Kik a szegényekhez irgalmasok lévén, irgalmasságot nyertetek

Kik a szegényekhez irgalmasok lévén, irgalmasságot nyertetek

(Máté 5).

Ments meg, Uram minket! 

Egyszer vége kell, legyen annak, hogy tévelygünk szívünkben! Fel kell végre ismernünk Isten útjait! „Vigyázzatok, testvérek, ne legyen közületek senkiben hitetlenségre hajló gonosz szív, hogy el ne szakadjon az élő Istentől! Inkább buzdítsátok egymást minden egyes nap, amíg azt nem mondják: (…) Krisztusnak részesei lettünk, de csak akkor, ha az általa vetett alapon mindvégig erősen kitartunk.”

Bizony, nekem kell akarnom, és felsóhajtanom, úgy lélekből, Isten igazából: „Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem.” Miközben már elindulok a megtisztulás felé! Változás! A szüntelen változás a keresztény erény. Erőt merítek Istenből, és erőt adok másnak. Miközben megerősödök magam is Istenben. Hogy eltűnjön a lepra szívemről!

Beismerem, hogy leprás vagyok? Meg vagyok fertőzve a világtól, de meg kell, meg akarok tisztulni mindattól, ami távol tart Istentől. Ami nem engedi meg számomra, hogy Vele közösségre lépjek, és abban a közösségben meg is tapadjak.

A cselekvő szeretet nem más, mint az, hogy magamat változásra bírom! Olyan irányba, mely közelebb visz engem Istenhez, abban a közegben, melyben vagyok. Így a közösségemet is képes lehetek közelebb vonni Istenhez! Észrevétlenül, és minden önös szándék nélkül. Magától!

Kezembe került Christian A. Schwarz könyve, a természetes közösségi növekedésről. Aki leszögezi, hogy minden közösség életképessége, ereje, a személyek életképességétől, erejétől függ. És eszembe jut az a mondás, hogy minden lánc olyan erős, amilyen a leggyengébb láncszeme. Nagy igazságnak tartom, és nagy felelősségnek, ha egy közösségért elkötelezett vagyok! És ezt Krisztus közösségére értelmezem most! Aki kereszténynek mondja magát, az Krisztus közösségébe tartozónak hirdeti magát. De, a kérdés az, hogy ezt vallja is? Ezt hiszi is? Ha az, hogy keresztény vagyok, csupán egy hanyag, és felelőtlen kijelentésem, mert már megszoktam, ezt tanultam meg, hogy én az vagyok, és ezért böfögöm fel ezt, akkor én Krisztus közösségének a leggyengébb láncszeme vagyok. Nekem tudnom kell, meg kell tanulnom élnem ezzel a kijelentéssel, együtt élnem, és együtt lélegeznem, hogy én Krisztus közösségébe tartozó ember vagyok! Elsősorban keresztény, és csak azon belül vagyok egy katolikus, vagy evangélikus, illetve református, vagy bármilyen más keresztény közösségnek a tagja!

Itt tartunk, az idei ökumenikus hét előtt állunk, mely 2017. január 15-22 között kerül megrendezésre. Mennyire torz, hibás kifejezés, hogy megrendezésre. Ennek a szónak csak addig szabad érvényt engedni, míg bennem nem születik meg az összetartozás érzése, élménye, vágya, hiánya. Nem azért akarok ebben az eseményben, ebben a hétben jelen lenni, mert megrendezik, hanem azért, amiért alkalom van arra, hogy kifejezhessem Krisztusban közösségemet minden kereszténnyel! Úgy vagyok Krisztussal egy, ha minden kereszténnyel közösségben tudhatom magam! Ezért törekszem arra, hogy ne én legyek a leggyengébb láncszem a keresztények között. Illetve, szeretnék én is erőt adni másoknak, hogy minél erősebb legyen a közösség Krisztusban velünk!

Ma erre kérem Atyám kegyelmedet: járjon át engem a Te erőd, életed, és kegyelmed, hogy része lehessek annak az örömnek, mely a Te békességedből árad! Ámen