon nem érhet erőszak téged. Nem tudom azonban, hogy milyen kísértés ellen van küzdelemre erőm, és milyen ellen nincsen. Ámde reménykedem, mivel hűséges vagy, és nem engeded, hogy erőnkön felül szenvedjünk kísértést, hanem a kísértéssel együtt a kimenekülést is megadod, hogy kibírjuk. Meg kell tehát vallanom, hogy mit tudok magamról, és azt is, amit nem tudok. Hiszen amit magamról tudok, csupán úgy tudom, hogy fényességeddel rám sugarazol, és amit nem tudok, csak addig nem tudom, míg sötétségem színed előtt nem változik déli verőfényre.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése