„Akkor védelmezzük a másikat, ha segítjük növekedését” – Fiatalok beszélgettek Ferenc pápával
A Szentatya március 19-én, hétfőn, a következő püspöki szinódust előkészítő, egyhetes preszinodális összejövetel plenáris ülésén – beszéde elmondását követően – kötetlen beszélgetést folytatott a világ minden részéből érkezett 305 fiatallal.
A világ
minden tájáról érkezett fiatalok között vannak szeminaristák, novíciusok,
egyházi szervezetek, mozgalmak képviselői, katolikus iskolák és egyetemek
diákjai; vannak, akik a kultúra, az önkéntesség, a politika és a sport
világából érkeztek; más keresztény felekezetek és vallások képviselői;
fogyatékkal élők; illetve olyanok is, akik börtönben ültek, emberkereskedelem
áldozatai voltak, drogfüggőségtől szenvedtek.
A
harmincéves nigériai Blessing Okoedion elmondta, hogy négy évvel ezelőtt
érkezett Olaszországba: becsapták, és a szexrabszolga-kereskedelem áldozata
lett. Elvesztette a méltóságát, de szerzetesnővérek segítségével sikerült
kijutnia ebből a pokolból, és most sorstársai szabadulásáért küzd. Feltette a
kérdést a pápának, vajon az Egyház nem túlságosan hímsoviniszta-e még mindig
ahhoz, hogy az igazság szellemében nézzen szembe azzal a problémával, hogy nagy
a kereslet, katolikus férfiak is használják ezeket az áruba bocsátott nőket.
Ferenc pápa elmondta, hogy találkozott lányokkal, akiket átvertek vagy
egyszerűen elraboltak, megkínoztak, és nem maradt semmi reményük: önvédelemből
kettős életet éltek, egyrészt volt a munkájuk, másrészt volt a szívük, ahol
őrizték méltóságukat. Tudja, hogy szinte lehetetlen elmenekülni, mert
megkeresik és megkínozzák őket a fogvatartóik. Elmondta, hogy ismer egy
katolikus szervezetet Rómában, akik igyekeznek megmenteni ezeket a lányokat:
odamennek hozzájuk az utcán, és nem azt kérdezik: „Mennyibe kerülsz?”, hanem
azt: „Sokat szenvedsz?” – majd felajánlják, hogy értük jönnek autóval, és
elviszik őket valahová, ahol nem találnak rájuk a kínzóik. A nők 80 százaléka
jelentkezik a megadott telefonszámon, és a segítségüket kéri.
Ez a mai
rabszolgaság – jelentette ki a Szentatya, és elmondta, hogy Olaszországban
tudomása szerint a lányok ügyfeleinek 90 százaléka megkeresztelt katolikus. A
pápa szerint „az emberkereskedelem az emberiség elleni bűntett. Egy beteg mentalitásból
fakad, amely szerint a nő arra való, hogy használják.” Arra kérte a fiatalokat,
hogy küzdjenek a nők méltóságáért. Ha valaki él ezzel a lehetőséggel, hagyjon
fel vele: ez nem szerelem, hanem bűntett, a nő megkínzása. „Felhasználom az
alkalmat, hogy bocsánatot kérjek tőletek és a társadalomtól minden katolikus
miatt, akik ezt a bűntettet elkövetik” – zárta válaszát a pápa.
Egy
fiatal ukrán szeminarista, Julian Vendzilovics arról kérdezett, hogy a papságra
készülők, akik Krisztus tanúságtevői lesznek, hogyan tudják megkülönböztetni,
mi a jó és mi a rossz a mai kultúrában. Kifejezte aggodalmát, amiért kortársai
körében divattá lett, hogy tetováltatják magukat. Ferenc pápa először arra
hívta fel a figyelmet, hogy a papok nem egyedül Krisztus tanúságtevői, hanem a
közösség tagjaiként. Magának a közösséggel való kapcsolatuknak is
tanúságtételnek kell lennie. A pap ne legyen főnök; ne legyen szenteskedő és
túl szigorú sem – hiszen melyik hívő merne akkor odamenni hozzá, hogy bevallja
botlását? –; még kevésbé legyen világias. Legyen tanúságtevő, a hívek
közösségével együtt. A Szentatya hozzátette, hogy a hívek közösségének
legnagyobb bűne egymás kibeszélése – az egymást kibeszélők közössége nem
tanúságtevő.
A
tetoválásra vonatkozó kérdésre azt válaszolta, hogy a túl sok tetoválás a
probléma, nem maga a tetoválás, ami sokszor hovatartozást fejez ki. Nem szabad
megijedni a fiataloktól, inkább azt a kérdést kell feltenni, mit akarnak
mondani nekünk azzal a tetoválással. És akkor el tudunk kezdeni beszélgetni
velük, jobban megértjük ezt a kultúrát. Nem szabad megijedni, mert a nem
annyira jó dolgok mögött is mindig van valami, ami által eljutunk valamilyen
igazsághoz.
Teresina
Csaojing Cseng Rómában tanuló kínai szerzetesnővér a szerzetesek képzéséről
kérdezett, a képzés hiányosságaira hívta fel a figyelmet. Ferenc pápa
válaszában egyetértett: valóban nem elég a spirituális képzés, szükség van
intellektuális képzésre is, és fel kell készíteni a szerzeteseket a közösségi
életre és az apostolkodásra, az evangélium hirdetésére is.
Miért
nem történik ez meg? Mert védelmezni akarják a világtól a
szerzetesnövendékeket, miközben megfosztják őket érzelmi, intellektuális,
kommunikációs képességeik fejlesztésétől. Ezzel nem megvédik, hanem
megsemmisítik, sőt, „kasztrálják” őket. Akkor védelmezzük igazán a másikat, ha
segítjük a növekedését. Sokan nőnek fel úgy, hogy nem élik meg a szabadságukat.
Talán a szerzetesnek készülők akkor elveszítik a hivatásukat? Jobb, ha
elveszítik a hivatásukat, mint ha beteg szerzetesek, szerzetesnők lesznek, akik
aztán ártanak másoknak – figyelmeztetett a Szentatya. Arra hívta a jelen lévő,
többségében világi fiatalokat, hogy ha szülők lesznek, engedjék kibontakozni
gyermekeik képességeit, ne óvják őket túlságosan mindentől, mert akkor lelkileg
éretlenek maradnak.
A kínai
szerzetesnővér kérdésének második része a pénzközpontú világra vonatkozott, és
arra, hogyan lehet hatni erre a társadalomra. A pápa elmondta, hogy az ördög
sokszor az ember zsebén keresztül férkőzik a szívébe, óvakodni kell ettől,
ahogyan a hiúság és a gőg kísértésétől is. Az Istentől távoli, anyagi javakhoz
kötődő világgal pedig párbeszédet kell folytatni. Hogy ezt meg tudják tenni a
szerzetesek, ahhoz is az kell, hogy ne „üvegházban” nevelkedjenek, hanem
legyenek kapcsolatban a környezetükkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése