2012. november 3., szombat

24. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.11.03. szombat

Az eukarisztia szentségi hatásai

Az eukarisztia szentségi hatásaival találkoztunk amikor az eukarisztikus lakoma igent-mondó jellegéről és bűntörlő hatásáról és az eukarisztikus áldozat dicsérő, hálaadó, kérő és engesztelő hatásairól beszéltünk. Ezeket és a többi szentségi hatást egybefoglalja, és jól illusztrálja az a kép, amelyet Jézustól kaptunk a kafarnaumi beszédben, és amelyet Egyházunk liturgiája és eukarisztikus irodalma áhítatos tisztelettel őrzött meg számunkra: égből szállott manna, Jézus híveinek és azok közösségének, mindennapi kenyere Az eukarisztia elsősorban a közösség mindennapi kenyere. A Bibliából látjuk, hogy az első keresztények alapélménye az eukarisztiáról ez volt: együtt étkezni Jézussal, akihez egyesek még életében, mások az első pünkösd után csatlakoztak, s akinek világvégi visszajövetelét várták; de hitték, hogy láthatatlanul az eukarisztia ünneplésekor is megjelenik közöttük. Ez a hit és a közös szertartás összekovácsolta és összetartotta a híveket. Szent Pál írja, hogy egy testet alkotnak, akik egy kenyérből táplálkoznak (1Kor 11,17) Ezzel a testtel Krisztus azonosítja magát, saját testének tekinti, és belesugározza azt a természetfölötti erőt, amelyet kereszthalála és feltámadása révén érdemelt ki számára. És hogy ez hatékony legyen bennük, hogy ők benne, ő meg bennük megmaradjon, azért adja táplálékul szómatikus testét és vérét. Az eukarisztikus lakoma fogja össze, illetve tartja össze a keresztségben Krisztussal és egymással egyesült híveket; Krisztus valóságos teste tartja életben Krisztus titokzatos Testét, és önt erőt azokba, akik az értünk szenvedett és feltámadt Küriosz ünnepi lakomájára újra meg újra összegyűlnek. A kenyérnek sok búzamagból és a bornak sok szőlőszemből való készítésében már a patrisztika korában a szentáldozásban eredményezett egységnek jelképét látták Szent Ágoston az egység jelének (signumunitatis) és a szeretet kötelékének (vinculum caritatis) mondja az eukarisztiát (In Joh 26 13). A középkorban is így gondolkoztak. Szent Tamás azt írja, hogy az eukarisztia az Egyház egységének szentsége.
 

2012. november 2., péntek

23. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.11.02. péntek

Az Eukarisztikus Krisztust imádás illeti meg

Ez a tétel két dogmából következik. Egyik az, hogy Jézus teljes mivolta szerint van jelen az eukarisztiában; a másik dogma, hogy Jézust Istennek kijáró tisztelet, vagyis imádás illeti meg. Hosszú idő telt el addig, míg az Egyház ebből a két dogmából levonta a fenti következményt, és a dogmafejlődés odáig jutott, hogy tételünket az újítókkal szemben a trienti zsinat dogmatizálta. (DS 1656). Nincs adatunk arra, hogy a niceai zsinat előtt kifejezetten imádták volna az eukarisztikus Krisztust. Szent Ambrus, Szent Ágoston és Jeruzsálemi Szent Cirill nyilatkozataiból úgy látjuk, mintha csak a vétel pillanatában imádták volna. Az ortodox keletiek mindmáig megtartották ezt a szokást, nyugaton azonban szokásba jött, hogy a konszekrált ostyát nemcsak betegeknek, foglyoknak és remetéknek vitték, hanem másokat is megáldoztattak szentmisén kívül. Az ilyen célra szolgáló Sanctissimum-ot díszes helyen őrizték, és imádás végett is fel-felkeresték. A középkor eleje óta van a szentmisében Úrfelmutatás, későbbi keletűek az eukarisztiás körmenetek, a szentségkitétel és az Úrnapja ünnepének megülése. Mindezek nyomán igen mély és bensőséges hitélet fakadt. Mert az eukarisztia őrzése és felkeresése azt a fajtatalálkozást eszközölheti, amelyet az,hitetlen'' Tamás megrendült felkiáltása mutat:” Én Uram én Istenem!'' (Jn 20,28) A szómatikus szubsztanciális jelenlét a reális jelenlétnek egyik egészen különleges fajtája. Az utóbbi nemcsak abban különbözik az előbbiektől, hogy szakramentális jellegű, azaz jelek közvetítésével jön létre és áll fönn, hanem abban is, hogy az előbbiek kegyelmi hatásait mintegy gyújtópontba gyűjti, és így képes létrehozni a személyes találkozásnak különleges formáját és egészen bensőséges, fokozott intenzitását mind az egyesekben, mind pedig az eukarisztiát ünneplő (misehallgató és áldozó) közösségben.
 

2012. november 1., csütörtök

22. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.11.1. csütörtök

Az eukarisztikus lakomát az Egyház közvetíti

Az Egyház feje, Jézus, aki mint házigazda van a lakomán, és mint Fő sugároz erőt a táplálék közvetítésével a tagokba. Említettük már, hogy az eukarisztia ünneplése áldozatbemutatás, Jézus életáldozatának, főleg a Golgotának szentségi jelben történő megjelenítése is. Mivel pedig az Egyház áldozata nem külön áldozat, hanem a golgotai áldozat megjelenítése, jelen kell lennie az áldozat bemutatónak. ő a szentmise-áldozat főbemutatója,őt képviseli a miséző pap.Mivel az említett jelenlétek mind kegyelmet közvetítenek, ha önmagukban nézzük ezeket, kegyelmi jelenlétről beszélünk. Ha azonban tekintetbe vesszük azt a többletet, hogy az eukarisztia ünneplésekor Jézus vendéglátói és áldozat bemutatói tevékenységet fejt ki, akkor az utóbbi két jelenlét jellemzésére az aktuális vagy tevőleges jelzőket használjuk. Végül, amikor az áldozat tárgyát jelképező kenyérben és borban való krisztusi jelenlétről beszélünk, azt szómatikus jelenlétnek mondjuk. A szómatikus jelenlét kifejezést csak az újabb teológiában olvassuk. A régiek reális (valóságos) jelenlétet mondtak helyette Egyes hittudósok azt is szeretnék kifejezésre juttatni, hogy Jézus testi-lelkivalóságának lényege szerint, de nem testi láthatóságában, hanem a kenyér és bor, színében'' van jelen szentostyában, mint ahogy a dolgok lényege mindig külsejük, színeik, járulékaik mögé rejtőzik. Valamilyen hatás eléréséhez nem mindig szükséges a tevékenykedőnek személyes jelenléte. Az eukarisztiában azonban más a helyzet. Itt a személyesen jelenlevő megtestesült. Így tevékenykedik, mint áldozat bemutató és vendéglátó. Másrészt van tevékenység nélküli jelenléte is Krisztusnak: a szentségházban őrzött vagy imádásra kitett, vagy körmenetben ünnepelt eukarisztiában. Az eukarisztiára vonatkozó tradíció legrégibb elemei az Apostolok Cselekedeteiben és a korintusiakhoz írt levelekben olvashatók. Ezekben főképpen kultikus lakomáról van szó, de olyan emléklakomáról, ahol maga Jézus is jelen van, és önmagát ajándékozz az ünneplőknek. 
 

2012. október 31., szerda

21. nap a Hit Évében.




Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.10.31. szerda

A régiek a legkiválóbb értelemben vett szentség(sanctissimum sacramentum)és a Legméltóságosabb oltáriszentség néven emlegették
az eukarisztiát.

Mikor a misztérium szót az eukarisztiára alkalmazzuk, nemcsak a szentségi mivoltát akarjuk jelezni, hanem azt is, hogy hittitokról, vagyis ésszel föl nem érhető és ki nem meríthető valóságról van szó. Sokat gondolkoztak, beszéltek és írtak róla az elmúlt századok során, ennek ellenére állandóan új meg új oldalát látja és láttatja a hittudomány. Egyházunk a Szentlélek vezetésével értelmezi a kinyilatkoztatást, megnyilatkozásai azonban mindig korhoz kötöttek: egy-egy kor szükséglete szerint és annak nyelvén fogalmaz. Mit lát, és mit láttat a mai hittudomány az eukarisztia titkában? Jézus az utolsó vacsorán úgy rendelkezett, hogy tanítványai ugyanazt tegyék, amit ő tett. Mennybemenetele után valóban egybegyűltek, kenyértörésre''. Ennek egyik jelentése emléklakoma (memoria) volt, amelyen megismételték Jézus utolsó vacsorai szavait és eljárását, továbbá az ő mintájára hálaimát mondtak: köszönetet a halála és feltámadása révén kapott megváltásért. Ugyanakkor paruziájáról mondott ígéretét is felelevenítették. Az emléklakoma tehát egyrészt a közösségháláját és a paruziavárását tartotta ébren bennük, másrészt összetartozásuk tudatát szilárdította meg. Jézus feltámadása azt jelentette, hogy most is él, az emlék lakomán is jelen van, a lakomát rendezők közösségében, mint titokzatos testének tagjaiban láthatatlanul köztük él. Sőt ő hívja össze őket lakomára az Atya nevében, és a hála és szeretet Lelke által alkalmazza azt, hogy hálájuk és szeretetük egyre gyarapodjék. Krisztus a vendéglátó. Hamarosan arra is ráébredtek, hogy Jézus halála és az újszövetség, amelyekre most hálatelt szívvel visszagondolnak, nem befejezett, hanem a történelemben állandóan folytatódó esemény. Többről is van szó, nemcsak memoria-ról. Jézus abban az értelemben használta a megjelenítési parancsban az emlékezet szót, ahogy a zsidók értelmezték a pászka-vacsora anamnésziszét, a zsidó ,,zikkarón''-t: amire emlékeznek, az megjelenül; a golgotai áldozat és annak bemutatója jelenvalóvá válik; a szentmise ugyanazt a szerepet tölti be, mint az ószövetségi áldozatok, Isten új népének új áldozata. Az eukarisztiáról szóló bibliai szövegek legrégibbje, Szent Pál két korintusi levele azt mutatja, hogy a golgotai áldozat és a szentmiseáldozat azonosságában már a legelső időkben felismerték: ha Jézus önmagát áldozza fel, akkor nemcsak titokzatos testének tagjaiban van jelen, hanem az áldozat tárgyát jelképező kenyérben és borban is. Földi vándorlása idején Jézus nem egy ízben vett részt vámosok és Bűnösök lakomáin (Mt 9, 9-13). Az ilyen lakomákon pusztán csak külső jelenléttel volt jelen azok számára, akik nem fogadták be szívükbe (Lk 7, 39) Akik viszont a Szentlélek kegyelmével hinni tudtak benne, azok számára benső jelenléttel is jelen volt. Akik őt elfogadták, Testének tagjaivá váltak, és meggyőződésük volt, hogy a hit révén szívükben lakik (Ef 3, 17), ha pedig az ő nevében összejönnek, ígérete szerint különösen közöttük van (Mt 18, 20). Az utóbbi ígéret értelmében a pap nélküli közös imádkozás is létrehozza Jézusnak egy fajta jelenlétét Még inkább jelenvalóvá, teszi Jézust az ige liturgiája (Lk 24, 32). Itt nemcsak együtt imádkozunk, hanem a Bibliának, vagyis annak a könyvnek útmutatása révén is találkozunk vele, amely sugalmazottságánál fogva sokkal hitelesebben közvetíti hozzánk szóló üzenetét, min bármely más könyv. Ezért tanítja a II. vatikáni zsinat, hogy Jézus nemcsak a szentmise áldozati cselekményétől kezdve, hanem már az Igeliturgiájában is valósággal együtt van az összegyűltekkel.
 

2012. október 30., kedd

20. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.10.30. kedd

Az eukarisztia, a keresztény élet forrása és tetőpontja

A többi szentségben csak kegyelmével van jelen Jézus, az eukarisztiában,testi-lelki valóságában (szómatikusan) is megjelenik. Ez a jelenléti mód a többi szentségnél jóval inkább megvalósítja a szentségek rendeltetését: jelszerűen kifejezésre juttatni és egyben közvetíteni az Egyháznak Jézussal való bensőséges kapcsolatát. A szentségek alapításának fő célja, hogy Jézus úti eledellel táplálja és erősítse az örök haza felé vándorlókat. Ebben a szentségben nemcsak kegyelmével, de a kegyelmek foglalatával, szent testével és vérével táplálkozunk és erősítjük magunkat. Az Egyház ebből él és növekszik állandóan. Jézus eukarisztikus jelenlétének létrejötte a szentmisében az Egyház istentiszteletének, liturgiájának középpontja, sőt maga a liturgia. A leiton ergon (közös ténykedés) elnevezés nemcsak a hívek közösségére vonatkozik, hanem Isten és az ember közös műve: Isten jóságának megtapasztalása a szentségi jelek közvetítésével és az Egyház közös hálaadó és dicsőítő válasza erre, ugyancsak szent jelek közvetítésével. Az eukarisztiában ez tökéletesen megvalósul, mert amikor itt a Krisztus-misztériumot teljesen magunkévá akarjuk tenni (szép szimbóluma ennek, hogy táplálék formájában vesszük, aminek folytán szinte, felszívódik'' bennünk, mint a testi táplálék szokott), és hálánk jeléül önmagunkat adjuk cserébe, az utóbbi nem külön áldozat bemutatásával történik, hanem Krisztus életáldozatának megjelenítésével. Áldozatunk azonosul azzal a krisztusi áldozattal, amelynek az Egyház, a kegyelem és a szentségek köszönhetők. Ezzel Isten tisztelete, a kultusz a legteljesebb mértékben megvalósul. Az Egyház a már és a még nem kettősségében él az idők végéig. Ehhez a rejtettséghez alkalmazkodik az eukarisztikus jelenlét: itt a Logosz már megtestesült formában, de mégsem láthatóan,hanem színek alá rejtőzve jelenik meg közöttünk. Az egyházi hierarchiának klerikusokra és laikusokra tagolódó kettősségét, valamint az Egyháznak, mint az üdvözítés eszközét szolgáló égi ajándéknak, de ugyanakkor Krisztus terített asztala köré gyűlt gyarló, erősítő táplálékra szoruló emberek közösségének kettősségét sem nehéz meglátni ebben a rejtettségben. A papi szolgálatról szóló zsinati dekrétum Aquinói Szent Tamást idézi:Az összes többi szentségek az eukarisztiára irányulnak, sőt a többi egyházi funkciók és az apostolság formái is Egyes hittudósok még szorosabbnak mondják az eukarisztia és az Egyház, továbbá az eukarisztia és a szentségek kapcsolatát. Azt tanítják, hogy mivel a világ valamelyik pontján a napnak minden pillanatában van szentmise, az így folytatódó krisztusi önátadás jelszerű állandóságának köszönhető, hogy bűnösök és nem-hívők is kapnak kegyelmeket.

2012. október 29., hétfő

19. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.10.29. hétfő

Isten ismerete iterjed a fél-jövő szabad tettekre is

Fél-jövő szabad tetteknek (latinul futuribile-k; más néven futuracontigentia;vagy inkább libera conditionate futura) olyan szabad állásfoglalásokat nevezünk, amelyek sohasem következnek be, de biztosan bekövetkeznének, ha bizonyos föltétel beteljesednék; például az, hogy egy akár most élő akár pár száz év múlva élő Titusz megtérne a halálos ágyán, ha papot hívnának hozzá. A Szentírás nem egy esetet említ, amelyben Istennek ez a tudása jut szó hoz. Mikor Dávid megtudta, hogy az őt üldöző Saul Keilába készül, a templom papja révén megkérdezte Istentől, hogy ha ő Keilában marad, utána megy-e Saul, és ha igen, kiszolgáltatják-e őt Saulnak a keilaiak (1Sám 23,7). Az Úr igennel felelt, Dávid elhagyta Keilát, és Saul sem ment Keilába. Ez esetben kettős féljövő szabad tettről volt szó: utána menne-e Saul, és kiszolgáltatnák-e őt a keilaiak? Hasonló tudást feltételeznek Jézus szavai: ,,Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tiruszban és Szidonban mentek volna végbe a benned történt csodák, már régen hamuban és szőrzsákban tartottak volna bűnbánatot'' (Mt 11,21-23). A fél-jövő szabad tettek ismeretét az atyák benn foglalólag képviselték. A manicheusok ezt kérdezték: miért teremtette Isten az embert, mikor úgyis tudta, vétkezni fog, ha megteremti; vagy ha már elhatározta megteremtését, miért nem gondoskodott olyan körülményekről, amelyek kizárták volna a vétkezés lehetőségét? A szemipelagiánusok azt állították, hogy a kezdő-kegyelem (gratia prima) megadása érdemek alapján történik. Ennek következtében a kisdedek megkeresztelését azért engedi meg Isten, mert előre látja, hogy ha majd eljutnak értelmük használatára, érdemeket fognak szerezni; a keresztség nélkül elhunytak pedig azért nem juthattak hozzá a keresztség szentségéhez, mert ezeknél az ellenkezőjét látta előre az Isten. Amikor ilyenfajta kérdésekre válaszolnak az atyák, sohasem tagadják Istennek ezt a tudását, ha nem más oldalról közelítik meg a nehézség megoldását. A szemipelagiánusok állításában sem azt kifogásolják, hogy Isten előre tud az ember érdemeiről vagy érdemtelenségéről, hanem azt cáfolják, aminek bizonyítására az eretnekek Istennek ezt a tudását felhasználták.

2012. október 28., vasárnap

18. nap a Hit Évében.



Katekézis a Hit Évében XVI. Benedek pápa rendelkezése szerint

2012.10.28. vasárnap

Istennek, mint Szentháromságnak Kinyilatkoztatása

A Fiú által kinyilatkoztatott Atya

238. Istennek, mint "atyának" megszólítását sok vallás ismeri. Az istenséget gyakran "az istenek és emberek atyjának" tekintik. Izrael Istent, mint a világ Teremtőjét Atyának nevezte. [38] Isten még inkább atyja a szövetség és a Törvény ajándéka folytán a népnek, melyről azt mondja: "Az én elsőszülött fiam Izrael" (Kiv 4,22). Izrael királya Atyjának is nevezik. [39] És egész különlegesen "Atyja a szegényeknek", az árváknak és az özvegyeknek, akik az ő jóságos oltalma alatt állnak. [40]

239. Amikor a hit nyelve "Atyának" nevezi Istent, két fő szempontra utal: Isten mindenek eredete és fölöttük álló tekintély, ugyanakkor jóságos, és szeretettel gondoskodik minden gyermekéről. Istennek ez a szülői jósága az anyaság képével is kifejezést nyer, [41] mely inkább Isten immanenciájára, valamint Isten és teremtése közötti bensőséges kapcsolatra utal. Így a hit nyelve az ember szüleivel átélt tapasztalatából merít, akik bizonyos értelemben Isten első képviselői számára. De a tapasztalatok szerint az emberi szülők hibáktól sem mentesek, s így eltorzíthatják az atyaság és anyaság képét. Ezért emlékeztetni kell rá, hogy Isten fölötte áll az emberi nemek közötti különbségnek. ő nem férfi, nem is nő; ő Isten. Fölötte áll az emberi atyaságnak és anyaságnak is, [42] jóllehet ezeknek eredete és mértéke: [43] senki sem Atya úgy, ahogyan Isten.

240. Jézus kinyilatkoztatta, hogy Isten korábban soha nem hallott értelemben "Atya": nemcsak mint Teremtő, hanem örök Atya az ő egyszülött Fiával való kapcsolatban, aki csak Atyjával való kapcsolatában örök Fiú: "Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, ahogy senki sem ismeri az Atyát, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú őt ki akarja nyilatkoztatni" (Mt 11,27).

241. Ezért vallották az Apostolok Jézust "Igének", aki "kezdetben volt (..) Istennél, és Isten volt az Ige" (Jn 1,),annak, aki "a láthatatlan Isten képmása" (Kol 1,15), "dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása" (Zsid 1,3)

242. Utánuk az Egyház, követvén az apostoli Hagyományt, 325-ben a niceai, I. egyetemes zsinaton megvallotta, hogy a Fiú "egylényegű az Atyával", [44] azaz egy Isten ővele. A 381-ben összegyűlt konstantinápolyi, II. egyetemes zsinat a niceai hitvallásból a maga megfogalmazásában megtartotta e kifejezést, és megvallotta "Isten egyszülött Fiát, aki az Atyától született az idők kezdete előtt: Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől, született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű"[45]