Halottak estéjén

Halottak estéjén


Szomorúan zúg a harang, bánat ül minden arcon.
A temető gyász mezején könny ragyog a sírhanton.
Ott nyugszanak a halottak, jertek a sírhantokhoz,
Imádkozzunk lelkeikért, hisz az nekik vigaszt hoz.

Jer ki velem árva gyermek, jer ki a temetőbe.
Ott nyugszik az anyai szív, a gyászos sírgödörben.
Írd fel majdan fejfájára: anyám, kedves jó anyám,
Kelj fel gyermeked szavára, ne hagyj engem itt árván.

Jertek velem bús özvegyek a sírhalom árnyába.
Majd ott vigaszt lel szívetek egy esdő Miatyánkra.
Jertek velem szülők, ott vár rátok az elhunyt kis csecsemő.
Kit szülői szívetektől elzárt a zord temető.

Jertek velem jó barátok a jó barát sírjához.
Ott várnak esdő kezekkel, ott várják imáitok.
Juttassatok fejfájukra egy fájdalommal telt könnyet.
Amelytől a megfásult szív nyugodtabban pihenhet.

Szomorúan zúg a harang, siratja a hősöket.
Zokogjunk fel, sírjunk mi is, töröljük könnyeinket.
Hős fiaink, hős apáink,nyugodjanak csendesen.
Égő fénynél fönn virrasztva imádkozzunk békésen.