A
környezet és a kirekesztettek védelme: a pápa beszéde az ENSZ-ben
Ferenc
pápa beszédet mond az ENSZ székházában - AP
Ferenc
pápa pénteken reggel felkereste az ENSZ New York-i székházát, ahol a szervezet
főtitkára, Ban Ki Mun fogadta. A Szentatya beszédet intézett az ENSZ
személyzetéhez, majd magához a közgyűléshez szólt. A pápa saját, és az
egész katolikus közösség nevében kifejezte őszinte és szívélyes háláját Ban Ki
Mun ENSZ-főtitkárnak, majd köszöntötte a jelenlévő állam- és kormányfőket, a
nagyköveteket, a diplomatákat, a szervezet személyzetét, mindenkit, aki részt
vesz a Közgyűlés 70. Ülésszakán.
Ez az
ötödik alkalom, hogy egy pápa felkeresi az Egyesült Nemzeteket. VI. Pál
1965-ben, II. János Pál 1979-ben és 1995-ben, valamint közvetlen előde, XVI.
Benedek emeritus pápa 2008-ban járt itt. Ők sem takarékoskodtak a szervezet
munkáját illető elismerő kifejezésekkel. Ferenc pápa, elődei nyomába lépve
leszögezte annak jelentőségét, hogy a katolikus egyház elismeri az ENSZ
intézményét és reménnyel tekint tevékenységére. A szervezet a történelmi
pillanatnak megfelelő jogi és politikai válasz, amely a technológia
segítségével leküzdi a távolságokat, a határokat. Ez ma nélkülözhetetlen,
mivel a technológiai hatalom nemzetieskedő vagy hamis univerzalizmust képviselő
ideológiák kezében rettenetes szörnyűségek elkövetésére képes.
Az
eddigi sikerek a testvériség megvalósulását segítették elő
Az
elmúlt 70 év fontos közös sikerei közül Ferenc pápa a következőket emelte ki: a
nemzetközi jog fejlődése és kodifikációja, számos konfliktus megoldása,
békefenntartó és kiengesztelődésre irányuló műveletek. Mindezek a fényt
jelentik azokkal az árnyékkokkal szemben, amelyek a kollektív önzésből
fakadnak. A nemzetközi közösség tevékenysége nélkül az emberiség nem tudta
volna túlélni saját hatalmi képességeinek korlátok nélküli felhasználását.
Mindezek a politikai, jogi és műszaki előrehaladások egy-egy szakaszt
jelentenek azon az úton, amely az emberi testvériség eszményképének
megvalósításához vezet.
A
Szentatya kifejezte tiszteletét mindazoknak, akik az elmúlt 70 évben
önfeláldozóan szolgálták az egész emberiséget, külön kiemelve Dag Hammarskjöld
svéd politikus nevét, aki 1953 és 61 között töltötte be a szervezet főtitkári
tisztségét.
Erőteljesen
szögezzék le a jog elsőbbségét
Az
ENSZ végső célja, hogy kivétel nélkül minden ország részt vehessen a
döntéshozatalokban. A nagyobb egyenlőség különösen vonatkozik a tényleges
végrehajtószervekre, mint a Biztonsági Tanács, vagy az olyan pénzügyi szervekre
és csoportokra, amelyeket kifejezetten a gazdasági válságok megoldására hoztak
létre.
Az
ENSZ feladata, Alapokmányának első cikkeitől kezdve a fejlődés és a jog
szuverenitásának előmozdítása, annak tudatában, hogy az igazságosság
nélkülözhetetlen feltétele az egyetemes testvériség megvalósításának. Egyetlen
egyén vagy emberi csoport sem tekintheti magát mindenhatónak, nincs joga, hogy
lábbal tiporja személyek vagy társadalmi csoportok méltóságát és jogait. A pápa
utalt a világ körképén ma fellelhető hamis jogokra, valamint a hatalom rossz
gyakorlására, amelynek áldozatai a természet és a kirekesztett emberek. Két,
egymással szoros egséget alkotó területről van szó, amelyeket a túlerőt jelentő
politikai és gazdasági kapcsolatok a valóság törékeny részeivé alakították át.
A
„környezet jogának” kettős megindoklása
Mindenekelőtt
le kell szögezni, hogy kettős okoknál fogva létezik a „környezet joga”. Először
is azért, mert mint emberek, a természet részét alkotjuk. A környezet gyakran
etikai korlátokat hordoz magában, amelyeket az emberi cselekvésnek el kell
ismernie és tiszteletben kell tartania. Az ember, bár soha nem látott képességekkel
rendelkezik, amelyek túlmutatnak a fizikai és biológiai környezetén (vö.
Laudato si’. k. enciklika), annak egy részét alkotja. Fizikai, kémiai és
biológiai elemekből álló teste csak akkor maradhat életben és akkor fejlődhet,
ha kedvező számára az ökológiai környezet. Ebből következik, hogy a környezetet
érintő bármilyen károsodás, az emberiséget károsítja.
Másodszor,
mivel minden teremtmény kölcsönös függőségben él a többi teremtménnyel. Mi,
keresztények, a többi egyistenhívő vallással abban hiszünk, hogy a világegyetem
a Teremtő szeretetének akaratából származik, amely lehetővé teszi az ember
számára, hogy tiszteletteljesen éljen a természettel a hozzá hasonlók javára és
a Teremtő dicsőségére, anélkül, hogy visszaélne vele, még kevésbé, hogy elpusztítsa
azt. Minden vallási hit számára a környezet az alapvető javak közé tartozik
(u.o. 81).
A
környezet elpusztítása szorosan összefügg a kirekesztés feltartóztathatatlan
folyamatával
A
gazdasági és társadalmi kirekesztés az emberi testvériség teljes tagadása,
továbbá súlyos merénylet az emberi jogok és a környezet ellen. A leginkább a
legszegényebbek szenvednek ezektől a merényletektől, egy súlyos, hármas ok
miatt: a társadalom leselejtezte őket, arra kényszerítik őket, hogy
kirekesztettként éljenek, valamint igazságtalanul szenvedniük kell a környezet
kihasználásának következményei miatt. Ezek a jelenségek alkotják a ma
olyannyira elterjedt és megszilárdult „leselejtezés kultúráját”.
A
kirekesztés és az egyenlőtlenség drámai helyzetének tudatában a pápa súlyos
felelősségének érzi, hogy felemelje hangját mindazokkal együtt, akik sürgető és
hatékony megoldásokra vágynak. Az ENSZ 2030-ig megvalósítandó fenntartható
fejlesztési céljairól szóló javaslatcsomag, az Agenda 2030 elfogadása, amelynek
tárgyalása a csúcstalálkozón éppen ezen a napon kezdődik, a remény fontos jele
ebben a tekintetben.
A
környezetvédelem és a kirekesztés felszámolásának szoros kapcsolata
Azonban
nem elegendők az ünnepélyes kötelezettségvállalások. Az igazságosság klasszikus
megfogalmazása tartalmazza az állandó akarat alapvető elemét. „Iustitia est
constans et perpetua voluntas ius suum cuique tribuendi”. Ma a világ
erőteljesen kér minden kormányzót: tényleges, gyakorlati, állandó
elszántsággal, konkrét lépésekkel és azonnali intézkedésekkel törekedjenek a
természeti környezet megvédésére és mielőbb számolják fel a társadalmi és
gazdasági kirekesztés jelenségét. Ennek szomorú következményei az
emberkereskedelem, a szervkereskedelem, a gyermekek szexuális kihasználása, a
rabszolgamunka, a prostitúció, a kábítószer- és fegyverkereskedelem, a
terrorizmus és a nemzetközi szervezett bűnözés. Gondoskodnunk kell arról, hogy
intézményeink valóban hatékonyan lépjenek fel az említett csapások elleni
küzdelemben.
Az
összetett problémák kezelésénél óvakodni kell két veszélytől: ne korlátozzuk
tevékenységünket bürökratikus gyakorlatokra, mint a célkitűzések, statisztikai
mutatók hosszú listájának megszerkesztése, vagy ne higgyük azt, hogy egyetlen
elméleti megoldás választ ad minden kihívásra. Nem szabad egyetlen percig sem
szem elől téveszteni, hogy a politikai és gazdasági tevékenység csak akkor
hatékony, ha az igazságosság örökös fogalma vezérli, és ha mindig tudatában van
annak, hogy minden terven és programon túl, konkrét embereknek szól, akik egyenlők
a kormányzókkal, akik élnek, küzdenek és szenvednek, és akik gyakran
nyomorúságban, jogfosztottan kényszerülnek élni.
A
családok anyagi és spirituális jogai
Biztosítsák
a család, minden társadalmi fejlődés elsődleges alapsejtje minimális anyagi és
spirituális feltételeit, vagyis a következőket: otthon, munka, föld, valamint
gondolatszabadság, vallásszabadság, jog az oktatáshoz, és az egyéb polgári
jogok.
A pápa
itt külön kiemelte a kislányok iskoláztatáshoz való jogát, amelytől megfosztják
őket egyes helyeken. Tiszteletben kell tartani és meg kell erősíteni a
családoknak a neveléshez, oktatáshoz való elsődleges jogát, valamint az
egyházak és egyéb társadalmi aggregációk jogát, hogy együttműködjenek a
családokkal gyermekeik oktatásában. Az így felfogott oktatás az alapja az
Agenda 2030 megvalósításának és a környezet javításának. Az átfogó emberi
fejlődés említett tartóoszlopainak közös az alapja: az élethez való jog, tágabb
értelemben az emberi természet létéhez való jog.
Az
ökológiai válság és a biológiai sokféleség elpusztítása veszélyeztetheti magát
az emberi faj létét
Az
egyes áthághatatlan etikai korlátok elismerése nélkül a háborúk elkerülése és a
haladás előmozdítása elérhetetlen ábránd marad, sőt visszaélések ürügyévé
válhat.
A
környezet megóvása és a kirekesztés elleni küzdelem megkívánják annak az
erkölcsi törvénynek az elismerését, amely az emberi természetbe van vésve, és
amely magába foglalja a férfi és a nő közötti természetes megkülönböztetést
(vö. Laudato si’ k. enciklika, 155). Igényli továbbá az élet tiszteletét minden
szakaszában és dimenziójában (u.o. 123; 136).
A
háború minden emberi jog tagadása és drámai agresszió a környezet ellen
Az
Alapokmány bevezetője a következőkben jelöli meg a nemzetközi jog felépítésének
alapjait: béke, a vitás kérdések békés megoldása, a nemzetek közötti baráti
kapcsolatok fejlődése. Ezeket a meghatározásokat élesen tagadja a gyakorlat, a
fegyverek felhalmozása, különös tekintettel a tömegpusztító fegyverekre. A
kölcsönös fenyegetésen alapuló etika és jog csalást jelent a nemzetközi
szervezet egésze számára, amely így a „Félelemben és a Bizalmatlanságban
Egyesült Nemzetek Szervezetévé” válhatna. El kell kötelezni magunkat egy
atomfegyverek nélküli világért, maradéktalanul alkalmazva az
Atomstop-egyezményt, egészn ezeknek az eszközöknek a teljes betiltásáig menően.
Vessenek
véget a vallási és etnikai kisebbségek üldözésének
A pápa
a politikai jószándék megnyilvánulásának nevezte a közelmúltban Ázsia és a
Közel-Kelet érzékeny térségében nukleáris kérdésben létrejött megegyezést, majd
ismételten felhívta a figyelmet Közel-Kelet, Észak-Afrika és egyéb afrikai
országok fájdalmas helyzetére. Ezekben a térségekben a keresztények, egyéb
kulturális vagy etnikai csoportok, vagy éppen a többségi vallás tagjai, akik
nem hagyták befolyásolni magukat a gyűlölet és őrültség által, kénytelen
tanúivá váltak istentiszteleti helyeik elpusztításának. Súlyos megpróbáltatást
jelentenek a nemzetközi közösség tagjai által nem koordinált politikai és
katonai beavatkozások, amelyek negatív következményekkel járnak.
Ezek a
valóságok komoly lelkiismeret vizsgálatra késztetik a nemzetközi élet vezetőit.
Minden konfliktusos helyzetben, mint Ukrajna, Szíra, Irak, Líbia, Dél-Szudán, a
Nagy Tavak vidéke, szenvedő emberek vannak jelen, akik meghalnak, akiket
leselejteznek, miközben a világ nem tesz mást, mint felsorolja a problémákat,
stratégiákat és vitákat folytat. Ferenc pápa megismételte az ENSZ főtitkárhoz
tavaly augusztus 9-én írt levelének felhívását: mindent tegyenek meg az etnikai
és vallási kisebbségek elleni módszeres erőszak felszámolására.
A
kábítószerkereskedelem ellen csak enyhén, szinte látszólagosan küzdenek
A páp
kiemelte a kábítószerkereskedelem jelenségével kapcsolatos háborút, amelyhez
természeténél fogva kapcsolódik az emberkereskedelem, a gyermekek kihasználása,
a korrupció, amely behatol a társadalmi élet számos területére, hiteltelenítve
a közéleti intézményeket.
A
pápa mintegy folytatni kívánta előde, VI. Pál 50 évvel ezelőtt az ENSZ-ben
elhangzott szavait
Ferenc
pápa idézett előde, VI. Pál pápa 1965. október 4-én, ugyancsak itt elmondott
beszédéből, amelynek üzenete örökérvényű:
„Gondoljunk
ismét közös eredetünkre, történelmünkre, közös sorsunkra. Ma, sokkal inkább,
mint valaha, szükségessé vált, hogy erkölcsi lelkiismeretünkhöz felhívást
intézzünk, mivel a veszély nem a haladásból és a tudományból, hanem magából az
emberből származik. Ha ezeket jól használják, az emberiség sok gyötrő
problémáját megoldhatnák”.
Minden
ember közös otthona továbbra is az egyetemes testvériség helyes felfogásából
keljen életre, épüljön a minden emberi élet szent mivoltának tiszteletben
tartására; ebbe bele tartozik minden férfi és nő, a szegények, az idősek, a
gyermekek, a betegek, a meg nem születettek, a munkanélküliek, a magukra
hagyatottak, mindazok, akiket leselejtezésre ítélnek, mert pusztán statisztikai
adatnak tekintik őket. Minden ember közös otthona épüljön a teremtett természet
bizonyos értelemben vett szent mivoltának felfogására is.
Ez a
felfogás és tisztelet igényli a bölcsesség magasabb fokát, amely elfogadja a
transzcendenciát, lemond egy mindenható elit építéséről és megérti, hogy az
egyéni és közösségi élet teljes értelme a mások iránti önzetlen szolgálatban, a
teremtett világ óvatos és tiszteletteljes használatában található, a közjó
javára.
A pápa
idézett egy klasszikus argentin epikus költeményből, amelynek címe: „El Gaucho
Martín Fierro”: „A testvérek legyenek egységben egymással, mert ez az első
törvény. Minden időben legyenek valódi egységben, mert ha veszekednek egymás
között, akkor a kívülállók felfalják őket”.
A mai,
látszólag állandó kapcsolatot létesítő világ, növekvő társadalmi
töredezettséget tapasztal meg, amely veszélyezteti a társadalmi élet minden
alapját, és végül egymással szembe állít bennünket, hogy megvédjük saját
érdekeinket – idézett a pápa Laudato si’ k. enciklikájából (229).
Nem
lehet elodázni a fontos döntéseket
Nem
halaszthatunk el semmiféle „javaslatcsomagot”, agendát. A jövő globális
döntéseket kíván a világban jelenlévő konfliktusokkal szemben, amelyek növelik
a kirekesztettek számát. Az államok képviselői tegyenek félre mindenféle
szektás és ideológiai részérdekeket, és őszintén törekedjenek a közjó
szolgálatára.
Végül
Ferenc pápa a Mindenható áldását, békét és bőséget kívánva búcsúzott az ENSZ
Közgyűlés tagjaitól.