Ferenc pápa: A Jézustól kapott erővel mindent le tudunk győzni!
Április 25-én délelőtt a Szentatya folytatta beszédsorozatát a keresztségről. Hangsúlyozta, hogy minden megkeresztelt ember mellett ott áll az egész imádkozó Egyház, és így, Jézussal és egymással összefogva képesek vagyunk sikeres harcot vívni minden bennünket kísértő rosszal szemben.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Folytatjuk
reflexiónkat a keresztségről, továbbra is Isten szavának fényében.
Az
evangélium felolvasásának az a célja, hogy megvilágosítsa a keresztelendőket és
felébressze bennük a hívő befogadás magatartását: „A keresztség egész
különleges módon »a hit szentsége«, mert a szentségi belépést jelzi a hívő
életbe.” [1] A hit önmagunk átadása az Úr Jézusnak, akiről elismerjük, hogy
„vízforrás az örök életre” (Jn 4,14), „a világ világossága” (Jn 9,5), „élet és
feltámadás” (Jn 11,25), amint azt a keresztény beavatás szentségeinek
felvételéhez immár közel lévő katekumenek még ma is alkalmazott felkészülési
gyakorlata tanítja. A katekumenek, miután begyakorolták, hogyan hallgassák
Jézust, hogyan tanuljanak az ő tanításából és tetteiből, újraélik a szamariai
asszony tapasztalatát, aki élő vízre szomjazik, a vakon született
tapasztalatát, akinek szeme megnyílik a látásra, és Lázár tapasztalatát, aki
kijön a sírból. Az evangélium magában hordja az erőt, hogy átalakítsa azt, aki
hittel fogadja, kiszabadítja őt a Gonosz uralmából, hogy megtanulja örömmel és
új életvitellel szolgálni az Urat.
A
keresztelőkúthoz sosem egyedül megyünk, hanem kísér bennünket az egész Egyház
imája, amint arra a mindenszentek litániája emlékeztet, amely megelőzi az
ördögűzés imádságát és a keresztség előtti, a katekumenek olajával történő
megkenést. Ezek az ókortól szokásos gesztusok biztosítják az Isten
gyermekeiként újjászületni készülőket arról, hogy az Egyház imája támogatja
őket a rossz elleni küzdelemben, kíséri őket a jó útján, segíti őket, hogy
kiszabaduljanak a bűn hatalmából és átlépjenek az isteni kegyelem országába. Az
Egyház imája. Az Egyház imádkozik, és mindenkiért, mindnyájunkért imádkozik!
Mi, az Egyház, imádkozunk a többiekért. Gyönyörű dolog imádkozni a többiekért!
Hányszor előfordul, hogy éppen semmire sem szorulunk sürgősen, és nem
imádkozunk! Imádkoznunk kell, egységben az Egyházzal, a többiekért: „Uram,
kérlek téged azokért, akik szükséget szenvednek, azokért, akiknek nincs hitük…”
Ne felejtsétek el: az Egyház imája folytonosan zajlik. Nekünk pedig
csatlakoznunk kell ehhez az imához, és imádkoznunk kell Isten egész népéért, és
mindazokért, akik imádságra szorulnak. Ennek érdekében a felnőtt katekumenek
felkészülése során a pap ismételten ördögűzést végez, [2] vagyis olyan imákat
mond, amelyek szabadulást kérnek mindattól, ami elválaszt Krisztustól és
meggátolja a vele való bensőséges egyesülést. A gyermekek esetében is kérjük
Istentől, hogy szabadítsa meg őket az eredendő bűntől, és szentelje őket a
Szentlélek hajlékává. [3] A gyermekek. Imádkoznunk kell a gyermekekért, lelki
és testi egészségükért! Ez a gyermekek védelmezésének egy módja: az imádsággal.
Amint az evangéliumok tanúsítják, Jézus maga is megküzdött a gonosz lelkekkel,
és kiűzte őket, hogy kinyilvánítsa Isten országának eljövetelét (vö. Mt 12,28):
a gonosz hatalma fölött aratott győzelme szabad teret enged Isten uralmának,
amely örömmel tölt el és kiengesztel minket az élettel.
A
keresztség nem egy varázsige, hanem a Szentlélek ajándéka, amely képessé teszi
a megajándékozottat „a rossz szelleme elleni küzdelemre”, azzal a hittel, hogy
„Isten elküldte Fiát a világba, hogy elpusztítsa a sátán hatalmát, és átvigye
az embert a sötétből az ő végtelen fényességű országába.” [4] Tapasztalatból
tudjuk, hogy a keresztény életet szüntelenül kísértés fenyegeti, főleg az a
kísértés, hogy elszakadjon Istentől, az ő akaratától, a vele való közösségtől,
és így visszaessen a világi csábítások hálójába. A keresztség felkészít minket,
és erőt ad ehhez a mindennapi küzdelemhez, és a gonosz lélek elleni harchoz is,
aki – amint Szent Péter mondja – oroszlánhoz hasonlóan próbál szétmarcangolni
és elpusztítani minket.
Az
imádságon kívül ott van a mellkasnak a katekumenek olajával történő megkenése,
melynek köszönhetően „a keresztelendők erőt kapnak ahhoz, hogy ellenálljanak a
gonosznak és a bűnnek, mielőtt a keresztelőkúthoz lépnek és új életre
születnek”. [5] Az olaj azon tulajdonsága miatt, hogy behatol a test
szöveteibe, és ott jótékony hatást fejt ki, az ókori harcosok olajat hintettek
magukra, egyrészt hogy izmaikat erősítsék, másrészt hogy könnyebben
kiszabaduljanak az ellenfél fogásából. Eme szimbolizmus fényében az első századok
keresztényei elkezdték gyakorolni a keresztelendők testének megkenését a püspök
által megáldott olajjal, [6] annak kifejezésére „az üdvösség e jele” által,
hogy az Üdvözítő Krisztus hatalma megerősít, hogy harcoljunk a gonosz ellen és
le tudjuk győzni. [7]
Fáradságos
dolog küzdeni a gonosz ellen, kikerülni csapdáit, és erőre kapni egy kimerítő
összecsapás után, de tudnunk kell, hogy az egész keresztény élet küzdelem. Azt
is tudnunk kell, hogy nem vagyunk egyedül, az Anyaszentegyház imádkozik, hogy a
keresztségben újjászületett gyermekei ne essenek áldozatul a gonosz
mesterkedéseinek, hanem legyőzzék azokat Krisztus húsvétjának hatalmával.
Miután megerősített minket a feltámadt Úr, aki legyőzte e világ fejedelmét (vö.
Jn 12,31), mi is megismételhetjük Szent Pál hitével: „Mindenre van erőm abban,
aki megerősít engem” (Fil 4,13). Mindnyájan képesek vagyunk győzni, mindent le
tudunk győzni, de csak a Jézustól kapott erővel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése