2010. május 27., csütörtök

Esti ének


Esti ének

Hálát adunk tenéked, édes Istenünk!
Szent ájtatosságunkat már elvégeztük.
Oh, adj csendes, jó éjszakát,
Vigasztald bús szívünk álmát.

Szent nevedben híveid, hadd nyugodjanak.
Mint az alvó kis Jézus, álmodozzanak.
Óh adj csendes jó éjszakát,
Vigasztald bús szívünk álmát.

Őrangyalunk az éjjel, reánk vigyázzon.
Hogy a gonosz hatalma, nekünk ne ártson.
Óh, adj csendes jó éjszakát,
Vigasztald bús szívünk álmát.

A holnapi szép napra, hogy felvirradjunk.
Új szívvel Isten téged, buzgón imádjunk.
Óh adj csendes jó éjszakát,
Vigasztald bús szívünk álmát.

Óh szerelmes Szűz Anyánk, tárd ki karjaid.
Oltalmazd minden vésztől hő tisztelőid.
Oh adj csendes jó éjszakát,
Vigasztald bús szívünk álmát.

Mennyország szép csillaga, ragyogj felettünk.
Hogy fényednél mennybe mehessünk.
Oh adj csendes jó éjszakát,
Vigasztald bús szívünk álmát.

Halottak estéjén


Halottak estéjén


Szomorúan zúg a harang, bánat ül minden arcon.
A temető gyász mezején könny ragyog a sírhanton.
Ott nyugszanak a halottak, jertek a sírhantokhoz,
Imádkozzunk lelkeikért, hisz az nekik vigaszt hoz.

Jer ki velem árva gyermek, jer ki a temetőbe.
Ott nyugszik az anyai szív, a gyászos sírgödörben.
Írd fel majdan fejfájára: anyám, kedves jó anyám,
Kelj fel gyermeked szavára, ne hagyj engem itt árván.

Jertek velem bús özvegyek a sírhalom árnyába.
Majd ott vigaszt lel szívetek egy esdő Miatyánkra.
Jertek velem szülők, ott vár rátok az elhunyt kis csecsemő.
Kit szülői szívetektől elzárt a zord temető.

Jertek velem jó barátok a jó barát sírjához.
Ott várnak esdő kezekkel, ott várják imáitok.
Juttassatok fejfájukra egy fájdalommal telt könnyet.
Amelytől a megfásult szív nyugodtabban pihenhet.

Szomorúan zúg a harang, siratja a hősöket.
Zokogjunk fel, sírjunk mi is, töröljük könnyeinket.
Hős fiaink, hős apáink,nyugodjanak csendesen.
Égő fénynél fönn virrasztva imádkozzunk békésen.

2010. május 25., kedd

Istennek Anyja, óh légy oltalma


1.Istennek Anyja, ó légy oltatma
Magyar népednek, ó Mára.
Hallgasd imánkat, védd meg hazánkat,
Te vagy e honnak Nagyasszonya.
Védd meg e szép hazát, védd meg viharokon át.
Előtted térdelünk, tehozzád esdeklünk.
Édes Nagyasszony, kérünk, maradjon
Anyai jóságod mindig velünk.

2. Kérünk, figyelj ránk,
hallgasd meg imánk,
Könyörögve esdünk, ne hagyd néped. .
Vihar dúl felénk, ó légy a segély,
Hisz te vagy e honnak Nagyasszonya!
Védd meg e szép hazát, védd meg viharokon át. Előtted térdelünk, te hozzád esdeklünk. Édes Nagyasszony, kérünk maradjon Anyai jóságod mindig velünk.


3. Országunk gyöngye, népünk szép fénye,
Kinyílt virágszál vagy, Mária.
Szent békét kérünk, hallgasd kérésünk,
Adj világbékét, ó Szűzanya.
Védd meg e szép hazát, védd meg viharokon át. Előtted térdelünk, te hozzád esdeklünk. Édes Nagyasszony, kérünk maradjon Anyai jóságod mindig velünk.




Imádkozzunk a Hazáért


Imádkozzunk a Hazáért
Boruljunk le arcra
A Magyarok Szent Istene
hisszük meghallgatja
Fáj a keblünk, vérzik szívünk
Sír az egész ország
Magyaroknak Szent Istene
Tekints az égből ránk !


Alig merjük szemünket
Felvetni az Égre
Fogsz.-e rajtunk könyörülni
Magyarok Szent Istene ?
Virrad-e még egy szép hajnal
Egyszer a Magyarra ?
Lesz-e szükség, bár ne lenne
a Talpra magyarra !


Bús magyarok imádkoznak


Bús magyarok imádkoznak


Bús magyarok imádkoznak égi Anyánk, hozzád.
   Fordítsd felénk, magyarokra jóságos szent orcád!
   Sírva sírunk, fohászkodunk, hozzád száll a lelkünk,
   Ennyi tenger sok fájdalmat meg nem érdemeltünk.


   Pusztul, veszik mindenfelé a házunk, a földünk.
   Összefolyik a vérünkkel, minden nap a könnyünk.
   Fáj a szívünk, a lelkünkben össze vagyunk törve,
   Küldd le nékünk a békesség angyalát a földre.


   Bús magyarok imádkoznak, hallod Atyánk, hallod,
   Se testünkkel, se lelkünkkel nem kívántunk harcot.
   Megbocsátunk mindazoknak, akik reánk törtek,
   Csak még egyszer add vissza a drága magyar földet.


Trónusodhoz elnyomottak sóhajai szállnak.

Enged újra összeforrni megtépett hazánkat.

Benned bízva, fohászkodva így esd szívünk és szánk.

Magyaroknak szent Istene hallgass meg bennünket.

Bátai ének a Hősökért


Bátai ének a Hősökért!

Gyász borítja szívünket, sírva nézünk az égre!
Könyörülő szent Isten tekints le a bús népre!
Annyi a sír, mint a fűszál,
De sok szívre gyászt borított a halál.

Nem is tudjuk hol a sír, hol nyugszanak az apák.
Nem borulnak arra rá az özvegyek és árvák.
Nem hull arra anya könnye
A sírhalom vérvirággal van tele.

Angyalok szállnak oda, hol a hősök nyugszanak
A mi buzgó imánkat teszik rá koszorúnak.
Beragyogják a csillagok
Ráborulnak zokogva az angyalok.

Nem szólnak ott harangok, csak az ágyúk dörögtek.
Eltörött fegyverekből lettek a sírkeresztek.
A bajtársak elhantolták
A hősöket az angyalok siratják.

Fájdalomtól megtörve, kérünk egek Istene,
Vedd magadhoz, akinek hazánkért folyt ki vére,
Nyugosztaljad a hősöket,
Koszorúzd meg üdvösséggel lelkünket.