Nagyböjt ötödik hetének keddje

Nagyböjt ötödik hetének keddje

Az előzményekben Jézus már tanított az Atyával való egységéről, arról, hogy ő az Atya küldötte, valamint arról, hogy maga az Atya tesz minderről tanúságot. A mai evangéliumi szakaszban e kijelentéseinek összefoglalásaként vonja le a végső következtetést: „semmit nem teszek önmagamtól, hanem azt hirdetem, amit Atyámtól tanultam.” Ennek igazsága majd akkor fog sokak számára világossá válni, amikor a kereszten felemelik őt. A hitetlenség oka az, hogy ellenfelei nem akarják megérteni őt, nem akarják elfogadni isteni származását. Mindaddig, amíg csupán valóságos embert látunk benne, de nem hiszünk abban, hogy Jézus valóságos Isten, nem fogunk megérteni semmit a küldetéséből, és nem fog vágy ébredni bennünk, hogy kövessük őt. A benne nem hívők számára az Úr figyelmeztetése így hangzik: „meghaltok bűneitekben, mert nem hiszitek el rólam, hogy ki vagyok.”
A hit és hitetlenség állnak itt egymással szemben, mint az ember lehetséges válaszai. Amikor Jézus származásának és küldetésének titkába beavatja az embereket, és amikor megismerteti velük az Atya üdvözítő tervét, akkor lehetőséget ad a döntésre. Az egykori hallgatósághoz hasonlóan mi is választás elé kerülünk: hiszünk-e benne vagy hitetlenül elutasítjuk őt? A döntés távolabbi következménye, hogy a hitetlenek meghalnak bűneikben és emiatt a kárhozatra kerülnek, ezzel szemben a Jézusban hívők és a hitükben hűségesen kitartók elnyerik bűneik bocsánatát és jutalmul az örök életet kapják.
© Horváth István Sándor

---

Imádság

Uram, Istenem, szívből bánom egész életem minden vétkét, mert ezzel rászolgáltam büntetésedre; mivel hozzád, legnagyobb jótevőmhöz hálátlan voltam; különösen pedig azért, mert téged, végtelenül jó Istent ezáltal megbántottalak! Ígérem, hogy életemet megjavítom, és többé nem akarok vétkezni. Jézusom, add ehhez kegyelmedet!