2015. szeptember 26., szombat

Zsolozsma CCCI.



Ezekiel próféta könyvéből 
47, 1-12
Látomás a templomból fakadó forrásról 

 Azokban a napokban az angyal visszavezetett a templom bejáratához, és lám, víz fakadt a templom küszöbe alatt a keleti oldalon, mert a templom kelet felé nézett. A víz a templom jobb oldalán folyt le az oltártól dél felé. Kivitt azután az északi kapun, és körülvezetett kívülről egészen a külső kapuig, amely kelet felé néz, és lám, víz tört elő a jobb oldalon. A férfi, akinek kezében mérőzsinór volt, kelet felé ment, és ezer könyököt mért, majd átvezetett a vízfolyáson, s a víz bokáig ért. Újra ezret mért, és átvezetett rajta, s a víz térdig ért. Megint ezret mért, és átvezetett rajta, s a víz a vesékig ért. Ismét ezret mért, s már folyó volt, amin nem tudtam átmenni, mert a víz áradt, mély folyóvá dagadt, amelyen nem tudtam átmenni. Akkor ezt mondta nekem: „Láttad ezt, emberfia?” És elvezetett, majd elvitt a folyó partjához. Amikor visszatértem, lám, a folyó partján igen sok fa volt mindkét oldalon. Így szólt hozzám: „Ez a víz a keleti vidék felé indul, és lefolyik Arabáig, s eljut a tengerig; amikor beleömlik, annak vize egészséges lesz. Amerre elér a folyó, minden élőlény, amely mozog, élni fog. Halak lesznek nagy bőségben, mert ahová ez a víz behatol, egészségessé lesz, és élni fog minden, ahová a folyó elér. Partján halászok állnak. EnGadditól EnEglajimig hálókat vetnek ki. Olyan tömérdek és sokfajta hala lesz, mint a Nagy Tengernek. Ingoványai és mocsarai azonban nem lesznek egészségesek, hanem só gödrökké válnak. A folyó mentén mindkét parton mindenfajta gyümölcsfa nő, amelyeknek lombja nem hull le, s gyümölcse nem fogy el: minden hónapban friss gyümölcsöt hoznak, mert vizük a szentélyből fakad. Gyümölcsük eledelül, lombjuk pedig orvosságul szolgál.”


A pápa egy harlemi iskola bevándorló diákjaihoz: Ne adjátok föl az álmaitokat!



A pápa egy harlemi iskola bevándorló diákjaihoz: Ne adjátok föl az álmaitokat!


Szeptember 25-én Ferenc pápa New York Harlem kerületében látogatott el egy katolikus iskolába, ahol az ott tanuló gyerekek egy rendkívüli óra keretében találkozhattak vele.


New York, Brooklyn, Harlem. Sűrűn lakott környékek, ahol a lakosok közel fele otthon, családi körben nem angolul beszél. Fekete bőrű, fehér, ázsiai, kreol gyermekek – nehéz sorsú, bevándorló családokkal a hátuk mögött. Ők az álmodók, a dreamers, akik az amerikai álom után futva remélnek maguknak egy jobb jövőt. És ahol ez valóra válhat, az az Angyalos Boldogasszony Általános Iskola (School of Our Lady Queen of Angels), amelynek közel háromszáz tanulója közül kétszáz ösztöndíj keretében részesülhet az alapoktatásban. Hetven százalékuk Latin-Amerikából érkezett szüleivel vagy felnőtt kíséret nélkül, de vannak köztük afrikai és közel-keleti menekültek is. Az iskola a Harlem és Dél-Bronx hátrányos helyzetű negyedeiben működő hat katolikus intézmény egyike, amelyet a Partnership katolikus karitatív alapítvány működtet a New York-i érsekséggel szoros együttműködésben.

Ide látogatott el Ferenc pápa pénteken délután, elcsípve néhány percet a tanórából, hogy bátorítsa őket: ne adják föl az álmot, hogy boldogan éljenek. Nem mindig könnyű ez, mert minden családban vannak gondok, nehéz helyzetek vagy betegség, de álmodni mindenkinek joga van, felnőttnek és gyereknek egyaránt. Ahol álmok vannak, ott öröm van, s ott találjuk mindig Jézust. Mert Jézus az öröm, és Ő segíteni akar nekünk, hogy ez az öröm minden nap kitartson. Ünnepeljük meg minden egyes alkalommal, ha bárkinek, kicsiknek és nagyoknak egyaránt, lehetőségük nyílik arra, hogy ne veszítsék el egy jobb jövőbe, jobb lehetőségekbe vetett reményüket.

Majd a Szentatya hozzátette: „Sokan közületek más országokból érkeztek, és itt új otthont, új barátokat kellett találnotok. Nem mindig könnyű megtanulni egy új nyelvet, új szokásokat, új éghajlatot. Mennyi mindent el kell sajátítani, s nemcsak az iskolai feladatok vannak! Szép dolog új barátokra, segítő kézre lelni, olyan emberekkel találkozni, akik kinyitják előttünk a kapukat, megmutatják gyöngédségüket, barátságukat, megértésüket, és segítenek, hogy ne érezzük idegeneknek magunkat, hogy otthon lehessünk. Így válik ez az iskola egy nagy családdá mindenki számára; ahol szüleinkkel, nagyszüleinkkel, a tanítókkal és az osztálytársakkal együtt megtanuljuk, hogyan segítsük egymást, hogyan osszuk meg egymással a jó dolgokat, hogyan adjuk önmagunk legjavát, miként végezzünk csoportmunkát és hogyan tartsunk ki céljaink eléréséért.”

Ferenc pápa az amerikai kongresszusban mondott beszéde után másodszor idézte Martin Luther King tiszteletes alakját, aki egy nap azt mondta: van egy álmom… Ferenc pápa elmondta: „A tiszteletes arról álmodott, hogy sok gyerek, sok ember ugyanazokkal az esélyekkel induljon. Arról álmodott, hogy sok gyerek – olyanok, mint ti – hozzájuthat az oktatáshoz. Szép dolog álmodni és küzdeni céljainkért.”

A látogatása végén pedig a pápa azt kérte a gyermekektől: Mosolyogjanak, örömüket ragasszák át környezetükre. És ezt is kapják házi feladatul a „pápa-óra” végén: imádkozzanak érte, és azért is, hogy mindenki élvezhesse azt az örömöt, amit a gyermekek tudnak megélni.



A Megszentelt Élet Éve 267.



szeptember 26.

Beato Luigi Tezza alapító atya ünnepe
Imádkozzunk a kamilliánus nővérekért!
  • Szent Kamill Leányai Szerzetes Intézmény
Alapítójuk: Beato Luigi Tezza, Beata Giuseppina Vannini
Küldetésünk: betegek, szenvedők testi-lelki ápolása; éltünk árán is. (Negyedik fogadalmunk alapján.)
Lelkiségünkből:
„Jézust szolgálni a betegekben, mint a szerető édesanya gondozza beteg gyermekét.” Szent Kamill
 


Évközi huszonötödik hét szombatja



Évközi huszonötödik hét szombatja


A tegnapi evangélium végén - Péter apostol hitvallását követően - Jézus a rá váró szenvedésekről mondott jövendölést az apostoloknak, ez volt az első ilyen alkalom. Másodszor, időben később, a színeváltozást (vö. Lk 9,28-36) és a megszállott fiú meggyógyítását (vö. Lk 9,37-43a) követően beszélt ugyanerről, miként ezt a mai evangélium tartalmazza. Az Úr szavainak jelentőségét mutatja a bevezető felhívás, amely szerint jól szívükbe kell vésni, amit most hallani fognak. Egyrészt azért jegyezzék meg, mert most még nem fogják fel annak teljes értelmét, másrészt azért, mert szokatlan, váratlan lesz a mondanivaló. S valóban, az apostolok és a tanítványok ekkor még nem értik meg, hogy a Messiás éppen szenvedése és halála által fogja megváltani az emberiséget.
A szenvedés második megjövendölése egészen röviden hangzik: „Eljön az idő, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják” (Lk 9,44). A kijelentés kissé titokzatos, hiszen nincs megnevezve, hogy ki adja az Emberfiát az emberek kezére. Első pillanatban arra gondolhatunk, hogy a zsidók fogják majd átadni Jézust a rómaiaknak, hogy keresztre feszítsék, de egy másik olvasat talán közelebb áll az igazsághoz, tudniillik, hogy Isten, a mennyei Atya fogja engedni azt, hogy Fiát, Jézust bántalmazzák és megöljék az emberek, mert így akarja véghezvinni a megváltást.
Megértem-e, hogy mit jelent Jézus értem vállalt áldozata?
© Horváth István Sándor
Imádság:

Urunk, Istenünk! Minden emberben és minden emberrel élsz együtt. Mindenkiben a te arcod tündöklik. Milyen szűk a látókörünk! Csak a külsőségeket látjuk, s csak a kellemes dolgokra figyelünk. Pedig veled találkozhatunk mindenben: szomszédunk mogorvaságában, kollégánk kellemetlen köhécselésében, gyermekünk dacos szembehelyezkedésében is. Ha jobban kinyitnám szememet, meglátnálak téged bennük is. S ha észrevennélek, akkor téged segíthetnélek mindenkiben, mindenki elviselésében és felemelésében.
G. Miller 



2015. szeptember 25., péntek

Zsolozsma CCC.



Ezekiel próféta könyvéből
40, 1-4; 43, 1-12; 44, 6-9
Látomás a templom és Izrael visszaállításáról

Száműzetésünk 25. esztendejében, az év kezdetén, a hónap tizedik napján, a város elfoglalása után a tizennegyedik évben, éppen azon a napon fölöttem volt az Úr keze. Elvitt isteni látomásban Izrael földjére, és letett egy nagyon magas hegyre. Ezen a hegyen olyasmi tárult elém, mintha dél felé város épült volna.
     Odavitt, és lám, ott volt egy ember, aki mintha ércből lett volna; lenzsinórt tartott a kezében, meg egy mérővesszőt, és ott állt a kapuban. A férfi megszólított: „Emberfia, jól nyisd ki a szemedet és a füledet. Nagyon figyelj mindenre, amit majd mutatok, mert azért kerültél ide, hogy ezt megmutassam. Mondj el Izrael házának mindent, amit csak látni fogsz!”
     Azután elvitt a templomnak kelet felé néző kapujához. És lám, Izrael Istenének dicsősége bevonult kelet felől. Hangja olyan volt, mint a nagy vizek zúgása, és fönségétől tündökölt a föld. A jelenés, amit láttam, hasonló volt ahhoz, amelyet akkor láttam, amikor eljött, hogy elpusztítsa a várost, mint az a jelenés, amelyet a Kebár folyónál láttam, és arcra borultam. Az Úr dicsősége bevonult a templomba a kapun keresztül, amely keletre nézett. Ekkor a lélek fölemelt, bevitt a belső udvarba, és lám, a templomot betöltötte az Úr dicsősége.
     És hallottam, hogy valaki a templomból beszélt hozzám, és a férfiú még mellettem állt. Így szólt hozzám: „Emberfia, ez az én trónom helye, lábam nyomának helye, ahol Izrael fiai között akarok lakni örökké. Nem fogja többé megszentségteleníteni Izrael háza, sem ők, sem királyaik szent nevemet paráznaságukkal, királyaik holttestével, mint amikor küszöbüket az én küszöböm mellé, oszlopaikat az én oszlopaim mellé építették, úgyhogy csak egy fal volt köztem és köztük. Meggyalázták szent nevemet iszonyatos tetteikkel, ezért is semmisítettem meg őket haragomban. Most majd távol tartják tőlem paráznaságukat és királyaik holttestét, én meg közöttük lakom mindörökké.
     Te pedig, emberfia, írd le Izrael házának a templomot, hogy szégyelljék magukat iszonyatos tetteik miatt. Mérjék meg az épületet, és ha szégyellik magukat azokért, amiket tettek, mutasd meg nekik a templomot és berendezését, kijáratait és bejáratait és egész fekvését; ismertesd meg velük egész rendjét és törvényét, és írd le ezeket a szemük láttára, hogy ezeket a törvényeket és rendelkezéseket mind figyelembe vegyék, és megtartsák. Ez a templom törvénye: a hegy tetején az egész terület, amely körülötte van, igen szent terület.
     Mondd meg Izrael háza lázongóinak: Ezt mondja az Úr, az Isten: Most aztán elég volt szégyenletes tetteitekből, Izrael háza! Körülmetéletlen szívű és testű embereket vittetek be, úgyhogy szentélyemben voltak, és meggyalázták templomomat, amikor ti bemutattátok nekem a kenyeret, a hájat és a vért, s így megszegtétek szövetségemet iszonyatos tetteitekkel. Szentélyemben a szolgálatot nem ti láttátok el, hanem magatok helyett őket állítottátok be, hogy a szentély szolgálatát ellássák. Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Semmiféle idegen, körülmetéletlen szívű és testű nem léphet be szentélyembe, senki azok közül az idegenek közül, akik Izrael fiai között élnek.”



A környezet és a kirekesztettek védelme: a pápa beszéde az ENSZ-ben



A környezet és a kirekesztettek védelme: a pápa beszéde az ENSZ-ben


Ferenc pápa beszédet mond az ENSZ székházában - AP

Ferenc pápa pénteken reggel felkereste az ENSZ New York-i székházát, ahol a szervezet főtitkára, Ban Ki Mun fogadta. A Szentatya beszédet intézett az ENSZ személyzetéhez, majd magához a közgyűléshez szólt. A pápa saját, és az egész katolikus közösség nevében kifejezte őszinte és szívélyes háláját Ban Ki Mun ENSZ-főtitkárnak, majd köszöntötte a jelenlévő állam- és kormányfőket, a nagyköveteket, a diplomatákat, a szervezet személyzetét, mindenkit, aki részt vesz a Közgyűlés 70. Ülésszakán.
Ez az ötödik alkalom, hogy egy pápa felkeresi az Egyesült Nemzeteket. VI. Pál 1965-ben, II. János Pál 1979-ben és 1995-ben, valamint közvetlen előde, XVI. Benedek emeritus pápa 2008-ban járt itt. Ők sem takarékoskodtak a szervezet munkáját illető elismerő kifejezésekkel. Ferenc pápa, elődei nyomába lépve leszögezte annak jelentőségét, hogy a katolikus egyház elismeri az ENSZ intézményét és reménnyel tekint tevékenységére. A szervezet a történelmi pillanatnak megfelelő jogi és politikai válasz, amely a technológia segítségével leküzdi a távolságokat, a határokat.  Ez ma nélkülözhetetlen, mivel a technológiai hatalom nemzetieskedő vagy hamis univerzalizmust képviselő ideológiák kezében rettenetes szörnyűségek elkövetésére képes.
Az eddigi sikerek a testvériség megvalósulását segítették elő
Az elmúlt 70 év fontos közös sikerei közül Ferenc pápa a következőket emelte ki: a nemzetközi jog fejlődése és kodifikációja, számos konfliktus megoldása, békefenntartó és kiengesztelődésre irányuló műveletek. Mindezek a fényt jelentik azokkal az árnyékkokkal szemben, amelyek a kollektív önzésből fakadnak. A nemzetközi közösség tevékenysége nélkül az emberiség nem tudta volna túlélni saját hatalmi képességeinek korlátok nélküli felhasználását. Mindezek a politikai, jogi és műszaki előrehaladások egy-egy szakaszt jelentenek azon az úton, amely az emberi testvériség eszményképének megvalósításához vezet.
A Szentatya kifejezte tiszteletét mindazoknak, akik az elmúlt 70 évben önfeláldozóan szolgálták az egész emberiséget, külön kiemelve Dag Hammarskjöld svéd politikus nevét, aki 1953 és 61 között töltötte be a szervezet főtitkári tisztségét.
Erőteljesen szögezzék le a jog elsőbbségét
Az ENSZ végső célja, hogy kivétel nélkül minden ország részt vehessen a döntéshozatalokban. A nagyobb egyenlőség különösen vonatkozik a tényleges végrehajtószervekre, mint a Biztonsági Tanács, vagy az olyan pénzügyi szervekre és csoportokra, amelyeket kifejezetten a gazdasági válságok megoldására hoztak létre.
Az ENSZ feladata, Alapokmányának első cikkeitől kezdve a fejlődés és a jog szuverenitásának előmozdítása, annak tudatában, hogy az igazságosság nélkülözhetetlen feltétele az egyetemes testvériség megvalósításának. Egyetlen egyén vagy emberi csoport sem tekintheti magát mindenhatónak, nincs joga, hogy lábbal tiporja személyek vagy társadalmi csoportok méltóságát és jogait. A pápa utalt a világ körképén ma fellelhető hamis jogokra, valamint a hatalom rossz gyakorlására, amelynek áldozatai a természet és a kirekesztett emberek. Két, egymással szoros egséget alkotó területről van szó, amelyeket a túlerőt jelentő politikai és gazdasági kapcsolatok a valóság törékeny részeivé alakították át.
A „környezet jogának” kettős megindoklása
Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy kettős okoknál fogva létezik a „környezet joga”. Először is azért, mert mint emberek, a természet részét alkotjuk. A környezet gyakran etikai korlátokat hordoz magában, amelyeket az emberi cselekvésnek el kell ismernie és tiszteletben kell tartania. Az ember, bár soha nem látott képességekkel rendelkezik, amelyek túlmutatnak a fizikai és biológiai környezetén (vö. Laudato si’. k. enciklika), annak egy részét alkotja. Fizikai, kémiai és biológiai elemekből álló teste csak akkor maradhat életben és akkor fejlődhet, ha kedvező számára az ökológiai környezet. Ebből következik, hogy a környezetet érintő bármilyen károsodás, az emberiséget károsítja.
Másodszor, mivel minden teremtmény kölcsönös függőségben él a többi teremtménnyel. Mi, keresztények, a többi egyistenhívő vallással abban hiszünk, hogy a világegyetem a Teremtő szeretetének akaratából származik, amely lehetővé teszi az ember számára, hogy tiszteletteljesen éljen a természettel a hozzá hasonlók javára és a Teremtő dicsőségére, anélkül, hogy visszaélne vele, még kevésbé, hogy elpusztítsa azt. Minden vallási hit számára a környezet az alapvető javak közé tartozik (u.o. 81).
A környezet elpusztítása szorosan összefügg a kirekesztés feltartóztathatatlan folyamatával
A gazdasági és társadalmi kirekesztés az emberi testvériség teljes tagadása, továbbá súlyos merénylet az emberi jogok és a környezet ellen. A leginkább a legszegényebbek szenvednek ezektől a merényletektől, egy súlyos, hármas ok miatt: a társadalom leselejtezte őket, arra kényszerítik őket, hogy kirekesztettként éljenek, valamint igazságtalanul szenvedniük kell a környezet kihasználásának következményei miatt. Ezek a jelenségek alkotják a ma olyannyira elterjedt és megszilárdult „leselejtezés kultúráját”.
A kirekesztés és az egyenlőtlenség drámai helyzetének tudatában a pápa súlyos felelősségének érzi, hogy felemelje hangját mindazokkal együtt, akik sürgető és hatékony megoldásokra vágynak. Az ENSZ 2030-ig megvalósítandó fenntartható fejlesztési céljairól szóló javaslatcsomag, az Agenda 2030 elfogadása, amelynek tárgyalása a csúcstalálkozón éppen ezen a napon kezdődik, a remény fontos jele ebben a tekintetben.
A környezetvédelem és a kirekesztés felszámolásának szoros kapcsolata
Azonban nem elegendők az ünnepélyes kötelezettségvállalások. Az igazságosság klasszikus megfogalmazása tartalmazza az állandó akarat alapvető elemét. „Iustitia est constans et perpetua voluntas ius suum cuique tribuendi”. Ma a világ erőteljesen kér minden kormányzót: tényleges, gyakorlati, állandó elszántsággal, konkrét lépésekkel és azonnali intézkedésekkel törekedjenek a természeti környezet megvédésére és mielőbb számolják fel a társadalmi és gazdasági kirekesztés jelenségét. Ennek szomorú következményei az emberkereskedelem, a szervkereskedelem, a gyermekek szexuális kihasználása, a rabszolgamunka, a prostitúció, a kábítószer- és fegyverkereskedelem, a terrorizmus és a nemzetközi szervezett bűnözés. Gondoskodnunk kell arról, hogy intézményeink valóban hatékonyan lépjenek fel az említett csapások elleni küzdelemben.
Az összetett problémák kezelésénél óvakodni kell két veszélytől: ne korlátozzuk tevékenységünket bürökratikus gyakorlatokra, mint a célkitűzések, statisztikai mutatók hosszú listájának megszerkesztése, vagy ne higgyük azt, hogy egyetlen elméleti megoldás választ ad minden kihívásra. Nem szabad egyetlen percig sem szem elől téveszteni, hogy a politikai és gazdasági tevékenység csak akkor hatékony, ha az igazságosság örökös fogalma vezérli, és ha mindig tudatában van annak, hogy minden terven és programon túl, konkrét embereknek szól, akik egyenlők a kormányzókkal, akik élnek, küzdenek és szenvednek, és akik gyakran nyomorúságban, jogfosztottan kényszerülnek élni.
A családok anyagi és spirituális jogai
Biztosítsák a család, minden társadalmi fejlődés elsődleges alapsejtje minimális anyagi és spirituális feltételeit, vagyis a következőket: otthon, munka, föld, valamint gondolatszabadság, vallásszabadság, jog az oktatáshoz, és az egyéb polgári jogok.
A pápa itt külön kiemelte a kislányok iskoláztatáshoz való jogát, amelytől megfosztják őket egyes helyeken. Tiszteletben kell tartani és meg kell erősíteni a családoknak a neveléshez, oktatáshoz való elsődleges jogát, valamint az egyházak és egyéb társadalmi aggregációk jogát, hogy együttműködjenek a családokkal gyermekeik oktatásában. Az így felfogott oktatás az alapja az Agenda 2030 megvalósításának és a környezet javításának. Az átfogó emberi fejlődés említett tartóoszlopainak közös az alapja: az élethez való jog, tágabb értelemben az emberi természet létéhez való jog.
Az ökológiai válság és a biológiai sokféleség elpusztítása veszélyeztetheti magát az emberi faj létét
Az egyes áthághatatlan etikai korlátok elismerése nélkül a háborúk elkerülése és a haladás előmozdítása elérhetetlen ábránd marad, sőt visszaélések ürügyévé válhat.
A környezet megóvása és a kirekesztés elleni küzdelem megkívánják annak az erkölcsi törvénynek az elismerését, amely az emberi természetbe van vésve, és amely magába foglalja a férfi és a nő közötti természetes megkülönböztetést (vö. Laudato si’ k. enciklika, 155). Igényli továbbá az élet tiszteletét minden szakaszában és dimenziójában (u.o. 123; 136).
A háború minden emberi jog tagadása és drámai agresszió a környezet ellen
Az Alapokmány bevezetője a következőkben jelöli meg a nemzetközi jog felépítésének alapjait: béke, a vitás kérdések békés megoldása, a nemzetek közötti baráti kapcsolatok fejlődése. Ezeket a meghatározásokat élesen tagadja a gyakorlat, a fegyverek felhalmozása, különös tekintettel a tömegpusztító fegyverekre. A kölcsönös fenyegetésen alapuló etika és jog csalást jelent a nemzetközi szervezet egésze számára, amely így a „Félelemben és a Bizalmatlanságban Egyesült Nemzetek Szervezetévé” válhatna. El kell kötelezni magunkat egy atomfegyverek nélküli világért, maradéktalanul alkalmazva az Atomstop-egyezményt, egészn ezeknek az eszközöknek a teljes betiltásáig menően.
Vessenek véget a vallási és etnikai kisebbségek üldözésének
A pápa a politikai jószándék megnyilvánulásának nevezte a közelmúltban Ázsia és a Közel-Kelet érzékeny térségében nukleáris kérdésben létrejött megegyezést, majd ismételten felhívta a figyelmet Közel-Kelet, Észak-Afrika és egyéb afrikai országok fájdalmas helyzetére. Ezekben a térségekben a keresztények, egyéb kulturális vagy etnikai csoportok, vagy éppen a többségi vallás tagjai, akik nem hagyták befolyásolni magukat a gyűlölet és őrültség által, kénytelen tanúivá váltak istentiszteleti helyeik elpusztításának. Súlyos megpróbáltatást jelentenek a nemzetközi közösség tagjai által nem koordinált politikai és katonai beavatkozások, amelyek negatív következményekkel járnak.
Ezek a valóságok komoly lelkiismeret vizsgálatra késztetik a nemzetközi élet vezetőit. Minden konfliktusos helyzetben, mint Ukrajna, Szíra, Irak, Líbia, Dél-Szudán, a Nagy Tavak vidéke, szenvedő emberek vannak jelen, akik meghalnak, akiket leselejteznek, miközben a világ nem tesz mást, mint felsorolja a problémákat, stratégiákat és vitákat folytat. Ferenc pápa megismételte az ENSZ főtitkárhoz tavaly augusztus 9-én írt levelének felhívását: mindent tegyenek meg az etnikai és vallási kisebbségek elleni módszeres erőszak felszámolására.
A kábítószerkereskedelem ellen csak enyhén, szinte látszólagosan küzdenek
A páp kiemelte a kábítószerkereskedelem jelenségével kapcsolatos háborút, amelyhez természeténél fogva kapcsolódik az emberkereskedelem, a gyermekek kihasználása, a korrupció, amely behatol a társadalmi élet számos területére, hiteltelenítve a közéleti intézményeket.
A pápa mintegy folytatni kívánta előde, VI. Pál 50 évvel ezelőtt az ENSZ-ben elhangzott szavait
Ferenc pápa idézett előde, VI. Pál pápa 1965. október 4-én, ugyancsak itt elmondott beszédéből, amelynek üzenete örökérvényű:
„Gondoljunk ismét közös eredetünkre, történelmünkre, közös sorsunkra. Ma, sokkal inkább, mint valaha, szükségessé vált, hogy erkölcsi lelkiismeretünkhöz felhívást intézzünk, mivel a veszély nem a haladásból és a tudományból, hanem magából az emberből származik. Ha ezeket jól használják, az emberiség sok gyötrő problémáját megoldhatnák”.
Minden ember közös otthona továbbra is az egyetemes testvériség helyes felfogásából keljen életre, épüljön a minden emberi élet szent mivoltának tiszteletben tartására; ebbe bele tartozik minden férfi és nő, a szegények, az idősek, a gyermekek, a betegek, a meg nem születettek, a munkanélküliek, a magukra hagyatottak, mindazok, akiket leselejtezésre ítélnek, mert pusztán statisztikai adatnak tekintik őket. Minden ember közös otthona épüljön a teremtett természet bizonyos értelemben vett szent mivoltának felfogására is.
Ez a felfogás és tisztelet igényli a bölcsesség magasabb fokát, amely elfogadja a transzcendenciát, lemond egy mindenható elit építéséről és megérti, hogy az egyéni és közösségi élet teljes értelme a mások iránti önzetlen szolgálatban, a teremtett világ óvatos és tiszteletteljes használatában található, a közjó javára.
A pápa idézett egy klasszikus argentin epikus költeményből, amelynek címe: „El Gaucho Martín Fierro”: „A testvérek legyenek egységben egymással, mert ez az első törvény. Minden időben legyenek valódi egységben, mert ha veszekednek egymás között, akkor a kívülállók felfalják őket”.
A mai, látszólag állandó kapcsolatot létesítő világ, növekvő társadalmi töredezettséget tapasztal meg, amely veszélyezteti a társadalmi élet minden alapját, és végül egymással szembe állít bennünket, hogy megvédjük saját érdekeinket – idézett a pápa Laudato si’ k. enciklikájából (229).
Nem lehet elodázni a fontos döntéseket
Nem halaszthatunk el semmiféle „javaslatcsomagot”, agendát. A jövő globális döntéseket kíván a világban jelenlévő konfliktusokkal szemben, amelyek növelik a kirekesztettek számát. Az államok képviselői tegyenek félre mindenféle szektás és ideológiai részérdekeket, és őszintén törekedjenek a közjó szolgálatára.
Végül Ferenc pápa a Mindenható áldását, békét és bőséget kívánva búcsúzott az ENSZ Közgyűlés tagjaitól.
 


A Megszentelt Élet Éve 266.



szeptember 25.

Páli Szent Vince ünnepe (szeptember 27.)
Imádkozzunk a lazaristákért!
  • Misszióstársaság
Alapítójuk: Páli Szent Vince
Páli Szent Vince 1625-ben alapította a Misszióstársaság Lazaristák apostoli életű közösségét, mellyel az evangélium szellemében kora megrendítő szegénységére akart válaszolni. Rendtársaival és az irgalmas nővérekkel együtt vette fel a harcot a nyomor, a szegénység és a hitetlenség ellen. A lazaristák egyötöde él és dolgozik missziós országokban (India, Taiwan, Indonézia, Fülöp-szigetek, valamint Afrika és Latin-Amerika több országa). Azért nevezzük magunkat "missziósnak", mert Krisztus örömhírét akarjuk megvinni a szegényeknek, s így az üdvözítő Jézus küldetését folytatjuk. A lazarista név pedig onnan ered, hogy első házunk Párizsban a Szent Lázár perjelség volt. Az első magyar missziós házat Piliscsabán hoztuk létre 1898-ban. A közösségünk hivatása: missziók, lelkigyakorlatok, lelkipásztori munka. Apostoli területünk: népmissziók, papi szemináriumok, plébániák, iskolák, kórházak és diákotthonok - főképp lelkivezetés formájában. Sajátos munkaterületünk a külföldi és belföldi missziók.
Lelkiségünkből:
„Evangelizare pauperibus misit me!” - „Elküldött, hogy a szegényeknek hirdessem az Evangéliumot!” Páli Szent Vince
„Nem elég ha Istent szeretjük. Azon kell fáradoznunk, hogy másokkal is megszerettessük Őt!” Páli Szent Vince
 


Évközi huszonötödik hét péntekje



Évközi huszonötödik hét péntekje


A mai evangéliumi részlet mindenekelőtt Jézus személyére vonatkozóan ad tanítást. A történet azzal kezdődik, hogy Jézus imádkozik, s csak tanítványai vannak vele, a nép most nincs jelen. Keresi tehát az alkalmat, hogy visszavonuljon egy időre a kíváncsi tömegtől, amely fokozódó lelkesedéssel érdeklődik tanítása iránt, illetve egyre több beteget visz hozzá. Az a tény, hogy e csendes pillanataiban is vele vannak tanítványai, azt jelzi, hogy egészen bensőséges, baráti kapcsolat alakult ki köztük. Ebben a bizalomteljes légkörben hangzik el Jézus kérdése, hogy kinek tartják őt az emberek, illetve az apostolok. Erre válaszolva hangzik el Péter apostol részéről a hitvallás, amely szerint Jézust az Isten Fölkentjének tartják, azaz Isten különleges küldöttének, akit eltölt Isten Lelke.
Jézus személye mellett Péter apostolról is fontos üzenetet közöl a részlet. Az első kérdésre a tanítványok közül többen válaszolnak. Az Úr második kérdésére azonban csak Péter ad feleletet a maga és apostoltársai nevében. Mondhatjuk, hogy Péter a szóvivő, aki mindannyiuk véleményét tolmácsolja. Az ő elsőségét, vezető szerepét jelzi ezzel az evangélista.
Jézus tőlem is megkérdezi: kinek tartom őt. Szavaimmal és cselekedeteimmel fejezem ki azt, hogy mit gondolok, mit hiszek róla.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Uram, életem mindig szenvedést jelent, ha másokat látok szenvedni. Saját erőmre támaszkodva összeroppannék. Tégy engem teljes emberre, add meg, ami még hiányzik. Csendesítsd le nyugtalanságomat. s add a te üdvözítő nyugtalanságodat, mellyel megmentésünkre indultál. Ha te vagy szívem nyugtalansága, akkor a csend és a béke útján járok. 



2015. szeptember 24., csütörtök

Zsolozsma CCIC.



Az Apostolok Cselekedeteiből
20, 17-38
Prédikáltam, és tanítottalak benneteket

(Pál apostol) Milétuszból üzent Efezusba, és magához kérette az egyház presbitereit. Amikor megérkeztek, így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy Ázsiába jövetelem első napjától kezdve minden időmet köztetek töltöttem, és szolgáltam az Úrnak, teljes alázatosságban, mindenfelől szorongattatva, a szomorúságok és megpróbáltatások közepette is, amik a zsidók áskálódásai folytán jutottak osztályrészemül. Nem tagadtam meg tőletek semmit, ami javatokra szolgálhatott: prédikáltam nektek, és tanítottalak benneteket, nyilvánosan és magánházaknál. Zsidóknak és görögöknek egyaránt hirdettem, hogy térjenek meg az Istenhez, és higgyenek Urunkban, Jézusban.
     Most belsőleg indíttatva Jeruzsálembe megyek. Nem tudom, mi lesz ott velem, csak azt adta tudtomra a Szentlélek városról városra, hogy bilincs és megpróbáltatás vár rám. De mit sem aggódom: kevésbe veszem életemet, csakhogy végigfussam pályámat, és teljesítsem a feladatot, amelyet Urunk, Jézus bízott rám, vagyis hogy tanúságot tegyek az Isten kegyelmét hirdető evangéliumról.
     És tudom azt is, hogy közületek, akik közt hirdetem az Isten országát, nem lát többé senki. Ezért most ünnepélyesen kijelentem: nem szárad rajtam senkinek a vére. Mert nem riadtam vissza semmitől, hogy az Isten akaratát teljes egészében fel ne tárjam előttetek. Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek az élére elöljáróul, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet a tulajdon vére árán szerzett meg magának. Tudom, hogy ha eltávozom, ragadozó farkasok törnek rátok, s nem kímélik a nyájat. Közületek is akadnak majd olyanok, akik rajta lesznek, hogy álnok szóval maguk mellé állítsák a tanítványokat. Ezért legyetek éberek, és véssétek jól emlékezetetekbe, hogy három éven át éjjel-nappal szünet nélkül, könnyek közt figyelmeztettem mindegyiketeket.
     Most pedig az Istennek és kegyelme szavának ajánllak benneteket. Neki hatalma van rá, hogy fölépítse művét, és megadja nektek az összes szenttel közös örökséget. Senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam. Jól tudjátok, hogy amire magamnak és társaimnak szükségünk volt, a kezem munkájával szereztem meg. Minden tekintetben példát adtam nektek, hogyan kell dolgozni, s a gyengéknek támaszukra lenni, Urunk, Jézus szavaira emlékezve: Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” Szavai befejeztével letérdelt, és imádkozott velük. Nagy sírásban törtek ki mindnyájan, Pál nyakába borultak, és összecsókolták. Leginkább az a mondása fájt nekik, hogy nem látják többé viszont. Aztán kikísérték a hajóhoz.
 


Hidakat kell építenem: a pápa beszéde az USA Kongresszusában



Hidakat kell építenem: a pápa beszéde az USA Kongresszusában


Ferenc pápa az amerikai kongresszusban beszél - ANSA

Csütörtökön délelőtt Ferenc pápa fölkereste Washingtonban az USA kongresszusát, ahol a történelem első pápájaként beszédet mondott a testület tagjaihoz. A „szabadok földje, a bátrak otthona” országában a pápa hálás köszönetet mondott azért, hogy beszédet intézhet a kongresszushoz. Ismételten utalt rá, hogy ő is ennek a nagy földrésznek a gyermeke, amelytől mindnyájan annyit kaptunk, és amelyért közös a felelősségünk. Minden nemzet gyermeke személyes és társadalmi felelősséggel rendelkezik. A kongresszus felelőssége, hogy törvényhozó tevékenysége által lehetővé tegye a nemzet fejlődését. Tagjai arra kaptak meghívást, hogy őrizzék és biztosítsák polgártársaik méltóságát a közjó fáradhatatlan és igényes keresésében, amely minden politika célkitűzése.
Mózes, Izrael törvényhozója Istenhez vezette el népét
A törvényhozási tevékenység mindig a személyek gondozásán alapul. Ferenc pápát a Kongresszus tagjainak munkája két szempontból Mózesre emlékezteti. Egyrészt Izrael pátriárkája és törvényhozója jelképezi a népeknek azt a szükségletét, hogy egy igazságos törvényhozás eszközeivel életben tartsák egységüket. Másrészt Mózes közvetlenül Istenhez, azaz az ember transzcendens méltóságához vezet el bennünket.
Ferenc pápa látogatása az USA egész népének szól
A pápa beszédében az Egyesült Államok egész népéhez szólt. Párbeszédet kíván folytatni azoknak a férfiaknak és nőknek a sokaságával, akik nap, mint nap becsületesen dolgoznak a mindennapi kenyérért, az idősekkel, akik a bölcsesség letéteményesei, a fiatalokkal, akik elkötelezték magukat, hogy megvalósítsák nemes elképzeléseiket, nem engedve a felületes ajánlatok kísértésének.
Merítsenek nagy elődeik szellemi örökségéből
Látogatására olyan pillanatban kerül sor, amikor a jóakaratú emberek néhány nagy amerikai személyiség évfordulóit ünneplik. Ezek a férfiak és nők, a történelem összetettsége és az emberi gyengeség valósága ellenére képesek voltak kemény munkával és személyes önfeláldozásukkal – egyesek életük árán is – jobb jövő építésére. Alapvető értékeknek adtak formát, amelyek mindig megmaradnak az amerikai nép lelkében. Ezzel a szellemiséggel egy nép átvészelhet sok válságot, feszültséget és konfliktust, miközben mindig képes lesz arra, hogy erőt találjon a méltóságteljes előrehaladáshoz. Emlékezetük tisztelete arra ösztönöz bennünket, hogy a mindennapi élet konkrét helyzeteiben merítsünk legmélyebben rejlő kulturális tartalékainkból.
Abraham Lincoln, a szabadság őrzője
A pápa a következő négy nagy személyiség példáját emelte ki: Abraham Lincoln, Martin Luther King, Dorothy Day és Thomas Merton.
Idén emlékezünk Abraham Lincoln elnök, a szabadság őrzője meggyilkolásának 150. évfordulójára. Fáradhatatlanul dolgozott azért, hogy „ez a nemzet, Isten oltalmával, újjászülethessen a szabadságban”.
Küzdeni kell a vallási, ideológiai vagy gazdasági rendszer nevében elkövetett erőszak ellen
Ma mindnyájunkat mélyen aggaszt a világ jelenlegi nyugtalanító társadalmi és politikai helyzete. Világunk egyre inkább az erőszakos konfliktusok, gyűlöletek, kegyetlen atrocitások helye, amelyeket még Isten vagy a vallás nevében is elkövetnek. Tudjuk, hogy egyetlen vallás sem mentes az ideológiai szélsőségességtől. Különösen figyelnünk kell a vallási és egyéb fundamentalizmusok minden formájára. Kifinomult egyensúlyra van szükség ahhoz, hogy küzdjünk egy vallás, egy ideológia vagy egy gazdasági rendszer nevében elkövetett erőszak ellen, miközben megvédjük a vallásszabadságot, az intellektuális szabadságot és az egyéni szabadságokat.
Utasítsuk el a polarizáció minden formáját
Ugyanakkor óvakodnunk kell egy másik kísértéstől is, attól a leegyszerűsítő redukcionizmustól, amely csak a jót és a rosszat, az igazakat és a bűnösöket különbözteti meg. Szembe kell szállnunk a polarizáció minden formájával, amely erre a két táborra osztaná fel világunkat. A külső ellenségtől való megszabadulásra törekedve fennáll a kísértés, hogy belső ellenségünket tápláljuk. A zsarnokok és gyilkosok gyűlöletét és erőszakát utánozva a legjobb úton járunk, hogy helyükre lépjünk.
A ma kihívásai megkövetelik az együttműködés megújulását
A mi válaszunk legyen a remény, a gyógyulás, a béke és az igazságosság válasza. A bátorság és az értelem vezessen bennünket napjaink számos gazdasági és geopolitikai válságának megoldásában. Még a fejlett világban is túlságosan nyilvánvalóak az igazságtalan struktúrák és cselekvések hatásai. Erőfeszítéseink célozzák a béke helyreállítását, a hibák kijavítását, az elkötelezettségek megtartását, így mozdítva elő az egyének és népek jólétét. Együtt kell előrehaladnunk a testvériség és szolidaritás megújult lelkületével, nagylelkűen együttműködve a közjóért.
Hallgassák meg a hit hangját, amely a testvériséget és a szeretetet hirdeti
Ezen a földön a különböző vallási felekezetek nagymértékben hozzájárultak a társadalom építéséhez és megszilárdításához. Fontos, hogy ma is, mint a múltban meghallgassák a hit hangját, mert ez a testvériség és a szeretet hangja, amely minden személy és társadalom legjavát kívánja a felszínre hozni. Ez az együttműködés nagyhatású erőforrás a rabszolgaság új, globális formáinak kiküszöböléséhez, amelyek súlyos igazságtalanságokból születtek, és amelyeket csak új politikák és a társadalmi egyetértés új formái küzdhetnek le.
A politika az egység elnyomhatatlan szükségletének a kifejezése
A pápa az Egyesült Államok politikai történelmére utalva megállapította, hogy a demokrácia mélyen gyökerezik az amerikai nép lelkületében. Idézett az 1776. július 4-én kikiáltott Függetlenségi Nyilatkozatból, miszerint minden ember egyenlőnek lett teremtve, a Teremtő az embereket elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel, mint az élethez, a szabadsághoz és a boldogság kereséséhez való jog. A politikát, ha valóban a személy szolgálatában áll, nem lehet alávetni a gazdasági és pénzügyi élet szolgálatának.
Martin Luther King „álma” ma is ösztönöz bennünket
Martin Luther King alakját felidézve a pápa arra a felvonulásra utalt, amelyet a baptista tiszteletes, polgárjogi harcos 50 évvel ezelőtt vezetett, hogy megvalósítsa „álmát”, az afroamerikaiak teljes polgári és politikai jogainak biztosítását. Az elmúlt évszázadokban emberek milliói érkeztek erre a földre, hogy megvalósítsák álmaikat. „Mi, ennek a földrésznek a népei, nem félünk az idegenektől, mert egykor mi is sokan idegenek voltunk” – emlékeztetett rá a pápa, aki szintén bevándorlók fia. Tragikus módon nem tartották mindig tiszteletben azoknak a jogait, akik már jóval az idegenek érkezése előtt ezen a földön éltek. Most a pápa kifejezte legmélyebb nagyrabecsülését ezek iránt a népek és nemzetek iránt. Megállapította, hogy nehéz a múltat a jelen kritériumaival megítélni, azonban amikor az idegen közénk érkezik, nem ismételhetjük meg a múlt vétkeit és hibáit.
Ha élni akarunk, adjunk mindenkinek lehetőséget az életre
Világunk olyan arányú menekültválságot él át, amelyre nem volt példa a második világháború óta. Ez a valóság nagy kihívások és kemény döntések elé állít bennünket. Ezen a földrészen is ezrek és ezrek indulnak el észak felé, jobb életfeltételeket keresve. Nem ezt akartuk mi is a gyermekeinknek? – tette fel a kérdést a pápa. Ne riadjunk vissza számuktól, hanem tekintsünk arcukra, hallgassuk meg történeteiket, válaszoljunk helyzetükre emberi, igazságos és testvéri módon. Kerüljük a ma közös kísértést: mindenkit selejtezzünk le, aki problémás. Emlékezzünk az aranyszabályra: „Mindazt, amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük” (Mt 7,12).
A pápa minden szinten támogatja a halálbüntetés eltörlését
Azt a mércét használják majd velünk, amelyet mi használunk másokkal szemben. Az aranyszabály arra a kötelességünkre is emlékeztet, hogy az emberi életet fejlődése minden szakaszában oltalmazzuk és védelmezzük. Ez a meggyőződés a pápát szolgálata kezdetétől fogva arra készteti, hogy különböző szinteken támogassa a halálbüntetés globális eltörlését. Mivel minden élet szent, minden ember elidegeníthetetlen méltósággal rendelkezik, a társadalom javára válik azoknak a rehabilitációja, akiket bűntények miatt elítéltek. A pápa támogatásáról biztosította az USA püspökeit, akik a közelmúltban megújították felhívásukat a halálbüntetés eltörlése érdekében.
Dorothy Day, Isten szolgálója fáradhatatlanul küzdött az elnyomottakért
Ferenc pápa ezután Isten szolgálója, a Katolikus Munkás Mozgalom (Catholic Worker Movement) alapítónője, a 35 évvel ezelőtt elhunyt Dorothy Day alakját idézte fel. Társadalmi elkötelezettsége, az igazságosság és az elnyomottak ügye iránti szenvedélyes szeretete az evangéliumból, hitéből és a szentek példájából merített ihletet.
A Laudato si’ - kezdetű enciklika célja: párbeszéd mindenkivel a közös otthont illetően
A pápa arra buzdította a kongresszus tagjait, hogy ne feledkezzenek el a környezetünkben élő szegényekről. A szegénység és az éhség elleni küzdelmet szüntelenül számos fronton kell folytatni, különös tekintettel gyökereik kiküszöbölésére. Ennek az erőfeszítésnek a része a gazdagság előállítása és elosztása. A természeti erőforrások helyes használata, a technológia megfelelő alkalmazása és a vállalkozói szellem helyes irányba terelése a modern, befogadó és fenntartható gazdaság alapvető elemei – mondta a pápa, kifejtve Laudato si’- kezdetű enciklikájának tanítását. A közjó magában foglalja a földet is, amely az enciklika központi témája, s amelyet azért írt, hogy mindenkivel párbeszédre léphessen közös otthonunkat illetően. Ebben a pápa arra buzdít mindenkit, hogy bátran és felelősségteljesen „változtasson irányt” (61), hogy elkerüljük az emberi tevékenység által okozott környezeti pusztulás legkomolyabb hatásait.
Thomas Merton szerzetes írása: szabadnak születtem, Isten képmására
Egy évszázaddal ezelőtt, a XV. Benedek pápa által „hasztalan mészárlásnak” nevezett első világháború elején (1915-ben) született egy másik rendkívüli amerikai személyiség: Thomas Merton ciszterci szerzetes. Mindenekelőtt az ima embere volt, aki kihívást intézett kora bizonyosságai ellen, és új távlatokat nyitott a lelkek, az egyház számára. A párbeszéd, a népek és vallások közötti béke előmozdításán fáradozott.
A párbeszéd újrakezdése új távlatokat nyit mindenki számára
Ennek a párbeszédnek a távlatában a pápa elismeréssel szólt azokról az erőfeszítésekről, amelyek az elmúlt hónapokban a múlt fájdalmas epizódjaihoz kapcsolódó történelmi különbözőségek leküzdésére irányultak.
„Kötelességem, hogy hidakat építsek és mindenkit, minden lehetséges módon ebben segítsek” – hangsúlyozta a pápa. Ez bátorságot, merészséget igényel, amely azonban nem jelent felelőtlenséget. Egy jó politikai vezető, figyelembe véve mindenki érdekeit, nyitottsággal és gyakorlati érzékkel ragadja meg a pillanatot. Mindig a folyamatok elindítását választja a nagyobb terek birtoklásával szemben (Evangelii gaudium 222-223).
A fegyverkereskedelem egyetlen célja a pénz, amelyhez gyakran vér tapad
A párbeszéd és a béke szolgálata azt is jelenti, hogy valóban csökkentjük és hosszú távon beszüntetjük az egész világon a fegyveres konfliktusokat. Miért adnak el gyilkos fegyvereket azoknak, akik azt tervezik, hogy kimondhatatlan szenvedésekkel sújtsanak egyéneket és társadalmakat? Sajnos mindnyájan ismerjük a választ, ami egyszerűen csak a pénz. A pénz, amelyet gyakran ártatlanok vére áztat. Ezzel a szégyenletes és bűnös csönddel szemben kötelességünk leállítani a fegyverkereskedelmet.
A családot ma eddig soha nem látott veszélyek fenyegetik
A pápa végül utalt rá, hogy részt vesz a családok philadelphiai világtalálkozóján. Kívánsága, hogy a családok témája állandóan visszatérjen látogatása idején. Milyen fontos volt a család ennek az országnak az építésében! Ma is megérdemli támogatásunkat és bátorításunkat. A Szentatya nem titkolta aggodalmát a családok iránt, mivel soha még nem érte ennyi fenyegetés kívülről és belülről. Olyan kapcsolatokat tesznek vita tárgyává, mint a házasság és a család alapja.
Külön figyelmet érdemelnek a fiatalok, akik a család legsebezhetőbb tagjai közé tartoznak. Sokan irányt veszítettek, a reménytelenség, az erőszak, a visszaélések, a kétségbe esés spirálja csapdájába estek. Elmondhatnánk, hogy a mai kultúra a fiatalokat arra készteti, hogy ne alapítsanak családot.
Szabadság, jogok, igazságosság, hit, béke – az amerikai nép fontos öröksége
Egy nemzetet akkor lehet nagynak tekinteni, ha megvédi a szabadságot, mint ahogy Lincoln tette; ha olyan kultúrát mozdít elő, amely lehetővé teszi, hogy az emberek teljes jogokról „álmodjanak” testvéreik számára, mint ahogy Martin Luther King kísérelte meg; ha küzd az igazságosságért és az elnyomottak ügyéért, mint Dorothy Day; ha a hitből fakadó béke magvait hinti el Thomas Merton szemlélődő stílusában.
A pápa, miután rámutatott az amerikai nép kulturális örökségének, lelkületének néhány gazdagságára, ezzel a kívánsággal zárta az Egyesült Államok Kongresszusához intézett beszédét:
„Kívánom, hogy ez a lelkület továbbra is fejlődjön és növekedjen, hogy a lehető legtöbb fiatal örökölhesse azt, és olyan földön élhessen, amely emberek sokaságát ösztönzte arra, hogy álmodjon. Isten áldja meg Amerikát!”
 


A Megszentelt Élet Éve 265.



szeptember 24.

Szent Gellért vértanú püspök, a Szeged-Csanádi Egyházmegye védőszentje
Imádkozzunk a Szeged-Csanádi Egyházmegyében élő szerzetesekért!
„Történt pedig, hogy mikor Gellért látta: Szent Imre gyarapszik az erényben, és Krisztus segítségével az emberi nem ellenségét férfi módra legyűri, a nép zaja elől menekülve egy magányos helyre vonult vissza, melyet a nép nevén Bélnek hívnak. Itt hét álló esztendeig böjtnek, imádságnak, virrasztásnak szentelte magát, ki nem mozdult innen; egy kunyhót épített magának, ebben fogalmazta műveit, amelyeket saját kezűleg le is írt.” Részlet Szent Gellért nagy legendájából
„A kegyelmi időszak, amelyet élünk, a megszentelt férfiak és nők számára új meghívást jelent a virrasztásra, hogy készek legyünk Isten jeleinek felismerésére. Hitünk arra kap felszólítást, hogy lássa előre a bort, amivé a víz átváltozhat.” Részlet a Fürkésszétek! című levélből
  • Árpád-házi Szent Margitról Nevezett Szent Domonkos Rendi Nővérek Apostoli Kongregációja
  • Boldogasszony Iskolanővérek
  • Eukarisztia Szolgálóleányai Társasága
  • Isteni Üdvőzítő Nővérei
  • Jézus Szíve Társasága
  • Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya
  • Konventuális Ferences Minorita Rend
  • Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány
  • Mária Műve Fokoláre Mozgalom Férfi Közösség
  • Mária Műve Fokoláre Mozgalom Női Közösség
  • Piarista Rend Magyar Tartománya
  • Sarutlan Kármelita Rendtartomány
  • Szent Keresztről Nevezett Irgalmas Nővérek
  • Szociális Testvérek Társasága
  • UNUM Sanctissimae Trinitatis Társaság
Vinculum Caritatis Közösség


Évközi huszonötödik hét csütörtökje



Évközi huszonötödik hét csütörtökje


„Ne féljetek!” - ismétlődik Jézus bátorítása az apostolok felé az evangéliumban. Kijelentéseivel a hitet szeretné erősíteni bennük. Ne féljenek és ne féltsék életüket még akkor sem, ha hitük miatt bántalmazás vagy üldözés éri őket. A keresztény embernek félelem nélkül kell megvallania és hirdetnie hitét. A történelem során a keresztények megtapasztalták, hogy hitük miatt üldözés éri őket. Igaz ez a múltra és a jelenre is a világ egyes részein. Az üldözések idején az volna a természetes emberi reakció, hogy az Egyház visszahúzódik, elrejtőzik, a keresztények nem mutatkoznak nyilvánosan, hogy elkerüljék a további ellenségeskedést. Ez a viselkedés azonban messze áll attól, amit az Egyház alapítója, Jézus Krisztus kíván követőitől. Ez a viselkedés ugyanis nem csupán rejtőzködést jelent, hanem a hit és a Krisztushoz tartozás megtagadását is.
Kétségtelen, hogy az üldözések idején, amikor akár a keresztény ember életét is fenyegetik, a hit megvallása bátorságot kíván. Ennek a bátorságnak, a hit félelem nélküli megvallásának és a Krisztus melletti hűségnek a példaképei a vértanúk, köztük a ma ünnepelt Szent Gellért püspök. Kitartásuk és hűségük annak bizonyítéka, hogy többet ér az örök élet, mint a földi lét. A hithez való hűség jutalmaként elnyerték az üdvösséget.
Megvallom-e hitemet minden helyzetben?
© Horváth István Sándor
Imádság:

Uram, Istenem! Szeretném olyannak látni a te világodat, amilyennek teremtetted, de szemem tele van könnyekkel. Szeretnék nagyvonalú lenni, és nem számítóvá válni. A te kegyelmed nem ismeri az emberi számításokat. Szeretnék nagylelkűen úgy adni, ahogy te, de a fösvénység és önzés ott ül szívemben, Add, Uram, hogy mindig többet értsek titkaidból, és mindig bőségesebben részesüljek lelkületedből.
E. Beck 



2015. szeptember 23., szerda

Zsolozsma CCIIC.



Ezekiel próféta könyvéből
37, 1-14
Látomás Isten népének feltámadásáról


Azokban a napokban: Az Úr keze fölöttem volt; lelke által az Úr kivezérelt, és a völgybe vitt, amely tele volt csontokkal. Körbevezettek köztük mindenfelé, és tömérdek volt belőlük a völgyben, és teljesen ki voltak száradva.
     Így szólt hozzám: „Emberfia, életre kelnek még ezek a csontok?” Így feleltem: „Uram, Istenem, te tudod.” Ekkor így folytatta: „Jövendölj ezekről a csontokról! Így beszélj: Ti, kiszáradt csontvázak, halljátok az Úr szavát! Ezt üzeni az Úr, az Isten ezeknek a csontoknak: Nézzétek, éltető leheletet adok belétek, és megelevenedtek. Ellátlak inakkal és beborítlak hússal benneteket; bőrt húzok rátok, és éltető leheletet adok nektek, és élni fogtok. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.”
     Jövendöltem, amint a parancs szólt. S lám, amint jövendöltem, zaj keletkezett, majd zörgés támadt, és a csontok egymáshoz közeledtek. Aztán láttam: ín és hús került rájuk, és bőr vonta be őket, de éltető lehelet még nem volt bennük. Ekkor így szólt hozzám: „Jövendölj az éltető leheletről, jövendölj, emberfia, és mondd az éltető leheletnek: Ezt mondja az Úr, az Isten: Gyere elő a négy szél hazájából, és fújj ezekre a halottakra, hogy megelevenedjenek!”
     Ekkor jövendöltem, amint parancsolta nekem, és éltető lehelet szállt beléjük, életre keltek, talpra álltak, mint egy nagy sereg.
     Akkor így szólt hozzám: „Emberfia, Izrael egész háza ezek a csontok. Lám, azt mondják: »Elszáradt a csontunk, oda a reményünk, végünk van.« Jövendölj azért, és így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, kinyitom sírjaitokat, és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem, és elvezetlek benneteket Izrael földjére. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor kinyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem. Belétek oltom lelkemet, és életre keltek. Letelepítelek benneteket földeteken, és megtudjátok, hogy én, az Úr mondtam ezt, és végbe is vittem – mondja az Úr.”



Ferenc pápa a Fehér Háznál: Védjük meg világunk legelesettebbjeit!



Ferenc pápa a Fehér Háznál: Védjük meg világunk legelesettebbjeit!


Barack Obama amerikai elnök szeptember 23-án a washingtoni Fehér Ház előtt hivatalosan fogadta Ferenc pápát. A Szentatyának ez alkalommal mondott beszédét teljes terjedelmében közöljük.


Jó napot kívánok!

Elnök Úr! Hálás vagyok köszöntő szavaiért, melyeket az összes amerikai nevében intézett hozzám. Egy kivándorló család fiaként örülök, hogy vendég lehetek ebben az országban, mely nagyrészt hasonló családokból épült fel. Örömmel vártam a találkozásnak és a párbeszédnek ezeket a napjait, amikor reményeim szerint meghallgathatom az amerikai nép álmait, reményeit, és osztozhatom bennük.
Látogatásom során abban a megtiszteltetésben lesz részem, hogy szólhatok a Kongresszushoz, és remélem – mint testvére ennek az országnak –, mondhatok néhány bátorító szót azoknak, akik azt a feladatot kapták, hogy az ország politikai jövőjét irányítsák, hűségben annak alapítási elveihez. Philadelphiába is elutazom, a családok nyolcadik világtalálkozójára, amelyet azzal a céllal rendeznek meg, hogy megünnepelje és segítse a házasság, valamint a család intézményét az emberiségnek ebben a kritikus időszakában.
Elnök Úr! A katolikus amerikaiak – polgártársaikkal együtt – azon fáradoznak, hogy egy valóban toleráns és befogadó társadalmat építsenek, hogy védelmezzék az egyének és a közösségek jogait, és hogy visszautasítsák az igazságtalan megkülönböztetés minden formáját. Ennek a nagy demokráciának számtalan jó szándékú tagjával együtt azt várják, hogy az igazságos és bölcsen elrendezett társadalom építésére irányuló erőfeszítések tiszteletben tartják legmélyebb szándékaikat és vallásszabadságból fakadó jogaikat. Ez a szabadság marad Amerika egyik legnagyobb értéke. És – miként amerikai egyesült államokbeli püspöktestvéreim emlékeztettek minket – minden amerikainak mint jó polgárnak vigyáznia kell, hogy ezt a szabadságot megőrizze és megvédje mindentől, ami veszélyeztethetné vagy árthatna neki.
Elnök Úr! Ígéretesnek találom, hogy kezdeményezte a légszennyezés csökkentését. Mivel sürgős dologról van szó, világosnak tűnik előttem az is, hogy az éghajlatváltozás olyan probléma, amelyet nem hagyhatunk hátra az elkövetkező nemzedékre. A történelem döntő fontosságú korszakában vagyunk „közös otthonunk” gondozása szempontjából. De még mindig van időnk azoknak a szükséges változtatásoknak a megtételéhez, amelyek biztosítják „a fenntartható és átfogó fejlődést, mivel tudjuk, hogy a dolgokon lehet változtatni” (Laudato si’ kezdetű enciklika, 13.). Ezek a változtatások megkövetelik tőlünk, hogy komolyan és felelősségteljesen olyan világban gondolkodjunk, amelyet nemcsak gyermekeinkre hagyhatunk, hanem olyan emberek millióira is, akik egy őket semmibe vevő rendszernek vannak alávetve.
Közös otthonunk a kirekesztetteknek azon csoportjához tartozik, amely az égre kiált, és ma erősen kopogtat házaink, városaink, társadalmaink ajtaján. Martin Luther King tiszteletes bölcs szavaival élve elmondhatjuk, hogy nem tettünk eleget kötelezvényünknek, és elérkezett az ideje, hogy tartsuk magunkat hozzá. Hitünkből tudjuk, hogy „a Teremtő nem hagy magunkra minket, sosem fordít hátat szeretettervének megvalósításában, nem bánja meg, hogy megteremtett minket. Az emberiségnek megvan még a képessége, hogy együttműködjön közös otthonunk építésében” (ugyanott, 13.). Mi, keresztények, akiket ez a bizonyosság éltet, elkötelezzük magunkat közös otthonunk tudatos és felelős gondozása mellett.
A nemrégiben tett erőfeszítések a megszakadt kapcsolatok helyreállítására és az együttműködés új útjainak megnyitására az emberi családon belül pozitív lépéseket jelentenek a megbékélés, az igazságosság és a szabadság útján. Kívánom, hogy minden jó szándékú férfi és nő ebben a nagy és virágzó országban támogassa a nemzetközi közösség arra irányuló erőfeszítéseit, hogy világunk legelesettebbjeit megvédjük, hogy átfogó és inkluzív fejlődési modelleket mozdítsunk elő annak érdekében, hogy testvéreink és nővéreink mindenhol megismerjék annak a békének és jólétnek az áldását, amelyet Isten minden gyermekének nyújtani szeretne.
Elnök Úr! Ismételten köszönetet mondok üdvözlő szavaiért, és bizalommal tekintek e napok elé, amelyeket az Ön országában fogok tölteni. Isten áldja Amerikát!