Kik végig állhatatosak
voltatok és üdvösségteket elnyertétek (Máté 10).
Ments meg, Uram minket!
Szabadnak
lenni, szabaddá tenni magam! Nyitottság. De mégis mire, merre nyitni ki a teret
a magam számára?
Ja,
ehhez az kell, hogy lássam a teret, melyben magamat generálom, elhelyezem, bele
képzelem. Fel kell tennem a magam számára azt a kérdést is, hogy mennyire
tartom magam önállónak, függetlennek akkor, amikor helyzetemet definiálom.
Vajon,
képes vagyok függetleníteni magamat, akkor, amikor pozícionálom magamat:
egzisztenciális, kulturális, tanult és neveltetésem körülményeitől? Egyáltalán,
feltétlenül szükséges az, hogy függetlenítsem magamat minden megszerzett,
elért, vagy, éppen álmodott és vágyott körülményeimtől? Hm!
Úgy
gondolom, hogy, ha, nem is próbálom függetleníteni magamat a fenti
körülményektől, akkor a magamba zárt világban élek, és esélyem sincs, nem adok
esélyt sem magamnak arra, hogy bárki máshoz, annak problémájához közel
kerülhessek! Így, lehet e módom, vagy csak jogom arra, hogy jó szándéknak
tekintve „segítségére” lehessek mások problémájának megoldásában?
Hiszen
így, mindent magamként, magamért, magamnak, és magamban oldok meg, a másik
embert magamon kívül tartva, tőlem függetlenítve. Mintha azt én dönthetném el,
hogy mi jó a másik embernek. És, ha így van, akkor nem vagyok közösségben! Sem
Istennel, sem az embertársaimmal. Egyedül csak magammal. Ez korunk rákfenéje!
Önimádókká lettünk, és akkor találjuk magunkat kielégültnek, ha megtettük azt,
amitől jól érezzük, jól érezhetjük magunkat. Azzal már egy cseppet sem
törődünk, hogy a másik hogy érzi ettől magát. Hátha még ezzel a pénztárcánk is
gyarapszik, igazoltnak érezzük magunkat.
„Járuljunk
ezért bizalommal a kegyelem trónja elé, hogy irgalmasságot nyerjünk, és
kegyelmet találjunk az alkalmas időben való segítségre.”
Rá kell
döbbennem, hogy a szeretet az egyetlen olyan energia, mely működésbe hoz
körülöttem mindent. Értem ez alatt, hogy nem az én eredményességem a cél, hanem
az, hogy Isten energiái működhessenek, melynek lehetőségét teremtem meg
jelenlétem által.
Tégy
engem eszközöddé Istenem! Ámen