HAMVAZÓSZERDA

HAMVAZÓSZERDA

Édesanyám kislány korában már karácsony után elkezdték a készülődést a következő év nagyböjtjére. A házi tejet altatták, vajat köpültek, aztán a napi étkezéshez szükséges mennyiségű vajat elhasználták, a többit pedig „lesütötték, mint a tárolásra szánt húst”. Amikor pedig beköszöntött a nagyböjt, az addig használatos főzőedényeket elmosták, elrakták, mert a böjtben azokban már semmilyen ételt nem főztek húsvétig. Szigorúan tartották a böjtöt: napi háromszori étkezés, abból vagy az ebéd, vagy a vacsora volt a főétkezés, vagyis szabad volt jóllakni.A második világháború idején már nehéz volt a böjti eledelek biztosítása. Sem a minőség, sem a mennyiség böjti szabályai nem voltak alkalmazhatók, ezért a háború sújtotta vidékeken Egyházunk a lelkiismeretes hívekre bízta, hogy a nehézségek között mit tud felajánlani az Úrnak étkezési önmegtagadásként. A háború után az addig viszonylag vallásos Európában is nagyon megkopott a vallásosság úgy, hogy XII.Pius pápa (1939-1958) Európát missziós területnek nyilvánította. Csak két nap maradt kötelező a böjt: hamvazószerdán és nagypénteken. A hústól való megtartóztatás péntekenként az egész nagyböjt péntekein kötelező.A két és félezer éves böjt lényegét Joel próféta írta le: „Késedelem nélkül térjetek vissza hozzám teljes szívetekből böjtölve, sírva és gyászolva. A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat. Térjetek vissza az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos és irgalmas, nagy a türelme és csupa könyörület; utálja a gonoszságot. Ki tudja, hátha visszatér és megbocsát, s áldás fakad a nyomában étel- és italáldozat az Úr, a ti Istenetek számára? Fújjátok meg a harsonát a Sionon, rendeljetek el böjtöt, hirdessetek ünnepet, gyűjtsétek egybe a népet, hívjátok össze a gyülekezetet!”(Joel 2,12-16) A visszatérés Istenhez, a szív megszaggatása a szentgyónás. Megszabadulni a bűnöktől: a bánat és a feloldozás után a szóban forgó bűnök megszűnnek, nincsenek. Senki nem fogja nyilvánossá tenni az ilyen megszűnt bűnök emlékeit sem. Sem a halált követő külön ítéleten, sem a végítéleten. De az el nem rendezett, bűnbánat és feloldozás nélküli bűnök viszont vannak, megmaradnak örökre. Örökre kimondhatjuk: Ebben az esetben„Isten nem hátha visszatér és megbocsát”, mint a próféta az Ószövetségben véli, reméli, hiszen értük már szenvedett és meghalt Jézusunk, és a szentgyónás és papi feloldozás tökéletes bűnbocsánatot jelent. Isten pedig a veszekedések, sértések ejtette sebeket a közös együttlétben, Isten ölelésében begyógyítja, visszaadja a békét.„Gyűjtsétek egybe a véneket, hívjátok össze a gyermekeket, meg a csecsemőket!”(16b) Az ősi szeretetközösség: egy otthonban az Istenatya mellett a három generáció, aztán együtt egy ünnepi étkezés, meghallgatják a csöppök az ősi történeteket, megismerik a család gyökereit. A nagyszülők pedig látják kivirulni az ő törzsöküknek legfrissebb hajtásait. Hallani sok vallásellenes emlék gyógyszerét, az öregebb szívek éltető elemét, a hitet, és főként belenevelődni az isteni alapgondolatba: Van az életben sok más érték is, összekötheti a családot millió emlék, de örökre igaz: „Addig, (míg a földön élünk) megmarad (alapértéknek) a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet”. (1Kor 13,13) „Jöjjön elő hálószobájából az ifjú férj, nászházából az új asszony!”(Joel 2,16c) Az Úr tanította Ádámot és Évát az új életre. A nászház kapcsolja végleg össze a férjet és a feleséget. Azok,akik nem járnak (lehetőleg együtt) az Úr templomába, nehezen lesznek örökre boldogok, hiszen az a tökéletes házasság, amikor azt mondhatják majd a kereszteléskor: a mi gyermekünk a Mennyei Atyának fogadott gyermeke lett.Ez minden ima, lemondás, áldozat legjobb garanciája, a böjt ezek nélkül üres erőfeszítés marad, de mindez együtt: tökéletes öröm!