Angelus Havannában – Ferenc pápa: Ne meneküljünk el se magunk, se testvéreink keresztjétől!
Augusztus 20-án kubai látogatásának első helyszínén, Havannában imádkozta el Ferenc pápa az Úrangyalát az ott bemutatott szentmise végén.
Köszönetet
mondok Jaime Ortega y Alamino bíborosnak, Havanna érsekének testvéri szavaiért,
valamint püspök testvéreimnek, a papoknak, a szerzeteseknek és a világi
hívőknek. Köszöntöm az elnök urat és a hatóság minden képviselőjét.
Hallottuk
az evangéliumban, hogy a tanítványok féltek kérdést feltenni Jézusnak Jézustól,
amikor ő a szenvedéséről és a haláláról beszélt. Meglepte őket és nem tudták
elfogadni a gondolatot, hogy Jézust kereszten szenvedni lássák. Minket is
elfoghat a kísértés, hogy elmeneküljünk keresztjeink elől és mások keresztjei
elől, hogy eltávolodjunk a szenvedőktől. A szentmisében Jézus ismét nekünk adta
önmagát testében és vérében, most, a szentmise végén fordítsuk tekintetünket
anyánkra, Szűz Máriára, és kérjük, tanítson meg minket, hogy közel legyünk
szenvedő testvérünk keresztjéhez, hogy megtanuljuk felismerni Jézust az élet
útján kimerült minden emberben, minden éhező vagy szomjazó testvérünkben, a
ruhátlanban, a börtönben lévőben és a betegben. Mária mellett a kereszt alatt meg
tudjuk érteni, „ki a legnagyobb”, és mit jelent egységben lenni az Úrral és
részesedni az ő dicsőségében.
Tanuljuk
meg Máriától, hogy szívünk éber és figyelmes legyen mások szükségleteire.
Ahogyan a kánai menyegzőn tanította nekünk, törődjünk az élet legapróbb
részleteivel is, és továbbra is imádkozzunk egymásért, hogy senkinek se legyen
hiánya az új szeretet és a Jézus által nekünk ajándékozott öröm borából.
Most
kötelességemnek érzem, hogy gondolatban Kolumbia szeretett földje felé
forduljak, „tudatában a mostani időszak döntő fontosságának, amikor az ország
gyermekei megújult erőfeszítéssel és reménnyel eltelve egy békés társadalmat
igyekeznek építeni”. Annak a sok ezer ártatlan embernek a vére, akik a
fegyveres konfliktusokban eltöltött évtizedek során ontották vérüket, egyesülve
Jézus Krisztus kereszten kiontott vérével, támogassa minden erőfeszítésüket –
és az itteni szigeten tett erőfeszítéseket is – a végérvényes megbékélés
érdekében. Így a fájdalom és erőszak hosszú éjszakája – az összes kolumbiai
akaratával – átalakulhasson az egyetértés, az igazságosság, a testvériség és a
szeretet, az intézmények, a nemzeti és nemzetközi jog tiszteletben tartásának
alkonyt nem ismerő napjává, és a béke tartós legyen. Kérlek titeket, nem
engedhetünk meg egy újabb kudarcot ezen a béke és megbékélés felé vezető úton.
Köszönöm önnek, elnök úr, mindazt, amit ebben a megbékélésért végzett munkában
tesz.
Most hívlak titeket, csatlakozzatok hozzánk a Máriához intézett imában, hogy minden aggodalmunkat és vágyakozásunkat Krisztus szívébe helyezzük. Különösen is imádkozzunk azokért, akik elveszítették reményüket, és nem látják értelmét tovább küzdeni; akik igazságtalanságtól, elhagyatottságtól és magánytól szenvednek; imádkozzunk az idősekért, a betegekért, a gyerekekért és a fiatalokért, a nehézségben lévő családokért, hogy Mária törölje le könnyeiket, vigasztalja meg őket anyai szeretetével, adja vissza reményüket és örömüket. Szent anya, rád bízom e kubai gyermekeidet: ne hagyd el őket soha!
Az
Úrangyala (Angelus) és a szentmise záróáldása után a Szentatya hozzátette:
Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése