2018. március 23., péntek

Nagyböjti kalendárium – 2018. március 23.



 

Nagyböjti kalendárium – 2018. március 23.


Idei nagyböjti készületünkben az Ószövetségi Szentírást idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus megváltó kereszthalálára és a feltámadásának ünnepére!


„Jeremiás próféta így panaszkodik szenvedése idején: »Hallom sokak gyalázkodását: Rettegés mindenütt! Jelentsétek föl! Följelentjük! Még azok is, akik barátaim voltak, bukásomra lestek: Hátha valamiképp tőrbe csalhatnánk, legyőzhetnénk, és bosszút állhatnánk rajta.«
De az Úr, mint hős harcos, mellettem áll. Ellenfeleim meginognak, s nem bírnak velem, szégyent vallanak, mivel mit sem értek el.
Örökké tartó, soha el nem múló gyalázatban lesz részük. Te pedig, Seregek Ura, igazságos Bíró, aki a vesék és szívek vizsgálója vagy, engedd, hadd lássam, miként állsz rajtuk bosszút, mert eléd tártam ügyemet.

Énekeljetek az Úrnak! Dicsőítsétek az Urat, mert kiszabadította a szegénynek lelkét a gonoszok kezéből.” (Jer 20,10–13)
Urunk, Istenünk, bocsásd meg, hogy emberi gyöngeségből vétkeztünk, és oldozd fel jóságosan bűneink kötelékét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.



A Pápai Ház szónokának ötödik nagyböjti prédikációja: Öltsük fel a világosság fegyvereit!



 

A Pápai Ház szónokának ötödik nagyböjti prédikációja: Öltsük fel a világosság fegyvereit!


Március 23-án, pénteken délelőtt tartotta meg Raniero Cantalamessa kapucinus atya ötödik nagyböjti prédikációját. Ezúttal a keresztény tisztaságról beszélt Ferenc pápa és a Római Kúria tagjai számára az Apostoli Palota Redemptoris Mater-kápolnájában.


Bevezetőjében a szónok Szent Ágoston híres megtérésére utalt, aki „Vallomásai” tanúsága szerint a gyerekhang hallatán – Tolle et lege!, Vedd és olvasd! – a Bibliát kinyitván éppen arra a részre bukkant, mely az egész idei nagyböjti lelkigyakorlat témája: „Múlóban az éjszaka, a nappal pedig közel. Vessük hát le a sötétség tetteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. Éljünk tisztességesen, mint nappal, ne evés-ivásban és részegeskedésben, ne kicsapongásban és tobzódásban, ne civakodásban és versengésben. Inkább öltsétek magatokra Urunkat, Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek testeteket, nehogy bűnös kívánságokra gerjedjen.” (Róm 13,12–14) Ágoston megértette Isten neki szóló üzenetét, és elindult a hivatása útján, de immár nem félt, hanem tudta, Isten segítségével megőrizheti a tisztaságát.
Cantalamessa atya elmélkedésében sorra vette a Szent Pál-i tanítás legfontosabb szempontjait, amelyek a test tisztaságáról szólnak. A bibliai írók közül ugyanis legmélyebben a népek apostola fogalmazta meg a krisztusi megváltás etikai követelményeit, főként a keresztényeket körülvevő pogány világ felfogásával szemben. A szónok kulcsfogalmakat elemzett, amelyeken szilárd tanítás nyugszik. A galatákhoz írt levél a Lélek gyümölcseiről tanítja, hogy azok „szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önuralom” (Gal 5,22).
Ez az önuralom az Újszövetség egészében a testre vonatkozik és önmegtartóztatást jelent a tisztátalansággal szemben, amit a Szentírás a porneia szóval ad vissza. Ez a test műve, szemben a Lélek művével. Ebből a szóból ered a pornográfia is. Másik jelentése a prostitúcióval, a test eladásával és elidegenítésével áll kapcsolatban, hiszen alapkifejezése, a pernemi görögül azt jelenti, hogy eladom magam. Pál tanítása jegyében tehát kétféleképpen használhatom a testemet: az önuralom erejében a Lélek gyümölcse lesz, saját önkényes tetszésének kiszolgáltatva viszont a test műve.
A hellének önuralom fogalmával szemben a keresztény mérséklet Krisztus titkából ered, ahogy Pál apostol kéri: „Öltsétek magatokra Jézus Krisztust!” Ezen Krisztushoz tartozás jegyében a keresztény ember nem rendelkezik a saját testével: „Nem tudjátok, hogy testetek Krisztus tagja? Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi?” A hellén önuralom önmagának, a keresztény pedig Krisztusnak őrzi meg a tőle kapott testet.
A keresztény lelkület másik sajátos lelki motivációja szintén bibliai eredetű. Ennek jegyében a test a Szentlélek temploma. Így a testtel való visszaélés profanizálja Isten templomát bennünk.
A krisztológiai és pneumatológiai szempont mellett van még egy eszkatologikus távlata is a keresztény tisztaságnak – tehát az ember jövőjével áll kapcsolatban, és így a feltámadáshoz kötődik.
A testet megvető gnosztikus tanításokkal szemben a kereszténység nem a testtől szabadít meg, hanem a test szabadításáról beszél. Világosan szól az apostol: „Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben” (1Kor 6,20). Ezt kétféleképpen érti, megdicsőíteni a házasságban vagy a szüzességben, ki-ki saját életállapota szerint.
Cantalamessa atya kiemelte, hogy napjainkban könnyen szembeállítják a tisztaság elleni vétket a felebarát elleni vétekkel. Régen az Egyház túlhangsúlyozta az elsőt a felebaráti szolgálat hátrányára, ma pedig csak a szociális bűn számít, a tisztaságot pedig nevetségessé teszik. A kettőt nem szabad kijátszani egymás ellen, hiszen az egyik az önmagam fölötti uralmat jelenti, a másik pedig önmagam odaadását a felebarát szolgálatára. Valójában csak az tudja önmagát átadni mások segítésére, aki képes önmagát uralni, hiszen az áldozatot, lemondást és nagylelkűséget igényel.
A Pápai Ház szónoka arra buzdított, őrizzük meg a test és a szív tisztaságát önmagunk és közösségünk megújítása érdekében.


Nagyböjt ötödik hét péntekje



Nagyböjt ötödik hét péntekje


 
Jézus szavai egyesekben hitet ébresztenek, mások viszont elutasítják őt. Amikor egyes zsidók hitetlenségéről esik szó Jézus kijelentései kapcsán, akkor látnunk kell azt is, hogy nem értetlenség ennek az oka. Pontosan értik, hogy mit mond Jézus, megértik kijelentéseinek tartalmát, és éppen ez háborítja fel őket. Az Úr kijelentette magáról: „Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10,30). Ehhez még azt is hozzáteszi, hogy ő az Isten Fia. E szavainak értelmét felfogják a zsidók és istenkáromlásnak tartják. Törvényeik szerint, aki Istenné teszi magát, Istennek nevezi önmagát, az halálbüntetést érdemel, meg kell őt kövezni.
Minél többet nyilatkoztat ki Jézus származásáról és az Atyával való egységéről, annál inkább növekszik ellenfeleinek gyanúja és haragja. Olyan kiváltságot hirdet magáról, amelyet nem tudnak összeegyeztetni az emberi személyével, benne ugyanis továbbra is csak egy embert látnak, aki ugyanolyan, mint bárki más. Fordulópontot az hozhatna gondolkodásukba, ha felismernék és elfogadnák azt, hogy ő az Isten Fia, de ez természetesen már hitet jelentene. Szavai miatt el akarják őt fogni, de kiszabadítja magát. A fokozódó feszültség miatt Jézus Jeruzsálemet is elhagyja, a Jordán vidékére megy, ahol emlékeznek még Keresztelő Jánosra és az ő Jézusról szóló tanúságtételére. A jelenet azzal a megállapítással zárul, hogy „sokan hittek Jézusban.” Ez éppen annak ellentéte, ami Jeruzsálemben volt tapasztalható.
A nagyböjti idő végéhez közeledve nekem is lassan döntenem kell, hogy melyik oldalra állok: a hitetlenek vagy a Krisztusban hívők közé?
© Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Rombold le bennünk azt az ingatag építményt, amelyet bűneink köveiből emelünk! Rombolj le bennünk mindent, amit a magunk dicsőségére építettünk! Te építsd fel ezután lelkünk templomát, amely a te szereteted hajléka. Evangéliumod igazsága lakjon szívünkben és újítsa meg életünket, hogy az örömhír továbbadásával és feltámadásod hirdetésével újjáépítsük az Egyházat.



2018. március 22., csütörtök

Nagyböjti kalendárium – 2018. március 22.



 
Nagyböjti kalendárium – 2018. március 22.

Idei nagyböjti készületünkben az Ószövetségi Szentírást idézzük napról napra. Készüljünk együtt Jézus megváltó kereszthalálára és a feltámadásának ünnepére!

„Íme, ezt a szövetséget kötöm veled. Sok nemzet atyja leszel. Ezért ne hívjanak többé Ábrámnak, hanem Ábrahám legyen a neved, mivel sok nemzet atyjává teszlek. Megsokasítom ivadékodat, nagy néppé leszel; és királyok származnak majd tőled. Szövetséget kötök veled nemzedékről nemzedékre és utódaiddal is örök szövetséget, hogy Istene legyek neked és utódaidnak.” (Ter 17,3-7)
Urunk, Istenünk, bízva reméljük irgalmadat. Esedezve kérünk, állj mellettünk, és oltalmazz jóságosan. Bűnöktől megtisztult lelkünket tartsd meg a megszentelt élet útján, hogy ígéreted szerint egykor elnyerjük mennyei örökségünket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.


Ferenc pápa: Isten szeret minket, mint egy anya és egy apa



 
Ferenc pápa: Isten szeret minket, mint egy anya és egy apa

„Az Úr hűséges, nem feledkezik meg rólunk: ez ösztönöz minket arra, hogy ujjongjunk a reményben” – emlékeztetett a pápa március 22-i reggeli szentmiséjén, amelyet a Szent Márta-ház kápolnájában mutatott be.

Az Úr mindig emlékezett az emberrel kötött szövetségére – olvassuk a napi első olvasmányban, amely a Teremtés könyvének egy részlete, és elmondja Isten Ábrahámmal között szövetségének epizódját. Olyan szövetség ez, amely kitart a nép történetében a bűnök és a bálványimádás ellenére is.
Az Úr zsigeri szeretettel szeret, amiről nem feledkezik meg. Hogy ezt megértesse, Ferenc pápa emlékeztetett arra, hogy Argentínában anyák napjára az édesanyáknak a nefelejcs nevű virágot ajándékozzák, amely két színben létezik: égszínkék az élő édesanyáknak és lila az elhunytaknak. „Ez Isten szeretete, olyan, mint az édesanyáé. Isten sosem feledkezik meg rólunk. Soha. Nem tud, hűséges a szövetségeséhez. Ez ad nekünk biztonságot. Mi mondhatjuk, hogy »az én életem olyan hitvány... sok a gondom, bűnös vagyok...« Ő azonban nem feledkezik meg rólad, mert zsigeri szeretettel szeret, anyaként és apaként.”
„Olyan hűségről van tehát szó, amely örömöt hoz – jegyezte meg Ferenc pápa. – Mint Ábrahámnak, nekünk is az az örömünk, hogy ujjongunk a reményben, mert mindannyian tudjuk, hogy nem vagyunk hűségesek, de Isten az. Elég ha a jobb latorra gondolunk. A hűséges Isten nem tudja megtagadni önmagát és bennünket, a szeretetét, a népét, mert szeret minket. Ez Isten hűsége. Amikor a bűnbánat szentségéhez járulunk, ne úgy gondoljunk rá, mintha a ruhatisztítóba mennénk megszabadulni a piszoktól. Nem. Azért megyünk, hogy részesüljünk a hűséges Isten szeretetének ölelésében, aki mindig vár bennünket. Mindig” – nyomatékosította Ferenc pápa.
A Szentatya ezt követően utalt a napi evangéliumra, amely arról szól, hogy a törvénytudók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Ölésre használt kövekről van szó, hogy elhomályosítsák a feltámadás igazságát. Végül homíliája központi buzdításához tért vissza: „Az Úr hűséges, ismer és szeret engem. Nem hagy soha magamra. Kézen fogva vezet. Mi többet kívánhatok még? Mit kell tennem? Ujjongani a reményben, mert az Úr szeret téged, mint egy apa és egy anya!” – zárta csütörtök reggeli prédikációját Ferenc pápa.