Nagyböjt ötödik hét péntekje
Jézus
szavai egyesekben hitet ébresztenek, mások viszont elutasítják őt. Amikor egyes
zsidók hitetlenségéről esik szó Jézus kijelentései kapcsán, akkor látnunk kell
azt is, hogy nem értetlenség ennek az oka. Pontosan értik, hogy mit mond Jézus,
megértik kijelentéseinek tartalmát, és éppen ez háborítja fel őket. Az Úr
kijelentette magáról: „Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10,30). Ehhez még azt is
hozzáteszi, hogy ő az Isten Fia. E szavainak értelmét felfogják a zsidók és
istenkáromlásnak tartják. Törvényeik szerint, aki Istenné teszi magát, Istennek
nevezi önmagát, az halálbüntetést érdemel, meg kell őt kövezni.
Minél többet nyilatkoztat ki Jézus származásáról és az Atyával való egységéről, annál inkább növekszik ellenfeleinek gyanúja és haragja. Olyan kiváltságot hirdet magáról, amelyet nem tudnak összeegyeztetni az emberi személyével, benne ugyanis továbbra is csak egy embert látnak, aki ugyanolyan, mint bárki más. Fordulópontot az hozhatna gondolkodásukba, ha felismernék és elfogadnák azt, hogy ő az Isten Fia, de ez természetesen már hitet jelentene. Szavai miatt el akarják őt fogni, de kiszabadítja magát. A fokozódó feszültség miatt Jézus Jeruzsálemet is elhagyja, a Jordán vidékére megy, ahol emlékeznek még Keresztelő Jánosra és az ő Jézusról szóló tanúságtételére. A jelenet azzal a megállapítással zárul, hogy „sokan hittek Jézusban.” Ez éppen annak ellentéte, ami Jeruzsálemben volt tapasztalható.
A nagyböjti idő végéhez közeledve nekem is lassan döntenem kell, hogy melyik oldalra állok: a hitetlenek vagy a Krisztusban hívők közé?
© Horváth István Sándor
Minél többet nyilatkoztat ki Jézus származásáról és az Atyával való egységéről, annál inkább növekszik ellenfeleinek gyanúja és haragja. Olyan kiváltságot hirdet magáról, amelyet nem tudnak összeegyeztetni az emberi személyével, benne ugyanis továbbra is csak egy embert látnak, aki ugyanolyan, mint bárki más. Fordulópontot az hozhatna gondolkodásukba, ha felismernék és elfogadnák azt, hogy ő az Isten Fia, de ez természetesen már hitet jelentene. Szavai miatt el akarják őt fogni, de kiszabadítja magát. A fokozódó feszültség miatt Jézus Jeruzsálemet is elhagyja, a Jordán vidékére megy, ahol emlékeznek még Keresztelő Jánosra és az ő Jézusról szóló tanúságtételére. A jelenet azzal a megállapítással zárul, hogy „sokan hittek Jézusban.” Ez éppen annak ellentéte, ami Jeruzsálemben volt tapasztalható.
A nagyböjti idő végéhez közeledve nekem is lassan döntenem kell, hogy melyik oldalra állok: a hitetlenek vagy a Krisztusban hívők közé?
© Horváth István Sándor
Imádság
Urunk,
Jézus Krisztus! Rombold le bennünk azt az ingatag építményt, amelyet bűneink
köveiből emelünk! Rombolj le bennünk mindent, amit a magunk dicsőségére
építettünk! Te építsd fel ezután lelkünk templomát, amely a te szereteted
hajléka. Evangéliumod igazsága lakjon szívünkben és újítsa meg életünket, hogy
az örömhír továbbadásával és feltámadásod hirdetésével újjáépítsük az Egyházat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése