Kik a szoros úton, ki az életre viszen, jártatok

Kik a szoros úton, ki az életre viszen, jártatok (Máté 7).

Ments meg, Uram minket!

Az Ember, aki a maga teljességét megalázza, hogy minden ember számára hirdesse: teljességünk Istenben van! Benne találhatjuk meg! Jézus nem azért keresztelkedett meg János keresztségében, mert az emberrel akart azonossá lenni, mert nem akart kilógni közülünk, különbözni tőlünk! Ez a cselekedete része volt pokolra szállásának. Annak a megtapasztalásnak, amit a keresztségben nekünk is kínál az Isten. A keresztség, valaminek a kezdete, kiindulópontja. Innen el lehet indulni bárkinek, aki úgy veszi magára a keresztséget, ahogy Jézus vette magára! „Így illik teljesítenünk minden igazságot” – mondja Jézus Jánosnak, amikor kéri és aláveti magát a keresztségnek. Mert mit hirdetett János? - »Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.«, majd folytatta, a bűnös nemzedéknek: „Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcsét. (…) ne gondoljátok, hogy azt mondhatjátok magatokban: ‘Ábrahám a mi atyánk!” Nem lehet beleszületni abba, amire Te magad nem mondasz igent! Bár a keresztséget elég egyszer magunkra venni, de a szüntelen bűnbánatban, ami nem más, mint alázatom gyakorlása, beismerése annak, hogy kevés vagyok a teljességre, kiüresítem magam, megtérésre bírom magam ahhoz a teljességhez, Aki az Isten. Vagyis: megújítása keresztségemnek! Elfogadása annak, hogy nekem kell teljesítenem – alázatommal, mert más módom nincs rá – Isten igazságát. Igazolnom nekem kell, hogy Isten az Igaz, és Benne van az Igazság egyedül. Jézus, emberi mivoltában ezt tette, erre hívja fel a figyelmemet.

Jézus minden tette, így megkeresztelkedése is az utolsó vacsorára mutat, amikor ezzel tesz pontot arra, ami az élete volt, mely minta és példa, tanítása a számunkra: „Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: »Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!«” [Lk 22,19]

Jézus teste, az Isten megtestesülésének a kijelentése, az Emberben teremtett Isten akaratának, szándékának a magyarázata, egyértelműsítése. Hogy az, aki nem akar sötétségben járni, tévedni, ténferegni, annak világossága legyen! Méltóságunk, kik emberek vagyunk, Krisztusban válik érthetővé és értelmezetté. Ha méltóságomra el akarok jutni, vagyis tisztelni akarom, szeretném magamat, akkor Krisztussal kell közösséget vállalnom!

Benne nyer értelmet, Benne válik érthetővé az, hogy mi a szándéka Istennek az Emberrel. Meg kell alázni önmagamat, hogy a teremtés koronájává lehessek. Ha a Teremtőmtől, és a teremtett világtól önállósítom magam, akkor semmit sem fogok érteni abból, ami méltóságom! Akkor kihullok abból a rendből, abból a koordináta rendszerből, mely engem megtartani, és felemelni képes méltóságomra.

Tegnap néztem meg Kassai Lajos, a lovasíjász egy interjúját, aki arról beszélt, hogy a szeretet felett is van valami, amit mi már fel sem tudunk fogni, mert az a transzcendens világ része. De a világ a szeretettel sem képes mit kezdeni, hiszen szeretni csak azt lehetünk képesek, akit, amit ismerünk. Ahol azonban nem működik a szeretet, ott az erkölcsiség érvényesülhet még. De, ahol az erkölcs sem működik, ott nem marad más, mint a jog. Ma sajnos, világunk, a jog keretei közé szorul vissza. Mi van, ami még a jogállamiságnál is megalázóbb lehet? Talán ott már csak a megsemmisülés, a teljes értékvesztés marad. János evangélium első fejezetében áll: „Mi mindnyájan az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre halmozva. Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg.” [Jn 1,16-17] Ebben a koordináta rendszerben áll az Ember. Elfogadni, vagy eltagadni, erre van szabadságom. Aki e kettő között langyos, imbolyog, arról is beszél az Írás: „De mivel langyos vagy, és sem hideg, sem meleg, kezdlek téged kivetni a számból.” [Jel 3,16]

Mire tartom magam? Ember vagyok, ki Istenre hasonló, vagy Hozzá viszonyítom magam? Vagy milyen értéket vallok a magaménak? Vállalom a keresztségben elfogadottságomat, vagy tiltakozásban vagyok szüntelen. Az energiáim elégnek így is és úgy is. A kérdés az, hogy égő áldozattá lesznek, vagy az enyészet lángjának részévé?

Istenem, Neked ajánlom magam, Benned égő lánggá lenni segíts engem! Ámen