Húsvét negyedik hét péntekje
Ferenc pápa: A
mennyország nem unalmas
A mennyország némelyeknek kissé unalmas helynek
tűnik, pedig valójában találkozás Jézussal – biztatott Ferenc pápa a Szent
Márta-házban az április 27-én reggel bemutatott szentmise homíliájában, amikor
az Istentől megígért örök boldogságról elmélkedett.
A szentmise napi olvasmánya az Apostolok
Cselekedeteiből Pál apostolnak a pizídiai Antióchia zsinagógájában mondott
beszéde: „Ábrahám nemzetségének fiai és a köztetek levő istenfélők! Az üdvösség
híre nekünk szól. Jeruzsálem lakói és vezetői azonban nem ismerték el Jézust.
Azáltal pedig, hogy elítélték, beteljesítették a próféták szavát, amelyet
minden szombaton olvasnak. Bár semmi halálbüntetésre méltót nem találtak benne,
Pilátustól mégis kivégzését követelték. Miután minden beteljesedett, amit róla
írtak, levették a keresztfáról, és sírba fektették. Isten azonban
feltámasztotta Jézust a halálból, és ő több napon át megjelent azoknak, akik
vele együtt jöttek föl Galileából Jeruzsálembe. Ezek most is tanúságot tesznek
róla a nép előtt. Mi is ezt az örömhírt hirdetjük nektek: Isten atyáinknak tett
ígéretét nekünk, az ő utódaiknak azáltal teljesítette, hogy feltámasztotta
Jézust, amint a második zsoltárban is meg van írva: Fiam vagy nékem, ma adtam
neked életet” (ApCsel 13,26–33).
Isten ígéretét a szívében hordozva kelt útra
Isten népe, azzal a bizonyossággal, hogy önmagát választott népnek tudhatta.
Bár a nép gyakran hűtlen volt, mégis bízott az ígéretben, mert tudta, hogy az
Isten hűséges. Ezért is tudott mindig továbbmenni, bízva Isten hűségében. De mi
is úton vagyunk – emelte ki Ferenc pápa –, amikor feltesszük a kérdést
magunknak: „Merre is tartunk valójában?” „Igen, a mennybe!” – válaszolt a
kérdésre. És mi akkor a menny? – kérdezett tovább, majd arról elmélkedett, hogy
ezen a ponton elkezd inogni a válaszunk, mert nem tudjuk megmondani pontosan,
mi is a mennyország. „Sokszor elvont és távoli egekre gondolunk, a mennyország
ilyen, a mennyország olyan… Egyesek úgy vélik, hogy egy kicsit unalmas lesz ott
lenni egy egész örökkévalóságra… De nem! – mutatott rá a pápa. Ez nem a
mennyország! Mert mi egy találkozás felé haladunk, a Jézussal való végleges
találkozás felé. A mennyország találkozás Jézussal.”
Ferenc pápa hangsúlyozta,
hogy nekünk vissza kell térnünk ehhez a gondolathoz: előrehaladok az életemben,
hogy találkozzam Jézussal. Ez a találkozás mindörökre örömmel tölt el. „Igen,
meg lehet kérdezni – folytatta a pápa –, hogy közben mit csinál Jézus? Nem ül
ott, hogy rám várjon, hanem ahogy az evangélium mondja, értünk munkálkodik.”
Ugyanis ő maga mondta: „Higgyetek bennem, én elmegyek, hogy helyet készítsek
nektek.” És Jézus miben munkálkodik? – lehetne ismét megkérdezni. Közbenjár
értünk, közbenjáró imával. Jézus imádkozik értünk, külön-külön mindnyájunkért.
Nekünk pedig ismételten azt kell mondanunk saját magunk meggyőzésére: „Ő
hűséges, és imádkozik értem, ebben a pillanatban is.”A pápa Jézus utolsó vacsorán mondott szavait idézte, amelyekkel Péternek megígérte: „imádkozni fogok érted”. Amit ugyanis Jézus Péternek mondott, valójában mindenkinek mondja. Nekünk pedig ezt kell mondanunk: „Jézus imádkozik és munkálkodik értem, helyet készít nekem. Ő hűséges, megteszi azt, amit megígért.” A mennyország a találkozás helye tehát, az Úrral való találkozásé, aki elment, hogy helyet készítsen nekünk. Ez bizalmat kelt bennünk, és növeli a bizalmunkat.
Jézus közbenjáró pap, egészen a világ végezetéig. „Az Úr adja meg annak a tudatát, hogy úton járunk ezzel az ígérettel. Adja meg nekünk ezt a kegyelmet: Nézzünk fel az égre és gondoljunk arra, hogy az Úr imádkozik értem” – fejezte be homíliáját Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése