Dobszay Benedek OFM: A szerzetesség a meghívó Istenről ad prófétai jelet
Dobszay Benedekkel, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány tartományfőnökével Szerdahelyi Csongor készített interjút abból az alkalomból, hogy márciusban három évre megválasztották a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának élére.
–
Elődje, Labancz Zsolt SP két cikluson át volt a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának
vezetője. Ezalatt rendezték meg 2015-ben a megszentelt élet évét, amely fontos
esemény volt a szerzetesrendek életében. Milyen örökséget vesz át, és merre
szeretnének továbbhaladni?
– Két
nagyon fontos dolgot szeretnék kiemelni. Először is: úgy gondolom, hogy nekünk
most elsősorban nem új dolgoknak kell nekiállnunk, hanem folytatnunk kell azt,
ami elkezdődött. A másik: nem az a fontos, hogy én vagy Magyarországi
Rendfőnöknők Konferenciájának elnöke mit akar (a férfi konferencia elnöke mellett,
vele egyenlő rangban van elnöke a női konferenciának is, aki jelenleg Lobmayer
Ágnes M. Judit SSND, a Boldogasszony Iskolanővérek tartományfőnöknője – a szerk.),
hanem együtt kell keresnünk a magyar szerzetesség és a két konferencia közös
szándékait.
Ebben az
elnökségben a vezető nem fölötte áll a többi szerzetesrendnek, hanem az a
feladata, hogy koordinálja az elöljárók gondolatait, véghezvigye és szolgálja a
magyar szerzetes közösségek kéréseit és szándékait.
– Minden
szerzetesrendnek más-más karizmái vannak. Együtt többre képesek és erősebbek a
rendek, mint külön-külön, a saját útjukon haladva?
– Igen.
Ebben biztosak vagyunk. Jó tapasztalat, a rendszerváltás óta pedig különösen is
érzékelhetjük, hogy a magyar egyházban a megszentelt életet élők szeretnek és
eredményesen tudnak együtt munkálkodni. A megszentelt élet évének megszervezése
– különösen a Szerzetesek tere elnevezésű program
– pontosan azt bizonyította, hogy ha egy-egy szerzetesközösségnek már nincs is
elég ereje például egy nagy rendezvény megszervezésére, akkor összefogva
nagyobb dolgok születhetnek, mint ami külön-külön származhat a közösségekből.
Számomra a szerzetesi együttműködésben nagyon szép, személyes élmény volt
például az Iránytű
hivatástisztázó műhely, ahol több szerzetesközösségből jöttünk össze segíteni a
fiatalokat, hogy megtalálják a saját életútjukat.
Különleges,
spirituális tapasztalat volt ebben a programban, hogy a különböző lelkiségek
vagy lelkiségi családok jelenlévő tagjai nem versengtek, hanem egy nagyon szép,
sokszínű „kórust” tudtak alkotni, melyben senkinek nem kellett föladnia azt,
ami a sajátja, viszont erősödhetett és gazdagodhatott a másik tapasztalatából.
– Nagyon
különbözőek a szerzetesrendek – nemcsak egy külső szemlélő számára a habitusuk,
de életkorok, karizmák és küldetések tekintetében is. Vannak rendek (ez talán a
női rendek között látványosabb), melyeknek karizmái betöltötték küldetésüket.
Néhány hónappal ezelőtt még száz szerzetesrend volt Magyarországon, amelyet
jegyzett a szerzetesi iroda, ma kilencvenkilenc – a szám vélhetően a most
következő három év alatt is csökkenni fog…
– Igen,
ez így van. Együttműködésünk szerves része, hogy foglalkozzunk ezzel a
kérdéssel. Nagyon szép dolog, hogy a magyar szerzetesség egésze felelősséget
érez minden egyes rendjéért, közösségéért és minden tagjáért is. Tapintatosan
kell kezelni, amikor egy szerzetesközösség gyengülni kezd, hiszen minden
rendnek megvan a joga ahhoz, hogy tervezze a maga jövőjét. Mégis, a
szerzetesség egészének ott kell lennie, hogy segítő kezet nyújtson, támogassa
és felkarolja ezeket a közösségeket, ha ők is így akarják. A közeljövőben egyik
feladatunk lehet, hogy készítsünk egy segédanyagot arra az esetre, ha egy
rendnek a meggyengülés miatt esetleg le kell mondania bizonyos intézményeiről,
házairól vagy bármi másról. Segítséget kell nyújtanunk abban, hogy hogyan
viheti végbe egy közösség törvényesen és emelt fővel ezeket a döntéseket. De
nemcsak a megfáradt közösségeknek, hanem sokszor egy életerős rendnek is vannak
olyan pillanatai, amikor úgy érzi, hogy segítségre szorul egy intézmény
fenntartásában vagy a képzések szervezésében. Ehhez próbálunk olyan
együttműködést felkínálni, amely egyik félnek sem teher, amelyben bizalommal
számíthatunk egymásra.
– Vannak
olyan, az elmúlt 30–40 évben született közösségek, melyek törekvéseinek vannak
szerzetesi elemei. Sokszor újszerű módon. Mennyire integrálódnak a
munkaközösségbe ezek az új közösségek?
– A
szerzeteselöljárók konferenciája létezésének van egy jogi oldala, melynek
szentszéki alapjai vannak: a Megszentelt Élet Intézményeinek és az Apostoli
Élet Társaságainak Kongregációja alá tartozó rendeknek minden országban létre
kell hozniuk egy ilyen konferenciát, ami a Szentszék által elfogadott
statútummal, szabályzattal rendelkezik. Az említett újszerű közösségek gyakran
nem a szerzetesi kongregáció alá, hanem a Világiak Pápai Tanácsa alá tartoznak,
ebből kifolyólag az ő részvételük a konferenciában nem kötelező. Magyarországon
azonban mind a női, mind a férfi elöljárói konferenciában az a rend alakult ki,
hogy ezen közösségek képviselői is jelen vannak – jóllehet, csak meghívottként
– a megbeszéléseken, és részvételükkel gazdagítják az együttműködést. Az
elnökségek ily módon őket, az ő érdekeiket is képviselik.
– A
Szentszék hivatali rendszerében a női és a férfi szerzetesség is a Megszentelt
Élet Intézményeinek és az Apostoli Élet Társaságainak Kongregációja alá
tartozik, tehát nincs külön férfi és női kongregáció. Magyarországon mégis
külön testület működik. Mi ennek a létjogosultsága? Vannak külön női és férfi
problémák?
– Nálunk
elsősorban történelmileg alakult ez ki így. Azt láthatjuk azonban, hogy vannak
ügyek, amelyek máshogyan jelennek meg férfi és női oldalakon, emiatt indokolt
is lehet a külön konferencia. Európában több országban egyetlen, egységes
konferencia van. Lehet, hogy egyszer majd Magyarországon is olyan döntésre
jutnak a vezetők, hogy az egységesítés felé kell indulni. De most így működik,
és nagyon jó látni, hogy ez a két konferencia – különösen a két elnökség –
remekül együtt tud működni.
– Hány
férfi szerzetes van most Magyarországon?
–
Hazánkban jelenleg hatvanhat női és harminchárom férfi közösségben összesen
ezernégyszáz szerzetes él. Kicsit több mint egyharmaduk, tehát több mint
ötszázan férfiak. Az előző elnökség komoly adatbázist hagyott a jelenlegi
vezetőségre, amelyből nagyon sok információt könnyen ki lehet nyerni. Ennek
publikus része az interneten elérhető szerzetesi térkép.
– Mivel
gazdagítja a szerzetesség a magyar Egyházat? Vannak egyházmegyék, ahol nagyon
kevés a szerzetes, és van, ahol többen vannak…
– Sokan
a feladata, a munkája felől közelítik meg a szerzetességet, vagy sokszor arról
az oldalról, hogy ők imádkoznak. Az egyházképtől függ, hogy mit jelent a
szerzetesség, de valójában ennek tartalma mélyebb, mint amit kívülről
láthatunk. Az Egyházban Isten meghív embereket egy egészen különleges, sajátos
életre. A szerzetesek már csupán a létükkel és egyéni elköteleződésükkel is
színesítik az Egyházat. Létezésük fölötte áll annak, hogy milyen munkát
végeznek. A szerzetesség valójában a meghívó Istenről ad prófétai jelet az
Egyházban, és bizonyos emberek számára ez az üdvösség útja. Egy egyházmegyében
élve, az ott élők számára létükkel megmutatják, hogy az üdvösség elérésének ez
is egy lehetséges formája, hogy Isten ezen az életállapoton keresztül is
vezethet valakit életszentségre.
– 1990
előtt négy évtizeden át alig volt jelen a szerzetesség látható módon a magyar
Egyház életében. A négy szerzetesrend – melyek legálisan működhettek – tagjai
habitusukat csak a gimnáziumok és kolostorok falain belül hordhatták, a
templomban már nem volt ajánlatos abban mutatkozni… Azóta eltelt majdnem három
évtized, és mára jól láthatóan visszatért az Egyházba a szerzetesség.
Elfoglalta-e a magyar közgondolkodásban az őt megillető helyét, azt, ami
alapján ki tud teljesedni a közjó és az Egyház szolgálatában?
– Úgy
látom, hogy sok egymással ellentétes folyamat zajlik. Egyrészt a rendszerváltás
óta – bár vannak belépő tagok, és azóta sok szerzetesrend megjelent, vagy visszatért
– nagy létszámbeli csökkenésnek lehettünk tanúi, egyszerűen demográfiai okok
miatt.
– Az
egyházmegyés papság körében is hasonló tendencia figyelhető meg…
– Igen…
Emellett azt gondolom, hogy a szerzetesség sokat alakult az elmúlt
évtizedekben, és a rendi élet sok helyen fontos tényezővé vált. A fővárosban és
bizonyos egyházmegyékben több szerzetesközösség is jelen van – sok esetben
például a különböző intézmények fenntartása miatt –, ugyanakkor vannak
Magyarországon olyan vidékek, ahol feltehetően még a mélyen vallásos, katolikus
emberek sem tudják igazán, hogy mit jelent a szerzetesség, egyszerűen azért,
mert nem találkoznak vele, és lehet, hogy a hitoktatásban sem jelenik meg
eléggé a szerzetesség témája. Ebben érdemes lenne fejlődnünk: dolgoznunk
kellene azon, hogy a szerzetesség lényege hitelesen megjelenjen azok előtt is,
akik saját egyházközségükben, közösségükben még soha nem találkoztak
szerzetessel.
– Akkor
tehát van tennivalója a magyar Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának az
elkövetkező három évben.
–Igen,
mindenképp, és hála Istennek – bár új problémák, új teendők mindig vannak –
munkánkat nem nulláról indítjuk; sok területen már kész stratégiát örököltünk.
Ennek segítségével vihetjük tovább a már elkezdett folyamatokat, így szolgálva
munkánkkal a magyar szerzetességet.