Ferenc pápa: Hagyjuk, hogy az Úr tekintete belénk hatoljon
Szeretet és szolgálat nélkül az Egyház nem működhet. Ne feledjük, hogy mi vagyunk a szolgák, és Isten az Úr – ezekre a fő gondolatokra építette Ferenc pápa április 26-án, csütörtökön homíliáját a Szent Márta-házban bemutatott reggeli szentmisén.
Jézus az Eucharisztiával szeretetre tanít minket, a lábmosással pedig a szolgálatra. Azt mondja, hogy egyetlen szolga sem nagyobb az uránál, sem a küldött a küldőjénél. Ez a három dolog képezi az Egyház alapját. A mai szakasz (Jn 13,16–20) János evangéliumából két gesztust ír le, melyek „intézmények” – magyarázta a pápa. Ez a két gesztus jelenti tanításának alapját tanítványai és az eljövendő Egyház számára. Jézus testét és vérét adja, hogy megegyük és megigyuk, vagyis megalapítja az Oltáriszentséget, és megmossa a tanítványok lábát. Ezekből a gesztusokból születik az a két parancsolat, amelyik növeli az Egyházat, ha mi hűségesek vagyunk. Az első a szeretet parancsa: már nemcsak úgy kell szeretnem felebarátomat, mint önmagamat, hanem továbbmenve: „úgy szeressétek felebarátotokat, mint ahogy én szerettelek benneket”.
Szeretet
nélkül nem növekszik az Egyház, üres intézménnyé változik; a látszat és a
terméketlen gesztusok intézményévé. A testébe kell lépnünk: Jézus megmondja,
hogyan kell szeretnünk a végsőkig. Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek
titeket. Aztán a második új parancs, amely a lábmosásból ered: szolgáljatok
egymásnak. Mossátok meg egymás lábát, ahogy én megmostam a tiéteket. Két új
parancs és egy figyelmeztetés: szolgálhattok, de úgy, hogy én küldtelek
titeket, én vagyok a küldőtök. Ti nem vagytok nagyobbak nálam. Jézus világossá
teszi: „Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél.” Ez az egyszerű
és igazi alázat, nem a tettetett alázat. A tudat, hogy Ő nagyobb
mindannyiunknál, és mi szolgák vagyunk, akik nem haladhatunk túl Jézuson, nem
használhatjuk Jézust. Ő az Úr, nem pedig mi. Ez az Úr parancsolata. Enni és
inni ad, és azt mondja: így szeressétek egymást. Megmossa a lábunkat, és azt
mondja, így szolgáljatok, de vigyázat: egy szolga soha nem nagyobb annál, aki
küldte őt, az uránál. „Fejbe vágnak” ezek a szavak és gesztusok, melyek az
Egyház alapját adják. Ha pedig mi ezzel a három dologgal megyünk előre, nem
hibázhatunk.
A vértanúk
és a szentek így haladtak előre: tudatában annak, hogy ők szolgák. Jézus ekkor
egy másik dologra figyelmeztet: „Ismerem azokat, akiket választottam.” „De azt
is tudom, hogy egyikőtök el fog árulni engem.” Ezért Ferenc pápa azt tanácsolja
nekünk, hogy csöndesedjünk el egy pillanatra, és hagyjuk, hogy ránk tekintsen
az Úr. Hagyjuk, hogy Jézus tekintete belénk hatoljon. Sok mindent érzünk majd:
szeretetet vagy talán semmit… leblokkolunk, szégyent érzünk. De bárhogy is,
mindig hagyjuk, hogy elérjen Jézus tekintete. Ugyanaz a tekintet, amellyel azon
a vacsorán nézte az övéit. Uram, te ismersz, te mindent tudsz.
Ahogy
Péter Tibériás tavánál: „Te mindent tudsz. Tudod, hogy szeretlek, tudod, mi van
a szívem mélyén.” Végtelen szeretet, szolgálat, és – bár kissé katonás
kifejezés, de szükséges – alárendeltség. Vagyis, hogy Ő a nagyobb, én szolga
vagyok, senki nem előzheti meg Őt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése